Szobornyomor: a rabszolgaságot nem a Nyugat találta ki, de a Nyugat szüntette meg

A szoborháború lett a következő lépése az Amerikából indult antirasszista tiltakozóhullámnak, amely megérkezett Európába. A hétvégén a brit rendőrség több mint száz embert vett őrizetbe, amikor szobordöntő és szoborvédő szélsőségesek csaptak össze. Churchill szobrát deszkák mögé rejtették, a cserkészmozgalom megalapítójának szobrát öregcserkészek védik. Mindenhol készülnek a listák a szép új világban nem kívánatos emlékművekről. A Válasz Online 9 pontban foglalja össze, az esetek többségében miért nem jó szobrot dönteni.



1. A szobrok legtöbbször szépek. Egy szobor nemcsak történelmi, ideológiai állásfoglalás, hanem műalkotás. Ugyanúgy, ahogy egy irodalmi mű is lehet attól még remek, hogy nem rokonszenves a főszereplője vagy éppen nem a legfelvilágosultabb ideológiát testesíti meg. A szobrok egy idő után részeivé válnak a térnek, ahova kerültek. Az első ledöntött brit műalkotás a bristoli Edward Colstont ábrázolta, aki egyébként lehet, hogy összességében nem érdemel szobrot. A műemléki védettségű alkotás azonban szép volt, a város főterén állt több mint száz éve, több másik szoborral alkotva csoportot. Esztétikailag biztosan hiányozni fog. Ha viszont egy, a helyére és a társadalomra erőltetett szobor nem túl szép és nem túl régi, akkor még mindig van kulturált megoldás: a szoborpark.

2. Szobrokat polgárháborúkban és forradalmakban döntenek, az esetek többségében kevésbé szerencsés sorsú népek fiai: nyomorult, éhes, dühös, börtönnel és akasztással fenyegetett emberek. Ahogy 1956-ban Magyarországon történt a Sztálin-monstrummal, vagy Iránban a sahéval.

2020 szobordöntői azonban nem kockáztatnak semmit: a rombolás végén vidáman fotózkodnak okostelefonjaikkal a tett helyszínén.

Szerencsésebb országokban az életet nem véres és zavaros diktatúrák és forradalmak, hanem reformok alakítják. Pont azért lehetett irigyelni Nyugat-Európát vagy Amerikát, mert ott a társadalmi berendezkedés szervesen alakult, úgy, hogy mindig próbálták azt megtartani a múltból, amit érdemes volt megtartani. A múltat eltörölni a kulturális forradalom maoista tempója.

3. A szobrok szereplői közül kevés a Lenin, vagyis az olyan figura, aki egyértelműen és univerzálisan negatív. (Bár Seattle-ben például áll egy Lenin szobor, amelyet a jelek szerint senki nem akar ledönteni.) Megint csak vegyük az egyes számú brit célpontot, Colstont. Egyrészt a pénzét rabszolga-kereskedelemmel szerezte, másrészt az ebből befolyt jövedelem jelentős részét jótékony célra fordította, rengeteg segítve a bristoli szegényeken. Az emberiség egészének szempontjából nézve egyértelműen negatív figura, Bristolból nézve pozitív. Az emberiség története sajnos háborúk sorozata, gyakorlatilag nincsen olyan történelmi figura, aki valaki más számára ne lenne ellenség.

„Szobrokat forradalmakban döntenek.” (Budapest, 1956) Fotó: Fortepan/Nagy Gyula

4. Az ilyen esetekben jöhetne jól a kompromisszum. Colstonnál sokáig szó volt ilyenről, készült egy tábla is, amelyet fel akartak tenni a szoborra és amely elmagyarázta volna Colston felelősségét a rabszolga-kereskedelemben. De a szobordöntésig nem sikerült mindenkinek elfogadható szöveget találni. A szobrok helyben hagyása és információkkal való ellátása ráadásul segít abban is, hogy jobban megértsük egy hely történelmét, az ott élők vagy éppen a környező népek különböző szempontjait. Dupla haszon. Ezért aztán különösen döbbenetes, amikor egy Oxfordban végzett múzeumi kurátor ad tanácsokat, hogyan lehet háztartási vegyi anyagokkal tönkretenni egy műalkotást. 

5. Nem lehet a mai követelményeket számon kérni évszázadokkal ezelőtt élt emberektől. Ha így volna, például egyetlen királyunknak nem lehetne szobra, hiszen mai fogalmaink szerint mind háborúkat indító, saját családtagjaikat öldöklő gyilkosok voltak.

Szobrok a múltból csak óvó- és tanítónőknek járnának, közülük viszont sajnálatos módon nagyon keveset ismerünk név szerint.

Az ókori görögök rabszolgákat tartottak, miközben lefektették a filozófia alapjait. A rómaiak is, miközben megalkották ma is használt jogrendszerünket. Nem lehet a rasszizmus, a rabszolgatartáshoz való viszony vagy a kolonializmus az egyetlen szempont egy ember megítélésénél. Winston Churchill vagy éppen Mahatma Gandhi mondott nem szép dolgokat feketékről, de hogy ezek felülírnának minden mást, amit az életükben elértek, amellett nagyon nehéz érvelni.

6. Valakinek ledönteni a szobrát csak azért, mert más a bőrszíne, maga a rasszizmus. Érdemes megnézni a felvételt, amelyet a lengyel tévé riportere készített Kosciuszko Tádé amerikai szobrának meggyalázásáról. A szoborra támadóknak fogalmuk nincs, kit ábrázol a mű, hogy a lengyel szabadságharcosnak semmi köze nem volt a rabszolgatartáshoz vagy a gyarmatosításhoz. Fehér embert ábrázol, tehát mennie kell. A rasszizmus tankönyvi esete.

7. A rabszolgaság szörnyű intézmény volt, de nem európai találmány. Sajnos az emberiség történelmében több ezer éven át a rabszolgaság volt a norma, szinte mindenhol. Még csak az afrikai rabszolgaságot sem a fehérek találták fel, bár egy időben kétségkívül ők járatták csúcsra. Az arabok által űzött kelet-afrikai rabszolga-kereskedelem – Zanzibár központtal – időben megelőzte a nyugat-afrikait, és tovább is tartott: összesen egy évezreden át. Az afrikai társadalmak többségében is voltak rabszolgák, a legfejlettebb középkori afrikai birodalmakban, például Maliban minden harmadik ember rabszolga volt. Hasonló volt a helyzet a mai Nigéria és Ghána területén lévő királyságoknál.

Nem véletlen, hogy az európaiaknak nem kellett maguknak összefogniuk a rabszolgákat. A helyi uralkodók készséggel szállították őket nekik. Ami persze nem mentség.

A gyarmatosítástól érintetlen afrikai paradicsomként ábrázolt Etiópiában mindenesetre csak 1942-ben törölték el a rabszolgaságot – európai mintára. Mauritániában csupán 2007-ben lett a rabszolgatartás bűncselekmény. Észak-Afrikában is volt rabszolga-kereskedelem több száz éven át, csak éppen ott muszlimok keresztényekkel kereskedtek. Több mint egymillióval! Amerikában pedig még a felszabadított feketék harmada-negyede is tartott rabszolgát, az afrikai Libériát megalapító felszabadított amerikai feketék első dolga pedig a helyi afrikai feketék szegregálása volt. 

Vagyis a rabszolgaságot nem a Nyugat találta ki, viszont a Nyugat szüntette meg, morális okokból. És egyedül a Nyugat nézett szembe a bűnével. Ki támadja a muszlimokat azzal, hogy Mohamed próféta rabszolgákat tartott? Ki vár tőlük bocsánatkérést és elhatárolódást? Ki követel kártérítést az arab államoktól vagy a sok nyugat-afrikai országban még mindig létező törzsi uralkodóktól? Adódik tehát a fő kérdés: miért a Nyugat az egyetlen célpont? (A félreértések elkerülésére: a rabszolgaság kifejezést az eredeti értelmében használjuk. A görögök andrapodonnak [emberlábú], a rómaiak servus casatusnak nevezték: szabadságától megfosztott, más tulajdonát képező, jogokkal nem rendelkező személy. Létezik olyan álláspont, amely szerint a multicégek alkalmazottai ugyanúgy rabszolgák, de ez annyira kitágítja a fogalmat, hogy az alkalmatlan bármilyen vitára.)

Kosciuszko Tádé megrongált szobrát tisztítják a washingtoni Fehér Ház előtti Lafayette téren 2020. június 8-án. Fotó: AFP/Mandel Ngan

8. A kolonializmus sem valamiféle, csak az európaiakra jellemző bűn. Megint csak: szomorú, de az emberiség története háborúk és hódítások története. Népek igyekeztek meghódítani más népeket, és ez bizony nem az újkori Európában kezdődött. Afrika nagy részének például egyáltalán nem a mai afrikaiak az őslakosai. Jelenleg Fekete-Afrika nagy részének lakossága a bantu népcsoporthoz tartozik, ők azonban eredetileg csak Nyugat-Afrika egy kis részén éltek. Aztán szépen meghódították Közép-, Kelet- és Dél-Afrikát, kiszorítva, nem egyszer kiirtva onnan az őslakosokat, legyenek azok Közép-Afrika pigmeusai vagy Dél-Afrika busmanjai. Ha úgy tetszik, gyarmatosították Afrikát. A pigmeusokat pedig gyakorlatilag ma is afféle félemberként kezelik. A zuluk kétszáz évvel ezelőtti hódító politikájának (népirtásának?) pedig durván kétmillió áldozata volt. Megint csak:

ki vár bocsánatkérést a zuluktól vagy elődeik elítélését a bantuktól? Ugyanez a helyzet Amerikában is:

az aztékok vagy a maják ugyanolyan könyörtelenséggel terjeszkedtek és igázták le a környező népeket, mint később őket a spanyolok. Bár az utóbbiak legalább emberáldozatokat nem mutattak be. Az egyetlen, ami megkülönbözteti az európai gyarmatosítást más népek politikájától, hogy az európaiak fejlettebbek voltak, jó hajókat építettek, és így más földrészeken is tudtak hódítani. Nehéz belátni, ez miért lenne morális különbség. Tényleg azért kell lerombolni Kolumbusz szobrát, mert az inkáknak nem volt Kolumbuszuk?

9. A jelenlegi helyzetben,

amikor Nyugaton minden jogállami lehetőség megvan egy szobor eltávolítására, szobrot dönteni szimpla vandalizmus.

A szobordöntők ideológiai harcostársai vezetik a legtöbb nyugati várost, és persze abszolút túlsúlyban vannak a médiában, Hollywoodban, a sportpályákon vagy éppen az egyetemeken. (A brit konzervatívok tavaly a parlamenti választáson elsöprő győzelmet arattak, ám egy felmérés szerint az egyetemeken dolgozók 54 százaléka szavazott a Munkáspártra, 23 százalék a liberálisokra és 6 százalék az országos szinten jelen sem lévő zöldekre, a konzervatívoknak 7 százalék jutott.) Éppen ezért nevetséges a mostani tüntetéseket úgy beállítani, mintha egy hangtalan kisebbség végre megtalálná a hangját: évtizedek óta hallani a hangjukat.


Nyitókép: tüntetők görgetik a 17. századi (rabszolga)kereskedő, Edward Colston bristoli szobrát az Avon folyóhoz 2020. június 7-én. Fotó: NurPhoto/Giulia Spadafora

Ez a cikk olvasóink támogatása nélkül nem készülhetett volna el. Ha fontosnak tartja munkánkat, kérjük, legyen „előfizetőnk” akár már havi 1700 forintért, és csatlakozzon hozzánk a Facebookon!


Kategória: Világmagyarázat