Ki vigye a mocskos port? – Tisza szigetek karitatív csoportjai a gettófalvakban
A Tisza párt karitatív programokat indított, a Tisza szigetek segítségével szeretné megnyerni a legszegényebbek szavazatait. Csakhogy az elmúlt 15 évben a Fidesz lényegében leépítette a segélyezést, a szociális támogatások legnagyobb részét tűzifa- és a közmunka-programokon keresztül osztja ki. Kinek? Akinek akarja. A középosztály megengedheti, hogy a vesztesre szavazzon, a legszegényebbek nem. Számukra sorsdöntő minden választás, el kell találniuk a győztest, azon múlik, lesz-e meleg télen a lakásukban és étel az asztalukon. A módszerrel a romatelepeken tarol a Fidesz. Most Magyarország egyik legszegényebb településére követtük a Tiszát, hogy lássuk, elérte-e a népszerűsége azt a szintet, amellyel meg tudja zavarni ezt a rendszert, és lássuk, mi történik, ha 15 év után megjelenik egy versengő politikai erő?
A fél ország irigyelné az ilyen gondokat, mint Molnár Nóráé.
Amikor a Máriaremete-Hidegkút Tisza Szigeten belül tavaly októberben megalakult a karitatív munkacsoport, Molnár Nórának főtt a feje. Ugyan hányan élhetnek menstruációs szegénységben az ország egyik legdrágább környékén, ahol egymást érik a százmilliós villák? Vagyis hány olyan nő lehet, aki nem tudja megvásárolni a higiénés holmikat, és ehhez a tiszások segítségére szorul?
Nem sok.
– Gyűjteni könnyű, osztani nehéz – összegzi Molnár Nóra, a sziget karitatív felelőse, milyen nehézségekkel kellett szembenézniük. Például azzal, hogy nem minden civil szervezet fogadja el a segítségüket, mert nem akarnak „összepolitizálódni”, vagy egyszerűen csak félnek. Pedig Nóra hangsúlyozza: semmilyen funkciója nincs a Tisza Pártban.
– Politika? Csak annyiban, hogy mindannyian változást akarunk – mondja, de azért folyton Magyar Péterről beszél. A helyi Tisza sziget eleinte robbanásszerűen nőtt, 20 fősről rövid idő alatt 45 fősre.
– Nincs semmi felső utasítás, például azt sem tudom, szabad-e nyilatkoznom, de úgy gondolom, hogy a Tiszának győznie kell és ehhez a társadalomnak meg kell ismernie ezt a mozgalmat.
A fővárosban 70-75-re becsüli a karitatív ügyekkel is foglalkozó Tisza szigetek számát. A budai gazdagabb kerületekben ennyi támogatandó szegényt nem találtak, ezért jött az ötlet, hogy ki kell menni Budapestről, és a nagyon leszakadt rétegeket kell megcélozni.
Novemberben karácsonyi ajándékokat gyűjtöttek Mennyből az angyal elnevezéssel. Tatabányára, az ottani roma gyerekekhez kerültek a hidegkútiak játékai. Országosan az tette emlékezetessé ezt az akciót, hogy Magyar Péter pártelnököt nem engedték be az állami fenntartású gyermekotthonokba, és az ajándékait sem mindenhol fogadták el, helyette államtitkárok ordítoztak vele. Nóráék viszont semmilyen ellenállással nem találkoztak.
Amikor kiderült, hogy havonta lesz egy ilyen program, például tűzifaosztogatás, a gyógypedagógus végzettségű Nóra igyekezett kapcsolatokat keresni, hiszen a II. kerületben legfeljebb kandallókba kerül tűzifa. Megkeresték Kiss Anikót, a budapesti Szociális Csomagküldő Mozgalom Alapítvány (SZOCSOMA) vezetőjét. Kiss Anikó évtizedek óta gyűjt adományokat a cigányság számára. Éppen kapóra jött a tiszások megkeresése. Az agóniás tüneteket produkáló Demokratikus Koalíció (DK) tagjainak magánadományaira egyre kevéssé számíthatott, holott egyre több csomagra lenne szüksége, mert az utóbbi években a nyomor súlyosbodását tapasztalta. A Fidesz szegénypolitikájának (hivatalos nevén: gondoskodáspolitikájának) az a kettőssége, hogy a szegények ugyan kevesebben vannak, mert többen tudtak legálisan munkát vállalni, de az ebből a körből kiszoruló nagyon szegények még többen lettek, helyzetük pedig súlyosbodott is.
– Elszabadult az élelmiszerinfláció – magyarázza lapunknak Kiss Anikó, a gettófalvakban robbanásszerű a drágulás. Ott általában egy kis bolt működik, és horrorárakat találunk. Húsz deka felvágottért kétezer forintot is elkérnek, az egyik nagy láncnál ugyanebből 1700 forintért egy kilót lehet vásárolni.
Anikó Nórának is elpanaszolta, mennyire nem érti ez az ország, milyen állapotok uralkodnak.
– Azt mondják a szülészeten, hogy az anya vigyen nedves törlőkendőt. Érti? Nedves törlőkendőt! Egy olyan házból, ahol budi sincs, mert télen a mínusz tíz fokban a szomszéd befűtött vele. Vagy felírnak a városi rendelőben a beteg gyereknek 20 ezer forint értékű gyógyszert. Azt mondja az anya, segítsenek rajta, mert nem tudja kiváltani. Ő maga két napja nem evett, szívességből szerzett egy autót, ami orvoshoz vitte, a doki meg kérdőre vonja: minek vállalt akkor gyereket, ha nem tudja megvenni a gyógyszerét? – sorolja Kiss Anikó, milyen helyzeteket idéz elő, hogy a szociális segély összege még a 23 ezer forintot sem éri el.
Kiss Anikó nyitott volt a tiszások felé. Úgy gondolja, azért kell kapcsolatot tartani a politikai pártokkal, hogy tudják, milyen problémákkal néznek szembe a szegény emberek. Molnár Nóra pedig úgy gondolkodik, a Tiszának nem jut felület a televíziós csatornákon, ezért a Facebookon kell megmutatniuk, hogy a jószándék vezeti őket. Minden ilyen akcióról fotók és rövid videók készülnek, amiket azután igyekeznek minél több emberhez eljuttatni.
– El kell vinni az üzenetet, hogy milyenek a Tisza mögé beálló emberek – érzékelteti, hogy a gondoskodásnak politikai jelentősége is van. Mindez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy az itteni emberek feleslegét összegyűjtik és elviszik oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. A több százezer főnyi roma népesség szavazata nélkül egyes térségekben aligha lehet mandátumhoz jutni. Így ér össze a kör. A Tisza szigetek közös ötleteléssel, online meetingekkel döntik el a havi célokat. Januárban például az Oltalom Karitatív Egyesületet támogatták, két és fél tonna élelmiszert gyűjtöttek hajléktalanoknak.
– Úristen, nekem ne mondja senki, hogy Iványi Gábor egy bűnöző, ahogy az M1 csatorna sugalmazza. Segítünk az elesetteken, ez a Tiszában evidencia – mondja az ellenzéki aktivista.
Azután jött a tűzifaosztás, amivel a II. kerületben nem könnyen boldogultak, végül a Ne fázz program keretében meleg ruhákat és cipőket gyűjtöttek. Márciusban a nők menstruációs szegénységénél Nóra dobta be Tornanádaska nevét a karitatív csoportok vezetőinek.
A döntése súlyával csak akkor szembesült, amikor kiderült: Tatabányán 45 perc alatt ott voltak a karácsonyi ajándékokkal, Tornanádaska pedig még Miskolctól is egy órányira van. A periféria perifériáján. Innen már a vonat sem megy tovább, a sínek véget érnek a falu északkeleti végén. Nóra Anikótól azt kérte, olyan települést mutasson nekik, amely „kulturáltabb közeg”.
– Tornanádaska ilyen, az ottani embereknek van tartásuk, nem darálta be őket annyira a nyomor – mondja elégedetten.
Kiss Anikó úgy mesélt az ottaniakról, hogy az emberek szépen öltözködnek, igyekeznek úgy kinézni, mint amit a televízióban látnak. A falu elején az egykori bányászközség jobb állapotú, nagyobb házai fogadják az érkezőt. Anikó „osztója”, Johann Andrásné Krisztike távolabb, szegényesebb házsoron lakik. Már a második mondatában szóba kerül, hogy nagylányuk, Denissza Gina gimnáziumba jár. Az Új Start Alapítvány Roma Tehetségprogramjának egyik ösztöndíjasaként, a havi rendszeres ösztöndíj mellett Budapestről korrepetálják matekból, történelemből és angolból videón, az interneten keresztül. Tanárnő vagy óvónő szeretne lenni.
Sokat elmond, hogy a 9. osztály elvégzése Tornanádaskán akkora büszkeség forrása, mintha a lányuk a Harvardon doktorizna, és ehhez nem kevés ember összefogására van szükség. A hidegkútiak is igyekeznek segíteni. Nóra és a tiszások tehát megkapták azt, amit a falutól vártak: megvan bennük az igyekezet, a változtatásra való törekvés.
A két világ persze nem is állhatna egymástól távolabb. Nóra egyik „harcostársával” például futás közben beszéli meg, hogy kellene egy babakocsi. „Nem gond, van egy a pincében” – feleli és kocog tovább. Vagy éppen maradt egy kis jó minőségű műgyanta burkolat az egyik tagjuknál. Tornanádaskán azonban senkinek sincs garázsa. Mire lehetne ezt felhasználni?
Május elején a hegyi faluban is hideg van, sok helyen fűtenek, és ez itt nem passzívházat jelent, hanem vaskályhát.
Az egyik udvaron nyolc év körüli kisfiú fűrésszel bajlódik, az ágakat kisebbekre próbálja feldarabolni. Máriaremetén mekkora sikongatás fogadná, ha egy ekkora gyerek kezében fűrészt látnának?
A két világ mégis találkozott, a menstruációs szegénységgel kapcsolatos csomagokat 38 Tisza sziget dobta össze a tornanádaskai nők számára. Molnár Nóra emellé még vitt egy csomó ennivalót is, a kifliket a csomagtartóban nagy zsákokba tette be. Ha nem kell, majd visszahozzák.
Kellett, elfogyott az utolsó csücsökig. Kiderült, hogy nem a menstruációs szegénység a legnagyobb baja a nádaskaiaknak, és a gondok akkorák, hogy azokat aligha lehet a tiszások elfekvő tárgyaival orvosolni.
Mielőtt azonban elmesélnénk, hogyan égett ki Irináék háza, rajzoljunk egy közelképet a Hadik-kastély alatt elterülő, gyönyörű természeti környezetben fekvő településről.
Gettósítás uniós pénzből
A 777 lakosú Tornanádaska mintapéldája annak, milyen károkat tud okozni a nem szakszerű segítség. A Gyurcsány-kabinet idején, uniós fejlesztési támogatásból telepmentesítési programot hirdettek, ami részben abból állt, hogy a faluban élő néhány nem roma család ingatlanjait megvásárolta a falu önkormányzata a fejlesztési pénzből, és odaköltöztették a telepi romákat. Hova mentek a „magyarok”, amin a romák a nem cigányokat értik?
– Elköltöztek a szomszéd falvakba, vagy a gyerekekhez a nagyvárosokba – mondja Johann András, Krisztike férje, a legkékebb szemű roma ember, akit életemben láttam.
– Félroma – javít ki. Nagyapám magyar volt, azaz, német – bonyolódik bele, mert a helyi nyelvben a magyar jelentése nem roma, eszerint pedig ugye a németek is magyarok lennének. Na, mindegy, ember, ember – veszi észre az ellentmondást a férfi, Kiss Anikó – és most már a tiszások – testőre. András vigyáz, hogy minden rendben menjen.
A baloldali kormányok tehát csupa jószándékból, komoly befektetéssel a vegyes lakosságú településből létrehoztak egy gettófalut, pénzt adva a nem romáknak, hogy elmenjenek onnan. A többnyire romungró, tehát magyar cigány családok beköltöztek az önkormányzat frissen felvásárolt 19 ingatlanjának egyikébe, és a telepet eldózerolták. Javultak a lakáskörülményeik, ez igaz, de megszűnt a romák számára felbecsülhetetlen értékű együttélés.
Majd jött a Fidesz, és átalakította az Antall-kormány idején nyugati mintára létrehozott szociális támogatási és politikai rendszert. A politika Tornanádaskán korábban úgy nézett ki, hogy minden párt jól megbográcsoztatta a cigányokat, krumplit osztott, ők meg végül arra szavaztak, akire akartak.
A segélyek normatív alapon jártak, vagyis volt egy feltételrendszer, megnézték, megfeleltek-e, ha igen, kiutalták az összeget. Mára ez megváltozott. Kötelezően csak a segélyt, a gyest, a családi pótlékot kell kiutalni, és ezek összege pont annyi maradt, mint 2008-ban volt. A foglalkoztatást helyettesítő támogatás például havi 22 800 forint. Napi egy kiló kenyérre talán elég a falusi boltokban.
A valódi tétje annak van, mekkora közmunkakeretet tudnak kiharcolni. Min múlik ez? A polgármesteren, pontosabban azon, hogyan fekszik a kormánypártnál. És a falu mennyire van észnél, amikor szavaz.
A tornanádaskaiak észnél voltak, az egykori bányászfalu legutoljára is 96 százalékos arányban támogatta a fideszes országgyűlési képviselőjelöltet.
Beri Tamás 2011-ben lett a falu polgármestere, okos fickó, mintha kívülről fújta volna a politikai klientelizmus modelljét, pedig aligha hinnénk, hogy a szociológiai irodalom tanulmányozásából jött rá, mit kell tennie. Az egész egy rendi, feudális rendszer, amelynek lényege, hogy a pártok helyi nagyurai (itt az országgyűlési képviselő) kisebb uraságokat keresnek a szegények között, akiken keresztül lejuttathatják a helyi közösségekbe a támogatásokat. Az uraságok (a gettófalvakban gyakran az uzsorás) pedig lojális klienseket keresnek maguknak, akiknek a támogatóivá, patrónusává válnak, és kölcsönös szívességeket tesznek egymásnak. A szegények a patrónusukra szavaznak, vagyis a polgármesterre és persze a Fideszre, cserébe pedig a segélynél jobban fizető közmunkás állást és más, szívességi alapon járó juttatásokat kapnak.
Mindenki jól jár, aki benne van a hatalomban és hozzáfér az állami pénzekhez. Azt mondjuk nem állítanánk, hogy ennek bármi köze lenne a demokráciához. A helyzet vesztesei a legális munkát vállalni nem tudó romák, és persze az ellenzék, amely labdába sem rúghat, hiszen körön kívüliként sem közmunkát, sem fűtőanyagot, sem más állami forrást nem tud biztosítani a roma falvak százainak. Mindez így hangzik tudományosan megfogalmazva Durst Judit, az észak-magyarországi falvak világát jól ismerő antropológus szavaival:
– A politikai klientelizmus egy olyan problémamegoldó hálózatot jelent, amelyben a politikai párt és a kliens közötti hierarchiában ott van egy bróker vagy politikai patrónus. Ő a polgármester, aki fenntartja a politikai status quót, enyhíti az óriásira nőtt társadalmi különbségekből fakadó feszültségeket. A szívességért (tehát a rá és az őt támogató pártra való szavazásért) szívességgel fizet, vagyis közmunkára való felvétellel, temetés esetén krízissegéllyel, közmunkabérből havi részletekben levonható pénzbeli előleg nyújtásával, vagy évente egyszer szociális tűzifával.
Jól látszik, hogy az ebbe a világba való belépésre – vagy a jelenség lebontására – a Tiszának egyelőre nincs túl nagy esélye. A patrónusról úgy érzik, kincset ér a falunak. A környező településekről azt beszélik, hogy míg ők egy-másfél köbméter szociális tűzifát kapnak családonként, addig a nádaskaiaknak négy jutott. Előfordult, hogy a 777 fős faluból több száz ember tudott dolgozni a közmunka-programokban az ügyes patrónusnak köszönhetően.
Amíg aztán el nem vitte a rendőrség.
Elosztogatott bölcsőde
A faluban mindenki azt mondja, ő ugyan nem látta tavaly márciusban a Terrorelhárítási Központ (TEK) fekete maszkos embereit, de azért mindenki ismer valakit, aki tanúja volt, ahogy a rendőrök autókkal, buszokkal érkeznek Nádaskára. Beri Tamás polgármester családtagjait a saját házából, az öt településsel arrébb levő városkából, Szendrőből vitték el. Beri azóta is előzetes letartóztatásban van hűtlen kezelés, hivatali visszaélés, illetve jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntette elkövetésének megalapozott gyanúja miatt – ahogy arról Janasóczki Attila rendőr alezredes a Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Rendőr-főkapitányság szóvivője lapunkat tájékoztatta. A Romanet korábban rendőrségi forrásra hivatkozva azt írta, a polgármester feleségével szociális boltot üzemeltetett a településen, ahol hitelben lehetett vásárolni. A kamat 100 százalékos volt, amit a következő havi közmunkabérből vontak le. Őrizetbe vették a verőembert is, aki felhívta a figyelmet a tartozások kiegyenlítésének fontosságára.
– A Tamó? Nem, nem volt az kamatos ember, nem volt uzsorás, nem hallottam – mondogatják többen is.
Beri Tamás az utóbbi években többször is bekerült az országos hírekbe féktelenné váló viselkedése miatt. Vélhetően kényelmetlenné vált a Fidesz számára. Az Állami Számvevőszék a 2024-es jelentésében megállapította, hogy Beri csődbe vitte a falut. Pedig minden jól kezdődött. 2017-ben bölcsődefejlesztésre 296 millió forint támogatást kaptak. Óriási pénz volt ez.
– Bölcsőde? Az ma sincs – mondja Varga Vincéné jegyző, aki tíz faluért felel. – Hatást gyakoroltam a testületre, hogy indítsuk meg az adósságrendezési eljárást. Az építkezés közben ugyanis felment az építőanyagok ára, és már nem volt elég a forrás.
Ám nemcsak ez volt a baj. Beri Tamás a patrónusok gyöngyeként szépen átcsoportosítgatta a bölcsődére kapott pénzt. 2018 márciusa és májusa között például 33 millió forintot fizetett ki belőle Start közmunkaprogramra. Költött a gyerekek étkeztetésére, óvodai bérekre, és kényeztette magát is. Fizetett például 18 millió forint bérleti díjat az önkormányzati kasszából a saját ingatlanjainak bérbevételére. És – esetleg ez lehetett a jogosulatlan pénzügyi tevékenység? – az önkormányzat felvett összesen 112 millió forint kölcsönt is, legtöbbször a polgármestertől és a rokonaitól, ezekkel tömködte évekig a lyukakat. A falu kamatot viszont nem fizetett a kölcsönért a számvevőszék szerint.
Egy ideig működött is ez, ám a miniszterelnökség végül 2023 márciusában elállt a támogatási szerződéstől, és kamatostól visszakérte a bölcsődére adott összeget. Több mint 300 millió forintot.
Honnan lett volna erre pénze az önkormányzatnak? 217 milliót visszafizetett, a maradék meg napi 105 ezer forintot kamatozott.
A tiszások tehát olyan helyzetben érkeztek meg Tornanádaskára, amikor az erős patrónus kiesett a játszmából, mert előzetes letartóztatásba került. Utódja viszont nem a fideszes kapcsolatai miatt nyert, hanem kiterjedt rokonsága miatt. Toldi Richárdot folyton az elődjével mérik össze, a falu akkoriban családonként 25 ezer forint lakásfenntartási támogatást fizetett ki, vagyis havonta 2,5 millió forintot a 100 feletti kérelmező számára.
A periférián sajátos szabályok érvényesülnek. Az adósságrendezési eljárás miatt már nem pályázhattak közmunkára. Ha viszont a kormány elengedi őket, akkor éhséglázadás törhetett volna ki Tornanádaskán, mert a szociális segélyből ennivalóra sem jut elég. Több házba is bekopogtatunk, és sok helyen fogad ugyanaz, a ma már szokatlan látvány, hogy vagy tíz gyereket, fél osztálynyi vagy óvodai csoportnyit látunk egyetlen szobában. A nádaskaiak is kevesebb kisbabát vállalnak, de három- és hatéves közötti életkorú gyerekből így is 63 van a faluban.
Végül megengedték nekik, hogy a szomszéd község, Bódvaszilas önkormányzatán keresztül szerződjenek közmunkára. Legalábbis júniusig. Mi lesz akkor? Senki sem tudja. A rendszer lényege, mindig minden cérnaszálon függ. A megoldás pedig egy szívességen múlik.
– Majd a munkaügyi kormányhivatal megmondja – közli a jegyző.
Tiszteletünket tesszük a polgármesternél is. Hasonló hivatalban még nem jártunk, kár volt a tiszásoknak kihagyni Tornanádaskán. Van az egésznek valami westernes hangulata: pácolt fenyődeszkával burkolták a falakat, és trófeák lógnak a fejünk fölött. Toldi Richárd pedig egy nagy főnöki székben ül az ablak és a magyar zászló előtt.
– Az önkormányzat még mindig tartozik Beri Tamás feleségének hétmillió forinttal, ő üzemeltette a konyhát, az óvodának, iskolának is ő főzött – mondja a polgármester, akinek fogalma sincs, miből fogják ezt kifizetni.
– 19 ingatlanja volt az önkormányzatnak, mindet megszállták aznap a rendőrök – mondja Ficzu András képviselő. – Egy éve és két hónapja, akkor vitték el. Tíz rendőrautó, buszok. Megmondom, hogy ezek nem miskolci rendőrök voltak.
– Tizennégy éve vagyok tagja a testületnek, láttam, hogy milyen kapcsolatrendszere volt a korábbi polgármesternek. Ismerte Riz Gábort, Sztojkát is.
Vagyis a befolyásos borsodi képviselőt és a korábbi romaügyi biztost, jelenlegi belügyi államtitkárt is.
– 2,5 köbméter tűzifa – ez a helyi befolyásmérő, és az, hány embernek tudnak közmunkát szerezni. Az elődje négy köbmétert tudott biztosítani – vetjük fel.
– Igaz, de akkor többet osztottak. Nagyon fideszes falu ez, most is az. Felhívtam a tiszás nőt, hogy illő lett volna bemutatkozni, rámnyomta a telefont. Nem lett volna jobb, ha fogadom az irodában?
Molnár Nóra szerint ilyen beszélgetés nem történt.
A patrónus érdeke az, hogy a területén ne jelenhessen meg riválisa, ezért kell mindenkinek bejelentkezni a polgármesternél, hogy kézben tarthassa a szálakat. Nincs könnyű dolga, főleg, mióta Irinának leégett a háza.
Ki hozza a mocskos port?
Irina férje az ágyban cigizett, amikor elbóbiskolt, azután már csak arra ébredt, hogy pattog és ég minden. Johann András kapta fel és vitte ki az udvarra. Talán meg is hal, ha nem segítenek neki.
A ház kiégett, fekete korom borítja a falát, nincs ablaka. Négyen laknák, két kisgyerekkel. Irinának esélye sincs rendbe hozatni. A tiszások éppen akkor jártak erre, Krisztike megkérdezte hát, nem tudnának-e segíteni. Hátha, elvégre még soha nem láttak olyat, hogy valaki betétekkel töm meg egy furgont és azzal érkezik meg egy gettófaluba. Mennyi pénzük lehet ezeknek?
A tűz már hónapokkal ezelőtt volt, de eddig csak Irina szomszédja segített, megszerelte a kiégett villanyvezetékeket.
– Vettünk mocskos port és nyílászárókat – mondja a polgármester. – Hát hogy mondják ezt maguk felé? Kőpor? Bepucolni a házat. A baráti kör segített.
Toldi Krisztiánné, Viola azt mondja, négy zsák cementet, homokot és meszet is ígért a polgármester, de eddig még nem lett belőle semmi.
Közben azonban a tiszások is megérkeztek, Ficzu András is hozott egy csomagtartónyi segélyt, amit a SZOCSOMA-tól kapott, de megsértődött, mert Irinának nem tetszett, amiért megosztotta a Facebookon az adományozásról készült videót.
Pedig ez fontos része az itteni életnek. Ha valaki kap valamit, akkor arról kisfilm készül, amivel azután ott virítanak a Facebookon, hogy mindenki láthassa a jószívűségüket.
– Ablakot tényleg adott a polgármester, de nincs hozzá tok – mondja Irina. Sokra nem mennek vele.
Nóráék most abban próbálnak segíteni, hogy az összes elégett iratot kicseréljék. Az újonnan bevezetett illetékek miatt ez legalább 50 ezer forintba kerülne. A család inkább ablakot szeretne, mint taj-kártyát, pedig az is fontos. A tiszások között sok értelmiségi is van, mindenféle jogász, kormánytisztviselő, próbálják elintézni.
– Nem tudunk mindent megoldani. Próbálom megértetni Krisztikével, hogy inkább a véletlenen, a jószerencsén múlik, ha segíteni tudunk. Ha van valakinél valami felesleges, azt talán el tudjuk hozni, de egy házat rendbe rakni? Hat óra az út oda-vissza Budapestről, ez képtelenség – mondja Nóra.
Johann András pedig mutatja a fejünk fölött a mennyezetet, lóg rendesen, minden nagy esőnél beáznak, újra kell gipszkartonozni, tehát még csak azt sem lehet mondani, hogy Irináék háza lenne a legrosszabb állapotú a faluban. Ha egynek segítenek, utána még hánynak kellene?
– Nóra felajánlotta, hogy segítenének, de túl messze vagyunk, túl távol. Össze kell fognunk, egyébként a remény elfoszlik – mondja Krisztike, aki férjével a Tisza Párt lelkes híve lett.
Politizálni kezdenek, egymás szavába vágva mesélik, hogy Tornanádaskán sokan azt hiszik, háború lesz, ha „bejön a Magyar Péter”, és azt sem tudják, mit jelent az, hogy párt. Nem értik meg, hogy a Fidesz lehúzza az embereket. Azt a régi polgármester mondta mindig: csak a Fidesz, csak a Fidesz. Lehet, hogy a tiszások is ígérgetnek, de a Fidesz is csak ígérget – mondogatják.
Reggel háromkor kell kelni Tornanádaskán, hogy valaki hatra, műszakkezdésre beérjen egy miskolci gyárba. Este gyorsabban megy, egy 12 órás műszak hatkor véget ér, és már este fél nyolcra itthon vannak. Nehéz életük van.
– Nem a mi dolgunk ezt megoldani, ez a mindenkori kormány, az állam feladata. Mi csak annyit tehetünk, hogy ráirányítjuk az emberek figyelmét, és megmutatjuk a jószándékot. Hogy ezek az emberek dolgoznak, családonként egy ember, ha éppen van közmunka, és próbálnak jobban élni. De mi hogyan tudnánk egy leégett házat újjáépíteni? Nem tudok több százezer vagy millió forintot beszedni, ez lehetetlen. Krisztike révén legutóbb 120 családnak segítettünk, kaptak egy betétet és egy tisztítószert, pékárut, válogathattak több zsáknyi ruhából, mindenki érezhette a figyelmet, és elértünk az emberekhez, de végesek az eszközeink.
Amikor például hoztak egy kiskádat, Krisztike hat család között sorsolta ki, annyian szerették volna.
– Nem veheted a válladra, hogy nincs a faluban orvos, nincs gyógyszerre pénz. Csak úgy működhet, ha az állam összekapja magát – mondja Nóra, akinek nehéz megtörni a lelkesedését. – Egy hatgyerekes Pest megyei családnak például mosógép kellett, és néhány óra alatt meglett. Egy gyermekotthonnak is mosógéppel segítetek – érzékelteti a Tisza mögött összefogás mértékét. – Egyszerre sérülékeny ez az egész a spontaneitása miatt, és csodás, mert ilyen összefogást még nem láttam. Mindenki érzi, hogy most rajtunk van a sor, mi jövünk. Meg kell mutatnunk – mondja. Hosszan beszél Magyar Péter szociális programjáról, és támasznak érzi, hogy a párt szociálpolitikáját a kipróbált szakember, Bódis Kriszta dolgozza ki.
Politikai bingó
Csakhogy helyben nem kis kockázata van fogadni őket. A segély 23 ezer forint, a közmunka 130 ezer. A szavazás a szegénysoron jobban hasonlít a bingóra, mint a politikai ajánlatok közötti választásra. El kell találniuk a győztest, egyébként nagyon rosszul járnak. Ha tévednek, azzal megsértik a patrónust, mert nem adták neki a szavazatukat, és ezzel felbomlik az a szívességi háló, amely eddig éltette a falut. A helyzet ellenőrzéséhez még láncszavazás sem feltétlenül kell, hiszen a cigányok lakta települések kicsik, pontosan lehet látni a szavazóköri adatokból, hova tették le a voksot. Ha jó helyre, a Fidesz elégedett, a patrónus jól teljesít, jutalmat kapnak. Ha rossz helyre, azt az egész falu megérzi.
Tornanádaskán az előző polgármester zsebből adott előleget, hogy el tudják temettetni a halottaikat. A helyiek egyelőre inkább visszasírják a korábbi erős embert, mert a távozása után a falu csődbe ment, és olyan mélyen van, amilyen mélyen még nem volt sosem. Az már nem látják, hogy – legalább részben – éppen a korábbi erős ember miatt került oda.
Nyitókép: Válasz Online/Vörös Szabolcs
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
