Fekete-mágia: így varázsolt magának milliárdokat a Fidesz kultúrelitje

·2020.01.28

Sikerült kiszűrni egyes, korábban milliárdos tao-visszaélések gyanújába keveredett szervezeteket, az így keletkezett extra pénzből viszont leginkább tűzközeliek valósíthatják meg ötleteiket – derül ki a Válasz Online friss kulturális mélyfúrásából. Megtudtuk továbbá: az Országos Széchényi Könyvtár költözését várhatóan nem kapkodják el, arra öt év is rendelkezésre állhat, az ezt is irányító Demeter Szilárd nem gyengült meg az elmúlt két hónap csatáiban – a Petőfi Irodalmi Múzeum vezetője még a könnyűzene állami istápolását is elvállalhatja a közeljövőben. Mire kapott majd’ félmilliárd pluszpénzt a múzeum év végén, s mire ment félmilliárd Rákosmente önkormányzatának? Megmutatjuk.

Nagyot durrant a hajóágyú egy hete: németek teljes kiirtásával való poénkodásra, delikát négerezésre és zsidózgatásra kaphatta fel a fejét, aki belekukkantott az új magyar kormányzati „erőközpont” friss termékébe. Az A38 hajón felvett, Hajónapló című műsorfolyamban a korábban burkolt zsidózgatás miatt még az Echo TV-ről is kitiltott Fidesz-huszárok kaptak külön műsorrészt (a találó Gumiszoba alcím alatt), a megrendelő pedig nem más, mint a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) által létrehozott irodalmi ügynökség (a főszerkesztő meg fideszes alpolgármester). Mint megtudtuk, a gumiszobások többé nem rontják az intézmény jó hírét: a kormányos, azaz PIM-vezető Demeter Szilárd a véleményszabadságra és a szerkesztőségi autonómiára hivatkozva az Origón közölt cikkében ugyan nem határolódott el a szabadszájú wannabe véleményvezérektől, de úgy tűnik, hogy a fiúk levonták a tanulságot, és a kirúgást megelőzendő inkább leléptek. A Gumiszoba legénysége tehát hajótörötté vált, a műsor már nem része a Hajónaplónak, a magyar kultúra legújabb zászlóshajójának vitorláját viszont nem tépázták meg a viharok. Még akkor sem, ha Demeter decemberben fontos csatát vesztett. Az eredeti tervek szerint a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) döntéshozatali struktúráját átalakították volna és a Nemzeti Kulturális Tanács döntött volna azokról a pályázatokról is, ahogy a színházi támogatásokról és nagyjából mindenről a magyar kultúrában. Utolsó pillanatban aztán egy kevésbé brutális átalakítást fogadott el a parlament december 11-én, de Demeternek így is van elég dolga: nem csupán a PIM-et és az ügynökséget viszi, de tavaly nyár óta miniszteri biztosként az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) költöztetését is ő készíti elő – értesüléseink szerint ott az átvilágítás mostanra történt meg. Ha minden jól megy, nem kapkodják el úgy a dolgot, ahogy a Természettudományi Múzeum költöztetését.

Az OSZK számára tervek szerint öt év is rendelkezésre állhat, s csak akkor megy a nemzeti könyvtár, ha sikerül neki felépíteni a megfelelő épületet – úgy tudjuk, a Ferencvárosba tervezett diákváros részeként.

Emellett némi stratégiai tervezés is belefér: a december óta törvényben is stratégiainak nevezett intézmények vezetői között, az úgynevezett Nemzeti Kulturális Tanácsban ott ül majd a PIM-főnök is, sőt már ült is volna, ha Kásler Miklós elfoglaltsága miatt el nem marad a Tanács múlt péntekre tervezett első ülése. (Értesüléseink szerint a Tanács élére a miniszterelnök Balog Zoltánt kérte fel, utóbbi azonban nem vállalta.) Ha ez még mindig nem lenne elég: a basszusgitárosként is aktív főigazgató megbízható forrásunk szerint a közeljövőben magához vonhatja a rockzene állami segítését is.

A tavaly három évre 17 milliárd forinttal megdobott új erőközpont ráadásul újabb százmilliókkal gazdagodott év végén: miközben a nagyérdemű alighanem a szilveszteri előkészületekkel volt elfoglalva, az utolsó pillanatban, december 30-án még kiszórt a kultusztárca uszkve egymilliárd forintot – ebből 415 milliót a PIM kapott meg, félmilliárdot pedig Rákosmente önkormányzata. Rákosmente vagy a múzeum mióta előadó-művészeti szervezet? – tehetnénk fel a kérdést, a kulturális államtitkárság ugyanis abból a perselyből adta a bónuszpénzt, amely előadó-művészeti szervezeteknek járt volna tavaly. Mielőtt megválaszoljuk, hogy mire mennek ezek a pénzek, vázoljuk, miért nem lepődtünk meg a döntésen mégsem.

hirdetés

Mint ismert, a társasági adójukat korábban kultúrára is költhették a cégek (tao), ezt azonban a visszaélésekre hivatkozva megszüntette a kormányzat, s 2019-ben e pénzek pótlását már a Fekete Péter vezette kulturális államtitkárság vállalta magára. Az összegekről teljesen átláthatatlan szempontrendszer alapján döntöttek már a kezdet kezdetén is, ám egy-két fogódzó akkor mégis adott volt. Például, hogy olyanok igényelhették az immár „előadó-művészeti többlettámogatás” névre keresztelt pénzt, akik a törvény szerint előadó-művészeti szervezetnek minősültek, valamint korábban is kaptak taót. E tény mutatta, hogy bár hivatalosan nem tao-kompenzációnak hívják a 37 milliárdos programot, mégiscsak arról van szó.

A „kompenzáció” persze időnként erőteljes túlkompenzálásként valósult meg: míg a vidéki színházak és a függetlenek csak vártak a sorukra, kötelezettségvállalásnak nem minősülő sajtpapírokat kaptak valamikori támogatásuk esetleges összegéről, azaz gőzük nem volt, hogyan tervezzék a következő évadot, a magukat nemzetstratégiainak kinevező intézmények milliárdos összegeket zsíroztak le Vidnyánszky Attila irodájában tavaly áprilisban – maguknak. A Nemzeti Színház főigazgatója, akinek nevéhez a tao-rendszer eltörlése fűződik, az általa korábban begyűjtött tao-összeg tízszeresét szakította volna – a botrány hatására aztán kevesebb többletpénzzel is beérte.

Az mindenesetre már májusban látszott, hogy a teljesítmény, a nézőszám nem szempont az osztásnál. Elsőként a szintén nemzetstratégiaivá minősített Pesti Magyar Színház milliárdos többlettámogatásán hüledezhettek a szakmabeliek – a színház korábbi taójának ötszörösére rúgó összeget ugyanis azzal magyarázták, hogy profilváltásra és felújításra megy majd. (Arra korábban tao-pénz nem volt felhasználható.) Persze a Pesti Magyar legalább a másik szempontnak megfelel: valóban előadó-művészettel foglalkozik.

Év végén már ez sem számított: az Index szúrta ki, hogy egy újabb, a portál által érthetetlennek nevezett pénzszórási hullámban már tűzoltóegyletek, magánszemélyek, önkormányzatok kaptak sok tízmilliókat. A legnagyobb nyertes ebben a körben Köves Slomó kormánybarát EMIH-je volt 1,8 milliárddal – ezt egy majdani zsidó színházra kapta a színjátszást eddig legfeljebb átvitt értelemben művelő szervezet. A második helyezett a szintén milliárdos összegnek örülő, a Nemzeti Színházhoz köthető, még be sem jegyzett Déryné Művészeti Nonprofit Kft. lett ekkor, s ha még ez sem lett volna elég, a Magyar Teátrumi Társaság (MTT) lapja is kapott 40 milliót. A Vidnyánszky Attila vezette társaság saját jogán is szerzett még 150-et – miközben például a Független Előadó-művészeti Szövetség (FESZ) kétmilliós igénylését elutasították arra hivatkozva, hogy nem előadó-művészeti szervezet. Követelésbehajtással, műtrágya- vagy épp sportszer-kiskereskedelemmel foglalkozó bt.-knek jutott ugyanakkor, de a dúsgazdag fideszes politikus Bajkai István feleségének cége is érdemesült hetvenmilliónyi vissza nem térítendő adóforintra.

Nos, ezért nem lehettünk nagyon meglepve, amikor december legvégén a PIM és Rákosmente között is szétdobtak hirtelen majd’ egymilliárdot. A kérdés csak az maradt, mire megy az összeg. Noha sokan gyanították, hogy a már említett Hajónaplót készítik a PIM 415 milliójából, mint megtudtuk, ez bizony tévedés. Az „erőközpont” ügynökség kerete már tavaly májusban kialakult, s noha ez is 400 milliós összeg erre az évre, az év végi 415-öt valójában nem is a PIM kérte. Értesüléseink szerint az Fekete Péter saját terveit segíti: az államtitkár az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet (OSZMI) keretein belül képzelt el némi színházi stratégiaalkotást és kisebb pályázatok kiírását, lebonyolítását, ám mivel az OSZMI a PIM alá tartozik, utóbbinak kellett pályázni a forrásra – ezt a szívességet pedig saját fenntartójának, az államtitkárságnak nyilván megtette a múzeum. Így tehát ez a pénz valójában nem is a PIM-é, az a pénzosztó államtitkár saját – igaz, szakmai – céljait segíti majd. Az eredetileg bűvész, államtitkárrá pedig cirkuszigazgatóból avanzsált Fekete Péter a cirkuszszakmának is juttatott szépen: a Nemzeti Cirkuszművészeti Központ 850 millióján felül cirkuszos cégek, sőt, egyéni vállalkozók is kaptak 6-10 millió forintokat.

Több piaci forrásunk szerint a másfélmillió háztartásban fogható d1 televíziónak megítélt 200 millió forint is a Fekete-mágia része: cirkusztévét varázsolhatnak az eleddig jobbára érdektelen kábelcsatornából.

A helyzet megfejtése nem bonyolult: év végén milliárdoknak nem volt még gazdája, viszont mivel ezek az összegek nem vihetők át az új évre, szét kellett őket szórni. Hogy lett hirtelen túl sok a pénz? Nos, úgy, hogy korábbi nagy, visszaélésgyanús taózókat is kivettek a rendszerből. A „felesleges”, ám gyorsan elköltendő állami milliárdok így olyan projektekre mehetnek, amelyek régen fiókban voltak már – valamely, a párttól és kormánytól nem túl távoli szereplő fejében. Az államtitkár saját terveit már vázoltuk, de a Teátrumi Társaság már említett 150 milliója is ilyen: mint megtudtuk, ez nem működési támogatás, hanem egy konkrét projekt megalapozása. (Minthogy utóbbi épp dugába dőlni látszik, teátrumos forrásaink állítják, a társaság visszafizeti a pénzt, ha nem tudják tető alá hozni a titokzatos vállalást.) Az L. Simon Lászlóhoz kötődő Kárpát-medencei Művészeti Népfőiskola Alapítvány is ebbe a sorba illeszkedik: a már egy éve is meglévő ötlet (kortárs művészeti központ Budapesten) most szökkenhet szárba: 1,1 milliárd forintos támogatással.

Ebbe a hullámba sorolható Rákosmente önkormányzatának utolsó pillanatban odaítélt félmilliárd forintja is. A kerület múlt héten azzal került be az országos hírekbe, hogy a Karácsony Gergellyel az M1-en sajtótörténeti interjút készítő képernyős férje itt kulturális alpolgármester fideszes színekben, ám az 500 milliónak nem hozzá van köze. Hanem a Vidnyánszky-féle Teátrumi Társaság alelnöki posztját is betöltő Szabó Ágneshez, aki itt vezet magánszínházat 1999 óta. A Gózon Gyula Kamaraszínház a helyieknek kétségkívül fontos, 200 férőhelyes játszóhely, éves jegybevétele 20-30 millió forint körül van – taóból tehát legfeljebb ennyire lenne jogosult. Az ennek kiváltására szánt összegből meg kap félmilliárdot – igaz, nem a színház maga, hanem az önkormányzat, amelynek tulajdonában a 110 éves épület van. Amint az érintett is megerősítette érdeklődésünkre: régóta szeretnének egy rendes felújítást, Szabó Ágnes évek óta egyeztet róla a korábban alpolgármester, most kerületvezető fideszes Horváth Tamással, s hogy milyen kalapból lett végre pénz felújításra és bővítésre, valóban nem kell, hogy érdekelje.

Különben is: a kőszínházak megkapták korábbi pénzüket, vagy még többet is (Katona), ahogy némi huzavona után a menőbb függetlenek szintén (Pintér Béla). Azt mondjuk nem tudni, ki és milyen szempontok alapján döntött úgy, hogy a szintén magánszínház Játékszín négyszer annyit kapjon, mint a legnagyobb vesztes Átrium, vagy ki árazta be 20 millióra Pintér Tibor döbbenetes lovas színházát, épp annyi pénzre, mint a Szörényi-életművet bemutató 36 éves Zikkurat Színpadi Ügynökséget, amely nagy produkciói okán taóból ennek több mint tízszeresére lett volna jogosult.

Nagy produkciókban persze most sem lesz hiány, csak épp nem azok állítják színpadra ezeket, akik az elmúlt évtizedekben: négy darab stadionváltozatát turnéztatják majd idén úgy, hogy az állam állja az előadások összesen öt-hat milliárdos költségét, a stadionokat ingyen megkapják, a helyi önkormányzatok pedig eldönthetik, szednek-e belépőt, s ha igen, mennyit. A cél a gyerekek, az ifjúság elérése.

Vélhetően nem lepődik meg az olvasó, ha eláruljuk: az egyik stadionváltozat a Vidnyánszky-féle Egri csillagok-előadásból készül.

Az egyre erősebb centralizáció mellett sem egyszerű mindenesetre kulturális koncepciót találni, hacsak nem azt, hogy haveri vállalkozók, régi ismerősök ötleteire most van pénz dögivel. A sodródás problémáját kormányzati szinten is érzékelik: elvileg éppen ezt lenne hivatott orvosolni a kultúrstratégiai intézetek vezetőit tömörítő Nemzeti Kulturális Tanács. Aprócska bökkenő: amikor ennek egy pont nullás előképe határozott a tao-pótpénzekről tavaly, nem sok szó esett párhuzamosságok megszüntetéséről és szinergiákról – egyszerűen szétdobták egymás között a milliárdokat. A következő hetekben mindenesetre minden bizonnyal sikerül összeülniük, lassacskán tehát választ kaphatunk a nagy kérdésre: gyógyítható-e a kutyaharapás – szőrével?


Nyitókép: Fekete Péter köszönti a 13. Budapesti Nemzetközi Cirkuszfesztivál zsűrijét és a fellépő művészeket az ünnepélyes megnyitón a Fővárosi Nagycirkusz előtt 2020. január 8-án. Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt

Ez a cikk nem készülhetett volna el olvasóink támogatása nélkül. Ha fontosnak tartja munkánkat, kérjük, legyen „előfizetőnk” akár már havi 1700 forintért, és csatlakozzon hozzánk a Facebookon!

Kategória: sztori