Megtudtuk, miért sújtott le a Vatikán a magyar ciszterci vezetésre – a Rétvári-körig érnek a szálak
Néhány hete az egyházi sajtóban megjelent egy laikusok számára értelmezhetetlen közlemény arról, hogy történt valami a – neves budai, pécsi, székesfehérvári és egri gimnáziumokat fenntartó, sörfőzdés és szállodai vállalkozásokban is érdekelt – Zirci Ciszterci Apátságnál. Pedig ez a valami nem akármi. Maga a Szentszék avatkozott be, ráadásul nem fű alatt, hanem felső, „minisztériumi” szinten. Róma konkrétan azt várja, hogy nemzetközileg jegyzett könyvvizsgáló cég világítsa át az apátság pénzügyeit – a belső nyomozás idejére felfüggesztették, sőt Amerikába „száműzték” az eddigi elöljárót. Lapunk tucatnyi egyházi és civil szereplővel folytatott háttérbeszélgetést, hogy legyen válasz a „miértre” és „hogyan továbbra”. Az biztos, hogy a Vatikán az egyes ciszterci intézményekben dolgozó világiak panaszai nyomán lépett akcióba – és a vizsgálat mérföldkő lehet az állam és az egyház széjjelebb választása ügyében is. Hiszen az elmúlt években a Rétvári Bence KDNP-s belügyminiszter-helyettes körüli alapítványi (értsd: káder- és vezetőképző) hálózatot lényegében rádrótozták az apátsági központra.
Május 19-én égni kezdtek a telefonvonalaink. Szülők és tanárok riadt hívásait fogadtuk, akik azt állították, botrány van a ciszterci gimnáziumokban, iskolákban (értsd: budai Szent Imre, székesfehérvári Szent István, egri Gárdonyi Géza, valamint pécsi Nagy Lajos és Szent Margit), „felfüggesztették a zirci apátot, senki nem tudja, kik lesznek a fenntartók a jövőben, miközben amúgy is több tanár felállni készül a botrányos fizetések miatt”. Egyházi és oktatási vonalon is érdeklődni kezdtünk, hogy mi történik pontosan, de minden érintett hírzárlatot emlegetett, illetve azt, hogy másnap, szombaton jön majd egy közlemény a Magyar Kurír katolikus portálon, és abból kiderül majd valami. És tényleg megjelent a tömör szöveg – amely után újra megnőtt a telefonforgalmunk. A vonal túloldalán lévők arra panaszkodtak, hogy látják ugyan a mondatokat és a betűket, de mintha nem magyarul íródott volna a közlemény.
Nézzük először az eredetit, aztán igyekszünk „lefordítani” a sorokat, illetve a sorok közötti üzeneteket is.
„A Megszentelt Élet Intézményei és az Apostoli Élet Társaságai Dikasztériuma 2023. május 15-én kelt dekrétumával, a fenntartott intézményekben felmerült nehézségek orvoslására és a szerzetesi élet segítésére Mauro-Giuseppe Lepori ciszterci generális apátot pápai biztosnak nevezte ki a Zirci Ciszterci Apátság élére. Segítségére társbiztosként Hortobágyi T. Cirill pannonhalmi főapátot és Horváth Olga kismarosi apátnőt rendelte. A pápai biztos és segítői gyakorolják mindazokat a jogokat, és viselik mindazokat a kötelezettségeket, amelyeket az egyetemes jog és a saját jog a zirci apátnak és tanácsának tulajdonít, mind a szerzetesközösség, mind az intézmények felé.”
A hosszú nevű dikasztérium nem más, mint a Szentszék szerzetesrendekkel foglalkozó „minisztériuma”; vagyis nem a ciszterciek valamely globális vezetője avatkozott be a zirci közösség életébe, hanem „a pápa”, vagy legalábbis a legfelsőbb pápai intézményrendszer. Az említett Mauro-Giuseppe Leporinak nem is lett volna joga arra, hogy maga függessze fel a magyarországi ciszterci elöljárókat – ő csak vizitálhat náluk, tájékozódhat a működésükről –, ahhoz José Rodríguez Carballo ferences érsek, az említett dikasztérium titkárának pecsétes papírja kellett.
Hazai és római forrásból egyaránt megerősítették lapunknak, hogy a Vatikán alapvetően a zirci pénzügyek visszásságaira kíváncsi,
ezért függesztették fel azonnali hatállyal Bérczi L. Bernát apát mellett Grónai G. Damján gazdasági vezetőt, a Ciszterci Vagyonkezelő Kft. első emberét is (aki egyébként nem pap, „csak” szerzetes). A Vatikán konkrétan azt várja, hogy nemzetközileg jegyzett könyvvizsgáló cég világítsa át az apátság pénzügyeit. A helyzet komolyságára utal, hogy Bérczit az egyház a zirci plébánosi teendők alól is mentesítette – a templomban szolgáló többi ciszterci papot pedig máshova helyezik –, s egyben „száműzték” őt a magyar alapítású dallasi apátságba (amely szintén a zirci kongregációhoz tartozik).
A május közepe óta tartó „rendrakást” tehát nem a generális apát rendelte el – hanem közvetlenül a Szentszék –, végül mégis ő lett a kijelölt válságmenedzser. Mivel azonban a svájci származású Lepori Rómában él, az aláírási jogokat jelenleg az ugyancsak Zirc alá tartozó kismarosi apátság vezetője, Horváth Olga gyakorolja. Az a tény, hogy a pápai biztosi testületbe a pannonhalmi főapát is bekerült, gyors pletykafolyamot indított a ciszterci intézményekben, melynek lényege, hogy „biztosan a bencések veszik majd át az iskolák fenntartói jogait”. Ennek a spekulációnak azonban forrásaink szerint (egyelőre) nincs alapja, hiszen az érintett ingatlanok ciszterci kézben vannak és maradnak. Hortobágyi T. Cirillt azért delegálta a stábba a Szentszék, mert a bencések rutinosabbak mind a modern iskolafenntartásban, mind az üzleti vállalkozások működtetésében (sörfőzde, borászat, látogatóközpont, vendéglátás) – ráadásul botránymentesek.
Mindezek után adódnak a kérdések: miféle pénzügyeket rónak fel Bérczi apátnak? Hogyan értesült a Vatikán a Zirc körüli zűrzavarról? Kik voltak a panaszosok? Valóságos bűnök, visszaélések történtek, esetleg csak elszámolási vita adódott a fenntartók és fenntartott iskolák között? Van-e mindennek nagypolitikai vetülete?
Mielőtt előhozakodnánk a válaszokkal és a további tényekkel, rögzítenünk kell, hogy ez a történet nem a bő 900 éves ciszterci ethoszról vagy a magyarországi rend ma már maroknyi (tucatnyi férfi szerzetesből álló) közösségének egészéről szól. Háttérbeszélgetéseink egyik fájdalmas tapasztalata, hogy a temetés–esketés–kereszteléssel terhelt lelkipásztori munkát gyakran erőn felül végző,
a feje feletti „nagy folyamatokról” nem sokat tudó alsópapság, az őket segítő alkalmazottak, önkéntesek lesújtva figyelik a friss fejleményeket.
Egy ilyen jelentőségű vatikáni vizsgálat egy ereje teljében levő rendet is megviselne – még inkább így van ez az utánpótlási nehézségekkel hatványozottan küzdő cisztercieknél. Amikor például a fenti közleményben azt olvassuk, hogy az új biztosoknak „a szerzetesi élet segítésére” is kell törekedniük az intézményi problémák orvoslása mellett, nos, egyházi informátoraink szerint ez egyértelműen azt jelenti: a rend idehaza sajnos az utolsó óráiban van. Az elmúlt években többen kiléptek a ciszterciektől, egy tragikus haláleset is történt, újak nem jönnek, és a szerzetesi közösségnek lassan kevesebb aktivizálható tagja van, mint gimnáziuma. Pedig egy klasszikus tanítórend nyilván nem arról ismerszik meg, hogy sem szerzetes iskolaigazgatókat, sem paptanárokat nem tud kiállítani – miközben a pénzügyi-vállalkozási kérdésekhez (nem egyszer milliárdos tételek elosztásához) viszont nagyon akar érteni.
És itt értünk el az egész ügy lényegéhez. Egy rend kétféle módon állhat hozzá az iskoláihoz: üzemeltetői-működtetői, vagy fenntartói attitűddel. Előbbihez kell saját csapat: felelősséget viselő szerzetes igazgatók, paptanárok – ilyenkor a tulajdonosi és a „vállalatirányítási” jogok egy kézben vannak. Akad is néhány efféle gimnázium az országban, például a bencéseknél, a jezsuitáknál, a ferenceseknél, a piaristáknál. A másik, tehát a fenntartói jellegű modellben viszont az adott rend belátja: sem a személyi, sem a szakmai feltételei nincsenek meg annak, hogy a birtokában lévő iskolákat maga menedzselje, ezért világi profikra bízza az igazgatási és menedzsmentfeladatokat.
Ahogy egyházi forrásaink egybehangzóan állítják: a felfüggesztett ciszterci vezetők teljes szereptévesztésben voltak. Noha a rend kizárólag szelíd és alázatos fenntartóként viselkedhetett volna – hiszen már sem gimnáziumigazgatókat, sem szaktanárként is helytálló szerzeteseket nem tud biztosítani –, mégis erőből magához vonta a menedzsmentjogokat. Ha úgy tetszik: leuralta az általa foglalkoztatott világi szakembergárdát. Az apát legszűkebb stábját jelentő Ciszterci Iskolai Főhatóság megdöbbentő magabiztossággal tartotta vissza egy-egy iskolájától az állam által biztosított támogatások egy részét (ezzel veszélyeztetve akár a kréta- és vécépapírszintű beszerzéseket), illetve elvonta egyes intézmények saját – terem- és tornacsarnok-kiadásból származó – bevételeit. Mindeközben az apátsági központ brutális veszteséget termelő kirakatvállalkozást (például sörfőzdét) működtet, illetve – a legfelsőbb politikai körökkel összeszövetkezve – különös ingatlanügyletekbe bonyolódott.
Úgy tudjuk, a felfüggesztett rendi vezetés ezekre a régóta élő belső vádakra mindig azzal reagált: nekik az egész ciszterci „nagycsaládot” kell szolgálniuk, nem egy-egy gimnázium saját érdekét. Az állami köznevelési kiegészítő támogatásokat, a kormányzat által finanszírozott fejlesztési projekteket (például az új sportlétesítményeket) ugyanis nem ez vagy az az intézmény kapta, hanem az egész szerzetesrend. „Az igazgatók időnként úgy beszéltek velünk, mintha az iskolának lenne rendje, nem pedig a rendnek iskolája” – tolmácsolja a hangulatot egy Bérczi L. Bernáthoz máig lojális szereplő, hozzátéve, hogy a központban a felgyülemlett forrásokat szerinte nem elherdálták, hanem a rend nevelési alapjába folyatták, tehát azok végső soron oktatási célokat szolgálnak. Szerinte tehát az a normális működési mód, ha az úgymond bővelkedő iskoláktól elvesznek – és az így lecsípett összegekből a szegényebb (egri vagy pécsi) intézmények részesülnek. Más kérdés, hogy az érintett „szegényebbek” sem mindig érezték, hogy bármilyen extra juttatásban „részesülnének”.
A lényeg, hogy a Vatikán eljárása egyértelműen a ciszterci intézményekben dolgozók panaszai alapján indult – és Róma tanúvallomásokat, sok-sok adatot is bekért a „gyanúsításközlés” előtt. A mélyebb nyomozás aztán most, az apát felfüggesztésével kezdődött, a következő hónapokban pedig – az említett auditor cég bevonásával – a belső könyvelés és gazdálkodás átvilágítása van soron. Arról, hogy mindebből lesz-e világi jellegű büntetőeljárás is (vádemelésekkel a végén), egyelőre egyik beszélgetőtársunk sem mert felelősséggel nyilatkozni.
Mielőtt még részletesebben, pontról pontra bemutatnánk, hogy a ciszterci alkalmazottak milyen ügyekben emelhettek kifogást az apátsági vezetés ellen, ideírjuk az egész történet talán legfontosabb konklúzióját. Ennek nyilván cikkünk legvégén lenne a helye, mégis úgy látjuk, a megértést nagyban segítheti egy tételmondat, amely így szól: egy egyházi közösséget úgy is válságba lehet sodorni, ha – az eredeti szerzetesi, spirituális célokat elhomályosítva – nyakon öntik tengernyi fejlesztési pénzzel és politikai „lehetőséggel”.
Nézzük hát, hol voltak konkrét pénzügyi bökkenők:
I. Egyes iskolák „kiszárítása”, avagy az államtól kapott javak centralizált felhasználása. A sajtóban és a közéleti vitákban gyakran hallani, hogy a jelenlegi hatalom jobban támogatja az egyházi iskolákat, mint az államiakat. E cikk kereteit meghaladja, hogy ebben a kérdésben igazságot tegyünk – az viszont biztos, hogy vannak olyan fenntartók, akik a költségvetési pénzek egy tetemes hányadát egyszerűen nem adják oda a saját intézményeiknek. Igenis előfordul tehát, hogy felekezeti, szerzetesi gimnáziumok még az állami intézményekhez képest is szűkölködnek – s ennek elsődleges oka, hogy saját „tulajdonosaik” lenyelik a központi támogatások egy részét. Milyen tételekről van szó pontosan? A kormányzat három típusú forrást biztosít a felekezeti intézményeknek: átlagbéralapú költségvetési hozzájárulást a tanárok illetményéhez, működési pénzt a tanulók létszáma alapján, valamint úgynevezett egyházi kiegészítő támogatást. A gond leginkább ez utóbbi tétellel szokott lenni;
tudunk olyan ciszterci gimnáziumokról, amelyeknek a zirci vezetés akár évente százmilliós nagyságrendben nem adta oda ezt a kiegészítő tételt.
A miértre mindig a fent már idézett válasz érkezett: „nekünk a ciszterci nagycsaládot” kell szolgálnunk, azaz a belső szolidaritás parancsa azt diktálja, hogy állandó átcsoportosítás legyen az úgymond gazdag intézményektől a szegények felé.
Csakhogy ennek a pénzvisszatartási gyakorlatnak az lett az eredménye, hogy napi kihívásokkal küzd egy-két elitiskola. „Ha a kötelező anyagi juttatás nem is, valami azért üzembiztosan érkezett Zircről: ajándék sör a veszteséges apátsági manufaktúrából. Azt mindig kapott a tanári kar. Kicsit úgy, mint Bulgakovnál: a gyár dolgozóit pénz nélkül, gyufával fizették ki” – ecseteli az egyik érintett intézmény tanára. Hozzáteszi: mindemellett azt is érzeték, hogy néha szó szerint kiszorulnak a saját falaik közül. „Az iskola ugyanis délután fél három és három között megszűnt létezni. Nem használhattunk tantermet szakkörre, filmvetítése, csak akkor, ha »kibéreltük«: előfordult, hogy nulla forintos bérleti szerződésekkel kellett bajlódnunk, a bürokrácia legnagyobb dicsőségére”.
A cisztercieknél az is bevett gyakorlattá vált – az egyházi kiegészítő támogatás részbeni „lenyelése” mellett –, hogy az iskolai ingatlanok bérbeadásából származó tényleges piaci bevételeket is elvonta a rendi központ. Zirc főleg a szerzetesközösség legnevesebb egységét, a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnáziumot „büntette”, amely nemrég gigantikus – sokak szerint tájsebnek bizonyuló – sportcsarnokot kapott az udvarára az államtól. Mi is történt pontosan? Hat-hét éve jelezte az iskola, hogy a mindennapos testnevelés követelményét rossz idő esetén csak úgy tudja teljesíteni, ha a diákok egy része a folyosókon tornászik. Született egy sportlétesítmény-fejlesztési koncepció, amelyet a kormányzat azzal egészített ki informálisan, hogy a tervezett csarnok legyen a lehető legnagyszabásúbb – tehát minél óriásibb „betontemető” –, a pénz nem számít. Végül nettó ötmilliárd forint jutott az iskolabővítés megvalósítására – a kivitelezés dandárját végző tendergyőztes konzorcium a jó referenciákkal rendelkező Horváth Építőmester Zrt.-ből és a valamivel problémásabb Possibuild Kft.-ből állt. Utóbbi cég leginkább arról híres, hogy Pálffy Balázs ügyvezetőt korábban Mészáros Lőrinc vőjelöltjeként írta körül a sajtó – s bár a „családegyesítés” végül nem valósult meg,
a Possibuild azóta is rendre felcsúti gyökerű társaságok partnereként nyer közbeszerzéseket. S mintha egy láthatatlan kéz ezt a kft.-t helyezte volna oda „biztosítékként” a kivitelező nagyvállalatok mellé több állami finanszírozású egyházi projektnél
(például a szintén a budai Villányi útra néző Szent Margit Gimnázium sportingatlanánál).
A lényeg, hogy a megépült ciszterci csodacsarnokot végül a 2022-es parlamenti választások kampányhajrájában adták át. Az iskola remélte, hogy ha már nemigen kapja meg a neki járó egyházi kiegészítő támogatást az apátsági központtól, s ha már kénytelen elviselni az eredeti neobarokk gimnáziumépülettel konkuráló betonszürke sportkomplexumot érő esztétikai bírálatokat, legalább a testmozgásra, rendezvényekre, esküvőkre alkalmas új terek esti vagy hétvégi piaci hasznosításából lesz némi saját bevétele. Nem lett. Ahogy jeleztük, a „ciszterci közösségi működés” jegyében Zirc ezeket a bérbeadási bevételeket is magához rendelte. Sokan csodálkoznak, hogy a Szent Imre igazgatója, Barlay Bence minap a Szemlélek podcastadásában éles véleményt mondott a kormányzat oktatáspolitikájáról, illetve egy – szentimrevárosi, gellérthegyi csoportokban terjedő – levélben vészjelzést adott le az immár az egyházi iskolákat is érintő végzetes tanárhiány miatt. Pedig Barlay pozíciója valójában nemcsak az „országos folyamatok” miatt vált nehézzé, hanem azért is, mert iskoláját – mint láttuk – maguk a ciszterci vezetők igyekeztek „kiszárítani”. Sőt: tudomásunk szerint az apátsági központ intenzíven kutatta az igazgató leváltásának lehetőségeit – aztán persze a vatikáni beavatkozás minden ilyen kísérletet felülírt.
Szó sincs persze arról, hogy egyedül a budai Szent Imre Gimnázium világi tisztviselői „lázadtak fel” a végül felfüggesztett Bérczi apát ellen. A fenntartó szinte minden iskolánál kiverte a biztosítékot a központosított döntéshozatallal – „a Ciszterci Iskolai Főhatóság stábja leginkább az állami KLIK-kel szerette rokonítani magát” –, illetve állandó konfliktusforrás volt, hogy a Zirc alá tartozó iskoláknak már-már kötelező volt igénybe venni a balatonalmádi Ciszterci Rekreációs Központot. Nem ingyen, hanem nagyjából piaci áron (akár a diákok szüleinek „megpumpolásával”). „Jöttek az erősen orientáló emailek a főhatóságától, hogy a gimnáziumon kívüli programjainkat, tematikus táborainkat vigyük Almádiba. Ezek formailag »ajánlások« voltak, de mindenki tudta, hogy lényegében nem mondhatunk nemet” – hallottuk. Így a rekreációs intézményt üzemeltető ciszterci cég, a Pelso Estate Kft. 2022-ben már 132,5 millió forintos bevételt „erőszakolt ki” magának, s ebből 27 milliónyi adózott eredmény keletkezett. Persze nem minden szerzetesi vállalkozás bizonyult ennyire sikeresnek.
II. A mindörökkön örökké veszteséges sörfőzde. A rendi vezetés az almádi projekt mellett más bizniszekben is érdekeltté tette a cisztercieket. Van látogatóközpont-üzemeltető és mezőgazdasági kft.-jük, de a legjelentősebb társaság a még az előző elöljáró, Dékány Árpád Sixtus idején indított Zirci Apátsági Manufaktúra. Amely tavaly közel 47 millió forintos veszteséget hozott össze. Egy évvel korábban 71 milliósat. Azelőtt majd’ 63 milliósat. A 2015-ös kezdetektől mostanáig pedig mindösszesen szűk félmilliárdosat. A felfüggesztett apát köre tudomásunk szerint arra jutott, hogy a sörfőzde azért nem hasít, mert „kicsinek nagy, nagynak meg kicsi”, de a veszteségre úgymond marketingköltségként tekintett – amely által az apátság ismertebb lehet, például a turisztikában. Mivel a szerzetesi belső könyvelést cikkünk írásakor külső szemek még nem látták, egyelőre talány, hogy milyen forrásból tömködték be évről évre a manufaktúra által ütött pénzügyi lyukakat.
III. Közös kollégiumi és apartmanprojekt a Rétvári-körrel. Idén a március 15-i nemzeti ünnep alkalmából Novák Katalin köztársasági elnök – a belügyi tárca javaslatára – a Magyar Ezüst Érdemkereszt polgári tagozatát adományozta Drabos Erik Kassziánnak, a Familiare Társadalomszervező Központ igazgatójának „magas színvonalú jogászi tevékenysége, az egyházi fejlesztések előkészítésében végzett példaadó munkája, valamint a vezetőképzésben vállalt szerepe elismeréséül”. Kormányzati informátoraink szerint az állami kitüntetés igazi ötletgazdája a KDNP-s Rétvári Bence volt – de maga a belügyminiszter-helyettes nem válaszolt ezirányú kérdésünkre, illetve arra sem, hogyan és mikor keveredett jó viszonyba az említett ügyvéddel.
Miért hozakodtunk elő ezzel az érdemkereszttel? Azért, mert az elmúlt 10-12 évben Drabos a legbefolyásosabb ciszterci háttéremberré nőtte ki magát – először Dékány Árpád Sixtus, majd Bérczi L. Bernát mellett. Egyrészt ő a rendi vállalkozások cégjogi képviselője, illetve a zirci apátság gigaberuházásainak – például a Szent Imre Gimnázium sportcsarnokának – közbeszerzési kapcsolattartója. A sportlétesítmény-építéskor közreműködő egyik forrásunk azt állítja, Drabos Erik Kasszián messze több, mint ügyvéd; „nem tudtuk pontosan, milyen felhatalmazással, de a legapróbb kivitelezői kérdésekbe is beleszólt, az alapszínekig, festékek használatáig bezárólag voltak meglátásai”. Olyasvalakivel is beszéltünk, aki mindezt nem rosszallólag, hanem elismerésképpen mondta – tehát ez nyilván véleményes dolog. Tény viszont, hogy Drabos nemcsak jogászként képviseli a rendet, hanem 2011 óta igazgatóként is jelen van a fent említett Familiare Társadalomszervező Központban, amely az egyik legrejtélyesebb ciszterci „képződmény”. Egy úgynevezett belső egyházi jogi személy, vagyis olyan „cég”, amelynek a pénzügyi eredményei, könyvelése titkos a külvilág számára. Ha úgy tetszik, ezek a belső jogi személyek az állam és az egyház szétválasztásának biztosítékai.
A Familiare viszont ennek éppen az ellenkezője: az állam és az egyház összefonódásának egyik legfőbb bizonyítéka – hiszen a társadalomszervező központ szerves része a Rétvári Bence környezetéhez sorolt alapítványi hálózatnak.
Bár a székhelye a zirci apátság, központi irodája mégis ugyanabban az újbudai, Bartók Béla úti lakásban van, mint a politikai kereszténység orgánumát (Vasárnap.hu) kiadó Kovács K. Zoltán Alapítványé, a Drabos Erik által alapított Családháló Alapítványé, az ő kurátorságával működő Magyar Vezetőképző Alapítványé, valamint a személyileg ugyancsak a KDNP-hez kötődő Szabadságvédő Alapítványé. Sőt: korábban aktív helyi kereszténydemokrata politikusok is kaptak fizetést a társadalomszervező központtól.
S miközben a Bartók-iroda közös, a Családháló bejegyzett székhelye nem más, mint a Familiare siófoki ingatlanja – melyre még kitérünk –, a Magyar Vezetőképző hivatalos központja pedig a Zirci Ciszterci Apátság. Hogy a Drabos-univerzumban összemosódott egyházi és világi hátterű érdekeltségek hány milliárd közforintot és EU-pénzt szívtak magukba az elmúlt években – régi keresztény civilszervezeteket is megdöbbentve –, illetve miként környékezték meg a valós társadalmi bázissal rendelkező Rákóczi Szövetséget és Magyar Cserkészszövetséget, erről hamarosan külön cikkben számolunk be.
Most csak két extrém „ciszterci” ingatlanügyletről lesz szó – amelyek közül az első az államtól indult, majd a Familiarét érintve a Rétvári Bence-féle váci választókerület egyik KDNP-s bástyájánál landolt. 2012-ben az Országgyűlés úgy rendelkezett, hogy a Drabos-féle Familiare ingyen kapjon meg egy állami tulajdonban lévő, a Balaton-parttól egy utcányira lévő siófoki telket (Deák Ferenc sétány 41.) – kifejezetten „szociális, kulturális, oktatási és hitéleti célokra”. Öt évvel később egy kormányhatározat további közel 610 millió forint ingyenpénzt rendelt ugyanehhez az ingatlanhoz, hogy úgynevezett családos központ épüljön rajta. A Familiare aztán már apartmanház-kivitelezésre írt ki tendert, melyet egy LTV Interior nevű kft. nyert meg. Minő véletlen, a cég jogelődjét a Rétvári Bence-féle váci egyéni választókerület egyik KDNP-s motorja, Lukács Balázs alapította, és ma is az ő testvére vezeti.
Az LTV referencialistáján ott is szerepel hát az immár Szent Bernadett Családi Apartmanház néven futó siófoki szállásegység, továbbá sok belsőépítészeti munka mellett néhány nagy generálkivitelezési projekt: például a bekezdésekkel előbb említett Ciszterci Rekreációs Központ Balatonalmádiban, valamint a budai ciszterci Szent Imre templom díszkerítése.
Tehát a siófoki ingyentelek és állami ingyenpénz a Drabos Erik-féle egyházi szervezetnél úgy hasznosult, hogy egy Rétvári- és KDNP-közeli kft. felhúzott rá egy végül piaci formában működtetett szállodát
(s közben az „elvtársi-testvéri” kivitelező más ciszterci fejlesztéseket is megkapott). Pedig emlékezhetünk: az eredeti, 2012-es állami vagyonjuttatásnak még „szociális, kulturális, oktatási és hitéleti” célja volt; nos, ebből lett a Booking.com-on is hirdetett apartmankiadás – az épület előtt ottjártunkkor például német rendszámú vendégautók parkoltak. (A Drabosékkal megértőbbek azt hangsúlyozzák, hogy a szállóépület néha szociális célokat is szolgál, tavaly például ukrán családoknak biztosítottak itt menedéket.)
És akkor röviden a másik beígért különös Familiare-ingatlanvarázslat. Ahogy említettük, Drabos Erik Kasszián nevén szerepel egy Magyar Vezetőképző Alapítvány nevű világi szervezet is. A bírósági nyilvántartás szerint e vezetőképző alapítói jogait 2021 februárjában átruházták az egyházi Familiaréra – majd négy hónap múlva hirtelen mégis „visszamagánosították” az alapítványt. Mi történt a ciszterci négy hónap alatt? Bingó: a vezetőképző ingyenesen és illetékmentesen kapott az államtól diákotthoni célokra egy XI. kerületi, Aga utcai kutatóintézeti központot – majd közel 1,8 milliárd forintnyi közpénzt is a felújításra. A kivitelezést pedig elnyerte Mészáros Lőrinc családjának Fejér-B.Á.L. Zrt. nevű érdekeltsége. Ismét áldozott hát „szent” célokra a kormány, de a szerzetesrend végül „elfogyott” az újabb projekt mögül, így immár ciszterci védjegy nélkül folyhat tovább a buli.
Itt most befejezzük a cikket, mert minden általunk ismert pénzügyi manővert érintettünk, amely a Zirci Ciszterci Apátság eddigi elöljáróinak felelősségi körébe tartozhat. Ami jó hír: bár Magyarországra gyakran rásütik, hogy következmények nélküli ország, ez a fajta következménynélküliség a Szentszéknek talán már sok volt. Róma ráadásul erőset lépett – noha nyilvánvalóan tudta, hogy az átvilágítási hullám elérheti a nagypolitikai szférát. Vagy másképpen: a vizsgálat mérföldkő lehet az állam és az egyház széjjelebb választása ügyében.
Ahogy ígértük, nálunk néhány nap múlva jön a folytatás – immár a Rétvári–Drabos-kör egyéb, vatikáni beavatkozást nem igénylő (illetve nem vatikáni beavatkozást igénylő) akcióira összpontosítva.
Nyitókép: Rétvári Bence, Bérczi L. Bernát és Drabos Erik Kasszián (montázs: Válasz Online)
Ezt az írást nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
