Így védhetjük meg az idősotthonokat a vírustól: az olasz tragédia három legfontosabb tanulsága

·2020.04.20

Csak a fővárosi Pesti úti idősek otthonában több mint kétszáz ember fertőződött meg koronavírussal, közülük 23 veszítette életét. Magyarországon összesen 19 bentlakásos intézetben találtak eddig fertőzöttet. A látogatási tilalom, de még a lakók szűrése sem elegendő. Szakfordító vendégszerzőnk az olasz példa tanulságait gyűjtötte össze, hogy hogyan kellene átalakítani az idősotthonok működését a járvány idején.

Az idősek sorban hunytak el, és otthagyták őket az ágyakban”; „Holttestek a tornateremben is”; „75 halott egy hónap alatt”; „A bentlakók 25 százaléka elhunyt”; „Az idősotthon drámája” – és még hosszan lehetne sorolni az egyes intézmények történeteiről beszámoló egyre gyakoribb olasz cikkek címeit. Az olasz Egészségügyi Főintézet (ISS) néhány nappal ezelőtt frissített tanulmánya szerint Lombardiában a legrosszabb a helyzet, ahol a 13 287 bentlakásos intézményben ápolt idős közül február eleje és március vége között 1822 beteg hunyt el. Ugyan csak 60 betegnél mutatta ki a teszt a koronavírus-fertőzést, de további 874 idős ember influenzaszerű tünetek miatt halt meg. Mivel nem mindenkit teszteltek koronavírusra, könnyen lehet, hogy utóbbiak is az új kórokozó áldozatai.

Magyarország is látogatási, majd kijárási tilalommal próbálta védeni a betegségek behurcolása ellen az idősotthonokat. A Pesti úti járvány után szervezett szűrésekbe is kezdtek, ám az olasz intézmények vezetőivel készült interjúkat tanulmányozva kiderül, hogy ez sem elegendő. Szükség van a megfelelő védőfelszerelések kötelezővé tételére, a koronavírusos betegek elkülönítésére és kötelező karantén elrendelésére az összes velük érintkező ápolt és dolgozó esetében is.

„Amíg nem lesz oltás a koronavírus ellen, az idősotthonok időzített bombának tekinthetők” – összegzi a helyzetet Cremona polgármestere. A helyzet nagyon rövid idő alatt vált tragikussá, pedig a Reuters beszámolója szerint egyes idősotthonok vezetői már február végén látogatási tilalmat rendeltek el. Az elején úgy tűnt, ez elég lesz a vírus behurcolásának megakadályozásához. Később kiderült: mégsem volt elég.

„Hiba volt, hogy azonnal nem tesztelhettünk mindenkit, mert így nem lehettünk biztosak abban, vannak-e pozitív betegek az intézményen belül”

mondja Emilio Tanzi, a Cremona Solidale 460 férőhelyes idősotthon igazgatója.

Az első fontos tanulság, hogy nemcsak a dolgozókat és az ápoltakat, de a halottakat is le kellett volna tesztelni.

Mire ugyanis lezárták az intézményeket a látogatók elől, már bent volt a kórokozó a falak között. Az új koronavírus azért különösen alattomos, mert a betegség hosszú ideig lappang, de közben is fertőz. Utána pedig legalább két hét kell, mire az új intézkedések meghozzák az első eredményt. Mire az olaszok észbe kaptak, már nagy volt a baj. Azóta Magyarország is megtapasztalta, milyen veszélyes a vírus az idősek zárt közösségeiben. Mivel a halottakat az olaszok nem tesztelik (nálunk is csak a tüdőgyulladásos eseteknél kötelező), először a halálozási szám emelkedéséből következtettek arra, hogy baj van. „Csak annyit mondhatok, hogy a múlt héten, egyetlen nap 18 halálesetünk volt” – mondta az igazgató.

Az Országos Mentőszolgálat védőruhába öltözött munkatársai a lakók második tesztelésére készülnek a fővárosi önkormányzat Pesti úti idősotthonában 2020. április 19-én. Fotó: MTI/Kovács Tamás

Az idősotthonokban ezért valamennyi elhunytat tesztelni kell, ez az egyetlen módszer arra, hogy korábban vegyék észre a kór jelenlétét. A Magyar Hang beszámolt a Lodi városkájában található idősotthonról, ahol sokáig nem tudták, mi a szokatlanul megnövekedett halálozások oka, és mire rájöttek, már attól kellett tartaniuk, hogy az összes lakó megfertőződött.

Hiba volt azt remélni, hogy az egészségügyi vészhelyzet csak a kórházakat érinti. Az ápolásra szoruló idősek otthonai ugyanúgy a frontvonalban vannak. A The New York Times egy fogyatékkal élők intézetéről számolt be, ahol megjelent a kór, de Olaszországban is volt már hasonló eset. Nem csak az idősotthonokra kell tehát összpontosítani:

bővíteni kell a kört a bentlakásos intézményekre, különösen azokra, ahol betegek, idősek élnek. Mindegy, ki a fenntartó – állam, önkormányzat, alapítvány vagy magánintézmény – ugyanúgy kell kezelni őket.

Mégpedig késlekedés nélkül. Ha a vírus egyszer bejut egy idősek otthonába, akkor „az idősek úgy hullanak, mint a legyek”. A kemény hasonlatot a La Repubblica cikkében Luca Degani, az Uneba egyesület elnöke azért használta, hogy felrázza a közvéleményt és a döntéshozókat. Degani nem érzéketlensége miatt fogalmazott ilyen durván: szervezete a lombardiai idősotthonok 60 százalékát képviseli. Meg kellett élniük, hogy százával betegszenek meg az idősek, de az ápolók is, akik napokon át védőfelszerelés nélkül dolgoztak, ráadásul mindennap járkáltak a munkahelyük és az otthonuk között.

hirdetés

Laura Olivi szakszervezeti vezető kiemeli, hogy a „vészhelyzet elején sok idősotthonban kifejezetten azt kérték a dolgozóktól, ne viseljenek maszkot, mert az idősek megijednének tőlük”. Persze a háttérben az állt, hogy védőfelszerelést Olaszországban is nagyon nehéz volt beszerezni: „Most végre sikerült maszkokat szereznünk, de ebben a helyzetben nem maradhatunk magunkra, mert ki vagyunk téve azok spekulációjának, akik megtízszerezték az árakat” – mondja Emilio Tanzi. Védőöltözék helyett így az egyik otthonban az ápolók műanyag zacskóból és ragasztószalagból fabrikáltak védőruhát. Központi segítséget kell nyújtani tehát az intézményeknek, akár magánkézben vannak, akár állami tulajdonban, legyen az fogyatékkal élők otthona, ápolási- vagy idősotthon.

A második tanulság, hogy át kell alakítani az ellátást is. Mivel sokszor a kórházakból viszik az otthonokba a fertőzést, a lehető legtöbb orvosi kezelést is helyben kell nyújtani. Ehhez eszközöket, orvosi segítséget kell biztosítani.

Az idősotthonokban megfelelő szobákat kell előkészíteni, ahol a kórházból visszatérőket el lehet különíteni az egészségesektől. A vészhelyzetre fel kell készülni úgy, hogy a bentlakásos intézményekben, idősotthonokban is el lehessen végezni szükség esetén olyan vizsgálatokat, terápiákat, amelyekért korábban a kórházba kellett vinni a betegeket. Be lehessen adni a megfelelő gyógyszereket, amihez eszközöket, orvosi segítséget is biztosítani kell. A módszer magyarországi átvétele nem egyszerű, mivel a bentlakásos intézmények nagyon kis összegből gazdálkodnak, nagyjából másfél évtizede céltáblái a megszorító intézkedéseknek.

További hiba volt, hogy a karantén idejére a betegeket a kórházakból gyakorta ápolási otthonokba vitték. Békeidőben bevált módszer, most is logikus megoldásnak tűnhetett, hiszen a kórházakat tehermentesíteni kellett. Ha a bentlakásos otthonokban megelőzik a bajt, tehermentesülnek a kórházak is, hiszen oda tömegesen kerültek be az idősotthonok lakói. Az egyik tartományi szervezet, a Confcooperative – Federsolidarietà Lombardia elnöke, Valeria Negrini így festi le a kórházi helyzetet: „A kórházak állapota Lombardiában még ahhoz képest is elképzelhetetlenül rossz, amit a médiában látni.”

Hasonló okokból terjedt el a koronavírus az egyik milánói kórház rehabilitációs otthonában. Egy ápoló elmondta a Corriere della Serának, hogy eleinte nem volt elég védőfelszerelésük. Rövidesen 30 munkavállaló betegedett le, így nem voltak elegen. Mivel rehabilitációs intézményről van szó, a kórházból kezelés után ide hozták a betegeket. „Senkit sem ellenőriztek, nem volt megelőző karantén, 10-15 napig szabadon mozogtak az intézményben, amikor fizikoterápiára jártak, és más betegekkel érintkeztek”. Mikor az első tünetek jelentkeztek, azokat tesztelték, akiknek magas volt a láza. Már mind pozitívnak bizonyult. Ekkor létrehoztak két fertőző részleget, összesen 30 pozitív betegre. Három beteg elhunyt közülük.

Védőruhába öltözött katonák ruházatát fertőtlenítik a fővárosi önkormányzat Pesti úti idősotthonában 2020. április 17-én. Fotó: MTI/Mónus Márton

A harmadik szempont: teljes elkülönítés. A munkaerőhiány az olasz egészségügyet is jellemzi. Mivel nincs elég egészségügyi, egy-egy dolgozó több osztályon is dolgozik – és magával viszi a fertőzést.

Nem csak magukat az ápoltakat kell elkülöníteni: akár a tünetmentes munkavállalók is terjeszthetik a betegséget egyes intézmények vagy osztályok között, illetve behozhatják kívülről.

A teljes elkülönítés alapelvét fogalmazta meg korábban a Kínából Olaszországba érkezett orvoscsapat vezetője is.

A karantén, a szigorú elkülönítés és maga a veszélyérzet is rendkívül megterhelő az idősotthonok lakóinak. Az idősek hirtelen maradnak magukra a látogatási tilalom miatt egy olyan helyzetben, amikor nagy szükségük lenne szeretteikre. Az odafigyelésen, törődésen kívül egyes otthonokban megfelelő eszközökkel igyekeznek segíteni ezen. Könnyen használható tableteket, okostelefonokat adományoznak önkormányzati dolgozók, cégek, magánszemélyek. Az otthonok lakói így tudják a kapcsolatot tartani gyerekekkel, rokonokkal, hisz nem csak a vírus betegíthet le, de a lelki teher is, amit ez a helyzet hoz létre.

A teljesen biztos megoldás az önkéntes, elővigyázatosságból kialakított karantén. „A nap 24 órájában együtt élünk az idősekkel” – idézi a Rainews egy szicíliai idősotthon dolgozóját. Tremestieri Etneóban tíz egészségügyi dolgozó és az otthon tulajdonosa immár egy hónapja az idősotthonban alszanak, ahol összesen húsz idős személyről gondoskodnak. Nem mennek haza, és teljesen lenullázták az érintkezést a külvilággal. Eddig senki sem fertőződött meg. Hasonlóan jártak el nálunk a szentbalázsi idősotthonban is. Érdemes lenne támogatni ezt a gyakorlatot pénzügyileg is, és nem pusztán az egészségügynél is rosszabbul fizetett gondozóktól várni az áldozatvállalást.

Észak-Olaszországban a terhelés alatt összedőlt az egészségügyi ellátás. „Anélkül dőlt el, hogy nincs mindenkinek joga a kezelésre, hogy azt bárki kimondta volna” – összegzi az olasz helyzetet Luca Degani. Nem tisztázták a kérdés etikai oldalát, viszont több erőforrást rendeltek azok megmentésére, akiknek több az esélyük a túlélésre. Például a súlyos fogyatékkal élők kárára. A számlát az az idősebb generáció állja, amelyiknek minden bizonnyal kevesebb az esélye a túlélésre, de amelyik valószínűleg a legtöbbet fizette be az ellátásáért. Mindez rendkívüli lelki teherrel jár. „Legalább biztosítsuk számukra a méltóságot, hogy érezhessék, foglalkozik velük a rendszer, amelyet ők maguk építettek fel” – érvel az otthonok egyesületének elnöke.

A hétvégén a Magyar Orvosi Kamara nyilvánosságra hozta az ajánlását, milyen megfontolások alapján kellene felosztani a lélegeztetőgépeket, ha a járvány olyan méreteket öltene – ennek jelenleg nincs nyoma –, hogy nem jutna mindenkinek. A magyar ajánlásban nem szerepel életkori korlát. A társult betegségek, és a laboratóriumi paraméterek alapján azt javasolják, hogy a jobb túlélési eséllyel rendelkező beteget rangsorolják előre.

Közös a két ország gyakorlatában, hogy a gazdasági érvelés Magyarországon is előjött – legalábbis kezdetben – a tesztelések visszafogása melletti érvként. A kórházból a Pesti úti idősotthonba tesztelés nélkül visszaküldött betegeknél arra hivatkozott a Sára Botond kormánymegbízott megbízásából eljáró Vass Csaba helyettes fővárosi és megyei tisztifőorvos, hogy „fölösleges laboratóriumi vizsgálatokat, költségeket generál”, ha az egyik intézményből a másikba küldött betegeket tesztelik. Mára ez a vélemény megváltozott. Ugyanakkor az idősotthonok Itáliától Spanyolországig, az Egyesült Királyságtól Svédországig halálos terepei lettek a vírusnak. Alessandro Vespignani járványügyi szakértő a Corriere della Serának adott interjújában e szomorú tanulságot vonta le a koronavírus-járvánnyal kapcsolatban: „Itt úgy tűnik, senki sem tanul mások tapasztalataiból.”

Remélhetőleg nem lesz teljesen igaza, és az idősotthonokban elkövetett hibák kellő tanulságul szolgálnak Magyarországon.


Nyitókép: a kormányhivatal munkatársa egy lakóval beszélget szobájában Szolnokon, az önkormányzat fenntartásában üzemelő idősek otthonában a Vízpart körúton 2020. április 18-án. Fotó: MTI/Mészáros János

Ha fontosnak tartja munkánkat, kérjük, legyen „előfizetőnk” akár már havi 1700 forintért, és csatlakozzon hozzánk a Facebookon!

hirdetés

Kategória: sztori