„Ha ma nincs elég kémiatanár, legközelebb gyógyszer se lesz” – Richter-vezetők kongatják a vészharangot

·2022.09.20

Ha nincs elég természettudományos tanár, nem biztos, hogy legközelebb lesz az országban olyan tudáscentrum, amely egy járvány idején képes a szükséges gyógyszerek gyártására – hangzik el a figyelmeztetés hármas interjúnkban. Lapunkban teret adtunk már a kémia- és fizikaszakos pedagógusok elfogyása miatt szót emelő egyetemi és középiskolai szférának, ezúttal az ország egyik legnagyobb és legfontosabb gyógyszeripari vállalata, valamint a legfontosabb természettudományos oktatási akciókban részt vállaló alapítvány képviselői mondják el, miért van vészhelyzet az oktatásban. Interjúnk résztvevői: dr. Pellioniszné dr. Paróczai Margit, a Richter Gedeon Nyrt. támogatáspolitikáért és alapítványi tevékenységek koordinálásáért felelős vezetője, dr. Szántay Csaba, a Richter Szerkezetkutatási Osztályának vezetője és Holtzer Péter, a Szabó Szabolcs Alapítvány elnöke. A beszélgetés apropóján a Válasz Online ismerteti a legfrissebb összesítést a tanárjelöltek mai és a várható helyzetéről.

Idén több interjúban is foglalkozunk a természettudományos tanárképzés, különösen is a kémiatanár-utánpótlás helyzetével. Május eleji podcastunk nyomán szétfutott a sajtóban a hír: a 2022-es felvételi eljárásban kritikus szintre csökkent a fizika- és kémiaszakos tanárnak első helyen jelentkezettek száma. Azóta elkezdődött az új tanév, a friss adatokkal együtt immár látható a pontos kép. A Szabó Szabolcs Alapítvány összesítése szerint osztatlan 10 féléves képzésben

idén országosan 97 földrajz szakos, 95 biológia szakos, 33 fizika szakos és 31 kémia szakos tanárjelölt kezdte meg a tanulmányait.

Vagyis összesen 256-an tanulnak legalább egy természettudományos tanárszakon 2022 szeptemberétől. (Összevetésül: minden évben 6-700 földrajzos, biológiás, fizikás vagy kémiás szaktanár éri el a nyugdíjkorhatárt.) Ez az aggregált szám (256) négy év alatt lefeleződött, a hat évvel ezelőtti adatnak pedig körülbelül 40 százaléka. Fontos körülmény, hogy a tanárképzésre felvettek negyede-fele nem jut el a diplomázásig, a diplomát szerzőknek pedig legalább 20-25 százaléka nem kezd tanárként dolgozni, majd a pályakezdők bőven több, mint fele öt-tíz éven belül már nincs a pályán. A lenti ábrán az látható, hogyan változott a kémiatanár szakos hallgatók létszáma 2014 és 2022 között (a kék vonal mutatja a szakemberből – pl. vegyész, gyógyszerész – vagy tanítóból átképzettekkel bővített szaktanár-jelölteket).

Minden trendet figyelembe véve: a most felvetteknek jó, ha 10-15 százaléka jelent valódi tanárutánpótlást. Vagyis a 256 friss hallgatóból 30-40 biológia, fizika, kémia és földrajz szakos tanárra számíthatunk a jövőben. Országosan, összesen.

×××

Amikor ezt az interjút felvesszük, nem sokkal vagyunk az első tanítási nap és az első kémiaórák után, amikor diákok sokaságából szakadhatott fel a kérdés: Miért kell nekem ezt tanulnom? Mit válaszolnának?

Pellioniszné Paróczai Margit: A minap épp egy tanévnyitón próbáltam ugyanerre választ adni a fiataloknak. Vegyünk példának egy lányt, aki kozmetikus szeretne lenni és azt mondja, nem érdekli a kémia. Igen ám, de mi lesz a krémek, festékek összetételével? Vagy a bőrre gyakorolt hatásukkal? Ha tudni, érteni szeretné, akkor csakis a természettudományból kaphat válaszokat. Tehát igen: a kozmetikusnak is kell a kémia! Ezer hasonló példát lehetne mondani. Még a takarítónőnek is hasznos – már ha hatékonyan szeretne tisztítani.

Szántay Csaba: A praktikus oldal mellett ott van a szemlélet is: nem feltétlenül azért foglalkozunk az iskolában tudománnyal, hogy utána fejből tudjuk a Newton-törvényeket, hanem azért, hogy megtanuljunk egy gondolkodási mintázatot: a gondos, logikus, precíz, bizonyításra törekvő, ugyanakkor merészen kreatív gondolkodás módszertanát. Galileo Galilei úttörő szellemi örökségeként ezt úgy hívjuk: „tudományos módszer”. Ez szellemi-lelki hozzáállást takar: hogy hogyan viszonyulsz az állítások vélt vagy valós igazságtartalmához, a problémákhoz, hogyan alkotsz hipotéziseket, hogyan teszteled azokat, hogyan vagy képes a saját meggyőződéseidet felülbírálni stb. Messze túlmutat ez a tudományon, beszűrődik minden szakmába, a mindennapjainkba. Ez a gondolkodásmód az alapja annak is, hogy el tudjuk dönteni a tévéből és a Facebookról ránk ömlő állításokról, hogy igazak vagy hamisak-e. És végül a harmadik réteg: élni csak úgy érdemes, ha küldetéstudatod van. Ha azt tudod mondani, „akarok valamit ebben a világban”. Sokféle út létezik: lehetsz zenész, újságíró, vegyész – de legyen küldetéstudatod! Ahhoz, hogy ez kialakuljon, találkoznod kell sokféle emberrel és sokféle területtel. Lehet, hogy valakiben éppen akkor születik meg a felismerés, hogy őt a „természettudományos feeling” vonzza, ha kézen fogom és elhozom ide a Richterbe. Akkor találkozhat igazán küldetéstudatos emberekkel, akik megmutatják, milyen elhivatottan dolgozni, új molekulákat létrehozni, amelyekből gyógyszer lesz. Kicsiben meg kell adni ezt a lehetőséget az oktatásban is. Hátha ettől minél többen lépnek a természettudomány felé…

Szántay Csaba: „Sokféle út létezik: lehetsz zenész, újságíró, vegyész – de legyen küldetéstudatod!” (fotó: Válasz Online/Vörös Szabolcs)

Holtzer Péter: Nemcsak kémiát vagy fizikát kell tanulni, hanem segíteni kell a gyerekeket abban, hogy kételkedjenek. Hogy ne lehessen hülyét csinálni a következő generációból. Ezért nem jó, ha a kémia csupán annyi, hogy be kell magolni a nátrium-klorid képletét. Az csak a kezdet. Azt üzenném a gyerekeknek, hogy akarjanak olyan felnőttek lenni, akik értik a körülöttük levő világ összefüggéseit! És tegyenek föl maguknak kérdéseket. Ehhez a kémia is fontos eszköz.

– Van itt két tendencia. Az egyik alapján ütemesen fogynak a kémiatanárok; a számokat idéztük fent. A másik, hogy komoly magyar cégek, élen a Richterrel, egyre aktívabbak egyetemi együttműködésekben, ösztöndíjakban és más akciókban, többek között a Szabó Szabolcs Alapítványon keresztül. E kettő összefügg?

Szántay Csaba: Igen. A második azért van, mert az első létezik.

Pellioniszné Paróczai Margit: A Richternek nemcsak jó mérnökökre, vegyészekre van szüksége, hanem megfelelően képzett, középfokú végzettségű munkaerőre is. (Magyarországon nagyjából 8000 fő dolgozik a Richternél, a külföldi leányvállalatokkal és irodákkal együtt kb. 12 000 fő – a szerk.) Nem kaphatjuk meg őket máshonnan, csak az oktatásból. Az pedig csak úgy működik, ha vannak jó tanárok. Fontos: nem azt mondtam, hogy „ha az óra meg van tartva”! Az nem elég. Csak jó tanárok képesek átadni a tudást.

Szántay Csaba: Ha rendszerszinten és a Richterben mint 120 éves cégben gondolkozom, akkor ki kell jelentenem:

nekünk üzleti érdekünk, hogy legyenek nagyon jó tanárok. Mert csak akkor élünk túl, csak akkor van még 100 évünk. Ha nincs elég és elég jó tanár, akkor nincs, aki felhozza a tehetségeket.

Viszont úgy teljes a kép, ha bevallom: amikor már benne vagyunk egy-egy támogatási programban, amikor összehozunk egy rendezvényt a pedagógusoknak, akkor már más mozgat. Akkor elfelejtjük az üzleti érdeket. Az már misszió.

Misszió?

Szántay Csaba: Másképpen: az altruista énünk. A kémiatanárok nagyon kevesen vannak és sokuk nagyon demotivált. Eljönnek hozzánk ide a Richterbe, és egy-egy bemutató után azzal mennek el, hogy még soha a pályájukon nem kaptak ilyen megbecsülést, törődést. Ez egyrészt iszonyatosan erős és nagyon pozitív visszajelzés nekünk, másfelől, ha belegondol, végtelenül szomorú.

Pellioniszné Paróczai Margit: Ha megtapasztaljuk, hogy képesek vagyunk rájuk érzelmileg hatni, onnantól kezdve nemcsak arról beszélünk, hogy ennek van-e bármi hozadéka a Richter számára, hanem arról, boldogabbá tettünk embereket – persze az intézménnyel a hátunk mögött.

Pellioniszné Paróczai Margit: „Csak jó tanárok képesek átadni a tudást” (fotó: Válasz Online/Vörös Szabolcs)

Holtzer Péter: A Szabó Szabolcs Alapítvány több céggel dolgozik együtt, a célunk, hogy egyfajta hálózatba szervezzük a természettudományos oktatásért tenni akaró vállalkozásokat. Eltérő fogadtatással találkozunk: van, ahol vezérigazgatói szinten kezelik az ügyet, máshol elkönyvelik CSR-tevékenységnek (Corporate Social Responsibility, vagyis vállalati társadalmi felelősségvállalás – a szerk.), és maximum a kommunikációs vezető foglalkozik velünk. Egy biztos: mindenhol egyre komolyabban veszik a problémát, egyre többször tapasztaljuk a szintlépést. Ami önmagában is nagy dolog, hiszen a cégeknek itt 10-15-20 évre előre kell gondolkozni.

Az, hogy egy ma 10 éves gyereket hogyan tanítanak az iskolában, az 15 év múlva mutatkozik meg a munkaerőpiacon. Az érintett cégeknek egyre inkább kényszer, hogy kezdjenek valamit a természettudományos oktatással, mert érzik, ha nem tesznek valamit, akkor bajban lesznek. Az állam ezt a kérdést nagyjából elengedte.

– Kijelenthető, hogy ég a ház? Már ma is nehezebb pótolni egy kilépő szakembert, mint mondjuk 10 éve?

Pellioniszné Paróczai Margit: Igen, sokkal nehezebb. Ami az utánpótlást illeti, a számok nem túl biztatók: a tanári korfa – különösen természettudományos területen – azt jelzi, hogy 10-15 év múlva tényleg nem lesz, aki átadja a tudást. Ma még a vidéki iskolában megoldás lehet, hogy visszahívják a nyugdíjas gyógyszerészt kémiaórát tartani. Később talán már erre sem lesz lehetőség.

Holtzer Péter: A pedagógus – jó esetben – két dolgot tud egyszerre: a szakmáját és a tudásátadás módját. Erre nem mindenki képes. Lehet valaki a legjobb kutató, ha nem képes elmondani a gyerekeknek, akkor nem lesz belőle pedagógus. Micsoda együttállás kell ahhoz, hogy valaki egy tudásterület felé is elkötelezett legyen, és még tudjon oktatni is! Ezért óriási baj, hogy ilyen sok fiatal tanár a pénz miatt elmegy irodai alkalmazottnak. Ők az iskolájuknak, a gyerekeknek elvesztek.

Szántay Csaba: A Richter a legnagyobb innovatív multidiszciplináris tudáscentrum ma Magyarországon. Az alapkutatástól az alkalmazott kutatáson keresztül az innovációig minden szint jelen van nálunk. Egy gyógyszer kifejlesztése 10-15 év is lehet, és kell hozzá farmakológus, fizikus, kémikus, analitikus – nagyon-nagyon sok ember és szakma dolgozik együtt. Ha nincs stabil hálózatunk elkötelezett emberekkel, akik itt vannak akár 20 éven át, akkor a cég versenyképessége erősen csökken.

Laboratóriumi munkatárs a Richter Gedeon Nyrt. debreceni molekuláris biológiai laboratóriumában az avatás napján, 2018. március 29-én (fotó: MTI/Czeglédi Zsolt)

Az állami hozzáállással megértő aktorok szokták mondani, hogy a kémiatanár-képzésre költött közpénz nagyrészt felesleges, mert minek Nógrádba meg a Jászságba az ilyesmi, azok biztosítsák csak a szakmunkásokat, a nagy cégek meg majd kiképzik maguknak a megfelelő munkaerőt. A két kérdés: kell-e Nógrádba kémiatanár? És teperjen-e az állam a jobb oktatásért, ha a Richter valahogy úgyis kiképzi magának, aki kell?

Szántay Csaba: Az első kérdésre a válaszom: Karikó Katalin. A szolnoki lány, aki egy kisújszállási iskolában szívta magába a kémia szeretetét. Természetesen nem lesz mindenkiből Karikó Katalin, de nem akarhatunk Nógrádban vagy a Jászságban se szellemi zombikat nevelni. Önállóan, felelősen gondolkodó embereket szeretnénk nevelni ott is. Olyan embereket, akik ha felnőttként nem is használják a Newton-törvényeket, vagy nem is emlékeznek rájuk, esélyt kaptak arra, hogy a tudományos módszer gondolkodási igényességét és szemléletét magukban hordják.

Holtzer Péter: Az állam hozzáállását látva nem biztos, hogy akar Nógrádban gondolkodó embereket látni. Ami a kérdést illeti: borzasztó gyorsan szűkülnek a lehetőségek, egyre kevésbé találjuk meg a tehetséges gyerekeket, a Richter és más cég sem tud ma már annyi fiatalt felvenni, mint tíz-húsz évvel ezelőtt, mert egyszerűen el sem érkeznek idáig. Nincs is honnan érkezniük, mert már a felsőoktatásban sem jelennek meg.

Szántay Csaba: Őszintén büszke vagyok, hogy a koronavírus-járvány alatt a Richter a saját stratégiai tevékenységein túllépve, a teljes tudását és eszközparkját bevetve nagy tételben gyártott vírusellenes remdesivir- és favipiravir-hatóanyagot. Ez egészen rendkívüli, egyedülálló teljesítmény volt, amihez rengeteg különböző szakterület szoros együttműködése, hatalmas szakmai felkészültség, innovatív hozzáállás és jól működő gyógyszergyártó üzemek kellettek. Ennek megvalósításához egy ilyen méretű, ilyen szakmai sokszínűséggel és ilyen tapasztalati háttérrel rendelkező cég kellett, mint a Richter. Némileg egyszerűsítve és metaforikussá, illetve drámaivá téve a dolgot: ha nincs elég természettudományos tanár, nem biztos, hogy legközelebb lesz az országban olyan tudáscentrum, amely a remdesivir vagy favipiravir gyártására képes.

Pellioniszné Paróczai Margit: A Richter nem tud átmenni oktatási intézménybe. A kutatóinknak gyógyszergyártással kell foglalkozni. Ha tanítaniuk is kell, akkor ezt csak annak rovására tehetnék meg, ami számunkra megengedhetetlen.

Holtzer Péter: A tanévkezdet előtti napokban jelentette be a felsőoktatásért felelős helyettes államtitkár, hogy a továbbtanulásnál eltörlik az emelt szintű érettségi és a nyelvvizsga kötelezettségét, nincs már minimum ponthatár, az ötödik érettségi tárgyról pedig az egyetemek dönthetnek. Látható, hogy az állam lohol a tanárhiányos helyzet után. Kevés a természettudományos oktatásban résztvevők száma? Kicsit toljuk le a követelményt és a ponthatárt!

– „Kimeneti oldalról” nézve ez nem jó megoldás? Felduzzasztják az egyetemeket, aztán majd a nagy számok törvénye alapján több jó szakember jöhet ki a végén.

Holtzer Péter: Elfogadom, hogy valamit tenni kellett, de a tudásszint-csökkentés már nem mehet lejjebb.

Holtzer Péter: „Segíteni kell a gyerekeket abban, hogy kételkedjenek” (fotó: Válasz Online/Vörös Szabolcs)

Szántay Csaba: A „sztárszakokra” 420-440 pont körül lehetett bejutni, míg szinte minden tanárszakon – értve ezalatt az államilag finanszírozott helyeket – 305-nél húzták meg a határt. A tanítónál és az óvodapedagógusnál még lejjebb. Van tehát jó 150 pontnyi különbség. Én nem szeretem, amikor kontraszelekcióról beszélnek, vagy arról, hogy már csak hobbiból jelentkezik valaki tanárképzésre – de azért a 150 pont nagyon sok! Félő, hogy ez rohamos színvonalesést fog okozni. Friss kezdeményezés az egyetemi természettudomány-környezettan szak, a Z-szak, melynek párhuzamaként a nyugati Science tanítást szokás említeni. Félek, hogy ez az oktatási forma egyrészt nem a legtehetségesebbeket fogja bevonzani, másrészt nem fog olyan specifikus képzettséget nyújtani, ami például gyógyszerkutatásra alkalmassá teszi a diplomázókat…

Ha egy cég vagy alapítvány pozitívan akar hatni a munkaerőpiacra, logikus, hogy partneri viszonyt keres az egyetemekkel. Még a középiskolai jelenlét is érthető. De mit keres a Richter és a Szabó Szabolcs Alapítvány az alsó tagozatos iskolások között?

Szántay Csaba: Minél fiatalabb korosztályt megcélozva kezdjük a természettudományok megszerettetésére irányuló programokat, annál nagyobb az esély arra, hogy közülük többen kiváló kutatók vagy tanárok lesznek. Vannak kezdeményezések, amik már az óvodásokban is igyekeznek elültetni a természettudományos érdeklődés csíráit. Természetesen egészen más eszközöket kell „bevetni” és egészen más hatást várhatunk óvodában, az általános iskola alsó tagozatában és a felső tagozatban. Ezeknek tudatában próbáljuk a legfiatalabbakban meggyújtani azt a bizonyos „szikrát”.

Pellioniszné Paróczai Margit: A gyerekek sosem „a természettudományt” szeretik, hanem a fákat, az állatokat, az égboltot, és „csupán” annyi a feladat, hogy megmutassuk nekik ezeknek az összefüggéseit. Hogy érdekelje őket a fák élete, az állatok működése. Ezt az élményt kell megadni nekik. Lesz olyan, akit majd a rajz vagy a versek jobban érdekelnek, de szélesítenünk kell az előttük álló lehetőségeket.

Szántay Csaba: Sok minden dől el az általános iskolában. Különösen a felső tagozatban. Mivel a tanárok között sok kiégéssel találkozunk, az alapítványainkon keresztül azt szeretnénk elérni, hogy a pedagógusok elkötelezettek és lelkesek maradjanak. Törődő odafigyelést szeretnénk adni nekik. A gyerekeknél pedig a gondolkodásra szeretnénk hatni: erről szól az alsó- és felső tagozatosokat célzó mesepályázatunk. Azzal, hogy természettudományos meséket kérünk tőlük, nagyon komolyan orientálni tudjuk őket a természettudományok irányába.

Pellioniszné Paróczai Margit: Fontos, hogy nem csak a zseniket keressük.

A világ működéséhez normális természettudományos gondolkodású emberek tömkelegére van szükség. Ahhoz, hogy a Richter kijöjjön egy új termékkel, kell 10 zseni és 100 „harcos”.

Szántay Csaba: Kérdés, hogy ki a zseni. A kutatások világában jól ismert jelenség, hogy egy iskolai vagy egyetemi évei alatt semmilyen kiugró teljesítményt nem nyújtó fiatalember, amikor saját maga kutatni kezd, hirtelen szárnyra kap benne valami, és briliáns kutatóvá válik.

Holtzer Péter: Úgy látom, hogy teljesen magukra vannak hagyva az általános iskolák, muszáj segíteni nekik akár pályázattal, akár mobil laborral, hogy ápoljuk a tehetségeket, nyitogassuk az érdeklődést. Így tudjuk húzni a diákságot középiskola felé, majd pedig a középiskola felől az egyetem felé. Szerencsére a Richter és más vállalatok is tartanak már ott a gondolkodásban, hogy nem elég a középiskoláig visszamenni. Egyelőre az alsó tagozatig látunk, de van olyan céges szakember, aki az óvodákat is bevonná ebbe a körbe.

„Nem csak a zseniket keressük” (fotó: Válasz Online/Vörös Szabolcs)

Pedig az már nem is 15, hanem 20 év „átfutás”…

Holtzer Péter: Igen, de nagyon fontosak az első impulzusok. Gondolkodunk is rajta, hogy mit tudnánk adni az egészen piciknek. Van például tervünk az „ovi laborról”.

Szántay Csaba: A Richter eredendően főleg az egyetemeket célozta meg, aztán mentünk egyre messzebbre. De ez a történet nem csak a tanítási szintekről szól: ez magáról az oktatás ügyéről szól, hogy az mennyire fontos, minden egyes része, minden egyes szintje.

– Ilyen-olyan ösztöndíj és mesepályázat helyett miért nem kérnek inkább időpontot a Karmelita kolostorban, hogy elmondják: tarthatatlan a természettudományos oktatásra épülő nagy nemzeti cégek teljesítménye, ha nem kezdenek valamit az oktatással, ha nem fizetik meg a pedagógusokat?

Pellioniszné Paróczai Margit: A kérdésfelvetés jogos. Lehet, hogy eljön ennek is az ideje. Fontos, hogy mihamarabb legyen valamilyen előrelépés, de addig sem felelősségteljes dolog részünkről ölbe tett kézzel várni. A mi feladatunk, hogy megmutassuk a gyakorlatban, milyen a jövőbe mutató, hosszú távra tervező gondolkodás Magyarországon, amely nem csukja be a szemét a problémák előtt. A Richter vezetésének pontos képe van a magyar oktatásról, és hogy mi következik ebből a cég működésére. Ezért hívta életre a cég az oktatáshoz kapcsolódó alapítványokat, melyeken keresztül az oktatás különböző szereplőit – intézmények, diákok, pedagógusok – lehet támogatni. Bár a természettudományos tanároknak megpróbálunk segítséget nyújtani mind erkölcsi, mind anyagi tekintetben, de csupán ez nem lehet és nem elegendő megoldás. Igyekszünk minden fórumot megragadni a helyzet tarthatatlanságának hangsúlyozására, és a cég vezetése eltökélt megfelelő szinten képviselni ezt a kérdést.


Nyitókép: Válasz Online/Vörös Szabolcs

Ez az interjú nem készülhetett volna el olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>

hirdetés

Kategória: Interjú