„Dávid nem a Fidesz jelöltje” – volt SZDSZ-es kultúrszakember a Vitézy-kampányban
Főként városi kultúrsétákat szervező vállalkozásáról, a Hosszúlépésről volt ismert az elmúlt bő évtizedben Merker Dávid. Még korábban az SZDSZ ifjúsági szervezetének egyik vezetőjeként. Most Vitézy Dávid kampánycsapatának tagja, aki a főpolgármester-jelölt kulturális programjáért felel. Amint a Válasz Online-nak elmondja: ha nyernek, pancsolhatnánk a Dunában a Parlament előtt, Budapest pedig visszakapná a zászlaját a „szörnyszülött” helyett, amelyet Tarlós István „firkált”. Merker egyike volt azoknak, akik rávették Vitézyt az indulásra. Állítja: a Karmelitának ehhez semmi köze nem volt. Interjú.
– A Hosszúlépésről ismertük az elmúlt évtizedben – ez viszont inkább nagy.
– Az.
– Szóval jól hallottuk, hogy beszállt Vitézy Dávid kampánycsapatába.
– Jól.
– Mit szól ehhez Demszky Gábor?
– Nem tudom. Demszky Gáborral talán tizenöt éve beszéltem utoljára. Akkor is a szia-sziánál maradtunk.
– Nem is érdekli, árulónak tartják-e egykori SZDSZ-es harcostársai, amiért most egy fideszesnek adja idejét, energiáját?
– Ez a fajta címkézés mindig nagyon távol állt tőlem.
– Megváltozott a gondolkodása azóta, hogy az SZDSZ Új Generációjának egyik vezetője volt?
– Nem. Nagyrészt ma is ugyanazt gondolom a világról.
– Tehát lélekben SZDSZ-es maradt?
– Sosem párthoz kötődtem – úgy gondoltam akkor is, ma is, hogy a szabadság a legfontosabb érték. Mindenki élhessen úgy, ahogy szeretne, senkiről ne az alapján döntsenek, honnan jön, hanem a cselekedetei és a teljesítménye alapján. Ebben nem változtam.
– Mit fizet Vitézy a csapattagságért?
– Semmit. Olyan emberek jöttek össze Dávid csapatában, akiknek fontos Budapest, és tenni akarnak a városért.
– Lefordítva: ha Vitézy véletlenül befut, utólag közpénzből majd honorálhatjuk a kampánymunkáját is.
– Nem. Egyrészt nem véletlenül fog befutni Vitézy Dávid – azért fogja megnyerni a főpolgármester-választást, mert neki van víziója Budapest jövőjéről és neki van a legjobb programja. A másik fele: azért fogok a listán szerepelni, mert készen állok tenni Budapestért hangsúlyosabban is. A mostani kampánymunka nem egy személynek szól, hanem a városnak, amely gyerekkorom óta a szenvedélyem.
Nem bírom tétlenül nézni, hogy Budapest egyhelyben toporog, miközben már nem csak Bécs, hanem Prága, Varsó és Pozsony is elhúz mellettünk.
Ami a városban történik és izgalmas, amiért jó itt élni, az szinte kizárólag magánkezdeményezéseknek köszönhető. Akik pedig azért kapják a fizetésüket, hogy törődjenek Budapesttel, legyenek akár a kormányban, akár a fővárosban, elbliccelik a munkát.
– Jól hangzik, de pont egy Vitézy-csapattag szájából…
– Mert?
– Mert noha kormánymegbízásai voltak a kétharmados hatalom oldalán, semmi nem valósult meg abból, amit beígért: se ötös metró, se Közlekedési Múzeum.
– Biztos vagyok benne, hogy szívesen válaszol ő is a személyes karrierjét illető kérdésekre és elmondja, miért állította le a kormány az általa előkészített terveket, miért nem fejlesztik az állami tulajdonba vett héveket ötös metróvá vagy miért nem épül a Közlekedési Múzeum.
– Fel fogjuk tenni a kérdéseinket neki is: 22-én a Válasz Klub vendége lesz. Most viszont az ön véleménye érdekelne minket.
– Szerintem azok a tervek, amelyeket Dávid és csapata kidolgozott, kiemelkedő színvonalúak és mind megvalósíthatók. Csak aztán múzeum helyett stadiont építettek.
– Pedig akkoriban Vitézy a Fidesz megbízásából dolgozott. Már miért ne kaszálnák el a terveit főpolgármesterként, amikor elvileg a Fidesz jelöltjét is legyőzi, ha legyőzi?
– Ha arra várunk, hogy jön majd valaki, aki mellett majd el lehet végezni a szakmai munkát, amellyel mi egyébként nagyon boldogok lennénk, akkor ezeket a munkákat sosem végezhetjük el. Nem jön senki „odaföntről”, aki ezt lehetővé teszi. Sem az ellenzék, sem a kormány oldaláról. Budapesten az elmúlt tizenöt év legnagyobb eredményeit a Vitézy Dávid vezette BKK érte el. De látványos példa erre az észak-csepeli közpark története is. Hiába állapodott meg róla a kormány és a főváros, hiába készültek el Dávid vezetésével a tervek, 2022-ben Lázár János egy mozdulattal húzta ki a megvalósítandó tervek közül. Mindeközben a főváros vezetői mit csináltak? Azon matekoztak, hogy akkor ki kerül be a közgyűlésbe, ki hogyan ül be a Parlamentbe, melyik időközin kinek a jelöltje induljon. A tervek, koncepciók tehát megvannak, a megvalósítás viszont folyton falakba ütközik.
Most jutott el oda Vitézy Dávid is, és kulturális területen én is, hogy nincs kire várni, el kell indulni és a választóktól kell kérni a felhatalmazást.
– Vitézy annak a Palkovicsnak az államtitkára volt, aki diákváros helyett a Fudan ideköltöztetését támogatta. Hogyan szolgálta Budapest érdekét, hogy akkor csöndben volt?
– Dehogy volt csöndben. A Diákváros mellett kiállt akkor is és kiáll most is, ráadásul miután nem tudta megvalósítani a terveit, lemondott az államtitkárságról.
– Csak azután, hogy Palkovics is vette a kalapját.
– Mindig akkor távozott, amikor ellehetetlenült Budapest fejlesztéséért végzett munkája. Ha ez a választás olyan lenne, mint egy állásinterjú, ha tényleg csak arról szólna, kinek milyen felkészültsége, koncepciója és víziója van, egyáltalán nem lenne kérdés, hogy Vitézy Dávidnak kell megkapnia ezt a munkát.
– Kulturális terveivel megkereste a jelenlegi városvezetést, mielőtt Vitézyhez csatlakozott?
– Persze. Öt éve Karácsony Gergelyre szavaztam, hittem benne, úgy gondoltam, hogy a Tarlós István második ciklusát jellemző sodródás Budapesten véget kell, hogy érjen, s ő majd véget is vet neki. Millió ötlettel álltunk elő, ami a kulturális szektort illeti.
– E-mailt írt Karácsonynak, vagy hogy kell ezt elképzelni?
– Vele főként a Pasaréti úti hentesnél találkoztunk – ő is ott vásárol és én is. De természtesen írtunk e-maileket, hivatalos leveleket, számtalan módon kerestük a kapcsolatot. Érdemi előrelépést sehol sem sikerült elérni. Olyan ügyekben sem, amelyeket minimális pénzből is meg lehetne valósítani. Ezek a tervek a városházán valójában senkit sem érdekelnek.
hirdetés
– A közgyűlési többség ezután is pártemberkékből fog állni. Miért érdekelnék a tervei a közgyűlést a következő ciklusban?
– Ilyen alapon akkor el sem kell indulni a választáson, hiszen úgysem lehet változtatni semmin. Van ez a hozzáállás, tudom, de én nem ebben hiszek.
– Vitézy azon szövegével is tud azonosulni ex-SZDSZ-esként, hogy a villamos meg a busz nem hajléktalanszálló?
– Maximálisan. Miért, talán hajléktalanszálló?
– Nagyon nem, ám a liberális, emberi jogi megközelítés szerint…
– Egy jól működő közösségnek legalább két alapja van: a szolidaritás és a közösen meghatározott normák betartása. Tévedés, ha azt gondoljuk, a szolidaritásunkat csak úgy lehet kifejezni, hogy minden normasértést tétlenül nézünk. A hajléktalanszállókat és az addiktológiai ellátást nemcsak fenntartani, hanem fejleszteni is kell, de erre nem a BKK járatai valók. Minden városlakónak az az érdeke, hogy tiszta és biztonságos legyen a közösségi közlekedés. Nemcsak a járművekről szól ez, hanem a csomópontokról is.
Addig nem lehet elvárni az autóstól, hogy üljön inkább a buszra, ha utóbbival méltatlan körülmények között tud csak utazni.
Aki ma elmegy a Határ útra, a Kökihez vagy az Örs vezér terére, megnézi az ott uralkodó körülményeket, aztán azt mondja, hogy jól van az úgy, ahogy ma van, az nem fair azokkal szemben, akiknek nincs lehetőségük máshogy utazni. Szóval igenis rendet kell tenni a városban, tisztaságra és biztonságra van szükség. Ma ehhez képest közel harmadával kevesebb rendész van, mint korábban volt. És közülük is minden tizedik a Lánchídon van. Azt felügyelik, hogy ne lehessen átmenni autóval. Ezt a célt a 21. században azért más eszközökkel is el lehetne érni, a rendészeket pedig oda kell küldeni, ahol valóban súlyos problémák vannak.
– Ha Karácsonnyal a hentesnél szokott összefutni, Vitézyvel hol?
– Nagyon régóta ismerjük egymást. Nincsenek azért annyira sokan, akik számára ennyire fontos Budapest, tudunk egymásról, mindenkivel működtünk már együtt különféle projekteken. Én voltam azok egyike, akik győzködték Vitézy Dávidot, hogy induljon el.
– Felmentek a Karmelitába és ott győzködte?
– Életemben nem jártam ott. Leginkább cseten beszéltünk, mert Dávidnak külföldi munkái voltak.
– Csak mert nem csupán Karácsony Gergely, de a másik LMP-alapító, Schiffer András szerint is a Karmelitában dőlt el, hogy Vitézy indul.
– Persze, hiszen Dávid fideszesezése remek lehetőség arra, hogy ne kelljen érdemi dolgokról beszélni.
– Szóval Vitézy nem Fidesz-jelölt?
– Nem az. A Fidesznek van jelöltje, Szentkirályi Alexandrának hívják. Dáviddal sokat beszélgettem, látom a folyamatot a legelejétől. Alulról szerveződött ez az egész kampány. Alapító tagja vagyok a tízfős civil szervezetnek, amely az LMP mellett a másik jelölő szervezet lesz Dávid mögött. A csapatunkban nincs senki, akinek a fideszes gépezethez köze lenne.
– Ki van még benne önön kívül?
– Olyan szakemberek, akik sorra be fognak mutatkozni a kampány során. Számtalan területről érkeztünk, de mindannyiunknak kiemelten fontos Budapest jövője. Ez érdekel minket, nem a pártpolitikai csatározások.
– Hogy dolgozik ez a csapat? Cseten?
– Úgy is, személyesen is sokszor találkozunk, rengetegen részt vettek a program írásában…
– Azt még nem láttuk.
– Pénteken fogjuk bemutatni.
– Senki nem kap tehát pénzt Vitézytől?
– A programírásért senki.
– Kampány viszont nincs ingyen. Azt ki fizeti?
– Sok százan adományoztak már a kampány céljaira. Online, átláthatóan, bankkártyás fizetéssel. De a legnagyobb részét az LMP.
– Cserébe belebeszélhetnek a programba?
– Közös indulás esetén úgy normális, ha a program is közös. Teljesen vállalható kompromisszumok születtek.
– Mi nem tetszett Ungár Péteréknek?
– Minthogy pártról van szó, nehezebben nyelték le, hogy a fővárosi cégek vezetésében pártemberek nem lehetnek, hogy azokba a programunk szerint kizárólag szakértelem alapján lehet bekerülni a jövőben. Érthető, hogy ez nem tetszett nekik elsőre, de belátták, hogy a város érdekét szolgáló programpont és elfogadták ezt is. Van egy közösségi programalkotási rész is, nagyon sok ötlet érkezett, ezeket is beépítettük…
– Tehát önök is begyűjtötték az email-címeket.
– Vannak nemzeti konzultációk meg fővárosi lakógyűlések, amelyeknek valóban ennyi a célja. Ahogy jöttem ide, a Széll Kálmán téren egyetlen villamosmegállóban hat lakógyűléses plakátba futottam bele… Mi ezzel szemben felnőttnek nézzük a budapestieket és valóban megkérdezzük őket. Több mint ötezer ötlet érkezett be hozzánk, ezek jelentős részét be is építjük a programunkba.
– A déli körvasúttal kapcsolatban is biztos kaptak hozzászólásokat.
– Természetesen kaptunk.
– Vitézyről ott a kép, amint Mészáros Lőrinc emberével egyeztet a tervről. A projekt tipikusan NER: kiemelték a törvények hatálya alól. Ebből hogy jönnek ki jól?
– Ott nőttem föl a Hamzsabégi út mellett. Gyerekkoromban arra a játszótérre jártam, oda jártam vonatokat nézni. Akkor is tudtuk, hogy ideiglenes állapot. Persze mifelénk az ideiglenes állapot néha 150, néha 40 évig tart. Ettől még tudható volt, hogy épülni fog oda valami.
A kérdés tehát az, szükség van-e a déli körvasútra. A válasz pedig egyértelmű igen.
Akkor lehet csökkenteni Budapesten az autóforgalmat, ha fejlesztjük a vasúti közlekedést és növeljük az agglomerációból beérkező kapacitást. Márpedig most azért nincs több vonat, mert egyszerűen nincs elég sín. Ezzel a fejlesztéssel egész Budapest jól járna.
– A lakók nem ilyen megértők a helyzettel, a NER-es tempóval.
– Vitézy Dávidon a terveket és a stratégiát lehet számon kérni, ezekért felelt. Azt az időszakot, amikor ő nem volt már államigazgatási pozícióban, nem lehet. Ahhoz, hogy a projektet katonai beruházássá nyilvánították, neki pont annyi köze van, mint önnek vagy nekem.
– Az elektronikus jegyrendszerhez van. Ő írta alá. Tízmilliárdos buktával járt a köznek.
– Nem a jegyrendszer terve, hanem a módosítása, amely már azután történt, hogy Dávidot eltávolították a BKK éléről.
– Tehát Vitézy Dávid semmiért nem felelős? Hibátlan?
– Dehogy. Egyikünk sem hibátlan.
– Csak most önnek úgy kell tennie, mintha az lenne?
– Nem kell. Az a hibája, ami az előnye is. Hogy Budapest a szenvedélye.
– Sokat kivesz az emberből a vele közös munka?
– Erről inkább kérdezze meg a családomat, sajnos velük sokkal kevesebb időt tudok most tölteni, mint szeretnék.
– Sikeres fővárosi kultúrsétákat szervezett, könyveket írt. Nem volt jobb az úgy?
– A Hosszúlépéssel 11 éven át foglalkoztam napi szinten. Állami források nélkül kulturális vállalkozást létrehozni és vezetni nagyon szép, független tevékenység, de elég kemény azért. Néhány hónapra most felfüggesztettem azt a tevékenységemet. Kész könyves koncepcióm, szerződésem is volt idénre. Azt meg elhalasztottam.
Könyvet írni ugyanis bármikor lehet, városom meg csak egy van.
Pozsonyban lehetett civilekből csapatot összeállítani, amely átvette a várost és csodát tett. Miért ne lehetne így itthon is? Nincs turáni átok – meg kell próbálni és akkor sikerülhet. A Fidesz támogatottsága már most is csak 20 százalék körül van a fővárosban. Máris kiderült tehát, hogy a magyar politika állítása a két nagy, mozdíthatatlan szavazói tömbről: nem igaz. Ha van érdemi alternatíva, akkor a választók is megmozdulnak.
– Merthogy máris Vitézyhez pártoltak a fideszesek?
– A budapestiek elsősorban nem fideszesek meg dékások, hanem városlakók, akik akárhogyan is szavaznak az országos választásokon, akárhogy fejezik ki országos rokon- és ellenszenveiket az EP-választáson, helyben azt szeretnék, hogy jobb legyen itt élni. Vitézy Dávid támogatói között vegyesen vannak olyanok, akik korábban a Fideszre, a hivatásos ellenzék pártjaira vagy a Kutyapártra szavaztak és most is erre készülnek az országos választáson. Jó esély van tehát arra, hogy Vitézy Dávid nyerjen június 9-én.
– Ha nyer, önből a Sétáló Budapest Program felelőse lesz? Adná magát, igaz, az a program öt éve csak négy százalékot hozott Puzsér Róbertnek.
– Izgalmas és komoly program volt, van is benne olyan, amit érdemes lenne átvenni, de nem, nem csak sétaügyi feladatra készülök. A Hosszúlépésnél történetmeséléssel foglalkozunk, ezeket mondjuk el a városi térben. Függetlenül, intézményi háttér nélkül erre van lehetőségünk. De a lényeg nem a séta mint eszköz, hanem az, miként lehet városi közösségeket létrehozni. Hihetetlen lehetőségek lennének abban is, hogy városi tereket hozzunk létre közös történeteink mentén.
– Ahogy a Széna tér esetében történt?
– Pontosan. Azt a projektet elég jól ismerem, hiszen a történeti koncepciójáért én feleltem. A Széna tér egyszerre lett a közös múltfeldolgozás helyszíne és remek közösségi tér, ráadásul úgy, hogy nagyon jó minőségű kortárs művészeti alkotások is kerültek oda. Egyetlen fillérrel sem került többe, mintha egy sokadik fantáziátlan térfelújítást valósítottak volna meg. Budapest köztereihez éppen ilyen módon lenne érdemes hozzányúlni. De ugyanilyen közösségszervező erőt jelenthet Budapest páratlan könyvtári hálózata: a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár szinte minden városrészben jelen van, a városvezetés támogatásával a 47 tagintézmény mindegyike igazi találkozóponttá válhatna. Meghosszabbított nyitvatartással, co-working lehetőségekkel, izgalmas rendezvényekkel és akár megfizethető étel- és italkínálattal még több emberhez hozhatnánk közel a kultúrát – ennek költsége a társadalmi haszonhoz képest ismét minimális lenne.
– Halljuk, mit tervez még a várossal a Vitézy-program kultúrfelelőseként!
– Mondok akkor még három konkrétumot. Minden közösségnek kellenek mindenki által ismert jelképek, amelyekkel lehet azonosulni. Budapestet viszont még a zászlajától is megfosztották.
– Új zászlót kapott.
– Tarlós István fogta magát és rajzolt egy másikat. A történelmi zászló helyett, amely Pest és Buda színeiből állt össze, firkált valamit, amiről aztán kiderült, hogy heraldikailag nem lehetséges, úgyhogy firkált még egyet. Az ma a főváros zászlaja. Rettentő kínos.
– Legalább nem a román színek vannak benne!
– Igen, ez a klasszikus kishitűség ihlette a cserét, holott a román zászló négy évvel Budapest zászlaja után született csak meg. Ma tehát az a helyzet, hogy a városházán rengeteg zászló lóg a szivárványostól a székelyen át a Három Királylány-mozgaloméig, csak éppen Budapest zászlaja nincs köztük. Csupán ez a semmilyen torzszülött leng ott, a kerületek polgármesteri hivatalain pedig ez sem. A városnak vissza kell kapnia történelmi, hagyományos zászlaját.
– Második pont?
– Ha egy művészeti ágat kell megnevezni, amelyben kiemelkednek a magyarok világszerte, az a fotográfia. Minden tizedik budapesti tagja olyan online csoportoknak, ahol régi képeket néznek, azokról beszélgetnek, ezek a fotók hozzák össze a városlakókat. A főváros viszont máig nem volt képes eldönteni, mi legyen az általa kezelt fényképekkel. A levéltár szabadon letölthetővé tette és odaadta őket a Fortepannak, a Szabó Ervin Könyvtár és a Budapesti Történeti Múzeum pedig nem. Márpedig a lehető leghamarabb szabadon hozzáférhetővé kellene tenni mindet és feltölteni a Fortepanra, hadd legyen közkincs. Ez még pénzbe sem kerülne.
– Harmadik?
– Budapest valaha tele volt dunai uszodákkal…
– Most jön tehát a Monarchia-mániája!
– Tényleg bármiből el tudok jutni a Monarchiáig két mondat alatt, és bár a dunai uszodák is akkor létesültek, tovább működtek, egészen 1945-ig. Azonnal visszahoznám őket.
– A Parlament előtt pancsolnánk, vagy a Batthyány térnél?
– Miért ne? Nem is lenne hatalmas összeg megoldani. Ahhoz képest főleg nem, hogy a gyógyfürdőkből mennyi bevétele van a városnak. Párizsban, Koppenhágában, Berlinben most is működnek ilyen fürdők. Ez csupán azért nem valósult meg eddig, mert hiányzott a szándék a városvezetésből. Elég volt a lájkbajnokságból: kiírni valamit a Facebookra, felhergelni az embereket, aztán azzal meg is volt a napi politikai cselekedet.
– A rakparton tehát nem lennének autók?
– Végig kell, hogy tudjunk sétálni a Duna-parton, vissza kell adni a folyót a budapestieknek. Valaha a Duna-part igazi köztér volt, ahol rendszeresen összegyűltek a városlakók. A legtöbb dolog elsősorban nem pénz, hanem szándék és hozzáállás kérdése. Ez is ilyen.
Kényelmesebb persze áldozati pózba vágnia magát a városvezetésnek, mondván, a kormány elveszi a pénzt Budapesttől, ezért nem tudunk csinálni semmit sem. Csak éppen ez nem igaz.
Az egész eddigi életem arról szól, hogy kreativitással, szenvedéllyel minden helyzetet jobbá lehet tenni. Az egykori berlini főpolgármester hozzáállása sokkal szimpatikusabb, aki azt mondta hasonló helyzetben: Berlin szegény, de szexi.
– Azért amikor elveszik a pénzt, ráadásul a területet is és maxi-Dubajt építenek a városba a városvezetés megkérdezése nélkül… Ezeket mégis hogy kezelnék önök csupán remek ötletekkel?
– Valódi erőt kell mutatni. Amikor arról volt szó, hogy legyen népszavazás az olimpiáról, a kormány rögtön visszakozott, mert tudta, a budapestiek ellenében semmit nem tud elérni Budapesten. A Fővárosi Közgyűlésnek ma is megvan a lehetősége, hogy helyi népszavazást írjon ki, azzal érdemi eredményt is el lehetne érni. Ellentétben a senkit semmire sem kötelező lakógyűlésekkel, amelyek tényleg emailcím-gyűjtésre és közpénzből kampányolásra jók legfeljebb.
– A „se Orbánt, se Gyurcsányt”-megközelítés országosan éppen nagyot megy. Magyar Péterrel kapcsolatban vannak?
– Nem tudok arról, Magyar Péter mit gondol Budapestről. Egy biztos: többször nyilatkozta, hogy se Karácsony Gergelyre, se Szentkirályi Alexandrára nem szavazna. Ebben tökéletesen egyetértek vele.
– Vitézy viszont szerinte is a Fidesz hekkje.
– Ebben meg nem értek egyet.
– Az sem gyanús, hogy a fővárosi választás szabályainak fideszes módosítása épp önöknek kedvez? A civil egyesületük és az LMP közös listája csak öt százalékot kell, hogy szerezzen a bejutáshoz.
– Egy arányos listás rendszer legfeljebb a választóknak kedvez, mert így veszik el a legkevesebb szavazat. Amikor szóba került Vitézy Dávid jelöltsége, először azt mondták, Dávid azért indul, hogy a Fidesz jelöltje győzzön. Mára látszik, hogy
a meccs közte és Karácsony Gergely között zajlik, a Fidesz jelöltje nem is rúg labdába, hiszen pártja fővárospolitikáját a budapestiek elutasítják. Teljes joggal.
Most tehát megy az a mantra, hogy Dávid a valódi Fidesz-jelölt, miközben éppen most pereli be Tarlós István, és a mi várospolitikánk is jelentős eltéréseket mutat a kormánypártéhoz képest. Ők a ménesbirtokra vinnének minden forrást…
– Szentkirályi Alexandra vissza fog lépni?
– Láttak már olyan választást, ahol a Fidesz visszalépett? Én 34 év alatt nem láttam ilyet. Kényelmesebb persze erről beszélnie a jelenlegi főpolgármesternek ahelyett, hogy mit is csinált Budapesten.
– Semmi jót nem tett Karácsony?
– Dehogynem. Az a bajom vele, amit nem tett meg.
– Mi jót tett? Mondjon hármat!
– Jó, hogy a Lánchídról kitiltották az autókat. Az is jó, hogy a Haller utcánál megoldották a villamos kanyarodását és új kötöttpályás kapcsolatot hoztak létre. A Bubi átalakítása szintén jó lépés volt. Sokkal több azonban a kihagyott ziccer, a be nem váltott ígéret.
– Fáj, hogy nincs Tiborcz-adó?
– Már akkor tudni lehetett, hogy nem lesz, amikor Karácsony megígérte, hiszen a fővárosnak csak a Margitszigeten van hatásköre – ezért most megadóztatja az ott lévő, egyébként a NER-től független szállodát. Tipikus politikai látványpékség ez. Ártatlan emberek, cégek fizetik meg ennek az árát. Ezt kellene éppen befejezni. Kisebb egóval, több gondolkodással el lehetett volna kerülni ezt.
– Akkor is vállalja a fővárosi képviselőséget, ha Vitézy nem nyer, de ön bejut listáról, vagy akkor inkább megy vissza könyvet írni?
– A kettő egyszerre is működhet. Ha megválasztanak a budapestiek, akkor ez a bizalom kötelez majd, hogy a munkát elvégezzem, bárki is a főpolgármester. De Dávid meg fogja nyerni ezt a választást.
– Fogadna is erre?
– Persze. Mi a tét?
– Mondjuk egy hosszúlépés?
– Kezet rá!
Fotók: Válasz Online/Vörös Szabolcs
Ezt az interjút nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt
