Normális magyar kampányt akar? Menjen Erdélybe!

·2019.11.06

Találtunk egy magyar politikust, aki képes arra, hogy egy egész napot töltsön együtt a sajtóval egy kisbuszba zárva, és nagy nyilvánosság előtt meg négyszemközt is válaszoljon bármilyen kérdésre. Igaz, ehhez Kolozsvárig kellett utaznunk, ahol megnéztük, hogy telik a magyar elnökjelölt, az RMDSZ-es Kelemen Hunor választási kampányának egy napja. A pártelnökkel Marosvásárhelyre látogattunk, ahol kiderült, mi értelme eleve esélytelenül ringbe szállni, mivel szeretné maga mellé állítani a magyar fiatalokat, illetve, hogy opportunizmus-e két héten belül két különböző színű kormányt támogatni, miközben az erdélyi magyarságnak 30 éve megoldatlan ügyei vannak. Bónusz: Kelemen nem cáfolta értesülésünket, hogy Gyurcsány Ferenc egykori főtanácsadója a kampánycsapatának tagja. Riport Erdélyből szürreális bicikliúttal, a Válasz Online által kijavított kampányszöveggel és a kisebbségi politizálás dilemmáival.

– Szeret kampányolni?

– Igen. Szeretem a pörgést. Egy politikus, ha nem szeret kampányolni, akkor jobb, ha abbahagyja. Ha azt mondanám, hogy nem, rögtön megkérdezné, mit keresünk itt. Azért jó kampányolni, mert gyorsabban történnek a dolgok, sok visszajelzést kapsz – jót s rosszat –, meg kell győzd a másikat, hogy van igazad neked is.

Nem hittem volna, hogy meg kell kérdeznem ezt az RMDSZ elnökjelöltjétől, de miután Marosvásárhelyen a „kevesebb ott az ember” felkiáltással indokolta meg stábjának, hogy kétnyelvű sajtótájékoztatójának okvetlenül egy újságárúsbódé mögött a helye, gondoltam, megkérdezem, akarja-e ezt az egészet. Főleg, hogy tök esélytelen. De kezdjük az elején!

*

Romániában elnökválasztást rendeznek vasárnap. A felmérések alapján csak az kérdéses, hogy a hivatalban lévő Klaus Iohannis mellett az október 1­0-én megbuktatott szociáldemokrata (PSD) kormányfő, Viorica Dăncilă vagy az USR–PLUS liberális pártszövetség által indított Dan Barna jut-e be a november 24-i második fordulóba – hogy aztán ott kikapjon Iohannistól. Az első körös szavazólapon ettől még tizennégy jelölt neve szerepel majd. Köztük az RMDSZ-elnök Kelemen Hunoré, akinek támogatottságát 3-4 százalékra teszik, azaz három romániai magyarból csak kettő szavaz rá, a legutóbbi, 2011-es népszámlálás szerint ugyanis a magyarok aránya 6,1 százalék Romániában (1 227 623 a 20 121 641-ből). Emlékezetes: a májusi EP-választáson is felülről irányított csoda kellett ahhoz, hogy a magyar párt átlépje az 5 százalékos küszöböt, és két képviselőt küldhessen Brüsszelbe.

Iohannis újrázása aligha kérdéses

Ezért aztán elindult a harc a fennmaradó magyar szavazatokért, s nagyon úgy tűnik, hogy Dan Barna eredményesen szipkázza el őket, főleg a fiatalok körében. Ne feledjük:

a most 20-as éveiben járó generáció már „szabadnak született”, azaz nem a Ceaușescu-diktatúra vagy a 1990-es marosvásárhelyi fekete március az alapélményük, így egyáltalán nem magától értetődő, hogy reflexből leszavaznak arra a pártra, amelyiknek ott van a nevében, hogy magyar

– lásd még Zuzana Čaputová elnökké választását Szlovákiában, Bugár Béla 3,1 százalékával és az MKP-elnök visszalépésével. A feladat tehát: Barna hiteltelenítése, illetve a fiatalok számára is vonzó témák – oktatás, környezetvédelem – kampányba emelése. (Nem véletlen, hogy Fekete-Győr András Momentum-elnök Barna melletti kiállása – egy európai pártcsaládba tartoznak – akkora visszhangot keltett, hogy nemcsak az RMDSZ, de Orbán Balázs miniszterelnökségi államtitkár is nehezményezte.)

Ennek tudatában érkeztem múlt hétfőn az RMDSZ kolozsvári főhadiszállására, ahol épp Porcsalmi Bálint ügyvezető elnök tartott eligazítást a következő napok kampányeseményeiről. A gépezet olajozottan működött, a részfeladatokért felelős stábtagok példásra feleltek, így a 20 perccel a míting kezdete után betoppanó Kelemen Hunor már nyugodtan anekdotázhatott („ami szarul megy, az azért van, mert beleszóltam”). A Majális utcai pártközpont kampányszobáját ezekben a percekben a transzparencia hatotta át, így gond nélkül választ kaptunk arra is, hogy a hivatalos kampányidőszak mennyibe kerül a pártnak: 100 ezer euróba, amit az állam akkor térít vissza, ha a jelölt 3 százaléknál többet szerez. Ha már szabadon beleszólhattunk, nem bírtam ki, hogy ne hívjam fel a figyelmet a Kelemen kampányhonlapjának Magamról menüpontjában éktelenkedő helyesírási hibára. Legalábbis érdekes, hogy egy pár bekezdéses szövegben ez hetek alatt sem tűnt fel senkinek, de így legalább nem éreztük magunkat haszontalannak.

Előtte/utána

A látogatásunkra rendelt penzum: kampányolás Marosvásárhelyen. Úgyhogy pár kollégámmal együtt a kampánybuszba ültünk, az igen sportosan vezető pártelnök pedig a volán mögül válaszolt néhány bemelegítő kérdésünkre.

*

– Mikortól magyarellenes valaki?

– Ha olyan kérdésekben kizárólagosan nyilatkozik vagy cselekszik, amelyek az identitáshoz kapcsolódó kérdéseket korlátozni próbálják vagy a meglévő jogokat csorbítják. Esetleg valótlan ürüggyel támadják a magyarokat, páldául, hogy el akarják szakítani Erdélyt Romániától, vagy, hogy nem lojálisak az országhoz.

– Hogy alkalmazzák ezt, amikor összefognak valamelyik román párttal?

– Van olyan román politikus – nem sok –, aki 30 év alatt egyetlen magyarellenes kijelentést nem tett. Például Tăriceanu, akivel 2004 és 2008 között kormányoztunk. Soha nem működtünk együtt olyan pártokkal, amelyeknek az ideológiája és a mindennapi gyakorlata a magyarellenességre épül – Nagy Románia Párt, Román Nemzeti Egységpárt –, más pártok esetében pedig arra törekedtünk, hogy az együttműködésünk alatt legyenek kevésbé magyarellenesek. Le kell bontani az előítéleteket, és azt láttuk, hogy a kormányzás jelentette a közös munka és felelősség képes változtatni az embereken. A mentalitást ugyanakkor nem lehet pár év alatt megváltoztatni; ehhez általában annyi idő kell, mint amennyi az elrontásához kellett.

– Ki tud valaha lépni az RMDSZ az etnikai politizálás kereteiből? Mondjuk 15 év múlva, egy magyar problémákra érzékeny román jelölttel.

– Minden elképzelhető, meglátjuk 15 év múlva. Ma biztosan nem lehet kimozdulni az etnikai alapállásból, mert egyik román jelöltnek sincs semmiféle javaslata a magyar közösség felé. Ennek részben az a többségi arrogancia az oka, hogy a román állam szerint a kisebbségi kérdés meg van oldva. Ebben a kampányban egyetlen jelölt volt, aki mondott erről valamit: hogy lépjünk túl az etnikai kérdésen. Nem azt mondta tehát, hogy oldjuk meg, vagyis: felejtsétek el, hogy magyarok vagytok, és akkor minden jó lesz. Ez nem program, ez nem ajánlat.

Hit the road, Hunor!

– És van olyan ajánlat, aminek nem része az autonómia?

– Nem az a kérdés, hogy hogyan nevezik. Băsescut például a magyarok egyszer hirtelen nagyon megszerették, pedig ő nem ígért autonómiát, hanem azt a látszatot keltette, hogy érdekli a magyar közösség. A kérdés, hogy létezik-e intézményes garancia – mindegy, milyen névvel, a lényeg, hogy a magyar közösség érezze, nincs veszélyben az identitása. Ma nem érzi ezt.

– Bizonyos magyarországi politikusi megnyilvánulások nem erősíthetik a románok előítéleteit? Például Erdély visszavételével kapcsolatban.

– Nem. Mert ez így van száz éve. A románok ugyanúgy féltek ettől, amikor internacionalista együttműködés volt Ceaușescu és Kádár között. Nem szabad azt a látszatot kelteni, hogy mi vagyunk a hibásak a románok félelmeiért. Persze mindig okoz némi plusz problémát, ha vannak olyan nyilatkozatok, amelyek ezt táplálják, de nehogy már azt gondoljuk, hogy a románok eszméletlenül nyitottak, száz éve nem bírnak magukkal, hogy biztosítsák azt, ami megígértek, de mi mindig elrontjuk.

– Egy erősebb Kövér László-nyilatkozat után nem szokták vakarni a fejüket?

– Az utóbbi időben – e tekintetben – Kövér Lászlónak nem voltak erősebb nyilatkozatai. Volt vitánk vele régebben, de utoljára talán Nyirő József 2012-es újratemetésekor borzolta a kedélyeket. Mostanában már a románok is csodálkoznak, hogy nem mond semmi olyat, amibe bele lehet kapaszkodni.

– Miért fontos román többségű területeken kampányolni – például Konstancában?

– Az a jövőkép, amit felvázolunk, minden nemzetiségnek érvényes kell, hogy legyen, az államelnök-választást nem lehet egy régióra leszorítani. A magyar ügyről pedig a románoknak is kell beszélni, el kell hozzájuk menni. Ismerjük az esélyeinket, de a feladatot komolyan kell venni.

hirdetés

– Volt olyan negatív visszajelzés a kampány alatt, ami szöget ütött a fejében?

– Néhány hete a bukaresti reptéren odajött hozzám néhány Temesvárra utazó román ember, és rendesen megszidtak, hogy miért támogattuk a PSD–ALDE-kormányt az elmúlt években, és hogy ezzel mennyi rosszat okoztunk az országnak. Késett a gép, mondtam nekik, hogy üljünk le, beszéljük meg, mert lehet, hogy tudok olyat mondani, amiből meglátják, hogy nem azért támogattuk a PSD-t, mert rosszat akartunk. Lehet, hogy egy-két érvemet meghallgatták, de nagyon parázs vita volt, mert én is beleálltam az aurájukba – ilyenkor én sem lépek hátrébb.

Ha igazolódik a papírforma az első forduló után, akkor november 24-én Iohannis vagy Dăncilă?

A magyar emberek, még ha nagyon kiábrándultak is belőle, még mindig hamarabb fognak Iohannisra szavazni, mint egy román jelöltre – hívják Dannak vagy Dăncilănak.

*

Érkezés Marosvásárhelyre

Bő másfél órás zötykölődés után Marosvásárhelyre érkeztünk, a helyi RMDSZ és a sajtó már haptákban várta az elnökjelöltet. Biciklikkel. A cél az volt, hogy Kelemen Hunor demonstrálja: 5 kilométer bringaút nem elégséges egy 130 ezres városban. A nagyjából 45 perces kerekezés közben nyugodtan játszhatták volna a Benny Hill zenéjét: késő októberi tejköd és szemerkélő eső olyan szmoggal, hogy Tarlós István elnézést kérve hirdetett volna klímavészhelyzetet, biciklisek sehol – ellenben a körforgalmakban a rendőrség ügyelt az életünkre –, az egyetlen nagyjából megépült szakasz pedig a városi repülősklub leszállópályája melletti pusztában ért véget, két sitthalom között. Persze a produkció még így sem volt annyira kínos, mint Viorica Dăncilăé, aki a minap azzal röhögtette ki magát a fél országgal, hogy egy Bákó melletti, épülő autópályaszakaszon pattant kempingbiciklire – magassarkúban.

Visszaérkezve, a riportunk felütésében is emlegetett sajtótájékoztatón azért világossá vált, mire ment ki a játék: 2020-ban önkormányzati választások lesznek, a tizenkilenc éve polgármester Dorin Floreától most már illene visszavenni a várost, ahol a legtöbb magyar (59 281) él Erdélyben. A magyar párt ismét azt a Soós Zoltán múzeumigazgatót indítja, aki 2016-ban már közel járt a célhoz, úgyhogy jövőre reális esély lesz arra, hogy az RMDSZ – már ha fel nem oszlik megint a helyi szervezete – hosszú idő után újra bevegye Vásárhelyt.

Úton a Kelemen-konvoj

Zöld téma kipipálva, hátravoltak még a fiatalok, ezúttal a hányattatott sorsú Rákóczi Ferenc Római Katolikus Teológiai Líceum válogatott gimnazista érdeklődői. A stáb ebéd, a diákok tanítás után, úgyhogy beletelt vagy negyed órába, mire valódi párbeszéddé alakult a találkozó. Nem tudom, a tanulók hogy érezték, én mindenesetre egyetlen érdemi választ nem tudtam feljegyezni az elnökjelölttől, pedig a fiataloknak teljesen legitim felvetései voltak: miért kell románul verset elemezni egy reálszakosnak, miért nem lehet bevezetni a magyarországihoz hasonló kétszintű érettségit, vagy mennyi esély van magyarként elhelyezkedni a jogi pályán. Kelemen Hunor a saját diákéveiből vett anekdotákkal válaszolt, a másfél órás beszélgetés végkövetkeztetése nagyjából az volt, hogy most sem tökéletes minden, de régebben még rosszabb volt. (Dan Barna ekkor Románia valamelyik távolabbi vidékén valószínűleg kért egy kávét.)

Marosvásárhelyre szerveztek még egy nyilvános panelbeszélgetést Soós Zoltánnal, ahol ismét elhangzott, hogy a város az RMDSZ-szel jár majd a legjobban, majd következett egy esti disputa – úgynevezett Szájkaraté –, ahol egy romkocsma vendégei magyarul és románul kérdezhették az elnökjelöltet. Itt leginkább az októberben megbukott szociáldemokrata kormány támogatása merült fel, majd az RMDSZ-nek az a tulajdonsága, hogy a bukás után két héttel már az eddigi ellenzékkel kötött együttműködési megállapodást, hétfőn pedig megszavazta a jobbközép Nemzeti Liberális Pártot (PNL) vezető Ludovic Orban kormányát. Kelemenéknek ezt a képességét mi is szóvá tettük, a pártelnöknek ugyanis Marosvásárhelyen a Válasz Online számára is volt ideje.

Kelemen Hunor a rákóczis diákokkal

*

– Kritikusai szerint az RMDSZ-nek már-már eposzi jelzője az opportunista.

– Harminc éve vagyunk a politikában, egy párt sincs Romániában, amelyik ennyi ideig ennyire stabil lett volna – igaz, hogy mi nem is nőttünk 40 százalékra. Mindig az volt a kihívás, találunk-e olyan partnert, akivel a közösségünk ügyeiből valamennyit meg tudunk oldani, magunktól ugyanis sosem fogunk kormányozni, nem hozzánk fognak igazodni. A folyamatos szövetségeskeresés egyesekben nyilván azt a látszatot keltheti, hogy az RMDSZ mindig a hatalmat keresi. De nekünk a 7 százalékunk mellé mindig kell 43, hogy valamiből döntés szülessen. Ez soha nem azért van, mert valamelyik oldallal azonosulnánk, de ha már bizalmat szavaztak nekünk a magyar emberek, akkor azt azért tették, hogy duzzogjunk a sarokban, és várjuk, hogy megérkezzen a megváltás.

Nem tartom opportunista szervezetnek az RMDSZ-t, hanem olyannak, amelyik folyamatosan keresi azokat az – ideig-óráig – szövetségeseit, akikkel előrébb lehet jutni. Ez olykor az opportunizmus látszatát keltheti, ezt elismerem.

A kisebbségi politika nem olyan, mint a kolbásztöltés, hogy felülről nyomod bele, alul pedig rendezett formában minden kijön; itt dolgozol, belefekteted az energiát – sokkal többet sokszor, mint a román politikusok –, aztán lesz valami kis eredmény.

– Nem készteti önkritikára, hogy bár többször kormányoztak az elmúlt 30 évben, a magyarság számára fontos kérdésekben mégsem látszik látványos előrelépés?

– Ha összehasonlítjuk, honnan indultunk és hova jutottunk, akkor messzire, de ha arra gondolok, milyen elvárásaink voltak 90-ben, akkor keveset értünk el. Hogy azok az elvárások mennyire voltak reálisak a körülmények ismeretében, az más dolog. Nem értünk el olyan dolgokat, amik nekem fájnak: életszínvonal-emelkedés, gazdasági növekedés. Ami az autonómiát illeti, abban voltunk a legkövetkezetesebbek. Csakhogy ez a románok nélkül nem fog menni. Őket száz éve nem tudjuk meggyőzni, a célt viszont soha nem adtuk fel. De igaz, nem is értük még el.

– Magyarországi megmondóemberek fel szokták róni a baloldalnak, hogy az erdélyi magyar autonómia ügyét nem tette vétó tárgyává a román uniós csatlakozási tárgyalásokkor. Jogos kritika?

– A magyar poltikának soha nem volt olyan lehetősége, hogy ezt feltételként szabja, úgyhogy ezt egyik kormánynak – a 2002 előttinek és utáninak – sem tudom felróni.

– Hogy lettek ennyire jóban a Fidesszel? Ők látták be, hogy abba kéne hagyni az erdélyi magyar politikai mező osztogatását, és győzött a pragmatizmus?

– Soha nem volt igaz, hogy az elnökségem előtt az RMDSZ mindig a magyar baloldallal volt jó viszonyban. Markó Béla például nagyon összerúgta a port Gyurcsánnyal a 2004-es kettős állampolgársági népszavazás miatt – utána állították le a Máért összehívását. 2011-ben, amikor elnökké választottak, azt mondtam, hogy ezt a viszonyt rendezni kell: találkozgattunk, és 2012 után javult a kapcsolat, mert akkor a választásokon bebizonyosodott, hogy a többi magyar pártnak nincs támogatottsága, és a Fideszben is látták, nem vezet sehova, ha a saját hazai támogatottságukat állítják szembe az RMDSZ-ével – a politikában a teljesítmény is számít, nemcsak a fiatalkori barátságok.

– Hamar el tudta felejteni, hogy a 2011-es RMDSZ-elnökválasztáson Semjén Zsolt külön jelöltet „indított önre”? Azt az Olosz Gergelyt, aki három évet kapott Romániában, Magyarországra szökött, ahol márciusban tartóztatták le, de még hat éve is Semjén oldalán lovagolt be Kézdivásárhelyre.

– Olosz Gerinek Orbánnal is volt fotója, sőt a Fidesz nevében az akkori nagyváradi kongresszuson felszólaló Pelczné Gáll Ildikó üzenete az volt, hogy rá kell szavazni. De mára rendben vagyunk. Az, hogy mi volt 2011-ben, az 2011-ben volt fontos meg utána pár évig. Nem fogunk ezen rugózni életünk végéig.

Szájkaraté Marius Cosmeanu újságíróval

– Igaz, hogy a mostani kampányát Keszthelyi András, a Gyurcsány- és Bajnai-kormányok miniszterelnöki főtanácsadója is segíti?

– Az RMDSZ kampányát sokan segítik. Hogy kik, nem fogom részletezni. Keszthelyi Andrást 30 éve ismerem, kiváló barátnak tartom. Azoktól szoktam tanácsot kérni, akikről tudom, hogy tudnak nekem fontos dolgokat mondani.

– És Keszthelyi tud?

– Tud néha.

– Mondom az otthoni olvasatot: Gyurcsány volt főtanácsadója a Fidesz-barát RMDSZ-nek kampányol.

– Porcsalmi Bálint RMDSZ-ügyvezető elnök pedig a Fidesznek kampányolt az önkormányzati választások előtt. A politikai tanácsadók szakemberek. Nem szabad őket ideológiailag besorolni.

– Ott lesz Zágrábban az Európai Néppárt november 20-21-i csúcstalálkozóján?

– Igen.

– Nem fog hiányozni a Fidesz?

A KDNP ott lesz. Abban bízom, hogy a Fidesz is megőrzi a néppárti tagságot. Mi ezt támogatjuk, mert a Fidesz kell ahhoz, hogy a Néppártot jobbközép alakulatként lehessen megtartani.

*

Noha megvoltak a maga furcsaságai – s persze az ellentmondás, hogy mi értelme egyáltalán elindulni az elnökválasztáson –, a Marosvásárhelyen történtek mégis megmutatták, mennyire elszoktunk Magyarországon attól, miről szól valójában egy választás: nem adriai jacht-orgiákról vagy kispesti kokaincsíkokról, hanem valódi problémákról. Hogy az RMDSZ és Kelemen Hunor ezeket mennyire sikeresen ragadták meg, hamarosan kiderül, az a profi – de mégis: egyszerűen csak normális – hozzáállás, amivel például a Válasz Online-t kezelték, megsüvegelendő. Anyaországi magyar kollégáik ugyanis évek óta képtelenek erre.

Fotók: a szerző felvételei

Ez a riport olvasóink támogatása nélkül nem készülhetett volna el. Ha fontosnak tartja munkánkat, kérjük, legyen „előfizetőnk” akár már havi 1700 forintért, és csatlakozzon hozzánk a Facebookon! 

Kategória: riport