„Napi 3 órányi feladat. Nem tárgyanként. Összesen!” – egy digitális mintaiskola tanácsai családi túlterheltség ellen

·2020.04.08

A bajban mindenki segíteni akar, így természetes, hogy a pedagógustársadalom lelkesen vetette bele magát a digitális oktatásba. Muszáj azonban önmérsékletet tanúsítani, hogy elkerülhető legyen a „feladatsokk” – véli Tószegi Attila, a Zuglói Herman Ottó Tudásközpont Általános Iskola igazgatója. A zuglói iskolában már eddig is rendszeresen használtak digitális eszközöket, így helyzeti előnyben érte őket a rendkívüli állapot.

– Hogyan élték meg az elmúlt két hetet?

– Nekünk is intenzív időszak van a hátunk mögött. Ahogy közeledett az országhoz a járvány, elkezdtünk felkészülni. Azokat az osztályokat is „átállítottuk”, ahol addig nem volt digitális tanterem, és azokat a kollégákat is felkészítettük, akik korábban nem vettek részt a digitális programunkban. Napi 10-12 órát dolgozott a tanári kar, a digitális munkarend bejelentése utáni hétvégén reggel nyolctól hajnalig dolgoztunk online, hogy hétfőn flottul menjen a „becsengetés”.

– És flottul ment?

– A lehetőségekhez mérten igen. Mindenkinek új szerepeket kellett megtanulni, hiszen az iskola bekerült az otthonokba. A tanulóidőszak nem volt megspórolható, de odafigyeltünk a szülők visszajelzéseire, és a tavaszi szünetig kiépült egy stabil működési rend, amely akár hosszabb távon is fenntartható lehet. Ki tudja, meddig marad velünk a vírus? Az utolsó, március 30-i hét már nyugodtabb volt, érezhetően kevesebb kérdés érkezett a szülőktől és a tanároktól is.

– Nem lett volna jobb előrehozni a tavaszi szünetet, adni egy hetet a felkészülésre?

– Napról napra változott a helyzet. Március 2. és 12. között egyre több kérdést kaptam a szülőktől: lesz-e rendkívüli tanítási szünet, otthon tarthatják-e gyermeküket? A hírek alapján várható volt, hogy az iskolák életében is gyökeres változás történik. Az előre hozott szünet nem könnyítette volna meg a dolgunkat.

Úgy tapasztaltam, hogy tanárok szerte az országban komolyan, nagy lendülettel készültek az új munkarend bevezetésére.

A szünetet megelőző három hétben az iskolák kialakíthatták új működési rendjüket, egyeztethették azt a családokkal. A most következő tavaszi szünetben lehet pihenni, feltöltődni. Fordított esetben a szünet biztosan sok munkával telt volna, utána még sűrűbb időszakkal. Nehezebb lett volna a szünet után felvenni a kapcsolatot tanulókkal, családokkal és megismertetni egy új működési rendet.

– Hozzánk sok visszajelzés érkezett, hogy a családok nagy része nehezen boldogul az új helyzettel. Gyakorlatilag legalább egy szülőt teljes munkaidőben lefoglal már egyetlen iskolás korú gyerek is.

– Egy elsős, másodikos gyereknél ez valószínűleg elkerülhetetlen, ettől a korosztálytól nem várható el az önálló munkavégzés. Ezekben a családokban a szülőnek tanárként is helyt kell állnia. Olyan, mintha nekem holnaptól ápolóként kellene dolgoznom. Nagy beavatkozásokra nem leszek képes, de talán megtanulok valamilyen szinten sebet kötözni, ha kapok segítséget. A szülőknek azzal próbálunk segíteni, hogy pedagógiai, módszertani oktatóvideókat készítünk, például arról, hogy hogyan lehet szemléletesen, életszerű példákon keresztül elmagyarázni egy matekfeladatot. Harmadikos, negyedikes kortól pedig a mi tapasztalataink szerint kialakítható olyan tanrend, amely képes részben tehermentesíteni a szülőt. Előre tudja tervezni egy hétre, mikor mennyit kell foglalkoznia a gyerekével.

„Kialakítható egy olyan tanrend, ami képes részben tehermentesíteni a szülőt.” Fotó: Fülöp Ildikó

– Sokan azt sem tudják, hogy aznap hogyan osszák be az idejüket, hiszen már az órákba telik, hogy a különböző forrásokból összeszedjék a napi feladatokat, leckéket.

– Nálunk alapvetés volt, hogy egyetlen platformot használunk az egész iskolában. Ez konkrétan az Office 365, azon belül is a Teams alkalmazás. Ez a platform ingyenes a tanárok és diákok részére is. Az is fontos, hogy a Microsoft ingyenes módszertani támogatást – vezetőképzés, tanárképzés, gyakornoki program – nyújt az Innovatív Iskolák programban résztvevő intézmények számára. A Teamsben minden tárgyból láthatók a feladatok egy hétre előre, beadási határidőkkel. Be is lehet rajta adni a feladatokat, itt vannak a videós órák időpontjai naptárnézetben, és magukat a videós órákat is meg lehet benne tartani a videókonferencia funkcióval. Sok szülőtől kaptunk pozitív visszajelzéseket azért, mert nem Messenger-csoportokból és levelezőlistákról kell összegereblyézni a napi teendőket. Lehet, hogy vannak más platformok is, amelyek tudják mindezt, de a lényeg, hogy legalább iskolaszinten érdemes kiválasztani közülük egyet.

– Az egy hétre való előre tervezés legalább ekkora segítségnek tűnik.

– Próbálunk szinkronba kerülni a családok életével és elkerülni a reggeli feladatsokkot. Célunk az egyenletes áramlás biztosítása. A szülő is jobban tudja tervezni a napjait, főleg, ha ő maga is home office-ban dolgozik. Ehhez elengedhetetlen, hogy iskolai szinten koordináljon az összes tanár. Próbálunk arra is figyelni, hogy amelyik családban testvérek vannak, lehetőleg ne ugyanakkor kelljen nekik a laptop.

– Miért fontosak a videós órák?

– Mert így tudnak a tanárok élő kapcsolatot tartani a gyerekekkel, a családokkal. A tanítás mellett arra is szakítanak időt, hogy egyszerűen beszélgessenek, nevetgéljenek. A legnagyobb tanulság eddig ugyanis az, hogy mindenkinek hiányzik az iskola.

– Sok családtól halljuk, hogy a pedagógusok óriási lelkesedéssel vetették bele a munkába, és ellepik a gyerekeket tanulnivalóval, feladattal, projekttel. Erre mi a megoldás?

– Önmérsékletre van szükség. Nálunk is nagyon elszánt volt a tantestület, hiszen minden ember arra törekszik, hogy segítsen a bajban, bizonyítson, tudása legjavát nyújtsa. Sokszor el kellett mondanom: „lassan járj, tovább érsz” és „a kevesebb több”. Tervező táblázatunkba ezt írtuk fel a két legfontosabb alapelvként. Itt is fontos, hogy a tantestület koordináljon. Ha azt látjuk, hogy egy tárgyból egy héten nagy a terhelés, akkor a többi tanárnak tudnia kell hátrébb lépni.

„Hiányzik az iskola mindenkinek.” Fotó: Fülöp Ildikó

– A számonkérésben is kell az önmérséklet?

– Nekem a számonkéréssel békeidőben is vannak problémáim, az osztályozás helyett a fejlesztő értékelés híve vagyok, de természetesen elfogadom, hogy a rendszer az érdemjegyekre épül.

Viszont ez most új helyzet. Mindenki tanulja. Még mi is, ezért óvatosnak kell lennünk. Nem érdemes azzal kezdeni egy új tanrendet, hogy szórom a jegyeket.

Ismerjük meg az új világot és szabjuk ahhoz az értékelési rendszert. Az általunk használt platform feladat-beadó rendszerében például van lehetőség a szóbeli, írásbeli fejlesztő értékelésre. Történelemtanár vagyok. Ha feladok egy esszéfeladatot, külön értékelhetem a címadást vagy hogy a végén összefoglalta-e a lényeget. Azt látom egyébként, hogy az érdekes feladatokat szívesen oldják meg a diákok. Egy történelmi korszakról például többféleképp számot adhatnak, affinitástól függően. Készíthetnek plakátot, írhatnak újságcikket vagy összerakhatnak egy családi költségvetést az adott korban.

– Mennyire lehet figyelni arra, hogy a gyerekeknek legyen olyan ideje, amit nem digitális eszközökkel töltenek?

– Tervező táblázatunkba is beleírtuk a megállapodásunkat: napi 3 óránál több digitális feladatot nem szabad tervezni. Nem tárgyanként, hanem összesen! Pontosan tudom, milyen napi 12-14 órát a gép előtt ülni, ahogy a munkatársaim is. Ezt nem várhatjuk el a gyerekektől. Kell időt hagyni a regenerálódásra, játékra és sportra is. Ebben segítenek a „testnevelő órák” is, ami azt jelenti, hogy a gyerekek megkapnak egy kéthetes edzéstervet.

– Digitális „mintaiskolaként” helyzeti előnyben voltak. Mennyire megvalósíthatók ezek a gyakorlatok a többi iskolának?

– Kétségtelenül jól jött, hogy a suli fele rutint szerzett a digitalizációban az elmúlt három évben, de nem hiszem, hogy sokkal jobban felszerelt iskola a miénk, mint bármelyik másik fővárosi iskola. Nem a digitális eszközöktől lettünk innovatív iskola, sőt, a cím elnyerése után hat éven át az egyik legrosszabbul felszerelt fővárosi iskola voltunk. A digitalizáció csak az egyik oldal, fontosabb a mögötte álló filozófia, pedagógiai program. A tanításban nagy hangsúlyt kap nálunk a 4K – kreativitás, kritikai gondolkodás, kollaboráció, kommunikáció.

Ez az igazság pillanata most minden iskola számára: kiderül, hogy a hitvallása, pedagógiai programja működik-e.

– Azért a digitális eszközök is szükségesek. Elitkerületekből is hallunk arra példákat, hogy vannak az osztályokban tanulók, akikről három hete szinte semmi hír.

– Nálunk is előfordul, hogy egy-egy család nem engedheti meg magának, hogy minden gyereket eszközökkel lásson el, ezért is figyelünk arra, hogy lehetőleg ne egy időben legyenek a videós órák, beadási határidők. Rengeteg felajánlás érkezett iskolán belül a szülők részéről, így sok eszközt tudtunk eljuttatni oda, ahol erre szükség volt. Az informatikához értő szülők pedig képezték is a szülőtársakat. Az alapítvány számlájára is sok adomány érkezett. Talán még szorosabb lett a kapcsolat az iskola és családok között.

hirdetés

– Lehetnek olyan régiók, ahol mindez megvalósíthatatlan. Érdemes lenne számukra bevezetni valamilyen központi oktatást, „iskolatévét” a közmédia csatornáin, ahol a fontosabb tárgyakból legalább szinten tartó órákat sugároznak minden évfolyamnak?

– Ez a súlyos egészségügyi vészhelyzet nemcsak kihívást jelent az oktatás szereplőinek: lehetőségünk van újragondolni az iskolák és tanulás szerepét. Gyerekkoromban nagyon szerettem az iskolatévé adásait. Jó ötlet lehet most egy minden család otthonába eljutó adássorozat. Megoldást jelenthet az is, ha azokon a felületeken érjük el az ilyen régióban élő diákokat, amelyeket nap mint nap használnak. Esetleg bevonhatók lennének, s tanulhatnánk a vloggerektől, bloggerektől, instásoktól, influencerektől.

Ha sikerül megtalálnunk az elérési utakat, vonzóvá tehetnénk a tudást, a tanulást.

Megszervezhetnénk országos szinten, hogy diákönkéntesek korrepetáljanak nehéz sorsú, hátterű fiatalokat. Azt is el tudnám képzelni, hogy a tanulópárokat, tanulócsoportokat eszközökkel, kedvezményekkel támogatnák az illetékesek.  A tanulás a mi versenyelőnyünk, lemondani botorság lenne róla. Tegyük inkább divatossá!

– Mennyire van alulról szerveződő törekvés arra, hogy a legjobb digitális gyakorlatokat, tapasztalatokat meg tudják most osztani egymással az iskolák?

– A járvány előtt rendszeresen jöttek hozzánk „tanulni”, az elmúlt fél évben két iskola teljes nevelőtestülete látogatott el hozzánk. Készítettünk más iskoláknak oktatási segédanyagokat, útmutatókat is. Az elmúlt hetekben ez háttérbe szorult, mindenki próbálta megszervezni a maga oktatását, és éppen azok értek rá inkább kommunikálni, akik előrébb járnak. Pénteken volt egy túlterhelés, lelassult a szerver. Ha egy kicsit konszolidálódik a digitális munkarend, remélhetőleg felélénkülnek ezek a csatornák.

Digitális jótanácsok a Herman Ottó Általános Iskolából

1. Videós órákkal jobban megmarad a közvetlen kapcsolat tanár és diák között.
2. Ha egyetlen platformon érkeznek a feladatok minden tárgyból, nem kell összegereblyézni a teendőket.
3. Ha hetente előre érkeznek a feladatok és órarendek, tervezhető a családi élet.
4. Ha iskolai szinten koordinálnak a tanárok, elkerülhető a túlterhelés.
5. Ha van digitális időkorlát, nem egész nap a gép előtt ül a gyerek.
6. Érdemes odafigyelni a családok, tantestületek visszajelzéseire.
7. Türelem a számonkérésben, az új helyzetben új értékelési módok működhetnek.

Nyitókép: Fülöp Ildikó

Ez az interjú nem készülhetett volna el olvasóink támogatása nélkül. Ha fontosnak tartja munkánkat, kérjük, legyen „előfizetőnk” akár már havi 1700 forintért, és csatlakozzon hozzánk a Facebookon!

hirdetés

Kategória: Interjú