Miért rettegünk a vírustól, amely Európában néhány idős ember halálát okozta?

·2020.02.28

Miért a koronavírus-ijedelem, ha Európában csütörtökig összesen 19, zömmel aggastyánkorú ember halt meg az új vírus miatt? Nem a kétszázaléknyi amúgy is beteg ember halála magyarázza a szigort, hanem ez: minden tizedik fertőzött annyira rossz állapotba kerül a vírustól, hogy csak intenzív osztályon tudják kezelni. Forrásaink szerint a vírus hazai megjelenése csak idő kérdése, ezért összeállítással jelentkezünk a legfontosabb tudnivalókról.

Lapunk kórházi háttérbeszélgetések segítségével gyűjtött össze minden információt, amit most a vírushelyzetről tudni kell. A legfontosabbak, egy-egy mondatban:

  • Az új koronavírus attól bonyolult, hogy a pánikolók és a szkeptikusok egyszerre kapnak muníciót: terjedési sebessége és a vakcina hiánya miatt ijesztő, halálozási aránya a korábbi, megfékezett járványokénál (mint a SARS) alacsonyabb.
  • Utóbbi addig tartható, amíg az adott ország egészségügye bírja intenzívágy-kapacitással.
  • A szkeptikus hangok ellenére a kemény intézkedések indokoltak: a helyzet kezelésének kulcsa a megelőzés.
  • A vírus magyarországi felbukkanása csak idő kérdése. Egészségügyünknek egy járványgóc kialakulása nehézséget okozna ugyan, de a betegek nem maradnának ellátatlanul.
  • Ami a hátrányunk, abból ezúttal előny lehet: a múlt század fordulóján járványkórháznak épült pavilonos konstrukciók gyorsan szükségkórházzá alakíthatók.
  • A pánik több bajt okozhat, mint a vírus: járványgóc kialakulása esetén az alulfizetett egészségügyi dolgozók felmondhatnak.

×××

A magyar halálozási adatok időnként egészen furcsák. 2016-17 telén halálos influenzajárvány pusztított Magyarországon, tízezer emberrel több halt meg, mint az előző télen, csak februárban több mint négyezerrel több temetést tartottak az egy évvel korábbinál. A jelenségről mégsem adott ki figyelmeztetést a tisztiorvosi szolgálat, a külügy sem tartott tájékoztatót, mint manapság. Tízezer család borult gyászba, mire a Központi Statisztikai Hivatal két hónapos csúszással jelentette, hogy bizonyára az influenzavírus számlájára írható a halálozás kiugró, februárban 40 százalékos emelkedése.

2018-19 telén megint baj volt: januárban kétezerrel több ember halt meg, mint az előző év első hónapjában. A húszszázalékos halálozási növekményt azonban megint csak a statisztikusok észlelték, menet közben senki sem tájékoztatta a lakosságot, mire kellene figyelni.

Cikkünk megjelenésének pillanatában két igazolt magyar fertőzöttje van az új koronavírusnak, mindketten külföldön vannak.

Csütörtök reggel 400, este 650 dokumentált vírusgazda volt Olaszországban. Európában összesen 19 ember halt meg (17 olasz és 2 francia), mégis sajtótájékoztatók sora követi egymást, összeül az operatív törzs, zuhannak a világ tőzsdei árfolyamai, újabb és újabb karantén elrendeléséről szólnak a hírek. A családok elgondolkozva néznek körül otthon, normális-e, hogy két szem hagyma, három krumpli és egy félig üres lisztes zacskó képezi háztartásuk tartalékát? (Nem.)

Vajon túlzott aggodalom a mostani? Egész hoteleket, hajókat vesztegzár alá vonni, kijárási tilalmat bevezetni?

„Csak” 2 százalékos halálozás: komoly küzdelem árán

Első pontként szögezzük le, hogy a mi „normál”, rigid egészségügyi ellátásunk következtében messze több haláleset regisztrálunk egy átlagos járvány esetén, mint a fejlett országokban. Ha tehát a világjárvány miatt az átlagosnál több figyelem jut a téli fertőzésekre, az nem árt senkinek. Az északolasz viszont a világ egyik legjobb egészségügye. Ne tévesszen meg minket, hogy az egészségügyi fogyasztói rangsorban 2018-ban Itália a 22. helyen végzett, Magyarország pedig a 33. helyen. A járványos gócok Venetóban és Lombardiában vannak, ez a két tartomány nemcsak a leggazdagabb Olaszországban, de egészségügyi ellátásuk is kimagasló. (A 20. helyre a déli tartományok húzzák le Olaszországot.) Ha ott is intenzív osztályon kezelik a betegek tíz százalékát, és két százalék meghal közülük, azt komolyan kell venni.

Az új kórokozó (SARS–CoV-2, vagy más néven Covid-19) a virológusok rémálmait testesíti meg: nemcsak állatról tudott átterjedni emberre, de az emberek is könnyen fertőzik meg egymást vele. Bőrkontakttal és cseppfertőzéssel is átadható.

A fertőzésveszély két méteren vagy két repülőgépülésen belül áll fenn. A betegség hosszú ideig lappang (akár két hétig is), és a fertőzöttek nagy részének később sem tűnik fel, ha megbetegedett, vagy nehezen ismeri fel, hogy tüneteit nem közönséges nyavalya okozza. A magas láz, a köhögés pontosan olyan, mintha valaki az influenzavírust kapná el, csak amikor a tüdőgyulladást kísérő fulladás jelentkezik, akkor fognak gyanút. Olaszországban sem az történik, hogy az emberek tömegesen keresik fel a kórházat a betegségükkel, hanem az orvosok az „influenzások” körében vadásznak a koronagyanús esetekre. Itáliában szerda estig 9462 embert szűrtek le: mindössze öt százalékuk volt vírushordozó Angelo Borelli, a polgári védelem vezetőjének tájékoztatása szerint.

Mondhatnánk, hogy remek. Csakhogy éppen ettől félelmetes ez a vírus. Észrevétlenül terjed, viszont a megbetegedők egyharmada (szerda estig Olaszországban 400-ból 128 ember) kórházba került, és közülük minden negyedik az intenzív osztályra. A fertőzöttek tíz százalékának az életéért kell küzdeni, mert a kórokozó súlyos tüdőgyulladást idéz elő náluk. A kínai adatok alapján a vírusfertőzés az esetek két százalékában okoz halált. A nem járványügyi szakértők szeretnek arra hivatkozni, hogy „csak” két százalék, és célozgatni az olasz áldozatok magas életkorára, társult betegségeire. A „csak” azonban komoly küzdelem eredménye, amit szkafanderbe öltözött, dupla gumikesztyűt, szemmaszkot viselő egészségügyi dolgozók folytatnak.

Védőmaszkot viselő ukrán határőrök mérik egy belépő gépkocsivezető testhőmérsékletét a Csaphoz közeli Tisza közúti határátkelőn, az ukrán–magyar határon 2020. február 25-én. Fotó: MTI/Nemes János

A modern egészségügy fontos jellemzője, hogy minél fejlettebb, annál kevesebb kórházi ágya van. Ez az Európa-paradoxon. Érthető, miért van így: minden beteg szeretne nagy műtét nélkül gyógyulni, ezért a fejlett államokban sok olyan beavatkozást alkalmaznak, amely feleslegessé teszi a hosszú kórházi kezelést. Sokat költenek egészségügyre, betegeik gyorsabban gyógyulnak, tehát kevesebb ágyuk van. A meglévők kihasználtsága magas, messze meghaladja az ötcsillagos luxushotelekét egy járvány nélkül is. Kevés szabad kórházi ágy van hát, és ez tökéletes is így, egészen addig, amíg nem jelenik meg egy új vírus. Most éppen ez történik.

Olaszországban az OECD adatai szerint ezer lakosra 3 kórházi ágy jut, és 79 százalékos a kihasználtságuk. Németországban 8 ágy 80 százalékkal, a franciáknál 6 ágy 76 százalékos kihasználtsággal, ennyi kell a lakosság járvány nélküli ellátásához. Nem sok felesleges helyet találunk benne, ahova egy esetleges járvány fertőzöttjeit elhelyezhetnék.

Nálunk hét ágy jut ezer lakosra, és 66 százalékos a kihasználtság – máskor ez hátrány, drágítja a működést, most kicsit könnyebb a helyzetünk, több az üres ágyunk.

A járvány viszonylag alacsony halandósági rátája addig tartható, amíg az egészségügy bírja intenzív ágyakkal. Nem az a kulcs tehát, hogy Olaszországban 17, zömmel idős ember halt meg, hanem az, hogy nem halt meg több, mert van hol elhelyezni a súlyos eseteket. Amíg 500-600 – vagy csak néhány ezer – fertőzöttről beszélünk, ez így is marad.

Magyarországnak 2018 végén 42 ezer gyógyításra szolgáló ágya volt, és ezek közül 1099 intenzív a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő kimutatása szerint. (Emellett még nyilvántartottak 27 ezer krónikus, rehabilitációs, ápolási ágyat is, de velük most nem foglalkozunk.) Az intenzív ágyak kihasználtsága 61 százalékos volt, itt van még tartalék. Nemrégiben hétszáz új lélegeztetőgépet is vásárolt az ország uniós támogatásból, vagyis a feltételek jelentősen javultak az elmúlt években.

Budapesten 346 intenzív ágy volt 2018 végén, 63 százalékos kihasználtsággal, tehát 128 súlyos állapotú fertőzöttet elvileg fogadni tudnának naponta, de azért ez csak elvileg van így, mert számos olyan speciális egység van, ahol nem lehet járványkórházat berendezni (például szívsebészeteken). Mindebből látszik, hogy

egy járványgóc kialakulása nehézséget okozna ugyan, de nem maradnának betegek ellátatlanul, viszont már egy közepes járvány is óriási erőpróba lenne a magyar egészségügynek.

Nem csak a miénknek: egész Európa retteg attól, hogy több súlyos beteg lesz, mint lélegeztetőgép. Ezért tesznek meg mindent a járványügyi szakemberek a vírus terjedésének megakadályozására.

A legegyszerűbb és a legfájdalommentesebb eljárás a karantén, még akkor is, ha nem olyan könnyű egész városoknak, vagy – mint nálunk – 17 éves gimnazistáknak (és szüleiknek) elszenvedni azt. Így gátolható meg mindenesetre, hogy a fertőzöttek száma ugrásszerűen nőjön. Ha viszont ez mégis bekövetkezik, végső esetben egészségügyi korlátozásokat kell bevezetni. Kína ezért is épített külön járványkórházakat, Ausztria pedig ezért tervezi 59 készenlétbe állított intézménye mellé két speciális ispotály kialakítását, ha a vírus osztrák gócot is kialakítana.

Ami a hátrányunk, abból lehet az előnyünk

Most némi szerencse, hogy a magyar főváros kórházainak nagy része a múlt század fordulóján vagy az előtt épült. Modern gyógyításra ugyan kevésbé alkalmas, viszont a járványkórházak pavilonos rendszerét őrzi: különálló épületekből áll. Müller Cecília országos tisztifőorvos ezért a Dél-Pesti Centrumkórház épületről épületre leválasztható a normál betegellátásról, a járványosztály akár több száz ágyasra is bővíthető, ha szükség lenne rá.

A rend ugyanis az, hogy minden gyanús fertőzöttet és potenciális beteget a Dél-Pesti Centrumkórház fogad. Az egykori Szent István, a Szent László és a Merényi Gusztáv kórházból, valamint a rehabilitációs telephely egyesítésével létrehozott központ járvány esetén akár teljes egészében is szükségkórházzá alakítható. Ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy az ott ápolt „normál” betegeket viszik át máshová, és fogadják a vírusosokat. Kórházi forrásaink azt mondják,

ha meg is jelenik a vírus Magyarországon (ez valószínű), és százas nagyságrendben lennének megbetegedések (ezt nem tartják valószínűnek), a centrum akkor is bírná kapacitással.

A szűk keresztmetszet itt is az intenzív osztály lehet, a centrumnak ugyanis 2018 végén csak 29 működő intenzív ágya volt, és ezt a határt már akkor elérnénk, ha a vírus nálunk is hasonló tüneteket okozna, mint Olaszországban és 300 regisztrált beteg lenne Magyarországon. Ám addig a legnegatívabb forgatókönyvek szerint is hetek telhetnének el, lenne idő a felkészülésre, újabb kórházak bevonására. Nagyobb baj, hogy noha ez Magyarország járványügyi központja, a körülmények nem nevezhetők tökéletesnek: a vírusfertőzött betegek elhelyezésére leginkább alkalmas, úgynevezett negatív nyomású izolációs szobából mindössze két darab van.

Ijedelem inkább jellemzi az egészségügyi dolgozókat, mint a lakosságot. Emlékezetes hír volt, hogy Kínában meghalt egy orvos, Olaszországban pedig öt egészségügyi dolgozó is megbetegedett. Kórházi forrásaink szerint a járványkórházban több nővér és a személyzet más tagjai előre közölték, hogy ha Magyarországon is megjelenik a koronavírus, azonnal betegállományba mennek. Az egészségügyi szakszemélyzet alacsony bére mellett az is szerepet játszhat ebben, hogy a magyar gyakorlat meglehetősen mostoha az egészségügyi dolgozók által kapott munkahelyi fertőzések – például tűbalesetek – esetén.

„Közel a pont, hogy a pánik több bajt okoz, mint a vírus” – halljuk az összegző mondatot. Segíthetnének ezen, ha az esetleges kockázatokra külön szerződéssel készülnének fel, megemelnék a béreket és átvezényelnének máshonnan dolgozókat. Magyarországon ugyan még egyetlen fertőzött sincs, de máris jelentős a túlmunkateher a fertőző részleg dolgozóin.

Betegszállítás Dél-Koreában 2020. február 22-én. Fotó: AFP/Yonhap

A politikai látványpékség is működik: az operatív bizottság döntése alapján a Dél-Pesti Centrumkórházban rendeztek be karantént a milánói tánctáborból hazaérkezett magyar diáklányoknak is, holott laktanyákban, kihasználatlan szállodákban is elkülöníthetnék őket. A száz százalékig tünetmentes csoportot mégis a Szent László telephelyen helyezték el.

Érdemes figyelni a megfogalmazásokat is: Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter sem mondja, hogy a koronavírus nincs itt Magyarországon, csak azt, hogy még nem sikerült hazánk területén kimutatni. Jelenleg három feltétellel végeznek vírusszűrést: 38 fokos láz, a világ valamely fertőzött területével való érintkezés és kórházi ellátást igénylő súlyosságú tünetek. Ha szükséges lesz, módosítanak. Noha Menczer Tamás tájékoztatásért felelős külügyi államtitkár a járvány korai szakaszában arról beszélt, hogy az ország bármelyik laborjában megvizsgálják a koronásokat, valójában egy, az új koronavírus kimutatására alkalmas referencialabor van: a Nemzeti Népegészségügyi Központban (NNK), Budapesten. Minden gyanús eset mintája itt köt ki.

Nem kevés ez? – törhet fel a kérdés az olvasóból. Forrásaink azt mondják, nem, az ilyen vizsgálatokat mindenhol centralizáltan végzik. Nem a laborok, hanem a laboratóriumi dolgozók alacsony száma a gond, korábban ezt a területet is leépítették. Most vissza kellene csábítani a jól képzett munkaerőt.

Frissítés pénteken 14:00-kor: a legújabb tájékoztatás szerint módosítottak a beutalási rendszeren, az országban gyanú esetén a legközelebbi fertőzőosztályra utalnak, ott leveszik a mintát és ha az pozitív, akkor küldik csak az illetőt a DPC-be. A helyzet óráról órára változik.

A kemény intézkedés indokolt

A jobb- és baloldali kormányokra egyaránt jellemző egészségügyi megszorító politika következménye a hagyományosan magas színvonalú, de drágán működtethető hazai járványügy leépülése. Szerencsére olyan pillanatban jött a vírus, amikor nem politikai kinevezett irányítja a tisztiorvosi szolgálatot. Müller Cecília több évtizedes tisztiorvosi gyakorlattal rendelkezik (megyei és regionális vezető is volt), közegészségügy-járványtani szakvizsgája van. A fertőzöttek kezelésére kijelölt Dél-Pesti Centrumkórház osztályvezetője is jó szakember.

Ha a vírust Magyarországon is azonosítják, kemény intézkedéseket léptethetnek életbe, összhangban a nemzetköziekkel, és ez így helyes. Olaszországban emberek nem tudnak eljutni a munkahelyükre, családtagjaik temetésére, nem látogathatják meg beteg hozzátartozóikat a kórházban. Angliában a hadsereg tartja fenn a Kínából hazatértek számára a karantént. Országrészek bénulnak le, repülőgép-járatokat törölnek, hogy a nagyobb bajt megelőzzék. Még nagyobb járvány még nagyobb bajt okozna: Európa ezért védekezik.

A cikk megírásában közreműködött: Borbás Barna


Nyitókép: AFP/Andreas Solaro

Ez a cikk nem készülhetett volna el olvasóink támogatása nélkül. Ha fontosnak tartja munkánkat, kérjük, legyen „előfizetőnk” akár már havi 1700 forintért, és csatlakozzon hozzánk a Facebookon!

Kategória: sztori