A svédeknek volt igazuk? Korántsem. A lecsengő járvány első tanulsága

·2020.05.13

A svéd járványügyi modellnek egyelőre nagyobb a gazdasági sikere, mint az egészségügyi: az első negyedévben jóval kisebb volt náluk a visszaesés, mint a többi uniós tagállamban. Viszont Anders Tegnell, Svédország vezető epidemiológusa napok óta védekezésre kényszerül, miután az északi országban tömegesen halnak meg az idősotthonok lakói. Közben a svédek bevezették a biológiai életkort” – aki krónikus beteg, 60 évesen is aggastyánnak számít, ha állapota súlyosbodik, lényegében hagyják meghalni. Mára viszont már Anders Tegnell is „ijesztő halálozási” adatokról beszél. Az egész világ a svéd modellről vitatkozik. Megnéztük hát közelről.

Svédországnak erős a gazdasága és az egészségügye – erre a két elemre építi a védekezést Anders Tegnell, a svéd kormány vezető epidemiológusa. Az egész világ azt vitatja, vajon sikeres lehet-e a modell, amely hangsúlyosan az egyéni felelősségre, nem pedig a központi korlátozásra alapoz. A sajtó legtöbbször azt emeli ki a svéd intézkedések közül, hogy a kormány csupán kérte a távolságtartást (social distancing), de nem zárta be az éttermeket, a parkokat, csupán az 50 főnél nagyobb rendezvényeket tiltotta meg. A közép- és felsőfokú oktatási intézmények ugyan hazaküldték a hallgatóikat, de az általános iskolákban megy tovább az oktatás. 

Pedig nem ez a svéd védekezés kulcseleme, hanem az idősek és az aktívak erőteljes megkülönböztetése. Az aktívaknak nagyobb szabadságot adnak, de az időseket ugyanúgy védik, mint nálunk: zárlatot rendeltek el az idősotthonokban és minden attól zeng, hogy maradjanak otthon.

Csakhogy a svédek halálozási adata hatszor-nyolcszor rosszabb egymillió lakosra vetítve, mint Finnországé, Norvégiáé vagy éppen a miénk, és ugyanúgy főként idősek halnak meg náluk is, mint a világon mindenütt. 

Az országok listája az egymillió főre eső halálozás alapján (az első számoszlop a halálesetek száma, a második a teljes lakosság száma millióban, a harmadik pedig a halálozások száma egymillió főre vetítve), 2020. május 12-i adatok alapján (forrás: statista.com)

– Finnország? – kérdez vissza Anders Tegnell vezető svéd járványügyi szakember, amikor Joyce Barnathan, a Nemzetközi Újságíróközpont (ICFJ) elnöke videóinterjút készít vele, és felveti, hogy a svéd modell következtében többször annyian halnak meg, mint a szomszédos államban – A finneknek egy százaléka esett át a betegségen és szerzett immunitást, Svédországban pedig 25 százalék. A járványt nem rövid távon kell megítélni, hanem évek távlatából – érvel a svéd. Szerinte nem a halálozási adat, hanem az átfertőzöttség a járványkezelés legfontosabb mutatója, és ebben Svédország jól áll. 

Nyilván arra hivatkozik, amire tud. Mert ugyan a bezártságtól szenvedő európaiak között egyre népszerűbb a svéd modell, de egészségügyi szempontból kevéssé sikeres. A mentalitásban és gazdasági fejlettségben hasonló északi országok közül messze itt van a legtöbb halálos áldozat és a legtöbb beteg is. A járványügyi szakembernek erre az az ellenérve, hogy még mindig jóval kevesebb az áldozat, mint Olaszországban vagy az Egyesült Királyságban.

Igaz, Svédországban a kórházi ágyak 20 százaléka üresen áll, a meghaltak pedig 90 százalékban idős emberek. És éppen emiatt izzott fel a vita az északi országban, miután kiderült, hogy a sajátos svéd járványügyi intézkedések árát az idős emberek speciális csoportjai fizetik meg.

A több mint 3200 halott fele idősotthonok lakója, további egynegyede pedig házi gondozásban részesül – saját ingatlanában él, és naponta kijár hozzá a szociális szolgálat. Mindkét csoport az ellátórendszer révén fertőződött meg. 

Pedig elsődleges célként tekintettek arra, hogy a legsérülékenyebb időseket megvédjék. Tegnell úgy véli, az aktív korosztályt nem lehet megkímélni a fertőzéstől, mert képtelenség addig nullára csavarni a gazdaságot, amíg a védőoltás elkészül. A svéd kormány ezért az időseket otthonmaradásra kéri, az otthonokat zárva tartja, de egyébként csak kevés direkt korlátozást vezet be. Legalábbis a svéd járványkezelés második szakaszában. 

Az elsőben másként volt. Svédország már január végén, egyik első európai országként észlelte a koronavírus megérkezését, és azonnal szigorú intézkedéseket tett. Nagy számban szűrte az utazásokból hazatérő állampolgárait, kontaktkutatást végzett, elkülönítette őket. A korán megkezdett védekezés klasszikus elemekre épült – szűrésre, kontaktkutatásra – pontosan az volt a recept, ami itthon is. A ragály ennek köszönhetően nem lobbant be náluk, úgy tűnt, Tegnell lesz a megmentő. Március végén, a vírus megjelenése után két hónappal 105 halottjuk volt, azután egy hét alatt háromszáz fölé emelkedett a szám, és azóta még meredekebben emelkedik – csak az elmúlt napokban, az idősotthonoknál tett intézkedések következtében kezdett ellaposodni a görbe:

Az összes COVID-19 haláleset Svédországban (lila), Dániában (türkiz), Finnországban (piros) és Norvégiában (kék), január és május 12. között (forrás: Our World in Data)

Amikor tehát egész Európa szigorított, Svédország feladta a kontaktkutatásos rendszert, és saját utat kezdett el járni. Az akkor még csak négy hónapja ismert vírussal kapcsolatban a Tegnell vezette tudóscsapat eldöntötte, mely védekezési elemek bizonyítékokkal alátámasztottak, és melyek nem. Mivel a gyerekek kivételesen ritkán betegszenek meg a vírus következtében, és akkor sem súlyosan (Tegnell szerint nem is terjesztik a betegséget), ezért nem zárták be az általános iskolákat. A középiskolákat és az egyetemeket viszont igen, mert a nagy távolságra való utazás kedvez a vírus terjesztésének.

Az epidemiológus szerint a maszk alkalmazásának hasznosságára nincs tudományos bizonyíték, ezért például az idősek otthonaiban is sokszor egyéni védőfelszerelés nélkül dolgoznak a gondozók. 

Gyakran beszél arról, hogy a vírust nem lehet eltüntetni, évekig velünk marad, ezért nem is baj, ha a betegséget általában könnyebben átvészelő fiatalok körében terjed, mert így a társadalom nagyobb csoportja lesz immunis. A svédek tehát üldögélhetnek sörözők teraszain, napozhatnak parkokban és tarthatnak legfeljebb 50 fős rendezvényeket is. 

Közben az országban még most is több laboratóriumi vizsgálatot végeznek nálunk. Az igazi különbség nem is abban van, hogy iddogálhatunk-e a vízparton vagy mehet-e a gyerek iskolába, hanem a fertőzések kezelésében. Nálunk gyakorlatilag háziőrizetben tartják az enyhébb eseteket és a kontaktjaikat is, jelenleg is több mint tízezer ember nem hagyhatja el legalább két hétre az otthonát. A svédek pozitív koronavírus-teszttel viszont még idősotthonban, kórházban is dolgozhatnak, ha tünetmentesek. Ha koronavírusra utaló panaszaik vannak, akkor megkérik őket, hogy ezek elmúltáig maradjanak otthon. Nem két hétig, vagy a negatív teszt elkészültéig, csak amíg még rosszul érzik magukat. Még egészségügyi intézményekben is előfordul, hogy a tünetek elmúlta után 48 órával már munkába is állhatnak, pedig ekkor még javában fertőzhetnek és fertőznek is.

Anders Tegnell (Fotó: Jonathan NACKSTRAND / AFP)

Tegnell tehát a vírus egy fontos tulajdonságát nem vette észre: azt, hogy ha sikeresen akarja kezelni, akkor kórházi-intézményi kórokozót (is) kell látnia benne. Nincs olyan, hogy a kinti világ tele van fertőzöttekkel, de a vírus megáll az idősotthonok kapujában. Nem áll meg, hanem belép rajta valamelyik gondozó testében utazva. A kinti világban akár 80 százalékban is tünetmentességet vagy kórházi kezelést nem igénylő panaszokat okozó vírus pedig rettenetes pusztításra képes a legyengült emberek közösségében. Így is történt: a svédek szétfertőzték a kórházaikat és a szociális ellátórendszerüket. 

A jóléti svéd modellről pedig kiderült, hogy a szociális rendszert nagy arányban külföldi munkavállalók működtetik. A gyakran csak óradíjasként alkalmazott külföldiek még tünetes fertőzöttként is bejártak dolgozni, hogy eltarthassák a családjukat.

A zsúfolt szállásokon élő, a lakosság egy százalékát kitevő szomáliaiak például a fertőzötteknek már öt százalékát adták a múlt hónap végén.

A fő különbség tehát nem a tiltások és engedélyek rendszerében van, hanem a szemléletben. Tegnell szerint az emberek nem várhatják ölbe tett kézzel, amíg kifejlesztik a védőoltást. A járványügyi védelem célja nem a fertőzés elfojtása, mint nálunk, ahol a fél ország az otthonába zárkózott, hogy elvágja a vírus terjedésének lehetőségét, és olyan sikerrel, hogy az orvostudományi egyetemek kedden azt jelentették be, hogy 8300 tesztből összesen két (!) fertőzöttet találtak. A svédeknél nincs víruselnyomás, a cél csupán a járvány szintjének leszorítása, hogy ne roppantsa össze az egészségügyi ellátórendszert. 

A svéd egészségügy az egyik legjobb a világon. Hatékonyan, gyorsan és kevés kórházi ággyal gyógyít. Paradoxonnak tetszik, de épp emiatt nem igazán alkalmas egy járvány kezelésére: kevés hely jut a fertőzötteknek, a svéd egészségügyön pedig óriási a nyomás. Növelték az intenzív ágyak számát, katonai kórházakat húztak fel, jelentősen bővítették a hullaházi és temetkezési kapacitásaikat is. A védekezésnek pedig alapelve lett, hogy a szűkös lehetőségekből csak azok részesülnek, akikről az egészségügy előzetesen úgy gondolja, esélyük van a gyógyulásra. 

Kórházaiknak jelenleg is van 20 százaléknyi szabad kapacitása; ez úgy lehetséges, hogy bevezették a tényleges (kronologikus) és a biológiai életkor fogalmát. Ez utóbbi alapján döntenek arról, kaphat-e valaki intenzív kezelést. A biológiai kor azt jelenti, hiába hatvanéves valaki, ha több krónikus betegsége is van, biológiai szempontból aggastyánnak minősül. 

A svéd sajtóban is megszellőztetett elvek szerint szűkös kapacitások esetén fő szabályként nyolcvan év felettieket nem teszik lélegeztetőgépre, mert a gyógymód kis eséllyel mentené meg az életüket. Az ennél fiatalabbak kilátásait az határozza meg, hányféle krónikus betegségben szenvednek. 

A közvélemény azonban az elmúlt napokban belátott a számsor mögé. Az ügyészség vizsgálódik például az egyik otthonban, ahol a gondozottak több mint harmada meghalt. Kiderült, hogy akiknek nem jut lélegeztetőgép, azoknak morfiummal csökkentik a fájdalmait, és gyakran kórházba se viszik őket. A gondozóházban halnak meg. Tegnell szerint ez így helyes, ha az egészségügyi ellátásban való részvételnek egyébként nincs semmi haszna.

Félelmetesen racionális rendszerükkel a svédeknek sikerült elérniük, hogy a betegek gondos megválogatásával kiemelkedően sikeres lett a lélegeztetőgépes terápia: a betegek 80 százaléka túléli. 

Persze képzeleghetünk svéd modellről, amíg a vírus egyetlen elv szerint működik: a fiatalok nagy arányban tünetmentesek, és ha nem vigyáznak, össze-vissza fertőzik az időseket. Ha egy ország nem tudja megállítani a vírust a kórházaiban és az idősotthonokban, akkor százszámra fognak meghalni az emberek. 

Tegnell álláspontját nem övezi tudományos konszenzus. Április végén 22 tudós követelte, hogy a kudarcot vallott járványvezér helyett a választott politikusok hozzák meg a döntéseket. Abban látták a kudarcot, hogy ezer fölé emelkedett a svédországi halottak száma. Jelenleg már ennek is a háromszorosa, de Tegnell pozíciója sziklaszilárdnak látszik. Igazi megosztó személyiség, tudományos celeb lett. Minél jobban elfárad a világ a karanténban, sokaknak annál vonzóbbnak tűnik az egyéni szabadságot nem sértő svéd modell. 

A magas halálozás azonban a svéd tudóst is megrendítette, és akkor még nem is számolt vele, hogy ennek van más következménye is. Amíg alacsony a halottak száma, zömmel idősek az áldozatok. Több ezres veszteségnél azonban már nagyobb számban megjelennek a fiatalok is. Svédországban is így történt, a napokban meghalt a járvány első kiskorú áldozata, egy 9 évnél fiatalabb gyerek.

A vezető járványügyi szakembernek ismét el kellett mondania, hogy a fiatalok nem betegszenek meg, csak nagyon ritkán. Közben azonban nem hallgathatta el, hogy Svédországban tízmillió lakosra négyszáz 18 évnél fiatalabb fertőzöttet tartanak nyilván, ami azért kicsit többnek látszik a semminél. A vezető azzal védekezett, hogy egy szerencsétlen eset nem befolyásolja a kockázati tényezőket, emiatt nem lehet megkérdőjelezni az egész védekezési modellt. Most először kellett olyan újságírói kérdésekre válaszolnia, hogy ő szülőként nem aggódik-e ennek a hírnek a hallatánSvédországban a gyerekekre olyan ártalmatlannak mondták a vírust, hogy akkor is iskolába kell járniuk, ha a szüleik vírusfertőzöttek.

Anders Tegnell portréját varratja magára egy stockholmi tetováló szalon vendége 2020. április 27-én. Fotó: AFP/Jonathan Nackstrand

Szenvedélyes tudományos viták övezik tehát, melyik a sikeresebb: a svéd út, vagy a többi skandinávé? Esetleg az Egyesült Királyságé, ahol megriadtak a magas halálozástól, és a nyájimmunitásra építő modell helyett inkább szigorítottak? A vita lényege, hogy a zárlattal járó szigor tényleg életeket ment, vagy „csak áttol néhány esetet a jövőbe”, és a végén minden ország pontosan annyi áldozatot fog elkönyvelni? Aki szerint Tegnellnek van igaza, az lényegében azt mondja: ma Svédországban halnak meg az emberek, holnap vagy holnapután pedig nálunk. Ám a svédek egyre kevéssé tudnak megbirkózni ennek lelki terhével. Tegnell elődje, Johan Giesecke a minap azt mondta az idősotthonokkal kapcsolatban: „Elbuktunk. Elbuktunk abban, hogy megvédjük őket.”

Tegnell stratégiájának kulcspontja, hogy mekkora az immunizálódott svéd népesség aránya. Az epidemiológus 25 százalékos átfertőzöttségről beszél, miközben egy svéd kórházban leszűrt dolgozóknak 20 százaléka volt érintett, egy véletlenszerű tesztelésen pedig, amelynek során ezer embert vizsgáltak, csak tíz százalékot találtak. Ez még mindig messze a magyar átfertőzöttségi adat fölött van, viszont távol a hatvan százalékos nyájimmunitástól.

Tegnell modelljének legvonzóbb pontja tehát a gazdaságra gyakorolt hatása. Az első negyedév biztató a svédek számára: mindössze 0,3 százalékot csökkent a gazdaságuk az előző negyedévhez képest, miközben ez a szám az Európai Unióban 3,5, az eurózónában pedig 3,8 százalék. (A magyar adatot pénteken jelenteti meg a KSH). 

Azt azonban maguk a svéd közgazdászok is erősen megkérdőjelezik, hogy az év végére várhatóan hét százalékot zuhanó európai gazdaságban lehet-e bármelyik állam kivétel, és nem ugyanott tart majd a svéd gazdaság is, ahol a többiek. 

Tegnell szerint a svéd modell egyik nagy előnye, hogy nem fáradnak ki benne az emberek. A Magyarország által is alkalmazott modellben viszont a zárlatot követő nyitás után rengeteg teszttel kell vizsgálni a fertőzés terjedését, és szükség esetén újra szigorítani kell. Az viszont erősen kérdéses, mennyire viselne el a lakosság egy ilyen kormányzati lépést.

Bár Tegnell mondásai a jelenre nem feltétlenül jönnek be (nem az egyetlen járványtani szakember, aki így van ezzel), a jövőt mindig világosan látja. A finn alacsony halálozással kapcsolatban is a következő járványhullámra figyelmeztet, amely jóslata szerint a svédeknél sokkal kevesebb halálesetet követel majd, mint a finneknél.

Meglátjuk.


Nyitókép: életkép egy svédországi boltból (AFP)

Ez a cikk nem készülhetett volna el olvasóink támogatása nélkül. Ha fontosnak tartja munkánkat, kérjük, legyen „előfizetőnk” akár már havi 1700 forintért, és csatlakozzon hozzánk a Facebookon!

Kategória: Nagytotál