Az Index/Telex-ügytől a budapesti örökségig: Válasz-trió Zsuppán Andrással [HetiVálasz 42]

·2020.10.08

Rendhagyó beszélgetés következik a HetiVálaszban, lapunk podcastadásában: régi-új kollégánkkal tartunk rövidebb média-, majd hosszabb Budapest-ügyi kibeszélőt. Csapatunk ugyanis bővült: október elsejétől szerkesztőségünkben tudhatjuk Zsuppán Andrást, az Index kultrovat volt vezetőjét, akivel korábban a Heti Válasz (mármint a hetilap) szerkesztőségében dolgoztunk együtt.

Az adás meghallgatható a fenti Spotify-ablakra kattintva. Ha az nem jelenne meg, közvetlen link itt. Ha asztali számítógépen, laptopon hallgatnának minket, vagy egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, a legegyszerűbb, ha felkeresik Lybsin-oldalunkat. Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett, iTunes-on (más néven Apple Podcasts), TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található.


Néhány idézet a műsorból

Az Index-ügyről

„Úgy gondolom, hogy nem legitim az az újság, amely megszállással jön létre. Egy újságot a szerkesztősége határoz meg. Minden más csak körítés. Hogy milyen a sales, milyen a marketing, a szerkesztőségi rendszer; mégiscsak az számít, hogy kik írják azt az újságot. […] Sokadszorra történik meg Magyarországon, hogy egy újság kiürül, és a nevét, infrastruktúráját felhasználva valami más működik tovább. Én erre azt szoktam mondani, hogy a magyar lapokra jellemző, hogy nemváltó műtéteken esnek át. És ez beteg dolog szerintem.”

A Ligetről és a már félkész Néprajzi Múzeumról

„A most megvalósuló Néprajzi Múzeum terve azért jó, mert igyekszik minél kevesebbet ártani. Mert a helyzet az, hogy ezen a helyen építési területet kialakítani bizony ártás. És ez igazán a rosszabb terveken látszott. […] Van egy harmonikus egység a Liget és Budapest belvárosa között, mely a Monarchia idején épült ki, és ugyan hatalmas érték, de sok más hasonló várossal ellentétben van egy alapvető hibája: hogy a korabeli városvezetés nem nagyon tudta a telekspekulációt kordában tartani. Így nem tudta azt az alapvető érdeket érvényesíteni, hogy kellő mennyiségű zöldterület szakítsa meg a sűrűn beépített részeket. A sűrűséget alig néhány helyen töri meg jelentősebb park. Egyetlen ilyen van, aminek az elhelyezkedése is megfelelő: a Városliget. Az egyetlen park, amit tényleg azzal a céllal hoztak létre, hogy közpark legyen. […] A Ligetben sétálva lehet igazán megérteni, hogy egy park nem pusztán zöldített területszázalék. Itt a létesítmények mellett funkciósűrűsödést is látunk. Aki ma kimegy a Ligetbe és megnézi a létesítményeket, az látja, hogy megszűnőben van a parkjelleg.”

A budai Várban zajló rekonstrukciókról

„Van egy nagy nemzetközi vita a rekonstrukciókról, vagyis valaha létezett épületek visszaállításáról. Hogy szabad-e egyáltalán ilyet csinálni, és ha igen, akkor hogyan. […] Idehaza ez sokáig óriási tabu volt. Nem születtek épületrekonstrukciók. Ebben hasonlítottunk Nyugat-Európa szerencsésebb országainak a gyakorlatához, ahol ezeket nem nagyon szeretik. Persze igaz, hogy sok helyen nem is volt olyan pusztítás a II. világháború alatt, mint idehaza. Mi most a vári rekonstrukciók terén a német modellt követjük, ahol szinte kötelező volt a világháború után rekonstruálni, különben nem lett volna az országban szinte semmi. Ezt az utat járták a lengyelek és az oroszok is. Mi hatvan év késéssel találtunk rá.”


Ez az adás nem készülhetett volna el olvasóink támogatása nélkül. Ha fontosnak tartja munkánkat, kérjük, legyen „előfizetőnk” akár már havi 1700 forintért, és csatlakozzon hozzánk a Facebookon!

Kategória: Podcast