Zsidó belharc kormánykottából – cikkünkre mutogatva ateistázza Köves Slomó Heisler Andrást

·2021.05.12

Egyre durvább személyeskedés kíséri a pesti zsidó belháborút – az utóbbi időben az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) vezető rabbija, Köves Slomó már odáig jutott, hogy „Isten létezésében bizonytalan textilvállalkozónak”, sőt egyenesen ateistának” nevezze Heisler Andrást, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) elnökét. Mindezt a Válasz Online Heislerrel készített interjújára alapozva. Megtörtént az is, amire sosem számítottunk: múlt héten kiderült, hogy írásunk zsidó vallási bíróságon lesz per tárgya. Ez azonban még nem lenne több érdekes kis színes hírnél. Csakhogy a kormányközeli EMIH jeruzsálemi vallási bíróságon akarja kikényszeríteni a magyar jogszabályok számára kedvezőbb végrehajtását, innentől pedig ez nemzeti szuverenitáskérdés is. Lehetne. Ha nem a magyar kormány dramaturgiáját követő színjáték volna az egész. Háttér.

A magát a 19. század végén alapított magyar statusquo ante irányzathoz soroló, valójában itthon csak az 1980-as évek végén megjelent lubavicsi haszid Chábád-mozgalomhoz tartozó Köves Slomó-féle Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) és a Deutsch Róbert elnökölte Magyarországi Autonóm Ortodox Izraelita Hitközség (MAOIH) immár a felét kérné az évi kétmilliárdot kitevő állami örökjáradéknak, a ma még 80 százalékban a Mazsihisznál landoló summának. Látszólag ennyi mai témánk háttere. Persze ha a történet csupán zsidó szervezetek egymás közötti torzsalkodásáról szólna, belügyként volna érdemes kezelni, s országos figyelemre akkor sem tarthatna nagyon igényt, ha a felek egyébként magyar közpénzért tépnék egymás pajeszát. Jóval többről van azonban szó:

a magyar kormány egyházakat közpénzzel kényeztető, ám cserébe kormányhűséget váró politikája látszik kiteljesedni a zsidó világban is.

Az módszer a keresztények számára sem ismeretlen: a katolikusok püspökkari elnökválasztását közelről figyelők, vagy a nem eléggé fideszesnek tartott Prőhle Gergely ellen beindított, a miniszterelnök által látványosan támogatott Font Sándor esetét az evangélikusoknál követők most sem lepődhetnek meg nagyon. Ugyan Prőhle éppencsak, de meg tudta tartani világi vezetői pozícióját, a reformátusok nemrég megválasztották püspöknek a kormányfő bizalmasát, a korábbi miniszter Balog Zoltánt. 

A Mazsihisz-elnök Heisler András viszont látványosan nem törekszik az őfelsége zsidója szerepre. Annyira nem, hogy a szervezet közgyűlése előtt is elmondta: a zsidóság pártoktól független képviseletét tartja üdvösnek, ha ez az út éppenséggel kevesebb pénzzel jár, akkor is. Ennek megfelelően a kormánnyal szemben kritikus hangot ütött meg például a Soros-plakátok időszakában, s attitűdjének meg is lett a hatása. Orbán Viktor a kormánylap Mandiner beszámolója szerint egyenesen Heislert tartotta felelősnek azért, mert tavaly az ellenzék Borsodban egy antiszemita kijelentésekről elhíresült jobbikos Bíró Lászlót indította. A Mazsihisz persze elhatárolódott az ilyen beszédtől, de Heislerék voltak olyan felségsértők, hogy Bíró mellett a kormány által akkor kitüntetett történész, Raffay Ernő antiszemitának ítélt szövegeire is felhívják a figyelmet. Erre aztán Köves Slomó is helytelenítette egy félmondattal utóbbi kitüntetését, ám az EMIH-vezető hosszasan azért inkább az ellenzéki jelölt antiszemitizmusán rugózott éles kampányhelyzetben.

Jó tett helyébe jó, támogatásért támogatás: az alapelv remekül működik a gyakorlatban. Az EMIH terjeszkedése igencsak látványos. Amint a Magyar Narancs részletesen feltárta:

a 2004-es alapítású EMIH az első kétharmados fülkeforradalomig csupán egy óvodaépületet kezelt Károly körúti központján kívül, 2018-ra viszont főként állami támogatásból és állami bankhitelből nem is csupán a fővárosra korlátozódó intézményhálózatot épített ki.

Köves pedig nem csupán a fideszes Hollik István mellett kampányolt a 2018-as választáson, de még olyan magánjellegű történetekben is feltűnt az EMIH, amilyen a Mikola István akkori államtitkár válása körüli osztozkodás volt: az asszony által kisemmizésként megélt folyamatban a nő résztulajdonában álló érdi termálfürdőben is Kövesék kerültek birtokon belülre. A kormányzati bőségszaru ebben a ciklusban sem apadt el: a legváratlanabb hivatkozásokkal jutottak állami milliárdok az EMIH-hez. Amint akkor a Válasz Online is jelezte: a kulturális tao megszüntetése után, 2019-ben 1,8 milliárd jutott zsidó színházra úgy, hogy az összeg vetekedett az összes fővárosi kőszínház együttes tao-kompenzációjával. Míg pedig az állami bankhitel segítségével megszerzett, Milton Friedmanra keresztelt EMIH-egyetem évi több száz milliós támogatást kap a kormánytól, a Mazsihisz 150 éves felsőoktatási intézménye ilyennel nem büszkélkedhet. Sőt, míg a kormányzat a többi egyházzal számukra kedvezőbb feltételekkel újrakötötte a támogatási szerződéseket, velük valamiért nem.

Mennyezetrészlet az EMIH által fenntartott – s nagyrészt az állam által felújított – mádi zsinagógából. (Fotó: Válasz Online/Vörös Szabolcs)

A Mazsihisz azonban még így is bőven a legnagyobb zsidó vallási szervezet hazánkban – sőt, az elmúlt években még nőtt is a neológok részesedése a „zsidótortából”. A „kinek a zsinagógájába hányan járnak” bemondáson alapuló számait persze nem érdemes összevetni, az 1 százalékos adófelajánlások száma és összege azonban már nyugodtan tekinthető hiteles mérőszámnak. Eszerint a Mazsihisznak 2018-ban 8299-en, egy évre rá 11 072-en, tavaly pedig már 11 948-an ajánlották fel adójuk egy százalékát: utóbbi 74 százalékát teszi ki a zsidó egyházakat adójukból támogatóknak, összegszerűen pedig 80 százalékon is túlmutat a majd’ százmillió befolyt forint. Az ezüstérmes EMIH ehhez képest 2656 főtől kapta meg az 1 százalékot, úgy ráadásul, hogy az előző évhez képest ez a szám még vissza is esett. 

Van tehát mire hivatkoznia a járvány miatt tavaly egyébként szokásos turisztikai bevételeitől is eleső Mazsihisznek, amikor nem óhajt lemondani további százmilliókról az örökjáradék-vitában. És nem is csak arra, hogy 80 százalékos részesedése éppen megfelel a hazai zsidóságban betöltött arányának. Egy 2008-as magyar alkotmánybírósági döntésre is hivatkozhatnak Heislerék: az EMIH akkor a taláros testület előtt támadta meg a tíz évvel korábban a magyar állam és a Mazsihisz között köttetett megállapodást, amely szerint az előző rendszerben elkobzott ingatlanok fejében az állam örökjáradékot fizet az akkor még hivatalosan a honi zsidóság egészét képviselő szervezetnek. Az Ab elutasította az EMIH panaszát, ám miután már a Fidesz-kormány alatt az ortodoxok és Köves Slomóék is elismert egyházi státuszt kaptak, 2012-ben a kormány újratárgyalta a járadékosztást a felekkel. Azóta a pénz 20 százaléka már nem a Mazsihisz, hanem közvetlenül az EMIH és a MAOIH markát üti. A Heisler-vezetéssel az utóbbi időben nyíltan ellenséges magyar kormány persze kétharmados parlamenti többségével élve bármikor hozhatna akár olyan törvényt is, amely mondjuk megfosztja egyházi státuszától a Mazsihiszt, s akkor az egyházi támogatásokból sem részesülne a szervezet – egy ilyen egyoldalú és brutális lépés azonban túl nagy kockázattal járna nemzetközi szinten.

Ha azonban más zsidó szervezetek vitatják az örökjáradék kérdését Jeruzsálemben, s sikerrel járnak, a magyar kormány akár szét is tárhatja a karját: ő csak meghajol a bölcs zsidó bírák akarata előtt.

Merthogy igen: a kormányhatározatban is rögzített, a magyar állam által „szentesített” örökjáradék-megállapodást jeruzsálemi vallási bíróságon támadta meg most az EMIH és a MAOIH. Az első tárgyalás múlt vasárnap lett volna az ügyben, de a bírák az alperes hiánya miatt elnapolták azt. A jeruzsálemi bírák ugyanakkor felszólították a magyar kormányt, hogy amíg a per tart, fagyassza be a járadék folyósítását. Ilyen egyelőre nem történt, Gulyás Gergely a kormányinfón pedig kérdésre válaszolva közölte, hogy a magyar államot nem köti semmi, bármit döntsenek is a vitáról Izraelben. A magyar közpénzügyeket külföldi bíróságra citáló EMIH ellen a kancelláriaminiszter ugyanakkor elmulasztotta beizzítani a magyar szuverenitásharc máskor szuperszónikus rakétáit. Írásos állásfoglalásért a Válasz Online megkereste a Miniszterelnökséget és az Igazságügyi Minisztériumot is: utóbbitól annyi visszajelzést kaptunk, hogy a kérdés előbbi asztalára tartozik, de írásos anyag nincs, a miniszter kormányinfón elmondott szövege az irányadó a joghatóság kérdésében. Némi kutakodással egyébként gyorsan belátható, hogy a jeruzsálemi vallási bíróságnak nincs ilyenje az ügyben, és nem csupán azért, mert az imént említett 2012-es megállapodás is a magyar Polgári Törvénykönyvet rendeli alkalmazni vitás esetekben.

E látszólag egyszerű, a Mazsihisz által is képviselt jogi észrevétel lett mindenesetre a szikra, amely belobbantotta az eddig nyilvánosan még nem tapasztalt személyeskedés tüzét a zsidó szervezetek vezetői részéről. Deutsch Róbert szerint ugyanis a Mazsihisz ezzel elismerte, hogy nem zsidó egyház, hiszen ha az volna, a jeruzsálemi Bét Din joghatóságát nem kérdőjelezhetné meg zsidók közötti vitás kérdésekben. Köves Slomó még tovább ment: ő nem a zsidóságát vitatta el a neológ szervezetnek, egyenesen „Isten létezésében bizonytalan textilvállalkozónak”, sőt Fiala János műsorában konkrétan ateistának nevezte Heisler Andrást. Mégpedig – mint később látni fogjuk – Heislernek egy, a Válasz Online-nak adott interjújára alapozva az állítást.

Heisler András interjút ad lapunknak 2020. október 26-án. (Fotó: Válasz Online/Vörös Szabolcs)

Előbb azonban vizsgáljuk meg, mi is az a bíróság Jeruzsálemben, amelynek Kövesék szerint joga lenne dönteni magyar állami pénzek felosztásáról. A helyzet első látásra nem egyszerű, s még zsidó informátorainkat is megzavarta. Izrael ugyanis az igazságszolgáltatás szempontjából különleges hely, ahol az állam és az egyház elválasztásának elve nem minden tekintetben valósul meg. A családügyek (házasság, válás) vallási bíróságok hatáskörébe tartoznak, az országban a polgári házasság intézménye nem is létezik. E vallási (zsidók esetében rabbinikus) bíróságokat persze törvény hatalmazza fel, az ország igazságszolgáltatási rendszerének részét képezik, s a bírák kinevezésében is az izraeli igazságügy jár el. Más országok közpénzei körüli vitás kérdéseket ezek persze értelemszerűen nem vizsgálhatnak. Esetünkben azonban még csak nem is ilyen, az állam által feljogosított rabbinikus bíróságról van szó – mondja a Válasz Online érdeklődésére Politzer Maymon Krisztina. Az Izraelben élő jogásztól megtudtuk:

a magyar ügyet tárgyaló, egyébként hangzatos nevű Jeruzsálemi Főrabbinátus Bírósága Polgári Tagozata valójában egy „maszek” választottbíróság, s nincs köze Izrael állam igazságügyi rendszeréhez.

Több száz ilyen működik az országban, városonként van egy, a szerepe pedig ezeknek annyi, hogy a Tóra törvénye alapján ítéljenek, ha vallásos helyi zsidók hozzájuk fordulnak vitás ügyeikkel, sérelmeikkel, „tyúkperekkel”. Ilyen, rabbikból álló döntőtestületekre már csak azért is szükség van az országban, mert Izraelben komoly súllyal vannak jelen az Izrael államot vallási alapon el nem ismerő ortodoxok, de az előírásokat komolyan vevő zsidók a hitelvek szerint nem is fordulhatnak polgári bírósághoz. Addig legalábbis nem, ameddig erre az ilyen maszek vallási bíróság engedélyt nem ad. S hogy mikor ad? Ha az alperes nem egyezik bele, hogy az a választottbíróság járjon el a vitában, ahova citálták, vagy nem ismeri el a bíróság hatáskörét. Ezt egyébként sokan meg is teszik. Minthogy nem állami szervről van szó, nem vonatkoznak rá a perrendtartás szabályai és ítélete sem végrehajtható – csak abban az esetben az, ha mindkét fél önként megbízza a testületet a vita rendezésére. Ahogy az már csak választottbíróságok esetében lenni szokott. Mindebből azonban nyilvánvaló az is, hogy Deutsch fenti érvelése hibás: nemhogy elvesztené zsidóságát az, aki nem jelenik meg ilyen „bíróság” előtt, de ez konkrétan napi gyakorlat Izraelben. 

Arra pedig Biró Tamás hívta fel a figyelmet a Szombat hasábjain, hogy bár a többségükben katolikus gyökerű magyarok számára egy központi szent hely, tanítóhivatal és akár minden hívőre kötelező érvényű egyházi bíróság képe ugorhat be, ilyen a zsidók esetében nincs. Az eljárás komolyságát mutatja egyébként, hogy a jeruzsálemi rabbik még csak nem is közvetlenül kommunikálnak az előttük megtámadott Mazsihisszel – értesüléseink szerint az idézést is a hozzájuk forduló EMIH ügyvédjén keresztül juttatták el a szervezethez. Kommunikációs szempontból a jeruzsálemi „per” mindenesetre rendkívül ügyes húzás Köves Slomóék részéről: a zsidó bíráskodásban járatlan magyar közvélemény számára bizonyára hatásos a szent városban ülő bölcs bírák képe, amely így alkalom adtán a magyar kormány számára is hivatkozási alap lehet a Mazsihisz további gyengítéséhez. Az „ítéletet” ugyanis borítékolni lehet – vélik a Mazsihiszben. Bár tényleg sok pénzről van szó, százmilliókról,

a cél valószínűleg nem a közpénzekből amúgy is szépen részesülő EMIH megsegítése, sokkal inkább a Mazsihisz gyengítése, amely a turisztikai bevételei elvesztése után aligha élné túl, ha bevételeinek újabb harmadát elvennék tőle.

Persze erre nincs is feltétlenül szükség: a gyengítési kísérlet és a gesztuspolitika így is hat. A neológ szervezet már ma is megosztott, Heisler körül egyre fogy a levegő, a vele szembeszegülőket pedig a kormány bőkezűen jutalmazza. Az általa kirúgott Róna Tamás rabbi tavaly ősszel tíz fővel megalakult zsidó imakör-egyesülete például rögtön kapott 40 milliót Semjén Zsolttól, majd további ígéretet is évi több tízmillióra. Közben az ortodox vezető, Deutsch bár megválasztása után udvariassági látogatáson volt Heislernél, nem sokkal később derült égből villámcsapás-szerűen küldött 10 milliárdos követelést a szervezetnek (az értelmezése szerint nekik járó, elmaradt örökjáradékok miatt). 

A Mazsihisz helyzete már csak azért sem egyszerű, mert noha itthon valóban a neológia a vezető és hagyományosnak mondható irányzat, a világon ebben a formában gyakorlatilag nem létezik, míg a Köves Slomó-féle Chabad valóságos világszervezet, elképesztő hálózattal, amelynek még olyan ügyekre is lehetett hatása, amilyen Trump amerikai és Putyin orosz elnök viszonyának alakulása volt. A Mazsihisz gyakran hivatkozik is magára mint hungarikumra, azonban ez sem teljesen igaz: a neológia szülőhelye nem nálunk van, hanem Németországban. Ami viszont tény: a szervezet arcéle nem határozható meg tisztán. Míg rabbijainak fele tagja a konzervatív rabbikat tömörítő világszervezetnek, megfigyelői státusszal két reformista csoport is részt vesz a Mazsihisz munkájában. A konzervatívokhoz (nem keverendők össze az ortodoxokkal) való csatlakozás gondolata többször fölvetődött már a szervezeten belül, de döntés eddig nem lett belőle – így a Mazsihisz világszinten nem bír olyan hálózattal, mint akár az EMIH, akár az ortodoxok. Akik egyébként csak nemrég váltak ki a Mazsihiszből, amelybe egykor a kommunista hatalom terelte be a különféle irányzatokat.

Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes (j) és Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) vezető rabbija a kormány és az EMIH közötti átfogó megállapodás aláírásán Budapesten, a Karmelita kolostorban 2019. november 18-án. (Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)

Ezt nem is győzi hangsúlyozni az EMIH a Mazsihisszel kapcsolatban: kommunista maradvány elenyésző vallási tevékenységgel – ez áll többek között a jeruzsálemi keresetlevélben is. Hogy konkrétan ateista lenne a Mazsihisz elnöke, az ott azért nincs leírva. Azt csak a magyar nyilvánosságnak szánta Köves Slomó. Heisler mindenesetre nem hagyta annyiban a dolgot: a magyarországi vallási bíróságon perelte be Kövest – a Fröhlich Róbert vezette Bét Din múlt héten be is fogadta a keresetet, s értesüléseink szerint több Chábád- és ortodox rabbit is felkeresett. Utóbbiak állítólag egytől egyig nemet mondtak a bíráskodásra, ami érdekes helyzetbe hozhatja Köves Slomót. Ha elmegy egy neológokból álló bíróságra, 150 éves tradíciót rúg fel, ha nem megy el, ugyanazt teszi, amiért a Mazsihiszt ekézik a jeruzsálemi ügyben. Ő mindenesetre így reagált a hírre: 

„Kíváncsian várom a Heisler András által benyújtott keresetlevelet, és természetesen állok elébe minden legitim vallási bíróság idézésének. Állításaim igazságának megítélése nem nehéz feladat, mert egyrészt köztudott, hogy Heisler András egy becsődölt textilvállalkozó, másrészt a sajtóban fél éve megjelent interjúban, a hitét firtató kérdésre Heisler maga vallotta be, hogy az ő életében 1986. október 23-án volt az utolsó olyan pillanat, amikor »nem lehetett nem hinni« a gondviselésben.”

Köves válaszából az is egyértelművé vált, amit sosem hittünk volna: zsidó vallási bíróságon lesz per tárgya egy cikkünk, s ezúttal nem szent szövegek, hanem az általunk írottak értelmezésére kell vállalkozniuk nagytudású zsidó rabbiknak. Igaz ugyan, hogy (a kormánymédiában megszokott eljárást követve) Köves Slomó és az általa alapított Neokohn nem idézi, hivatkozza lapunkat, mégis egyértelmű, hogy az EMIH vezető rabbija a Válasz Online tavaly október 30-án megjelent Heisler-interjújára utal az idézett szövegben.  

Íme a vonatkozó rész, amelyből Köves Slomó azt olvasta ki, hogy Heisler ateista:

Nem ugyanazt a Tórát olvassák?

De, természetesen, ahogy az Isten, akiben hiszünk, ugyanaz az egy Isten.

– Egyáltalán: Isten a fontos, vagy a hagyomány, a közösség? Mintha ebben lenne eltérés mondjuk a kereszténységhez képest.

– Hogy ki mennyire hisz Istenben, azt csak ő maga tudja. Az belül van.

– Ön hisz?

– Van, amikor a gondviselés annyira közel jön, hogy nem lehet nem hinni benne.

– Volt ilyen nagy pillanata?

– Volt. A napra is emlékszem. 1986. október 23. péntek este. Hazamegyek, az asszony fogad és közli: az egész óvoda tetves. Tetűirtót kellett szerezni gyorsan, lementem hát az ügyeleti gyógyszertárba. Kisgyermekes szülőként ismertem a helyet a Margit körúton, mégis a sötétben elsétáltam mellette. Már a Dunánál jártam, amikor fölocsúdtam és visszafordultam. Csak néhány méterre lehettem a bejárattól, amikor egy Zsiguli durr, belecsapódott a gyógyszertár vasajtajába. Oda, ahol éppen állnom kellett volna. Remegtem. Ha nem haladok túl, akkor ma tolókocsiban készíthetné velem az interjút. Valaki megóvott ettől. Istenhit? Nem tudom, engem mindenesetre megerősített, viszont a neológ közösségnek tényleg nem sajátja, hogy kifelé mutogassa azt.

Tóraolvasásban itt a Válasz Online-nál nem vagyunk erősek, magyar szövegek értelmezésében viszont nem szoktunk kudarcot vallani. Távol álljon azonban tőlünk, hogy a zsidó vallási bíróságot befolyásolni akarjuk döntésében. Olvasóinkra bízzuk tehát, hogy eldöntsék: a fenti részletből az következik-e, hogy Heisler András nem hisz Istenben. 

Aki szerint igen, annak azért figyelmébe ajánljuk a fiatal Köves Slomó válaszát is, amelyet akkori kollégánk, Szőnyi Szilárd kérdésére adott még Heti Válasz-korunkban, 2004-ben.

Hivatásának megtalálásában mekkora szerepet játszott az istenélmény, s mekkorát a kultúra, a hagyomány?

– Nem mondanám, hogy a meghatározó szempont istenélmény volt – csak azt vettem észre, hogy egyre erősebb bennem a vonzódás a zsidóság iránt. Apám mesélte egyszer, hogy amikor Jeruzsálemben járt, a legvallásosabb környékeken szeretett sétálgatni. Azt mondta: kettős érzése volt ekkor. Az járt a fejében, hogy ezek az emberek mennyire távol állnak tőle – ugyanakkor közel is érezte magát hozzájuk. Valami ilyesmi, a gyökerek keresésének vágya indított el engem is.

Minthogy ez a passzus nem képezi per tárgyát, annyit talán elárulhatunk: bár nem az istenélmény volt elsődleges számára, mégsem mernénk ez alapján Isten létezésében bizonytalannak, netán ateistának nevezni az EMIH vezető rabbiját.

Jóval fontosabb kérdés persze ennél, hogy a kifárasztásos játékban sikerül-e legyőzni a Mazsihiszt, de legalábbis az elnökét eltávolítani az élről. Egyelőre úgy fest, a meccs még tart egy darabig. Igaz, már volt rá példa, hogy Heisler András lemondott: amikor a 2000-es években a tagság az általa már akkor kiebrudalni kívánt, masszív kommunista múlttal és elszámolási nehézségekkel terhelt Zoltai Gusztáv mellé állt. Ezúttal azonban, talán éppen a korábbiakból tanulva, a Mazsihisz-elnök nem tervez önként levonulni a pályáról.


Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink támogatása nélkül. Ha fontosnak tartja munkánkat, kérjük, legyen „előfizetőnk” akár már havi 1700 forintért, és csatlakozzon hozzánk a Facebookon!

hirdetés

Kategória: sztori