Nekik jól jött a vírus: Orbán főtanácsadójának köre a lélegeztetőgép-bizniszben
A külügyi tárca nagy, legalább ezer lélegeztetőgépet szállító partnerei között egyetlen tisztán magyar tulajdonú érdekeltség akad: a kínai eszközöket „aranyáron” közvetítő Fourcardinal Tanácsadó Kft. Régebben ez a cég működtette a kormány egyiptomi kereskedőházát, s már akkor igen közel állt Orbán Viktor nemzetközi főtanácsadójához, Rahói Zsuzsannához (nyitóképünkön balra). Olyannyira, hogy a nővére volt az ügyvezető. Majd idén, épp a nagy lélegeztetőbiznisz napján beszállt a vállalkozásba két ügyvéd. Egyikük nem akárki: Veréb Balázs csillaga az MSZP-érában ragyogott fel, aztán a Fidesz jövetelével elszámoltatási célszeméllyé vált, ma pedig IV. rendű vádlottja a Budapest Airport körüli korrupciós bűnügynek. Üzleti nagykoalíció a köbön – a koronavírus árnyékában.
Nagyon sűrű hétfőre sikerült 2020. április 20-a. Legalábbis egyeseknek. Délelőtt fogta magát két ügyvéd – Veréb Balázs, Vámosi-Nagy Zsolt –, és karanténkörülmények között alapított egy vagyonkezelő részvénytársaságot, az SRF Silk Road Fund Holding Zrt.-t. A név magyarul „selyemút alapot” jelent. Tehát a cégbírósági illetékes, akinek szíves bejegyzés végett dél körül elküldték a dokumentációt, már tudhatta, hogy itt valami óriási kínai ügyletről lesz szó. Még ugyanezen a napon 14 óra 40 perckor összeült egy másik vállalkozás, a Fourcardinal Tanácsadó Kft. taggyűlése. Pontosabban: az összejövetelt vírusbiztos módon, elektronikus hírközlő eszköz (Skype for Business) igénybevételével tudták le. Itt arról határoztak, hogy a selyemutas holding (melynek vezérigazgatója egy ismert gyógyszerkereskedő, Szeverényi Márk lett) 10 százalékos üzletrészt vásárolhat a Fourcardinalban. Meg arról, hogy bizonyos kereskedelmi tranzakciók után nem a kft. főtulajdonosáé lesz a profit, hanem 7/8-ad részben a Veréb Balázsék által aznap „összedobott”, bejegyzés alatt álló részvénytársaságé. Mi persze nem voltunk jelen az online ankéton, amit tudunk, nyilvános forrásból lestük ki.
Lássunk csodát: az április 20-ába még az is belefért, hogy a Külgazdasági és Külügyminisztérium adásvételi szerződést írjon alá a Fourcardinal Kft.-vel háromféle, mindösszesen ezer darab kínai lélegeztetőgép megvásárlásáról 48,1 millió euró (bő 17 milliárd forint) értékben. Hogy miért kellett mindent – cégalapítást, taggyűlést, részesedésvásárlást, szerződéskötést – lezavarni egyetlen nap alatt? Mi szükség volt arra, hogy az ügyvédek selyemutas részvénytársaságát „bebújtassák” a kft. tulajdonosi körébe? Próbáltunk kapcsoltba lépni Veréb Balázzsal és a Fourcardinal vezetésével elektronikus levelezési címeiken, de kérdéseinkre senki nem válaszolt. A nagy kapkodás – külső szemlélőként és a mából nézve – felettébb érthetetlen. Orbán Viktor ugyanis nem áprilisban, hanem márciusban küldött „fürkészeket és portyázókat a világ minden részére és minden égtáj felé”, hogy megoldja a maszk- és védőeszközhiányt. A 444 gyűjtése szerint április 20. előtt a kormányzat már legalább 22 nagyértékű megállapodást kötött rengeteg lélegeztetőgép beszerzésére. Tehát nem a Fourcardinal Kft.-n és nem Veréb Balázsékon múlott a haza sorsa, üdve, egészsége, megmaradása.
Adódik hát a kérdés: mi került ezer lélegeztetőgépen 17 milliárd forintba, vagyis darabonként 17 millióba? Rossz vagy jó vásárt csaptunk? Egy biztos: az LH8500-as készülékeket – nagyrészt ezt a típust rendelte a külügy a Fourcardinaltól – a kínai gyártó jelenleg a fenti összeg tizedéért kínálja; igaz, szállítási és beüzemelési költség nélkül. Az sem lényegtelen persze, hogy tavasszal minden ország Kínában fürkészgetett és portyázgatott, a brutális kereslet pedig elszabadíthatta az árakat. A magyar külügy pénzszórása azonban még így is szembeötlő – pláne, ha figyelembe vesszük az alábbi négy szempontot:
1. Miként a G7 gazdasági portál már július közepén jelezte: nemcsak Szijjártó Péter tárcája, hanem más magyar kormányzati szervek is vettek lélegeztetőgépeket külföldről. Csakhogy: míg például az állami kórházellátó nagy piaci szereplőktől vásárolt, a külügy jórészt ismeretlen hátterű közvetítőcégektől – duplaáron.
2. A 444 minapi összeállítása szerint Magyarország brutálisan túlrendelte magát lélegeztetőgépekből: az idehaza felhalmozott több mint húszezer eszköz használatára nincs elég kiképzett szakember s pláne megfelelő infrastruktúra. Soha nem volt és most sincs olyan pánikforgatókönyv, amely ekkora – vagy nagyságrendjében ehhez mérhető – lélegeztető-kapacitással számolna. A reális darabszám legfeljebb nyolcezer volna. A meglévő húszezres állomány 80 százalékát a Szijjártó-minisztérium gyűjtötte be 300 milliárd forintért. A 17 millió forintos Fourcardinal-ár nemzetközi mércével is kiugró: Szlovéniában az ennél 25-30 százalékkal olcsóbb beszerzésekből már korrupciós botrány kerekedett.
3. A Direkt36 által elemzett nemzetközi kereskedelmi adatok szerint az egész Európai Unióban Magyarország kötötte a legrosszabb lélegeztetős üzleteket. Március óta hazánk fizeti a legmagasabb kilogrammonkénti egységárat a Kínából érkező gépekért.
A koronavírus csúcsán, idén áprilisban például Olaszországnál több mint tízszer, Németországnál pedig ötvenszer magasabb összeget kellett fizetnünk.
4. Miként a fenti táblázatból kiolvasható, a külügyi tárca nagy, legalább ezer lélegeztetőgépet szállító partnerei között egyetlen tisztán magyar tulajdonú érdekeltség található: az április 20-án Veréb Balázzsal és ügyvédtársával feldúsított Fourcardinal Tanácsadó Kft. Mely cég nem ismeretlen a kormányzat előtt: annak idején (még Heti Válasz-korunkban) megírtuk, hogy 2016-tól ugyanez a társaság működtette a Magyar Nemzeti Kereskedőház egyiptomi partnerirodáját. (A nekik jutatott havi 3,8 millió forintos támogatás kiemelt állami mankónak számított akkoriban.) A hatalom mindemellett a „védelmi export növeléséhez” is igénybe vette a hadiipari engedélyekkel rendelkező Fourcardinal szaktudását; ezért havonta 10-15 ezer eurónyi pluszpénz járt. Két éve jórészt beszántották a kereskedőház-hálózatot, így 2018-ra 223,5 millió forinton tetőzött a kft. éves bevétele. Mígnem idén „beütött” a 17 milliárdos lélegeztetőgép-álomüzlet, amely rögtön a Nemzeti Együttműködés Rendszerének felsőligájába repítette a csapatot.
S hogy kik a szerencsés nyertesek, azaz a Fourcardinal meghatározó figurái? A 2014-ben alapított vállalkozás első ügyvezetője Szegi Ildikó volt, a többségi tulajdonrészt azonban nem az ő, hanem az akkor húszéves lánya (Nagy Beatrix) nevére íratták. Utóbbi máig 90 százalékos befolyással bír a megtáltosodott vállalkozásban. A Fourcardinal indulásakor Szegiről annyit árultak el a keresőprogramok, hogy van még egy rendezvény- és műsorszervező irodája (Party Művek Kft.), másrészt kurátor a Balázs Gyógyulásáért nevű alapítványban. Ezt az alapítványt pedig bizonyos Rahói Zsuzsanna hozta létre.
Ezzel meg is érkeztünk a lényeghez: Rahói nevét kevesen ismerik, arcával azonban minden híradófaló találkozhatott. Orbán Viktor főtanácsadójáról beszélünk ugyanis, aki a jelentősebb külföldi tárgyalásokon rendre ott ül a kormánydelegációban. (Mellékesen: már 2012-ben is a miniszterelnök nemzetközi stábjában dolgozott, a legmagasabb, havi bruttó 883 ezer forintos fizetésért.) A Magyar Narancs ráadásul négy éve komplett fotósorozattal bizonyította, hogy Rahói nemcsak állami eseményeken, hanem például Orbán Ráhel és Tiborcz István – Adnan Polat isztambuli mogullal folytatott – magántárgyalásain is meghatározó szerepet vállalt. Aligha csoda, hogy a főtanácsadó ilyen előélettel bekerült a török üzletember által elnökölt Gül Baba Türbéje Örökségvédő Alapítvány kuratóriumába.
De vissza a Fourcardinalhoz! A kft. 2014-es első ügyvezetője tehát Rahói Zsuzsanna egyik bejáratott civil kapcsolata, Szegi Ildikó volt – aki aztán egy évvel később átadta a cég irányítását Tóthné Rahói Juditnak. Így az egyiptomi kereskedőház működtetési jogát már utóbbi nyerte el közbeszerzésen a Fourcardinalnak. Talán le sem kellene írnunk, annyira magától értetődő: a két Rahói között nem véletlen a névazonosság, testvérekről van szó. Mielőtt a sajtó ezt az összefüggést kiszúrta volna, Tóthné Rahói Judit gyorsán hátrahagyta az ügyvezetői pozíciót, ma tehát csak annyit mondhatunk: a Fourcardinal legfőbb tulajdonosa a Rahóiékkal többszörös kapcsolatban álló Szegi Ildikó lánya. Itt jegyezzük meg, hogy az asszonynak van egy fia is (Nagy Hunor Szilárd), aki egy angliai társaság, a Hungarian Business Centre fedésében szintén üzemeltethetett egy kereskedőházi partnerirodát – Peruban. Mi több, az ugyancsak a fiú által vitt belpesti Szegi Medical Center Kft. a nagy lélegeztetőgép-bizniszhez is odafért: ahogy a fenti táblázatból kiolvasható, ez az egység szűk 400 millió forintért szállíthatott eszközöket a külügynek.
A Fourcardinal 17 milliárdja persze szabad szemmel jobban látható tétel, ezért „levezetésként” érdemes rá néhány szót vesztegetnünk. S ha már vesztegetés: írásunkat azzal kezdtük, hogy Veréb Balázs és ügyvédtársa jókora részt hasított a Fourcardinal lélegeztetőgépes bevételeiből. Miközben a Válasz Online biztos információi szerint Veréb épp IV. rendű vádlott egy lassan másfél évtizedre visszanyúló vesztegetési bűnügyben (jogerős ítélet még nincs). Konkrétan a Gyurcsány-időszakban privatizált ferihegyi reptérüzemeltető (Budapest Airport) körüli korrupciós történetekről van szó, melyet anno mi énekeltünk meg először, az egykori Heti Válaszban. E sorok íróját a közelmúltban tanúként is beidézték a bíróságra, s a vádlotti sorból Veréb Balázs volt az egyik legaktívabb kérdezőnk.
A lényeg: Veréb Balázst, illetve munkahelyét, a Dr. Klesics–Dr. Tuller Ügyvédi Irodát rendre MSZP-közeliként írta le a sajtó az elmúlt években. Veréb tehát a Fidesz „vizsláinak” szemében elszámoltatási célszemélyként jelent meg, ráadásul üldözi a vádhatóság, vallatja a bíróság. Ám a külügyi tárca lélegeztetőgép-beszerzési akciósorozata mindent felülírt.
Rahói Zsuzsanna holdudvara simán koalícióra lépett a szoci időszak kétes „sztárügyvédjével”. Kérdeztük is írásban a Fourcardinalt és Veréb Balázst, ezt mégis hogy gondolták, de – mint már írtuk – semmire sem válaszoltak.
Nyitókép: Rahói Zsuzsanna miniszterelnöki főtanácsadó Orbán Viktor kíséretében az Európai Néppárt helsinki kongresszusán 2018. november 7-én. Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Szecsődi Balázs
