Használhatatlan betonhegy, esztelen pazarlás – így fest most a Biodóm belülről

·2022.11.09

38 ezer tonna vasbeton Budapest szívében: ez rejtőzik a befejezetlen Biodóm fóliakupolái alatt. A Válasz Online a helyszínen bizonyosodhatott meg róla, hogy bár maga a betonhegy tulajdonképpen elkészült, ahhoz, hogy használható legyen, többet kéne rákölteni, mint amennyibe eredetileg az egész került volna. Januártól a főváros nem tudja fizetni a százmilliós nagyságrendű fűtési költséget, és emiatt a téli hidegben az építmény romladozni kezdhet. Állami támogatás nélkül Persányi Miklós súlyos öröksége egy ész nélkül építkező, pazarló korszak emlékműveként omolhat rá az állatkertre. De ami elkészült, túl nagy és túl drága ahhoz, hogy sorsára hagyják: most már csak befejezni lehet bármi áron, ha másként nem megy, két-három részletben.

A képhez tartozó alt jellemző üres; valasz_elofizetoi_kampany_2000x558_k2-1.jpg a fájlnév

A látvány, ami a felső teraszról elénk tárul, semmihez sem fogható. Bizarr és valószínűtlen. Leginkább filmdíszletre emlékeztet, de nincs az a hollywoodi szuperprdukció, ami annyit költhetne díszletre, mint amibe ez került. És itt minden valódi, nem gipszkarton, hanem vasbeton: 38 ezer tonna beton lerakva a Városligetbe, Budapest kellős közepén. Egy igazi vasbetonhegy, teraszokkal, járatokkal, tornyokkal, medencékre emlékeztető növénykazettákkal és igazi medencékkel, amelyek közül némelyikben víz is van. A legnagyobban éppen búvárok gyakorolnak, az akváriumi medence belső dekorációjának részleteit tervezgetik, mintha ez egy épülő beruházás lenne, ahol már csak az utolsó simításokat kell kitalálni, és jöhetnek is át az Állatkert cápasulijából a cápák, aztán meg a látogatók, hogy megcsodálják Európa legnagyobb biodómját.

A helyzet persze egyáltalán nem ez: a Biodóm félkész, és a befejezésére a fővárosi önkormányzatnak – az állatkert fenntartójának – nincs pénze. A mostani városvezetés megörökölte a projektet elődjétől, s az örökség minden értelemben súlyos: tonnában, hiányzó milliárdban, esztelen pazarlásban egyaránt. A felelősök már rég nincsenek sehol: Persányi Miklós korábbi főigazgató nyugdíjas, minden közszerepléstől visszavonult, Tarlós István főpolgármester miniszterelnöki megbízottként dolgozik, és szóban ad tanácsokat a kormányfőnek Budapest ügyeiről. A félbehagyott betonpiramis ügyeivel jelenleg Bősz Anett főpolgármester-helyettes és Szabó Roland, az állatkert operatív vezetője foglalkozik, de a feladat nem ígér látványos sikereket.

A medencére emlékeztető vályúk egy részében víz lesz, más részük növénykazettaként földdel lenne megtöltve (fotó: Vörös Szabolcs / Válasz Online)

„A Biodómot állami támogatás nélkül a főváros nem tudja befejezni, ez teljesen egyértelmű. Folytattunk tapogatózó tárgyalásokat tavasztól a kormánnyal, de nincs megállapodás, és egyre inkább úgy tűnik, hogy nem is lesz – Budapestet ezzel a problémával magára hagyták, pedig az állami költségvetés számára a projekt befejezése még a jelenlegi helyzetben is jelentéktelen tétel lenne. Számunkra viszont már a félkész épület üzemeltetése is óriási teher, amit jövőre nem tudunk vállalni. Ez azt jelenti, hogy január 1-jén kénytelenek leszünk lekapcsolni a temperáló fűtést. Amikor ilyen súlyos szociális problémák vannak, és a működő intézmények, például könyvtárak, múzeumok, színházak fenntartását is nagyon megnehezíti az energiaválság, nem lehet százmilliókat költeni egy üres épület fűtésére. Egyszerűen nincs rá pénz, és morálisan is elfogadhatatlan lenne” – magyarázza Bősz Anett.

A Biodóm a legek épülete: bár vannak hasonló létesítmények Európában, a többségük messze nem ekkora, jellemzően egy-kétszintesek. Ez a betonhegy viszont a legmagasabb pontján 36 méter magas, két méterrel magasabb, mint az állatkerti Nagyszikla, építményként ötszintes, ebből négyet a látogatók is bejárhatnának. A tervezett látogatói útvonal két kilométer hosszú, ennek során 122 állatfaj egyedeivel találkozhatnánk, ami több órás programot kínálna. A közönségvonzó állatok közül ide kerülnének át az elefántok és az orrszarvúk, a külső medencébe a fókák, akik végre megszabadulnának a jegesmedvék nyomasztó közelségétől, és valódi fókashow-ra alkalmas szabadtéri színpadot is kapnának. Az állatkert ritka, értékes új fajokat szeretne beszerezni, például ázsiai ködfoltos párducot, gangeszi gaviált és karibi manátuszt, ezek tartására jelenleg nincsenek alkalmas területei. És lenne természetesen egy csomó más, nem sztárkvalitású, de fontos élőlény: nagy méretű röpdék rengeteg madárral, sokféle majom, az éjszakai erdő jellegzetes állatai, az akváriumban ráják, cápák, sok trópusi tengeri és édesvizi hal.

Ide költöznének át a fókák, a nyitott medence előtt kisebb amfiteátrumot is kialakítottak a bemutatók nézőinek (fotó: Vörös Szabolcs / Válasz Online)

Az egyik sarokban most néhány pálma árválkodik, amit egy filmforgatás után hagytak itt, és azóta gondozzák őket az állatkert dolgozói, hogy mégis legyen falatnyi zöld a szürke betonrengetegben. A kész építmény hatása egész más lenne, mivel a növénykazettákat földdel töltenék meg, több mint 200 fát és cserjét ültetnének: sziklás trópusi ősvadonban bolyonghatnánk, ahol a melegkedvelő állatok az eredeti élőhelyükhöz hasonló körülmények között jelennek meg. Lenne lótuszvirágokkal teli tó, vízesés, mangrovemocsár, félhomályos barlangok, egy egész mesterséges ökoszisztéma. Ami persze egyáltalán nem önfenntartó a mi éghajlatunk alatt, hanem folyamatosan fűteni kell, különben azonnal elpusztulna mindenestül. A zord hidegeket produkáló külvilágtól csak egy vékony acélszerkezetbe feszített fóliaréteg választja el.

Mindehhez pedig külső energia kell, egyszerűbben szólva távhő. 2019 decemberében Persányi Miklós egy sajtóbejáráson azt mondta, hogy a Biodóm fogyasztása évi 10-12 gigawattóra lesz, semmiképp nem több mint egy „kisebb fővárosi kerületé”. A biztatónak szánt mondat nem öregedett jól: egy energiaválság kellős közepén talán jobban átélhető, hogy egyetlen épület fűtésére elhasználni egy kisebb kerület energiafelhasználását a féktelen pazarlás és a fenntarthatatlanság szinonimája: mint egy mesterséges síparadicsom vagy egy zöld gyepű golfpálya Szaúd-Arábiaban, csak éppen olajtartalék nélkül. És éppen ellentétes az üzenete is, mint amit egy modern állatkerttől várhatnánk, még akkor is, ha a Biodómot zöld projektnek mondják, hiszen az állatkert kibővítheti a részvételét a nemzetközi fajmentő projektekben, és hozzájárulhat veszélyeztetett állatfajok megőrzéséhez. Ehhez azonban nem kellett volna lefedni és kifűteni egy darabot a Városligetből: fajmentést hagyományos, szerényebb állatházakkal is lehetett volna végezni a volt Vidámpark területén, a Biodóm elsősorban turisztikai attrakció, látványosság. Ugyanaz igaz rá hatványozottan, amit a Néprajzi Múzeumról mondtunk: lenyűgöző, de a mértéktelen pazarlás emlékműve, egy végtelen energia-, pénz- és anyagbőségben élő civilizáció piramisa.

A medence a krokodilok érkezésére vár, ez a víztömeg két éve áll benne (fotó: Vörös Szabolcs / Válasz Online)

A különbség az, hogy ez a piramis már meghaladta az ország erejét, bár az építkezés leállása 2020-ban még nyilvánvalóan nem gazdasági, hanem politikai okokból következett be. A kormány ugyanis azzal, hogy nem biztosított további forrást a befejezésére, minden bizonnyal az ellenzéki városvezetést akarta eredetileg kínos helyzetbe hozni: derüljön csak ki Karácsony Gergelyék „alkalmatlansága”, miközben a Ligetben minden épül-szépül állami beruházásokban. Közben azonban bekövetkezett a valódi válság, a kormány saját projektjeit is leállította, újragondolja – nem valószínű, hogy a továbbra is ellenségként kezelt fővárosnak dobna ilyen helyzetben mentőkötelet. Igaz, Lázár János augusztus végén a Tranzit fesztiválon azt mondta, a Biodóm nem maradhat torzó, a megépítése ugyanis „fantasztikus ötlet” volt Persányi Miklóstól. Azóta eltelt pár hónap, de nem történt semmi. Olyan mondat ez, amire esetleg később vissza lehet mutatni, ha az állam gáláns ajánlatot tenne, és esetleg elkérné az egész állatkertet a fővárostól (a Biodóm ingatlanát – pedig mennyit harcolt a vidámparki területért az állatkert – a főváros is átadta volna az államnak a befejezéséért cserébe, de nem kellett).

Innen a felső teraszról, ahol állunk, kézzel meg lehet érinteni a fóliakupola felületét. Kívülről csak a négy óriási buborék látszik az épületből, ahogy a Városliget fái fölé magasodnak, az alattuk rejtőző monstrum láthatatlan. Ha ez a buborék kipukkadna, a probléma nem tűnne el, csak mindenki számára láthatóvá válna: a fólia a külső héj, alatta rejtőzik a félkész monstrum. A héj azonban sérülékeny. Tényleg nem más, mint egy háromrétegű háromszögekből álló „fóliasátor”. Bonyolultabb persze, mint amilyenekben vidéken primőr zöldségeket szoktak termeszteni, de a lényeget tekintve hasonló technológia. A beltérben a hőmérséklet soha nem csökkenhet 14 fok alá, különben a fóliában mikrorepedések alakulnak ki, és akkor elszökik a „puffancsokból” a levegő. Az egyedileg gyártott háromszögek ára darabonként 6 millió forint volt, a héj 964 darabból áll. Senki nem tudja, mennyi idő alatt és milyen mértékű károsodás állna be fűtés nélkül, de valószínű, hogy már az első tél is okozna károkat: a héj lassan elkezdene tönkremenni, de a belső gépészeti rendszerek sem bírják a fagyot. Legalábbis nagyon gondosan vízteleníteni kellene az egész építményt.

Minden háromszög egyedileg gyártott, és az acélszerkezetet háromrétegű fólia tölti ki, a melegházi hatást a légbuborékok biztosítják; ez a külső héj azonban sérülékeny, temperáló fűtés nélkül idővel tönkremegy (fotó: Vörös Szabolcs / Válasz Online)

Egyelőre ez a veszély nem áll fenn, ugyanis november 1-től a Széchenyi fürdő termálvizével segítenek rá a távhős fűtésre, ami jelentős megtakarítást jelent. Ezzel megoldható volt az év utolsó két hónapja, de januártól bejön a jóval magasabb áramár, és a további temperáló fűtést a főváros a jelenlegi helyzetben már nem tudja vállalni. Olyan csapdahelyzet ez, amit saját ingatlanjaik kapcsán sokan ismernek: rövid távon a fűtés lekapcsolása természetesen spórolás, de megkeződik miatta az alig két éves létesítmény tönkremenetele.

A Biodóm jelenleg furcsa, átmeneti állapotban van: a fővállalkozó Market 2020 novemberében levonult a területről, és átadta az üzemeltetést az állatkertnek, bár a garanciális javításokat a cég rendesen elvégzi. A felelősség azonban már nem az övé, hanem az intézményé. Az építmény szerkezetkész állapotban van, olyan, mint egy irodaház, amelyből hiányzik minden belső dekoráció, berendezés, bútor, de működik benne az összes közmű, van víz és áram, az épület alapvetően áll, csak éppen a tervezett céljára még nem használható. Ennek az átmeneti állapotnak is vannak veszélyei. 2020 szeptemberében a főváros saját cégével, az Enviroduna Kft-vel átvilágíttatta az egész projektet. Az elkészült jelentés súlyos problémákat tárt fel, és megállapította, hogy az állatkert gyakorlatilag alkalmatlan volt ilyen léptékű beruházás lebonyolítására. Számos elemét nem találták ki megfelelően, a koncepció menetközben is folyamatosan változott.

A Biodóm valójában egy szerkezetkész, ötszintes vasbetonépület, amely arra vár, hogy megkapja a végleges belső kialakítását (fotó: Vörös Szabolcs / Válasz Online)

A feltárt kockázatok között említi a jelentés, hogy az eredeti szerződés szerint az átadást követően hat hónapos próbaüzem kezdődött volna – erre nyilvánvalóan nagy szükség lenne egy ennyire bonyolultan működő, gépészeti rendszerekkel és hibalehetőségekkel teli házban. Nem vicces, ha a krokodilok medencéjéről beköltözés után derül ki, hogy szivárog. Csakhogy a fővállalkozói szerződés 2019 júliusi módosításával ez a próbaüzemi időszak elvált a műszaki átadás-átvétel időpontjától. Az átadás-átvétel megtörtént, de az üzempróbák nem folytathatók le teljeskörűen, ehhez ugyanis el kellene készíteni a medencék belső dekorációját. Közben ketyeg a jótállási időszak anélkül, hogy tesztelni lehetne a tényleges üzemeltetési körülményeket. Fennáll a veszély, hogy a milliárdos értékű medencegépészeti berendezések elvesztik garanciájukat még a létesítmény megnyitása előtt.

Mindez csak egy a számtalan, látszólag mellékes részprobléma közül, amivel az állatkert jelenleg küzd. (Csak példaként néhány: a növényeket karanténoztatni kell beköltöztetés előtt, nehogy fertőzött egyedek kerüljenek be, de erre az állatkertnél 2020-ig nem gondoltak; vagy éppen a cápasuliból ideje lenne lassan átköltöztetni az állatokat az új medencékbe, mert kinövik a helyüket, de nincs hova; bizonyos állatok beszerzése évekig tarthat, és olyan külső körülményektől függ, amelyekre az állatkertnek nincs ráhatása.)

A Biodóm teli van gépészettel, ez még a bejárati előtérben is látszik (fotó: Vörös Szabolcs / Válasz Online)

Összességében az épület működési költségei 630 millió forintot tettek ki 2021-ben, Szabó Roland igazgató tájékoztatása szerint ebből 100 millió volt a közüzemi díj, a bérköltség a duplája (ennél 2020-ban még jóval nagyobb, 1,5 milliárdos éves kiadással számoltak). Nyilvánvaló, hogy az idei évre ennél jóval magasabb költségekkel kellett számolni, jövőre pedig valóban elérheti az üzemeltetési költség az 1,4 milliárdot, amiből a közüzemi számlák jóval nagyobb részt tennének ki, mint eddig. Az épület tehát üresen is égeti pénzt, miközben nem termel gyakorlatilag semmilyen bevételt (egyedül a Hermina úti telekrészen megnyitott parkoló és a filmforgatások bérleti díja hoz be némi pénzt az állatkert kasszájába).

A Biodóm koncepciójának megalkotásakor azzal számoltak, hogy az építmény nettó profitot fog előállítani, évi 60-110 millió forintot. Ez a feltételezés eleve gyenge lábakon állt, mivel azt feltételezte, hogy évente 300 ezer fő plusz látogatót hoz be az új látványosság az állatkertbe. Az állatkertet a járvány előtti békeévekben körülbelül 900 ezren keresték fel, döntően magyarok, külföldiek jóval kevesebben. Nem kérdés, hogy a Biodóm iránt óriási lenne az érdeklődés, és az első években tényleg rengeteg látogatót vonzana, ráadásul van annyira látványos és különleges, hogy jóval több turista is felkeresné miatta az állatkertet. A külföldi tapasztalatok szerint azonban az érdeklődés a megnyitást követő két-három év után elkezd csökkenni, nem tartható fenn a kezdeti magas szinten. Hogy a Biodóm esetében mennyi lenne a tartós látogatószám-növekedés, azt nehéz megmondani, de a megvalósíthatósági tanulmányokra a kincstári optimizmus jellemző – azért készülnek, hogy kimutassák, az adott projekt nyereséges, népszerű és sikeres lesz. Talán nem tévedünk sokat, ha azt mondjuk, ez az egyébként is elég szerény tervezett nettó profit igen bizonytalan, és könnyen elképzelhető, hogy a Biodóm mindig támogatásra fog szorulni (vagy pár év után ismét). Hogy az építési költség sosem fog megtérülni, arra nagy tételben mernénk fogadni.

A külső kifutók szinte készen vannak, az állatokra várnak (fotó: Vörös Szabolcs / Válasz Online)

És mégis: nincs más hátra, ezt a projektet valahogy muszáj befejezni. Egyszerűen túl sok pénz, energia és anyag ment már el rá ahhoz, hogy így félbemaradjon, és ami megépült, lassan tönkremenjen. A betonhegyet semmilyen más célra nem lehet használni, mint amire tervezték, nem lehet lebontani sem – még mindig jobb, ha működik, látogatókat vonz, a különleges belső teret ki lehet adni rendezvényekre, mint ha üresen áll. Bár a projekt óriási tévedés volt, már csak előre lehet belőle menekülni. Az épületet üresen üzemeltetni (ez történik most) a legdrágább megoldás. A teljes projekt befejezésével számoló koncepció 2020-ban még azt vetítette előre, hogy a Biodóm külső területei és a kupola alatti központi rész állatkerti belépőjeggyel lenne látogatható, míg az akváriumba külön jegyet kellene venni. A terv racionalitását eleve kérdésessé teszi, hogy a kupola alatti rész kínálja a legizgalmasabb látványt, és itt lennének a legérdekesebb állatok is. Számolni kellene azonban olyan forgatókönyvvel is, hogy a Biodóm több ütemben, kisebb részekben készül el. Ha nem érkezik segítség a kormánytól (vagy a segítség ára az egész állatkert átadása lenne), akkor a főváros egy lépésben valószínűleg nem tudja az építkezést befejezni.

A Biodóm építésének exponenciálisan növekvő költségei közmondásosak. A 2014-ben még 16 milliárdra becsült összköltség 2015-ben 25 milliárdra, 2017-ben 44 milliárdra, a 2019-es állatkerti tervezettel pedig már összesen 64 milliárdra emelkedett. A költségek növekedésével együtt az átadás tervezett dátuma is egyre csúszott. Az állatkert még a Tarlós-Persányi korszakban, 2017-ben 43,7 milliárd forintot kért a kormánytól a Liget Projekt részeként, ebből épült meg a szerkezetkész létesítmény (az összegből 6 milliárd forintot nem hívtak le, ez még rendelkezésre áll). Éppen ezért volt sokkoló mindenki, de főként a városvezetés számára, amikor Persányi Miklós 2019 végén még 20 milliárd forintot kért a befejezéshez – többet, mint amennyibe eredetileg az egész került volna. Ekkor már nem segített a mosolyoffenzíva, az optimista hangulatú sajtóbejárás szervezése, a 2021-es megnyitó emlegetése, mindenki számára világossá vált, hogy komoly baj van. Persányi 2020 februárjában megromlott egészségére hivatkozva, a „következő időszakban még tovább növekvő feladatokat felmérve” lemondott a főigazgatóságról. Nyilvánvaló, hogy valójában a Biodóm-kudarcba bukott bele, ami elég szomorú és méltatlan vége volt egy egyébként sikeres, negyedszázados intézményvezetői korszaknak, de a csőd mértéke is hatalmas. A mértéktelen, túlzó koncepciótól kezdve (ami nem mellesleg felzabálta az egykori Vidámpark zöld területeit és néhány kellemes, régi épületét is) a szervezetlen, zavaros, valós költségeket felmérni képtelen megvalósításon át a végső kudarcig ez a történet főként Persányi Miklós hibája volt.

Persányi Miklós az utolsó épületbejáráson 2019. december 17-én, nem sokkal a távozás előtt (fotó: MTI / Balogh Zoltán)

Az Enviroduna ezután le tudta faragni a befejezéshez szükséges költségeket némi racionalizálással 16,4 milliárdra. Hogy mi kerül ennyibe egy szinte kész épületen? A legnagyobb tétel a belső dekoráció javát kitevő műsziklakészítés, a betonhegyet ugyanis fel kell öltöztetni habarcsból készült sziklabevonattal ahhoz, hogy trópusi hegységet idézzen disztopikus sci-fi helyett. Ez drága, ráadásul időigényes, lassú munka, gyakorlatilag csak kézzel készíthető el. Óriási költség a kertészet is: a külső és belső zöldítés két évvel ezelőtti árakon 1,8 milliárdot tett volna ki. Még az olyan apróságok is százmilliókat vinnének el, mint az állatok szállítása, erre ugyanis van néhány éves tapasztalat: a cápasuliba két kamionnyi élő hal beköltöztetése szállítmányonként 44 millióba került, az akváriumba pedig legalább tíz kamiont kéne átvinni.

Mindez persze már nem érvényes becslés, két év alatt elszálltak az építőipari árak, senki nem tudja, hogy mennyi lenne most ez a 16 milliárd, bizonyára inkább huszon-sok. Mindegy is: a fővárosnak erre nem lesz forrása. Mégis lehet találni részleges kiutat ebből a szituációból. A külső kifutók gyakorlatilag készen vannak, a dekorációjuk viszonylag olcsón, néhány száz millióból elkészíthető a környezetrendezéssel együtt. A hozzájuk tartozó belső állatgondozói terekkel együtt ezeket használatba lehetne úgy venni, hogy a Biodóm látogatható legyen a központi tér megnyitása nélkül, és az állatkert a régi területén felszabaduló helyek hasznosítását megkezdje (a történelmi Elefántházból az állatok kiköltözése után nagyon vonzó vendéglátóhely és rendezvénytér lehet). Ezzel az állatok is jobb körülmények közé kerülnének, és a terület sem lenne tovább elzárva. Egy ilyen első ütemhez mindenképp hozzá kellene venni a Hullámvasút és a Mesecsónak rekonstrukcióját. Az egykori Angolpark két fennmaradt emléke ugyanis kiemelten értékes műemlék, az 1922-ben épült Hullámvasút faszerkezével igazi ritkaságnak számít a világban.

A pusztuló Hullámvasút faszerkezete – Európában alig akad hasonló (fotó: Vörös Szabolcs / Válasz Online)

A két védett játékot a Vidámpark bezárása után az állatkert két évig, 2014-15-ben még üzemeltette a Holnemvolt Park részeként, sőt fel is újította őket. Nagyon népszerűek voltak: a Hullámvasútra 172 ezren, a Mesecsónakra 70 ezren vettek jegyet. Ezek a nosztalgiára építő, kedves elemek most is alkalmasak lennének bevételtermelésre, és sokkal könnyebb lenne őket használható állapotba hozni, mint a Biodóm egészét befejezni. A Hullámvasút bővített programú, tehát valószínűleg fölöslegesen túlzó fejlesztésére az Enviroduna tanulmánya 2,3 milliárdot irányzott elő, ami még így is töredéke az egész Biodóm-költségnek. Még egy lényeges szempont indokolja, hogy ezek már az első ütemnek részei legyenek: fotóink bizonyítják, hogy a két műemlék játék egyszerűen nem fogja megérni a Biodóm teljes befejezését. A Hullámvasút faszerkezetének mielőbbi gondozás, favédelem nélkül nincs sok ideje hátra, hamarosan menthetetlen állapotba kerül. A hét éve tartó elhanyagoltság már most is nagyon súlyos károkat okozott, az utolsó pillanatokban járhatunk, amikor ezt még vissza lehet fordítani. Feltenné a koronát erre az egész elbaltázott történetre, ha a végén még a valóban közszeretetnek örvendő Hullámvasút is odaveszne járulékos kárként.

A Vidámpark pusztuló műemlék játékait lassan benövi a természetes bozót, aminek nem kell fűtött kupola (fotó: Vörös Szabolcs / Válasz Online)

Nyitókép: a Biodóm félkész belső tere (fotó: Vörös Szabolcs / Válasz Online)

Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>

Kategória: sztori