„Aggasztóan nő az EU-s kilépés lehetősége” – Hettyey András magyar külpolitikáról és az érzelmek hatalmáról
Merre tart Magyarország? Mik a magyar külpolitika kilátásai, van-e esély javítani az ország elszigeteltségén és visszanyerni a partnerek bizalmát? Abból az alkalomból beszéljük ezeket meg HetiVálasz podcastunkban, hogy Magyarország egy újabb fontos eseményen, a hétvégi cseh elnökválasztáson állt látványosan a vesztes jelölt oldalára. Műsorunk vendége Hettyey András, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok és Diplomácia Tanszékének oktatója. A kérdezők: Ablonczy Bálint és Vörös Szabolcs.
Az adás meghallgatható a fenti lejátszóra kattintva. Ha az nem jelenik meg, közvetlen link itt. Ha egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, ide kattintsanak. Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett iTunes-on, TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található.
Részletek a műsorból:
Magyarország úgymond a magyar érdekeket érvényesíti a külpolitikában. Mi ezzel a baj?
„Háború van. Minden, amit Magyarország tesz, háromszoros-négyszeres szorzóval bír most, mert ég a ház a szomszédságunkban. Békeidőben dolgok átcsúszhatnak, elfelejtjük – »kicsit kellemetlenkedtek a magyarok«. Egy évvel ezelőttig azt gondoltam, hogy nagy költsége ennek nincsen. Az Európai Unió jóindulatú konstrukció, különösen kis államokkal szemben megengedőbb. Nem nagyon láttam, hogy a magyar érdekek hol sérülnének markánsan. Ez az elmúlt egy évben megváltozott. Jogállamsági eljárás, Erasmus-Horizont esetleges elvétele, az elhúzódó magyar–EU megegyezés gazdaságra és inflációra gyakorolt hatása: elkezdtek megjelenni a költségei a magyar különutasságnak, és a háború miatt már Lengyelországot is elvesztettük. Ugyanakkor nem racionalizálnám túl a kérdést, mert elsősorban érzelmi elidegenedés van a Fidesz és az Európai Unió között. Magyarország akar is tüske lenni a köröm alatt, oda akar pakolni egy picit a többi európai országnak. Kapunk egyfajta figyelmet ezáltal. Mi vagyunk kontrollhelyzetben, hiszen ha mi akadályozunk, vétózunk, akkor mi irányítjuk az Európai Uniót arra a rövid időszakra. A kontroll pedig szorongáscsökkentő, nagyon jó érzés. Ráadásul minél kevesebb barátod van, annál fontosabb lesz az, akik megmaradtak. Milyen érzés lehet bemenni egy külügyi tanácsi ülésre – ahol ott van 26 ember egy állásponton – és egyedül maradni? Ezzel a kontrasztfóliával kell nézni Andrej Babiš támogatását meg a török, kínai vagy izraeli kapcsolatot: vörös szőnyeg van, tisztelet, kölcsönös együttműködés – kritika meg nincs.”
Ha elvárjuk a „tiszteletet a magyaroknak”, milyen alapon szólunk bele más országok dolgába?
„Retorikai szinten hihetetlen erős tudata van annak, hogy Magyarország kivételes ország, modellország, példaország, már-már az amerikaiakéra emlékeztető küldetésünk van. »Nekünk járnak a kivételek, mert mi megérdemeljük.« »Nem igazunk van, hanem igazunk lesz.« Ez áttevődik a külpolitikába: lokális kivételek leszünk, hallottuk Orbántól és Szijjártótól. A tusványosi beszédekben is benne van ez a sértett gondolat, hogy mi mindig többet adtunk a világnak, mint amit kaptunk: »Nekünk tartoznak, mi járjuk az utat és mögöttünk jönnek a többiek.« Ez lehet a válasz arra, miért engedjük meg magunknak, hogy beleszólunk, meg jobban tudjuk másoknál. A kivételezettségtudat nagyon érzékelhető, és az elmúlt években felerősödött.”
Mennyire vegyük komolyan Orbán Viktor nemrég kiszivárgott mondatait az EU-tagságról?
„Nem zárnám ki középtávon Magyarország uniós kilépését. A kérdésben szereplő sajtóbeszélgetésen az legalábbis elhangzott, hogy a szakadék mélyül az Európai Unió és Magyarország, miniszterelnök számára fájdalmas bent lenni az EU-ban. (…) Az elmúlt hónapokban mást sem csinálok, csak fideszes képviselők parlamenti felszólalásait olvasom 1990-től napjainkig. Erősen elkezdtünk távolodni, s kezd kirajzolódni, hogy a fordulópont nem 2010, hanem 2014. A Martonyi János vezette Külügyminisztérium képes volt konstruktív, EU-mainstream politikát vinni. Meg lennék lepve, ha az akkori garnitúra az orosz–ukrán háborúban a mostani külpolitikát vinné. Radikalizálódás történik az elmúlt 8 évben, aminek a migrációs válság volt a kezdőlökete. Ha ezt az egyenest meghosszabbítom, akkor aggasztóan kezd nőni annak a lehetősége, hogy Magyarország úgy dönt, kilép. Mert végső soron a gazdasági érdekek mögé is lehet érzelmeket festeni. Nagyon jól lehet racionalizálni azt, hogy a Nyugat hanyatlik, hagyjuk el a süllyedő csónakot, legyünk az elsők, a kivételesek. (…) Erősen hiszek abban, hogyha megindul egy összehangolt retorika, ami megkérdőjelezi Magyarország uniós tagságát az előbbi szempontokkal, az nagyon gyorsan, nagyon hatékony tud lenni. Orbán Viktornak ugyanis megvan a lehetősége – ami egy cseh vagy lengyel politikusnak nincs meg – hogy összehangoltan, sok csatornán keresztül tudja ezeket az üzeneteket eljuttatni.”
Ez az adás nem készülhetett volna el olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon! Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
