„Ennél bármi jobb” – Fidesz-tagságtól a tanártüntetésekig vezetett Solymoss Miklós útja

Stumpf András
| 2022.12.16. | Interjú

Szerencsésebb helyeken hírértéke sem lenne, hogy iskolaigazgatókkal egyeztet a köznevelésért is felelős miniszter. Pintér Sándor ma délelőtt esedékes találkozójának a tanárkirúgások és a tanügy miatt tüntetők kormányoldali legyurcsányistázása után azonban nagyon is van. Hogy utóbbi állítás mennyire hamis, arra remek példa az engedetlenség miatt kirúgással fenyegetett Solymoss Miklósé. Az Eötvös József Gimnázium tanárát a Gyurcsány-érában azonosító nélküli rohamosztagosok teperték le ártatlanul, ült a Gyorskocsi utcában is. „Engem minden arra predesztinálna, hogy a kormány környékén sertepertéljek ma. A piaristákhoz jártam, szeretem a focit, sőt 2006 és 2010 között még Fidesz-tag is voltam. Azóta sem változtam, ami az értékrendemet illeti: jobbközép konzervatív vagyok, erős nemzeti szabadelvű beütéssel. Ez a hatalom meg most már egyiknek sem tekinthető.” Interjú.

hirdetes

Az Eötvösből érkezett ide?

– Igen. És oda is megyek vissza innen.

Szóval még tanár. Mit tippel, amikor ez az interjú megjelenik, az lesz még?

– Most azt tippelem, igen.

Mert szépen leállt az engedetlenkedéssel?

– Az Eötvösben egy picit valóban fékezünk most, hogy beérjenek minket mások is. Legtöbben sztrájkra tértek át – habár múlt héten volt egy engedetlen napom, azóta én is.

Pontosan mi is a különbség az engedetlenség és a sztrájk között?

– Ha az ember engedetlen, akkor nem tart órát. Akár egész nap nem tanít, vagy csak egy órára áll ki – csináltam már egyiket is, másikat is. Az is létező műfaj, hogy lukasórában engedetlenkedünk.

Fából vaskarika?

– Az. Annyiban van értelme, hogy az engedetlenség zavarja a hatalmat, de a gyerekek így semennyire sem sínylik meg a tiltakozásunkat.

Mégis milyen nyomásgyakorlás ez így? Nem tartani meg amúgy sem létező órát…

– Ez inkább csak beintés. Fricska. Bejelentést ugyanis teszünk az engedetlenségről. Még az órák előtt kell, reggel, háromnegyed nyolckor, úgyhogy aki engedetlen, még korábban is kell beérnie az iskolába, mint a nem engedetlenkedő kollégáknak.

Szóval az engedetlenség sem úgy néz ki, hogy otthon marad büdös pizsamázni, tévé előtt kekszet majszolni?

– Nagyon nem. Engedetlenül is bent vagyunk az iskolában.

Akkor még egyszer: mi különbözteti meg azt a sztrájktól?

– Akkor még egyszer: az, hogy a hatalmat kifejezetten ez a forma zavarja. Erről adott ki közleményt a belügy, ezért rúgtak ki tanárokat és ezért kaptam figyelmeztetéseket én is.

„Az engedetlenség zavarja a hatalmat” (fotó: Andrónyi Tamás)

Ősszel még azt mondta, akkor hagyja abba az engedetlenséget, ha visszaveszik a Kölcsey tanárait. Nemhogy ez nem történt meg: december 6-án újabbakat rúgtak ki. Fékezés helyett nem padlógáz lenne most indokolt?

– De. A diákok szerint is, ezért nekik is el kellett magyaráznom, miért tartom meg az óráikat. Azért, mert ha folytatjuk tovább az engedetlenséget, ahogy a kirúgások utáni két napban egyébként megtettük, két lehetőség van. Egy: kirúgnak. Aztán három év pereskedés után nyerek és visszatérhetek tanítani. Kettő: engedik, nem csinálnak semmit, mi meg főhetünk a saját levünkben. Eltelik még egy hét, hogy nem tartunk órát. Aztán még egy hónap. Aztán júniusig az iskolaév. A diákok nem okosodnak, mi meg nem látjuk el a feladatunkat.

Hosszútávon csak a diákok és mi veszíthetünk, ha nem tanítunk. Szeretünk ugyanis tanítani. Azért vagyunk tanárok. A hatalom közben mindkét esetben röhög a markába.

Jó, hogy említi a júniust! A héten részleges megállapodás született az EU-pénzekről, addigra lehet, hogy nem is lesz már okuk engedetlenkedni!

– Jól hangzik, csak sajnos nem hiszem el, hogy a magyar állam brüsszeli pénzekre szorul éppen a tanárbérek rendezéséhez. Továbbá az ígéret is arról szólt, hogy ha megjönnek a pénzek, akkor lehet 20 százalékos béremelés. Ami infláció alatti. A tavaly év eleji követeléseinkhez képest is mínusz öt százalék reálbéren lennénk úgy. Mi azt szeretnénk, hogy a kormányzat tartsa magát ahhoz, amit 2013-ban kitalált: hogy a minimálbérhez kötik a bértáblát.

Amit aztán 2014-ben el is töröltek.

– A választások után rögtön. Holott ha azóta érvényben lenne, egyes számítások szerint a pedagógusbér majdnem duplája lenne a mainak. Bérügyben tehát nem valamiféle gyurcsányista terveket akarunk átvinni: azt akarjuk csupán, hogy az Orbán-kormány tartsa magát saját vállalásához. Ahhoz, amelyet egyszer már önszántából törvénybe foglalt. De hangsúlyozom: kilenc pontról van szó, messze nem csak bérkövetelésről.

Sejtettük, amikor a Facebook-oldalára pillantottunk. A hatalom működéséről osztott meg filmrészletet, Az ötödik pecsétből, amikor Latinovits elmagyarázza, hogyan kell igába hajtani az átlagembert. Nem túlozza el kicsit a párhuzamot?

– Nem illik tökéletesen az aktuális helyzetre, nyilván nem vagyunk ott, ahol a nyilas korszakban. Az én orromat valóban nem törte be senki.

Most legalábbis! Itt kell feltennünk a klasszikus kérdést: Miért, Gyurcsány alatt jobb volt?

– Az oktatás ügye ezer sebből vérzett akkor is, már előtte is, de alapvető szabadságjogainkat akkor azért kevésbé fenyegette veszély.

Micsoda? Gyurcsány alatt önön is rohamrendőrök lépdeltek, most meg nem lépdelnek!

– Távol álljon tőlem, hogy megvédjem a Gyurcsány-korszakot. Rajtam talán ezért is nehezebb fogást találni. Engem minden arra predesztinálna, hogy a kormány környékén sertepertéljek ma. Jobbközép, katolikus családból jövök, a piaristákhoz jártam, szeretem a focit, Aranycsapat-rajongó vagyok, sőt 2006 és 2010 között még Fidesz-tag is voltam. Én azóta sem változtam, ami az értékrendemet, nézeteimet illeti. Jobbközép konzervatív vagyok, erős nemzeti szabadelvű beütéssel. Ez a hatalom meg most már egyiknek sem tekinthető.

A háttér, természetes közege miatt ment tüntetni 2006. október 23-án is?

– Egyrészt ahogy ma is, akkor is zavart az igazságtalanság. De amúgy igen. Barátaim voltak kint a Ferenciek terén, telefonon tartottam velük a kapcsolatot, mert éppen egy iskolai kirándulásról tartottam hazafele a Magas-Tátrából. Így csak este 11-re értem ki a térre. Egyébként akkor ismerkedtem meg a feleségemmel.

Aznap este?

– Korábban egy palacsintázáson már láttam, aztán egymás mellé sodródtunk az egyik tüntetésen, beszélgetni kezdtünk, de október 23-ára beszéltük meg, hogy arra már együtt megyünk.

Gyurcsány Ferencnek köszönheti a feleségét?

– Abszolút. Gondolkodtunk is, hogy elhívjuk az esküvőre.

Reméljük, a gyerek Feri lett.

– Lányok… És átoperáltatáson sem gondolkodunk. Viccet félretéve: tényleg akkor jöttünk össze, amikor a történtek után a feljelentést írtuk.

„Jobbközép konzervatív vagyok, erős nemzeti szabadelvű beütéssel. Ez a hatalom meg most már egyiknek sem tekinthető” (fotó: Andrónyi Tamás)

Feljelentést?

– Igen. Mindarról, amit aznap éjjel tapasztaltunk. Mentünk már hazafelé a tüntetésről, amikor elfogtak bennünket a rohamrendőrök. Ahogy mindenkit a környéken. Láttam, ahogy egy lány táskáját a Dunába dobták, a fogát kitörték, mi a földön feküdtünk megbilincselve, úgy fújtak le gázspray-vel. A rabomobilban együtt ültünk egy fiúval, akinek a helyszínen az elfogás után próbálták eltörni a lábát az azonosító nélküli rohamrendőrök. Bevittek, két napot töltöttem a Gyorskocsi utcában… Azzal vádoltak, hogy délutántól kezdve ismeretlen srácokkal hármasban dobáltuk a rendőröket. Hatóság elleni csoportos erőszakkal tehát, ami 2-től 8 évig tartó szabadságvesztést jelent.

Megijedt?

– Nem, tekintve hogy elég sok tanúm volt rá: az országban sem voltam aznap délután. Hamar föl is mentettek bűncselekmény hiányában.

Az átéltek miatt lépett be a Fideszbe?

– Már előtte beléptem. A 2006-os választási vereségük után közvetlenül. Mégpedig azért, mert láttam, mennyire nem őszinte a Fidesz kommunikációja. Megy a hülye taktikázás, a plebejusnak mondott politika – gondoltam, hátha mozdíthatok ezen belülről majd. Hogy mondjuk azt, amit gondolunk – ilyen irányba. A helyi Fidelitasba jártam le, de a tevékenységük arra korlátozódott, hogy ha plakátolni kellett egy képviselőjelöltnek, akkor lehetett menni ingyen dolgozni. 2008-ban be is fejeztem ott a működésem. Egyetlen napig sem voltam úgy tagja a Fidesznek, hogy a párt hatalmon volt: 2010-ben feloszlatták az újbudai szervezetet, az újjá alakítottba pedig nem léptem már be. De akkor még oda szavaztam.

Mikor bánta meg, ha megbánta?

– Hamar. 2010 őszén, az alkotmánymódosítások, a magánnyugdíjpénztár-sztori után már egyértelmű volt, hogy mindent le akarnak uralni.

Természetes közege mit szólt korai csalódásához?

– Szép lassan egyre többen fordultak el a Fidesztől ebből a jobbközép körből. Ez a választási adatokon is látszik: meg kell nézni, hogy szavazott legutóbb Buda. A Fidesznek az égvilágon semmi köze nincs a konzervatív politikához – ebben a körben ezt sokan látják már. Persze vannak ma is, akik a védhetetlent is védenék, de érvelni emellett már ők sem képesek. Legfeljebb azzal jönnek, hogy ha nem ez, akkor Gyurcsány meg Dobrev… Meg hogy tudok-e jobbat.

Tud jobbat?

– Ennél? Ennél csak jobbat tudok. A történet attól vált ennyire tragikussá, hogy a hatalmon lévők úgy érezhetik, leválthatatlanok. Azaz a demokrácia lényege veszett el. Azért mondom, hogy bármi jobb ennél, mert mást, ha rossz, legalább le lehet cserélni. Annál minden jobb, amikor a hatalom önnön leválthatatlanságának tudatában minden gátlástól megszabadul.

Amikor a belügyi helyettes államtitkár szerint önök felvennék a tanári fizut is, de bejárni nem akarnak, hogy különórákat tartva tollasodjanak még jobban… Ilyesmire gondol?

– Bevallom, én annak a beszédnek az értelmezésével már a nyelvtan szintjén elakadtam, de ha ilyesmire utalt a helyettes államtitkár, nem beszélt teljesen hülyeséget. Bár nem a gimnáziumi tanítás helyett, hanem amellett, de valóban szinte mindenki dolgozik mást is, hogy meg tudjon élni. Én is. Magánórákat tartok, csoportos felkészítőket is tanfolyamokon.

hirdetés

Ha mégis kirúgják, anyagilag nem rázza meg tehát?

– Még jobban is jönnék ki valószínűleg. A biológiatanításra nagy az igény – az orvosi egyetemekre nagyon magas a pontszám. Aki be akar kerülni, legtöbbször tanfolyamra megy vagy magántanárhoz. A közoktatás sok helyen már alkalmatlan arra, hogy felkészítse őket. Rengeteg iskolában nincs is elegendő szaktanár. A biológia és a kémia tipikusan ilyen területek.

Mit tegyen a középosztály, amely nem engedheti meg magának, hogy minden tárgyból tanárt fogadjon minden gyereke mellé?

– Mondjuk: álljon ki értünk, támogassa a törekvéseinket. Mi éppen azt szeretnénk, hogy a közoktatás képes legyen betölteni a feladatát.

Mióta nem képes?

– Fokozatosan inflálódott el a fizetés, vesztette el vonzerejét ez a pálya, közben meg nyugdíjba ment egy tanárnemzedék. Az Eötvösből most elbocsátott kollegina volt például nálunk az egyetlen harminc alatti teljes állású tanár. Őt sikerült most kirúgniuk.

Az AKG felajánlott termet, állást a kirúgottaknak. Nem járna jobban, ha tovább engedetlenkedne és kirúgatná magát?

– Rendes tőlük, köszönjük is, de én itt szeretnék tanítani. Állami keretek közt.

Miért?

– Húsz éve megállás nélkül osztályfőnök vagyok, most kezdő osztályom van. Egyrészt ezért. Másrészt meg: nem akarok anyagi szempontból összeválogatott társaságot tanítani.

„A hatalmon lévők úgy érezhetik, leválthatatlanok. Azaz a demokrácia lényege veszett el” (fotó: Andrónyi Tamás)

Inkább okos kölköket, mint gazdagokéit?

– Igen. Az alapítványi iskolákban a szülők gyakran úgy érzik, megmondhatják, mi hogyan legyen, mert sokat fizettek. Nekem ez nem hiányzik.

És a vidéki kollégák támogatása nem hiányzik? A kormány csak fővárosi tanárokat rúgott ki…

– Igaz, de ebben van már változás. A múlt heti ülősztrájkokban nagyszámú vidéki iskola is részt vett, sőt, sok egyházi iskola is. Mielőtt azonban győzelmi jelentésre ragadtatnám magam, el kell ismerjem: még nálunk is kisebbségben vagyunk mi, akik részt veszünk az engedetlenségben, sztrájkban.

Arány?

– Egyharmad-kétharmad.

Még a tanártársak többsége sem ért egyet a követeléseikkel?

– Olyan csak elvétve akad, aki ne értene egyet. Inkább személyes sorsok vannak a csendben tűrés hátterében. Van, aki ősszel még engedetlen volt, most viszont megváltozott az élethelyzete, nem engedhet meg magának egyetlen fizetetlen napot sem. Más a hiteljogosultságát veszítené el, azért nem tud, nem akar beleállni. A diákok kiállása országszerte viszont nagyon jó jel.

Erre mondta ön egy tüntetésen, hogy ez a hatalom ezt a nemzedéket örökre elvesztette. Nem mindegy? Fiatal kevés van, idős meg sok.

– Ez tényleg gond. Az idősebbeket nagyon nehéz kibillenteni a meggyőződésből, amelyben évtizedek óta élnek. Még a legközelebbi rokonaimat is. Többmillió idősebb embernek automatikusan az ugrik be, hogy van a baloldal, ami rossz, és a jobboldal, ami jó. Pont. Még a közvetlen rokonaiktól sem képesek befogadni az utóbbi kijelentést árnyaló információkat.

Ha nagyon dönteni kell, azért mégis inkább Orbán Viktor, mint a gyerekem?

– Valahogy így. Féltenek, aggódnak, de azért alapvetően úgy gondolják, hogy Orbán Viktornak igaza van. Ezt kapják abból a médiából is, amely hozzájuk elér.

Tényleg hiába kerestünk önnel interjút a közmédiában.

– Nem volt, természetesen. 2006-ban egyébként még igen: akkor, az októberi atrocitások után a Kossuth Rádió elég terjedelmes beszélgetést adott le hármunkkal. A helyzet persze akkor sem volt rózsás: tudomásom szerint az interjút készítő újságírót két héttel később lapátra tették az interjúra hivatkozva.

Akkor miért is mondja, hogy több szabadságjog van most veszélyben, mint 2006-ban?

– Például a tanszabadság miatt. Akkor nem volt, most pedig meg van szabva, hogy mit csinálhatsz, mit taníthatsz órán.

„Személyes sorsok vannak a csendben tűrés hátterében” (fotó: Andrónyi Tamás)

És azt csinálja, azt tanítja?

– Dehogy. Senki nem ellenőrzi ezt. A tankerületi vezetőkről a kirúgásokig azt sem tudtuk, kicsodák: egyszer sem jöttek be az iskolákba érdeklődni bármiről. De engem nem a saját sorsom zavar: nem különösebben érdekel, hogy az alaptanterv szerint mit kellene éppen csinálnom. Megvan a módszerem, az eredmény pedig magáért beszél az érettségin. Csakhogy ezt sokan nem merik meglépni. Ha egyszer az a szabály, hát használják az előírt tankönyvet…

Ön másikat használ?

– Én nem használok tankönyvet.

Saját jegyzeteit küldi el a diákoknak?

– Nem. Órán tanítok, ott megbeszélünk mindent, a diákok jegyzetelnek, abból tanulnak aztán. Így folyamatosan figyelnek. Érdeklődnek. Remek és okos kérdéseket tesznek fel.

Tehát nem a Fidesz előírásai miatt vetette el a könyveket.

– Nem, ezt mindig így csináltam. Ideológiailag az új rendszer amúgy is a magyarra és a törire van kitalálva, azokkal a könyvekkel van gond ilyen szempontból. A bioszkönyvekkel leginkább az a baj, hogy az órai időhiány miatt a megértés nélküli biflázásnak ágyaznak meg. Holott a lényeg az, hogy tornáztassuk az agyunkat. Nálam például nincsenek nagyon gyakorlatias példák. Nem azt magyarázom, hogy mi hogyan működik a fürdőszobában.

Hanem?

– Genetikai problémákat veszünk át mondjuk. Most például, kilencedikben, a papucsállatkák ivaros folyamataiba megyünk bele iszonyú mélyen. Felesleges időtöltésnek tűnhet a kívülálló számára, de cseppet sem az. Ha megértjük, az hogyan történik, megértjük az egész ivaros szaporodás lényegét. Hogy miért csinálják az élőlények ezt a genetikai hazardírozást…

Mert jó, nem?

– Pont nem azért! Nagyon nem azért. Fordítva: éppen az igényel evolúciós magyarázatot, miért alakult úgy, hogy élvezetes. De ez hosszú történet.

Az öné is az lesz? Jövőre mondjuk kinövi magát ellenzéki szereplővé?

– A gond itthon valóban általánosabb, egyáltalán nem csak a tanügyet érinti, de az országos politikai szerepvállalás engem pillanatnyilag nem foglalkoztat. Én csak tanítani szeretnék – a rendőrminiszter fenyegetései, tankerületi emberek vegzálásai nélkül, emberhez, tanárhoz méltó körülmények között.


Nyitókép: Andrónyi Tamás / Válasz Online

Ezt az interjút nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon! Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>

#oktatás#tanárok