Erkölcs nélkül erkölcsösen – a magyar kormány Izrael melletti kiállásáról
A magyar kormány gyorsan a hétvégén megtámadott Izrael mellé állt – nagyon helyesen. Amikor valakire aljas módon rátámadnak, az első szó a megtámadott melletti kiállás kell, hogy legyen, bármiféle mérlegelés csak később jöhet. Hogy a magyar kormány erkölcsi támogatásának semmilyen erkölcsi alapja nincs, az viszont szintén nyilvánvalóvá vált. Vélemény.
Teljes mértékben támogatjuk Izraelt abban a harcban, amit saját területi szuverenitásáért, saját biztonságáért és a védelemhez való jogáért folytat – hangsúlyozta Gulyás Gergely tegnap. „Az első, amit Izraelnek kívánhatunk, hogy ebben a helyzetben a lehető leghamarabb szerezze vissza a teljes uralmat Izrael állam területe felett, és teremtse meg azokat a biztonsági garanciákat is, amelyek ahhoz szükségesek, hogy hasonló bestiális támadás többé ne történhessen” – mondta a Miniszterelnökséget vezető miniszter.
És nagyon helyesen tette.
Az izraeli-palesztin konfliktust nyilvánvalóan nem Magyarország fogja megoldani, ezért a „teljes mértékben támogatjuk Izraelt” kitétel nem fegyveres támogatásra utal, csupán erkölcsit jelent. Azaz nem több néhány szónál.
Ám a szavak fontos dolgok.
Néhány szóval jelezni lehet, mit gondolunk arról, mi fér bele és mi nem. Jelezni lehet, hogy egy ország aljas megtámadására, rakétázására, civil állampolgárainak lemészárlására a saját határain belül nincs és nem is lehet semmilyen mentség. Ilyenkor, a brutális támadás utáni pillanatokban bizony határozott és egyszerű üzenet kell, határhúzás jó és rossz, elfogadható és elfogadhatatlan között. Itt ez megtörtént.
Most éppen volt rá szándék. Ukrajna esetében meg nem volt. Tavaly február végén, amikor első megszólalásában hevenyészett módon elítélte az orosz argessziót, rögtön arról beszélt a magyar miniszterelnök, hogy mi csak ki akarunk maradni a háborúból, a humanitáriuson kívül pedig semmiképpen sem nyújtunk segítséget Ukrajnának. Hogy aztán tavaly nyáron, Tusnádfürdőn már rögtön a NATO-t tegye felelőssé azért, hogy ma „az oroszok fegyverrel akarnak érvényt szerezni azoknak a biztonsági igényeiknek, amelyeket korábban tárgyalás útján akartak elérni.” És mehetett a mantra minden kormányzati hullámhosszon a „proxyháborúról”, mintha az ukránok ott sem lennének, mintha nem ők harcolnának saját földjükön megtámadottként a szuverenitásukért, a létükért. Meg mehetett a mantra a „háborúpárti” EU-ról és ellenzékről.
Láss csodát, most meg hirtelen a magyar kormány vált „háborúpártivá”. Hiszen Izrael immár hivatalosan is háborúban áll a Hamásszal, Gulyás Gergely mégsem a béke azonnali fontossága, hanem az önvédelmi harc jogossága mellett emel szót.
Nagyon helyesen. A hamis békeszólam ugyanis egyet jelentene azzal, hogy Izrael adja meg magát, adja át területeit egy terrorszervezetnek.
Ahogy ezek a hamis békeszólamok Ukrajna esetében is pontosan ezt jelentik. A valóságban senki sem háborúpárti, csupán van, aki az agresszor oldalára áll és megengedné neki, hogy kedvére támadjon meg másokat és foglalja el azok területeit, meg van, aki a megtámadott oldalára áll és nem fogadja el az agressziót.
Hogy a két történetnek nagyon is van köze egymáshoz, látszik a Fidesz-környéki értelmiség egyes megszólalásaiból. Bencsik Gáboréból például, aki tegnap így igyekezett feloldani az elkerülhetetlenül jelentkező kognitív disszonanciát:
„Nehéz most úgy megszólalni az izraeli polgárháborúról – mert hiszen arról van szó –, hogy Ukrajnáról hallgat az ember. Pedig most ezt kell tenni, mert nem szabad, hogy a nagyhatalmi játszmáknak áldozatul esett Ukrajna problémája megakadályozzon bárkit is a világos állásfoglalásban arról, ami Izraelben történik. Ami pedig nem lehet más, mint a Hamasz által kirobbantott barbár terrorháború fenntartás nélküli elítélése. Ebben az ügyben az egyetlen tisztességes álláspont a zsidó állam melletti kiállás. Minden egyéb mérlegelés csak ez után következhet.”
Most azt hagyjuk is, hogy a „nagyhatalmi játszmák” álságos emlegetése semmivel sem kevésbé indokolt Izrael esetében, mint Ukrajnáéban. A Hamász sem értelmezhető önmagában, Irán nélkül például, ahogy Izrael sem függetleníthető teljesen az Egyesült Államoktól. Mindkét helyzet bonyolult és mindkettőnek vannak előzményei. A különbség első ránézésre legfeljebb annyi, hogy Ukrajna egyértelműen gyengébb, mint az őt megtámadó agresszor Oroszország, Izrael meg jó eséllyel és remélhetőleg erősebb a rátámadó terrorista Hamásznál – de a hátteret, az összefüggéseket a Válasz Online nem itt, hanem cikkekben, podcastadásokban mutatja majd be hamarosan.
Ide most annyi tartozik, hogy Ukrajna „problémája” csak a hazug hazai kormányszólamokat mindeddig üdvözült arccal ismételgetőket akadályozhatná most a határozott állásfoglalásban. Már azokat, akik – értelmi szintjüknek hála – legalább addig eljutottak, hogy érzékeljék a kongnitív disszonancia csapdáját, amelyet maguknak állítottak megtámadott szomszédunk kapcsán produkált eddigi szégyenteljes kommunikációjukkal. Az „inkább hallgassunk Ukrajnáról”-javaslat ebben a helyzetben már elég gyenge megoldása az egyenletnek, de remek megoldás lett volna az elmúlt másfél évben. Ha tisztességesen nem tudtak-akartak megszólalni, legalább hallgatni lehetett volna.
Lehetne persze megoldás számukra az is, hogy amint Ukrajna esetében, Izrael esetében is az áldozatot hibáztatják – úgy is koherens lehetne a világképük. Ezt viszont inkább a nemzetközi baloldal egynémely zászlóshajója produkálja, például az Amnesty International, amely gyomorforgatóan következetes: a megtámadott ukránokat hibáztatta tavaly, most pedig a megtámadott Izraelt.
Utóbbit magyar kormányelkötelezettek viszont nem tehetik, hiszen ott Benjámín Netanjáhú van hatalmon megint, aki pedig Orbán Viktor nagy barátja. A képlet számukra rendkívül egyszerű: ha az agresszor lekötlezettje a főni, akkor az agresszor pártját fogják, ha a megtámadottal van jóban, akkor azét. (A keresztény örmények azeri lerohanására Hegyi-Karabahban szintén csak annyi volt a reakció, hogy a magyar kormány nem támogat Baku elleni szankciókat – mégiscsak itt ünnepelt Alijev azeri diktátor augusztus 20-án, a Karmelitában.)
Nincs ebben semmi értékalapú, semmi emberi – ha az izraeli történések pontos hátterét és következményeit még nem látjuk is, ez minden korábbinál világosabb lett a hétvégén történtek következtében.
Nyitókép: Orbán Viktor miniszterelnök és Benjámin Netanjahu izraeli kormányfő sajtótájékoztatója Jeruzsálemben 2019. február 19-én (fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Szecsődi Balázs)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
hirdetés
