Nagyobb a vírusrobbanás, mint amekkorának látszik – a számok mögé néztünk

·2020.09.14

Sosem látott magasságokba emelkedett Magyarországon a fertőzöttek száma, és sosem végzett még a magyar egészségügy ennyi tesztet. Ám ha nem a mellbe vágó napi adatokat, például a hétfői 844 új fertőzöttet, hanem az egész hetet vetjük egybe a korábbiakkal, azt látjuk: az elmúlt hét napban 60 százalékkal nőtt az új fertőzöttek száma az előző héthez viszonyítva, miközben korábban heteken keresztül triplázódott ez a szám. Több pozitív eset kimutatásához több tesztre lenne szükség, a vizsgálatok számának növekedése viszont nem állja a versenyt a vírus terjedési ütemével. De ha a kormány járványügyi szakértőitől is azt halljuk, hogy az új védekezés alapja a tesztelés, miért nem voltak nagyobb tartalékaink? Egyáltalán, hogyan lett a drága, körülményes PCR-vizsgálat a tömegtesztelés módszere?

Magyarország a járvány első korszakában a keveset tesztelő országok közé tartozott, az országos tisztifőorvos jelentősen korlátozta a kötelezően elvégezhető vizsgálatok körét. Augusztusban azonban már nem alkalmazták saját korlátozásaikat: a háziorvosok által kért vizsgálatokat elvégezték. A kérdés inkább az, mikor. A rendszeren akkora a teher, hogy a fővárosban a mintavételre napokat kell várni, nem is szólva az eredményről.

Tavasszal az ország a saját kapacitásait sem használta ki. Noha májusban egyszer már napi 8300 tesztet is végeztek, szeptember elejéig ezt nem ismételték meg. Mindennek az lett a következménye, hogy a víruspozitívak között nagyobb arányban voltak a súlyosabb tünetűek, az enyhe esetek pedig rejtve maradtak. Veszélyes helyzet lehetett volna, de végül nem lett az, mert március közepétől lényegében a fél ország karanténba került, a kormány az iskolák bezárásával, a kijárási korlátozás elrendelésével, a rendezvények betiltásával, a mozik és éttermek bezárásával elvágta a vírus terjedési útjait. 

A nyár végén indult újabb fertőzés hullám során viszont folyamatosan nő a heti tesztelési szám, az augusztus 24-i héten 47 százalékkal, két hete 68 százalékkal, a múlt héten pedig újra 48 százalékkal, és három napi rekord is megdőlt, igaz csak néhány százzal.

Komoly eredmény az egészségügytől, de így is csupán 43 százalékkal vagyunk a májusi rekordnap fölött, miközben az új fertőzések napi száma azóta öt-kilencszeresére nőtt.

Így a szakemberek számára fontos jel a szombati új rekord (916 új fertőzött, 11841 mintavétel) mellett az is, hogy a tesztek pozitivitási aránya is igen magas volt. Megközelítette a nyolc százalékot. 

A pozitivitási arány értelemszerűen azt jelenti, hogy a vizsgált személyek hány százaléka fertőzött. Ez az egyik legfontosabb mutató a járványügyi szakemberek számára, például amikor az Európai Bizottság új, egységes járványügyi országkódrendszer bevezetését javasolja, annak egyik eleme is ez. Jelenleg Magyarország nemcsak azért kapna vörös színkódot, mert a kéthetente számított új esetek száma meghaladja az 50-es értéket százezer lakosra vetítve, hanem azért is, mert 3 százaléknál magasabb a teszteltek között a pozitívak aránya. Röviden: nem tesztelünk eleget. A magyar kormány egyébként elutasítja a brüsszeli javaslatot, pedig a vörös kód nem politikai minősítés: egész térségünk a fertőzések növekvő számával küzd. A Bizottság javaslata is érzékelteti, hogy 3 százalék felett óvatosan kell bánni ezzel a mutatóval, öt százalék felett pedig be kell kapcsolni a szirénát és jelentősen növelni a kapacitásokat. 

Elsőre talán meglepő lehet, hogy az új koronavírusnál ilyen alacsony találati arányt várnak el, de van rá magyarázat. Az új kórokozó kezdetben olyan sokféle, gyakran változó tünetet okoz, hogy a legjobb orvosok sem tudják megmondani fejfájásról, hasmenésről vagy fájó torokról, hogy csak banális betegség vagy az új vírus okozta fertőzés. Mire viszont könnyen felismerhetővé, például súlyos tüdőgyulladássá fajul, addigra a beteg már szétfertőzte a környezetét, és őt is nehezebb gyógyítani. Az alacsony pozitivitási arány tehát fontos, annak jele, hogy egy országban kontrollált a járványhelyzet, viszonylag kevés fertőzött marad rejtve. 

Az országok az őszi hullámra tesztelési lehetőségeik bővítésével készültek, mert a járvány jellemzője, hogy akár két-három naponta is duplázódhat a fertőzöttek száma, amit az egészségügy csak akkor tud követni, ha a tesztek számát még nagyobb arányban bővíti. Máshonnan nézve a dolgot, ha egy országban napi ezer új eset van, az nemcsak azt jelzi, hogy rossz a járványügyi helyzet, hanem azt is, hogy felkészült az egészségügy, mert képes ezer fertőzöttet kiszűrni naponta. 

Mindebből következik, hogy Magyarországnak az egy héttel korábbi igazolt esetszám megduplázásához közel százezerre kellett volna emelnie a tesztelési kapacitását – öt százalékos pozitivitási arányt feltételezve –, miközben egészségügyünk jelenleg 68 ezer mintavételre képes. A korábbi két hétben háromszoros volt az új fertőzöttek számának növekedési üteme, ez a szám azóta csaknem a felére, 1,6-ra csökkent. Az emelkedés így is tetemes, a múlt héten 2426-ról országosan 3922 főre, mintegy 60 százalékkal nőtt az új fertőzöttek száma az előző heti triplázódás után. Tartunk tőle, hogy ez a szám szebb mint a valóság, ilyen mértékű lassulás egy hét alatt aligha következhet be. Ha tényleg sikerült volna gátat szabni a járványnak, az operatív törzsben alighanem pezsgőt bontottak volna, és – ha így folytatódna a lassulás – egy újabb hét után meg is szűnhetne a járványhelyzet. Valószínűbb, hogy

egyszerűen a tesztelési képességeink szabnak korlátot az új fertőzöttek felfedezésének. Ennél több pozitív esetet egyelőre nem tudunk kimutatni. 

Persze vannak hatásos járványkezelési módszerek, néhány hét alatt jelentős korlátozással, felelős maszkviseléssel el lehet érni az esetszámok csökkenését, nálunk azonban nem történt ilyesmi. Blokkolták a külföldi turizmust, a 30 kilométernél távolabbi külföldre való ingázást, idősotthoni, kórházi látogatási tilalmat vezettek be, és 27 ezer ember van karanténban, ami mind csökkenthette a vírus terjedési ütemét. Csakhogy az iskolakezdés éppen ellenkező hatású lehetett, jelentősen növelte a kontaktusok számát.

Bevonulnak az 1. osztályosok az ágasegyházi sportcsarnokban tartott tanévnyitón 2020. szeptember 1-jén. Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt

Budapesten is fékeződött a növekedés üteme, egy hét alatt 1661 új fertőzöttet találtak, 56 százalékos volt az emelkedés az előző heti 3,2-szereződéshez képest. Pest megyében két hete még három és félszeresére ugrott az új víruspozitívok száma, a múlt héten viszont csak hatvan százalékkal nőtt. Drámai terjedési ütemet mértek viszont Jász-Nagykun-Szolnok megyében, ott közel hatszorozódott az új esetek száma (142) az egy héttel korábbihoz képest. A legalább száz új fertőzést jelentő megyék közül Borsodban 2,5-szörös, Győr-Moson-Sopronban 2,4-szeres volt a fertőzés terjedése. Mindenhol nőtt az esetszám, az országban legkisebb mértékben Szabolcsban, ahol tíz százalékkal többen fertőződtek meg, mint egy héttel korábban. 

A tesztek elégtelen számára utal a vizsgálatok pozitivitási rátájának alakulása is: az arány a 33. héten érte el az egy százalékot, négy hét múlva pedig 5,7 százalékra nőtt. Önmagában ugyanis nem csak a tesztek száma a meghatározó, szomorú példa erre Spanyolország (47 millió lakos), amely 626 ezer vizsgálattal is éppen csak tíz százalék alatt tudja tartani a pozitivitási mutatót az ECDC az Európai Unió járványügyi ügynökségének 36. heti adatai szerint.

Az ismét növekvő esetszámmal küzdő Ausztria (9 millió lakos) például egy hét alatt 86 ezer tesztet végzett 2,5 százalékos pozitivitási rátával, Belgiumnak (11 millió lakos) 157 ezerre volt szüksége a 2,2 százalékos érték eléréséhez, Hollandiának (17 millió lakos) 174 ezerre.  

A négymilliós Horvátország keveset tesztel, ezt jelzi, hogy heti 21 ezer vizsgálattal 8,8 százalékos rátát produkált. A szintén nehéz napokat élő Csehország (11 millió lakos) 68 ezer tesztje mellett 5,3-as mutatót jelentett. Árnyalatnyival vannak a háromszázalékos határ alatt a szlovákok heti 23 ezer teszttel, a lengyelek (38 millió) pedig felette – 163 ezer teszttel. A súlyosan fertőzött Franciaországnak (67 millió lakos) az 5 százalékos pozitivitási ráta eléréséhez is 903 ezer vizsgálatra volt egy hét alatt szüksége. 

A nyár alatt azonban sok helyen megváltozott a vizsgálatokhoz való hozzáállást, egyre általánosabbá vált a tünetmentesek átfogó szűrése. Nem kedvez ez az egészségügyükre  keveset költő országoknak – mint hazánknak –, hogy erre a célra a legdrágább PCR-t használják. Ugyan ez a vizsgálat ingyenes a biztosítottak számára, az állami tesztelés rettentő lassú és a fővárosban a kontaktszemélyek számára esetleges is. A gyorsabb fizetős tesztekre a kormány hatósági árat javasol, de ez tényleg költséges vizsgálat, és ha 25 ezer forint alá viszik az árát, a magánszektor nem lesz érdekelt a további fejlesztésekben. 

A PCR azért előnyös, mert a fertőzés után rövid idővel képes a vírus kimutatására, de a vizsgálat maga körülményes, szervezési bajnoknak kell lenni, hogy 24 óra alatt meglegyen az eredménye. A módszer lassúságát úgy lehet kivédeni, hogy a tesztelők nem a tünetek után mennek, hanem igyekeznek megelőzni a vírust, és a kockázatos közösségeket tervszerűen újra és újra átszűrik. Például az egészségügyieket, a szociális otthonok dolgozóit, a börtönőröket, a rendőröket, az eladókat, a futószalag mellett dolgozókat. Ahogy nálunk is tesztelik a sportolókat, a színházi és filmes szakembereket, az orvosi egyetemek dolgozóit, hallgatóit és számos autóipari multi alkalmazottját.

A szűrés jellegű mintavétel jele az alacsony pozitivitási arány. A hatmilliós Dánia 223 ezres heti tesztszámmal 0,4 százalékos pozitivitást ért el, a hasonló lakosságszámú Finnország pedig 87 ezer teszttel 0,2 százaléknyi fertőzöttet talált. Németország (83 millió lakos) heti 1,1 millió vizsgálattal képes 0,8 százalékon tartani a fertőzöttségi rátáját. (Az alábbi térképünkön a 37. héten feltárt új esetek látszanak Európában – a csúszkával váltogathatja a napokat.)

A sajátos járványkezelési utat választó Svédországban az utóbbi hetekben stratégiaváltás következett be. Miután a pozitivitási rátája újra 3,7-re nőtt, néhány hét alatt megduplázta a végzett tesztek számát, és 126 ezer vizsgálattal 0,6 százalékra nyomta le azt. Így az esetszám is csökkent, amit sokan a lazább módszer sikereként üdvözöltek, pedig az éppen az aktívabbá váló járványkezelés eredménye volt. 

A tömeges tesztek mintáját követi a vírust alaposan megszenvedő Olaszország is, amely a ragály intenzitásának csökkenésével sem vett vissza a tesztelésből: jelenleg 635 ezer vizsgálatot végeznek és ezzel 1,5 százalékra tudták levinni a pozitivitási rátát.

A sok aktív esetet jelentő Egyesült Királyság immár heti 1,3 millió tesztnél tart, és ezzel 0,6 százalékos találati arányt könyvelhet el, de nem akarnak itt megállni.

Arra törekszenek, hogy napi 10 millió PCR-tesztet végezhessenek, vagyis hetente átszűrjék a 62 millió lakosukat. Mégpedig rendkívül gyorsasággal, 24 órán belül kellene ehhez leletet szolgáltatni, mert a szűrésnek gyorsnak kell lennie, egyébként nincs értelme. A Boris Johnson miniszterelnök által támogatott program felfoghatatlan összegbe kerülne, de a bevezetésének nem is ez a legfőbb akadálya, hanem az a szakmai vita, amelyet kiváltott: mit kezdjen a szigetország a PCR egyetlen hátrányával, a 2 százalék feletti tévesen pozitív eredménnyel? Vagyis – a megcélzott 10 milliós tesztszám esetében – 200 ezernél is több fals pozitív személlyel, és a szintén karanténba zárt hozzátartozóikkal? A kormány szerint mindenesetre ez az egyetlen lehetőség a gazdaság normális működésének biztosítására: csak a kiugróan magas fertőzöttségű településeken alkalmaznak zártlatot, a vírust pedig szűréssel, karanténozással próbálják kiirtani.   

Közép-Európa eközben elkényelmesedett a tavaszi járványkezelési siker után. Akkor a jó pillanatban elrendelt zárlatnak köszönhetően alacsonyan maradt az átfertőzöttség szintje, és a vírustagadók sem tudtak jelentős társadalmi hatást elérni. Most újra helyzet van, s a miniszterelnök szombat este hosszan beszélt a tennivalókról. Úgy fogalmazott: nem a fertőzöttek számára kell elsősorban figyelni, mert az biztosan emelkedni fog, hanem a halálozási arányra. A politika persze mindig a számára kedvező adatokra fókuszál, ám az

erősen kérdéses, megtartható-e az alacsony kockázatú fiatal korosztályok körében a vírus.

Hasonló mondatok elhangzottak a svéd járványügy vezetőjétől is a tavasz folyamán, de a skandinávok ebben kudarcot vallottak, mert a járvány elérte az idősotthonaikat és rengeteg áldozatot követelt. (Közel hatezren haltak meg Svédországban eddig). A szociális otthonok lezárása tehát fontos, de nem elégséges lépés, hiszen a személyzet fiatal, és továbbra is ki-be jár, hozza-viszi a fertőzést. Az első nagyobb járványt a fővárosi Kamaraerdei úti idősotthonban regisztrálták, ott rögtön 29 fertőzöttet találtak, és volt egy haláleset is. A vírus megjelent a fővárosi Szent János Kórházban és a győri kórház pszichiátriai osztályán is, ahol két koronavírusos beteget és három ápolót találtak. 

A megoldás a magas kockázatú személyek rendszeres szűrése lenne, ám ennyi friss tünetes fertőzött mellett ezt nehéz biztosítani. Egyelőre azonban nincs jele annak, hogy a fertőzöttek között növekedne az idősek aránya. Merkely Béla, a Semmelweis Egyetem rektora egy múlt heti konferencián bemutatta: továbbra is a 25 éven aluliak körében terjed leginkább a fertőzés. Utoljára júniusban fordult elő az, ami hétfőn: 16 beteg volt lélegeztetőgépen és öt ember halt meg.

Részlet Merkely Béla szeptember 10-i előadásából

A koronavírus azonban nemcsak szenvedést hozott. Valóságos csodát tett  a magyar egészségügyben. Miközben immár 637 a vírussal kapcsolatba hozható halálos áldozatok száma,

az összhalálozás az év első hat hónapjában mégis 5 százalékkal esett vissza a tavalyihoz képest.

Talán a járványveszély miatti szigorúbban betartott higiénés szabályok vannak a háttérben? Netán az olyan csodaszerek elterjedése a kórházakban, amilyen a szappan és a kézfertőtlenítő? Esetleg a betegekre való nagyobb odafigyelés az ok? Nem tudni. Azt viszont lehet, nagyon is pontosan, hogy négyezerrel (!) kevesebb ember halt meg az idei év első hat hónapjában, mint a tavaly a év első félévében.


Nyitókép: egészségügyi dolgozó koronavírusteszt-mintákat tart a kezében egy zágrábi autós tesztállomáson 2020. augusztus 17-én. Fotó: AFP/Denis Lovrovic

Ez a cikk olvasóink támogatása nélkül nem készülhetett volna el. Ha fontosnak tartja munkánkat, kérjük, legyen „előfizetőnk” akár már havi 1700 forintért, és csatlakozzon hozzánk a Facebookon!

Kategória: Induló