Az Index/Telex-ügytől a budapesti örökségig: Válasz-trió Zsuppán Andrással [HetiVálasz 42]
Rendhagyó beszélgetés következik a HetiVálaszban, lapunk podcastadásában: régi-új kollégánkkal tartunk rövidebb média-, majd hosszabb Budapest-ügyi kibeszélőt. Csapatunk ugyanis bővült: október elsejétől szerkesztőségünkben tudhatjuk Zsuppán Andrást, az Index kultrovat volt vezetőjét, akivel korábban a Heti Válasz (mármint a hetilap) szerkesztőségében dolgoztunk együtt.
Az adás meghallgatható a fenti Spotify-ablakra kattintva. Ha az nem jelenne meg, közvetlen link itt. Ha asztali számítógépen, laptopon hallgatnának minket, vagy egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, a legegyszerűbb, ha felkeresik Lybsin-oldalunkat. Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett, iTunes-on (más néven Apple Podcasts), TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található.
Néhány idézet a műsorból
Az Index-ügyről
„Úgy gondolom, hogy nem legitim az az újság, amely megszállással jön létre. Egy újságot a szerkesztősége határoz meg. Minden más csak körítés. Hogy milyen a sales, milyen a marketing, a szerkesztőségi rendszer; mégiscsak az számít, hogy kik írják azt az újságot. […] Sokadszorra történik meg Magyarországon, hogy egy újság kiürül, és a nevét, infrastruktúráját felhasználva valami más működik tovább. Én erre azt szoktam mondani, hogy a magyar lapokra jellemző, hogy nemváltó műtéteken esnek át. És ez beteg dolog szerintem.”
A Ligetről és a már félkész Néprajzi Múzeumról
„A most megvalósuló Néprajzi Múzeum terve azért jó, mert igyekszik minél kevesebbet ártani. Mert a helyzet az, hogy ezen a helyen építési területet kialakítani bizony ártás. És ez igazán a rosszabb terveken látszott. […] Van egy harmonikus egység a Liget és Budapest belvárosa között, mely a Monarchia idején épült ki, és ugyan hatalmas érték, de sok más hasonló várossal ellentétben van egy alapvető hibája: hogy a korabeli városvezetés nem nagyon tudta a telekspekulációt kordában tartani. Így nem tudta azt az alapvető érdeket érvényesíteni, hogy kellő mennyiségű zöldterület szakítsa meg a sűrűn beépített részeket. A sűrűséget alig néhány helyen töri meg jelentősebb park. Egyetlen ilyen van, aminek az elhelyezkedése is megfelelő: a Városliget. Az egyetlen park, amit tényleg azzal a céllal hoztak létre, hogy közpark legyen. […] A Ligetben sétálva lehet igazán megérteni, hogy egy park nem pusztán zöldített területszázalék. Itt a létesítmények mellett funkciósűrűsödést is látunk. Aki ma kimegy a Ligetbe és megnézi a létesítményeket, az látja, hogy megszűnőben van a parkjelleg.”
A budai Várban zajló rekonstrukciókról
„Van egy nagy nemzetközi vita a rekonstrukciókról, vagyis valaha létezett épületek visszaállításáról. Hogy szabad-e egyáltalán ilyet csinálni, és ha igen, akkor hogyan. […] Idehaza ez sokáig óriási tabu volt. Nem születtek épületrekonstrukciók. Ebben hasonlítottunk Nyugat-Európa szerencsésebb országainak a gyakorlatához, ahol ezeket nem nagyon szeretik. Persze igaz, hogy sok helyen nem is volt olyan pusztítás a II. világháború alatt, mint idehaza. Mi most a vári rekonstrukciók terén a német modellt követjük, ahol szinte kötelező volt a világháború után rekonstruálni, különben nem lett volna az országban szinte semmi. Ezt az utat járták a lengyelek és az oroszok is. Mi hatvan év késéssel találtunk rá.”
