„Ne ölj! Maradj otthon!” – egy magyar felhívása az olasz halálvárosból

·2020.03.20

Tegnap sokkoló képek, videók érkeztek a koronavírus európai epicentrumából, az észak-olaszországi Bergamóból: mivel a helyi krematórium-kapacitás már nem elegendő, katonai konvojjal szállították máshova a holttesteket. Ma a város túlzsúfolt kórházában forgatott drámai riport járta be a nemzetközi sajtót. A Válasz Online egyik előfizetője jelezte, hogy 30 éve Bergamóban élő magyar barátnője mindannyiunknak üzenne haza. Amikor felhívtuk, éppen egy mentő- és egy tűzoltóautó állt meg az utcájában, hogy a második emeletről kiemeljenek egy mozgásképtelen beteget. Ez ott most nem extrém, hanem mindenórás eset. Hosszan beszéltünk Gázner Anitával, majd öt pontba szerkesztettük a legfontosabb mondatait. Ő csak mesélni akart, de a szöveg felhívásszerű lett. Merthogy nincs mese: szembe kell néznünk a valósággal!

1. A szüleinket, nagyszüleinket háborúba vitték, sokan közülük haza sem jöttek. Neked csak magaddal kell harcolnod, magadat kell legyőznöd: maradj hát otthon, ha megteheted, és örülj, hogy a saját falaid között lehetsz! A mi küzdelmünk a vírussal is egyfajta háború, de legalább nem egymást ölik az emberek. Pontosabban: akik most képesek fegyelmezni magukat, akik potenciális fertőzöttként és fertőzőként tekintenek önmagukra, biztosan nem ölnek. Csak ők nem ölnek biztosan! Ezt a temperamentumos olaszok egy hónap alatt értették meg. Te értsd meg azonnal!

2. Ne csak akkor maradj otthon, ha öreg vagy – és ne is hidd el senkinek, tényleg senkinek, hogy a vírus csak az idősek dolga! Nálunk, Bergamóban vannak 40-es, 50-es éveikben járt halottak is, akiknek semmilyen más ismert alapbetegségük nem volt. Az igaz, hogy a fiatalabbak túlélési esélyei jobbak, de csak ha megfelelő orvosi ellátásban részesülnek. Tehát ők is ott fekszenek a kórházak szobáiban, várótermeiben, folyosóin, azaz „terhelik” az egészségügyi rendszert. Nehogy már össze kelljen omolnia az ellátásnak, hogy elhidd: ez nem nemzedéki kérdés, hanem össznemzeti, összemberi! Én itt élek Olaszországban – a mindenki által gazdagnak ismert északi részen. El sem tudom képzelni, mi lenne ma velünk, ha a koronavírus valamelyik szegény, rosszabb kórházakkal rendelkező déli tartományba tört volna be.

Gázner Anita

3. A vírus közelebb van hozzád, mint gondolnád. Nem a szomszéd településen, nem a másik kerületben, hanem a te utcádban, a te házadban. Ha minden embert tesztelnének, egészen elborzadnál az eredménytől. Itt volt olyan nap, hogy ötször jött a mentő a mellettem lévő tömbépületbe.

És a városban állandó az alapzaj: igen, jól gondolod, a szirénák hangja. Tehát: amit te Magyarországon egyelőre csak a tévéből látsz, én az ablakomból. Ne odázd el a szembenézést a valósággal!

4. Becsüld meg, aki felelősen védekezik! Mivel a vírus hosszú ideig lappang, akár te is fertőzött lehetsz. Ez nem elméleti veszély, hanem tényleges – akkor is, ha nem akarod elhinni. Kattintsd át az agyadat: aki például kesztyűt vagy maszkot hord a bevásárlásnál (akár otthon varrt szájmaszkot), nem magát védi tőled, hanem téged véd magától. Ez a szolidaritás egyik legszebb gesztusa. És ne hagyd, hogy bemagyarázzák neked: csak a profi maszknak, kesztyűnek van értelme. Minden hasznos, amivel három-négy lépésre eltávolítod magadtól a többi embert. Így vagyunk kódolva: ahhoz az idegenhez, aki szájmaszkot hord, automatikusan nem megyünk közel. Profi védelmi felszerelés az egészségügyieknek jár; ők ma a hőseink, nekik ténylegesen is óvniuk kell magukat tőlünk, hogy megmaradjanak. Itt, Olaszországban már vannak hősi halottak – legalább odahaza ne legyenek!

5. Köszönd meg sokszor – az egészségügyiek mellett – a tanároknak, katonáknak, rendőröknek, boltosoknak, futároknak, hogy a hátukon viszik Magyarországot és Európát! Hatódj meg nyugodtan az elkötelezettségükön! Örülj például annak, hogy Olaszországban talán megoldást találtak a lélegeztetőgép-hiányra: sikerült úgy átalakítani az eszközöket, hogy egyszerre több beteget is képesek kiszolgálni. Meditálj, imádkozz, hited szerint, ha elviselhetetlennek érzed a bezártságot! És azt kívánom: nagyobb bajod sose legyen!


Nyitókép: maszkos alkalmazott biciklizik a bergamói városi temetőben 2020. március 16-án. Fotó: AFP/Piero Cruciatti

Ez a cikk nem készülhetett volna el olvasóink támogatása nélkül. Ha fontosnak tartja munkánkat, kérjük, legyen „előfizetőnk” akár már havi 1700 forintért, és csatlakozzon hozzánk a Facebookon!

Kategória: vélemény