Beteljesült a prófécia: Budapest lett Varsóból

·2019.10.15

Jarosław Kaczyński mindent vitt a vasárnapi lengyel parlamenti választáson. Azaz: majdnem mindent, a felsőház ugyanis az ellenzékhez került, amelynek ettől még megvannak a maga bajai. Orbán Viktor jóbarátja 2023-ig ismét kényelmes többséggel irányíthatja országát, és ha így folytatódik, a jövő évi elnökválasztás miatt sem kell aggódnia. Lengyel elemzőkkel néztünk a választási adatok mélyére, és a PiS-dominancia árnyékában meglepő fejleményeket is találtunk. Elemzés.

 

„– Válaszolna pár kérdésünkre hétfőn?
– Úgy tűnik, veszteni fogunk. Inkább ne. Elnézést.
– Ezek szerint bekövetkezik Kaczyński »Varsóban egyszer még Budapest lesz« jóslata.
– Sajnos be.”

A Válasz Online levelezése Radosław Sikorski lengyel ellenzéki EP-képviselővel, volt külügyminiszterrel 2019. október 12-én

 

„Kaczyński győzelme nem kétséges”, csak épp Lengyelországban – az itthoniakkal ellentétben – a közvélemény-kutatók mérni is tudnak. Merthogy a felmérések ott igazat mondtak: csak az volt kérdés, hogy a Jog és Igazságosság (PiS) mennyivel előzi majd az ellenzéket, és – a rendszerváltás utáni lengyel politikatörténetet nézve egyáltalán nem magától értetődő módon – folytathatja-e egyedül a kormányzást, amit a 2015-ös parlamenti választáson vívott ki.

A végeredmény szerint erre minden esélye megvolt, a PiS ugyanis 43,6 százalékkal tönkreverte a mezőnyt: a mérsékelt liberális ellenzéki formáció, a Polgári Koalíció (KO) 27,4 százalékkal követi, utánuk a Baloldal 12,6, a parasztpártnak is hívott Lengyel Néppárt (PSL) és a 2015-ben megjelent protestpárt, a Kukiz’15 alkotta Lengyel Koalíció 8,5, a Szabadság és Függetlenség Konföderáció nevű szélsőjobbos szövetség pedig 6,8 százalékkal követi – alig 1 százalék körül mozog tehát az elveszett (nem parlamenti pártra adott) szavazatok aránya. Noha a Nemzeti Választási Bizottság (PKW) a végeredményt már hétfő délután közölte, a mandátummegoszlást csak a késő esti órákban ismertette: ennek alapján a PiS hajszálra ugyanannyi parlamenti helyet – 235-öt – szerzett a 460 fős alsóházban, a szejmben, mint négy évvel ezelőtt, a KO-nak 134, a Baloldalnak 49, a Lengyel Koalíciónak 30, a Konföderációnak pedig 11 hely jutott, továbbá bekerült egy német kisebbségi képviselő is.

A részvétel nagyon magas volt, több mint 10 százalékkal többen szavaztak, mint 2015-ben (50,9 vs. 61,7 százalék), így hiába szavaztak bő 2,3 millióval többen a PiS-re, mégsem lett több mandátumuk.

A szejm összetétele. Forrás: OKO.press

Meglepetés viszont, hogy a 100 fős szenátus ellenzéki többségű lesz, 52–48 arányban. Ennek egy dolog miatt lehet jelentősége: a felsőház késleltetni tudja a törvényhozást, legfeljebb 30 nappal – ha a szejm második olvasatban is megszavazza ugyanazt a törvényt, akkor már nincs mit tenniük –, ám

az a magyar parlamentből is ismert gyakorlat, hogy egy egyéni képviselői indítványból 24 órával később jogszabály lesz, biztosan véget ér.

A hivatalos adatokat alaposan átböngészve kijelenthető, hogy Lengyelország korábbi kelet–nyugati (az egykori orosz–porosz határ mentén húzódó) kettéosztottsága végérvényesen a múlté, a 2015-ig kormányzó egykori természetes váltópárt, a liberális törpepártokkal összeállt Polgári Platform (PO), amely korábban az ország nyugati felét dominálta, néhány nagyvárosba szorult vissza. A 41 választókörzetből elhozta Varsót, Wrocławot, Gdańskot, Szczecint és Poznańt, döntetlenre mentette Łódźot és Katowicét, ám az ország keleti, déli körzeteiben, továbbá az északi, a nyugati és a középső régiók vidéki területein esélye sem volt.

Ennél is érdekesebb tendenciák derülnek ki a Rzeczpospolita napilap gyűjtéséből. Például az, hogy a KO egyértelműen az elit pártja lett, a választóinak 52,1 százaléka felsőfokú végzettségű – ezzel szemben a PiS-nél csak 26,8 százalék ez az arány –, míg az alap- és középfokú végzettséggel rendelkezők arányaiban az ő szavazóik között vannak a legkevesebben. Némiképp aggasztóbb, hogy a szélsőjobb szavazóinak háromnegyede 18 és 39 év közötti, míg a PiS bázisa az 50 fölöttiekre épül (55,8 százalék, szemben a KO 42,3 százalékával). A PiS-szavazók zöme – 71,5 százaléka – falvakban vagy 50 ezer fősnél kisebb városokban lakik, míg a KO szavazóinak a bő 5­0 százaléka 50 ezer fősnél nagyobb városokban él.

A lengyel pártok szavazóinak megoszlása. Forrás: Rp.pl

A PiS sikerének okairól a Válasz Online-on is írtunk már: a második gyerek után járó 500 złotys (38 ezer forintos) alanyi jogú támogatás olyan fegyver volt, amely nemcsak a mélyszegénységben élőknek jelentett hatalmas segítséget, hanem a növekvő fogyasztással a gazdaságot is pörgeti. Ráadásul védtelenné tette az ellenzéket, amely kénytelen volt belátni, hogy kormányzása idején a folyamatosan javuló gazdasági teljesítményhez képest aránytalanul keveset költött jóléti kiadásokra, és jobb híján csak további ígérgetésekre futtotta tőlük. Legalább ilyen fontos, hogy Kaczyński politikája a lengyel néplelket találja telibe (legalábbis azt a részét, ahonnan a szavazóik zöme érkezik): hitbuzgó katolikusság, csökönyös harc az EU-val és az LMBTQ-közösséggel.

Ha magyar párhuzamot keresünk, akkor talán megkockáztatható: a melegek Kaczyński migránsai.

„Az 500+ programmal bebizonyították, hogy szavahihetők, annak ellenére, hogy erősen újraelosztó karakterű intézkedés, súlyos költségvetési vonzatokkal. Emellett visszaadták az embereknek azt a büszkeséget, hogy lengyelek lehetnek – a hazafiság és a nacionalizmus sajátos keveréke –, és propagandává tették a köztévét” – magyarázza a további okokat a Válasz Online-nak Renata Mieńkowska, a Varsói Egyetem politikatudományi intézetének szociológusa. Szerinte el kell ismerni, nagyot győzött a PiS, de az, amikor a PO-t 2011-ben a gazdasági válság után újraválasztották – Donald Tuskkal az élen –, nagyobb teljesítmény volt.

hirdetés

Tusk, azaz egy karizmatikus vezető hiánya volt az ellenzék egyik legnagyobb problémája ezen a választáson (meg már a 2015-ösön is). Grzegorz Schetyna PO-elnököt nem sorolják a látnoki képességű politikusok közé, az ő dolga leginkább a háttérmunka volt Tusk idejében. Emiatt parlamenti dolgozószobáját a lengyel politikai sajtó csak barlangnak nevezi, tömeges szavazatszerzésre ugyanakkor nem alkalmas. Másfél hónappal a választások előtt bedobták hát miniszterelnök-jelöltnek egyik lekötelezettjét, Małgorzata Kidawa-Błońska szejm-alelnököt, de csodát ő sem tudott tenni. Schetynától arra futotta az eredmény értékelésekor, hogy Varsóból soha nem lesz Budapest – utalva ezzel Kaczyński emlékezetes 2010-es mondatára, amikor a Fidesz-kétharmad után hasonlót jövendölt Lengyelországba –, de ezt is sikerült Karácsony Gergely győzelme után néhány perccel elmondania, úgyhogy a PO-párti Gazeta Wyborcza napilap magyarul kiválóan beszélő munkatársa, Wojciech Maziarski azonnal lecsapta a magas labdát: Budapestet szeretnék Varsóban című cikkében azt írta,

„talán kár, hogy nem lesz [Varsóban Budapest], mert Budapest mától egy picit mást jelent, mint amit tegnapig jelentett”.

Schetyna fogadkozott, hogy mostantól ráfordulnak a 2020-as elnökválasztásra, de nem tudni, hogy kivel: a legnagyobb kérdés, hogy Tusk hajlandó-e visszatérni (Schetynával nincsenek túl jóban), ellenkező esetben a most kudarcot jelentő Kidawa-Błońska, illetve Rafał Trzaskowski varsói polgármester nevét rebesgetik, de Andrzej Duda jelenlegi elnökre egyikük sem veszélyes.

Grzegorz Schetyna és Małgorzata Kidawa-Błońska a KO varsói eredményváróján. Fotó: AFP/Alik Keplicz

„A PO meg sem próbálta megnyerni a választást. Követem a híreket, de nem tudnám megmondani, mit akarnak például az abortusztörvénnyel vagy a jóléti kiadásokkal. Mindig mást mondanak, de ez nem jó: valamit mondani kell, még ha hazugság is. Ha liberálisnak és EU-pártinak hívom magam, nem indíthatom szenátornak azt a Roman Giertychet, aki oktatási miniszterként 2007-ben olyan törvényt akart elfogadtatni, hogy a homoszexuálisok ne taníthassanak, 2003-ban pedig a lengyel EU-tagság ellen kampányolt. Sławomir Neumann frakcióvezető pedig nem mondhatja három nappal a választás előtt, hogy akár a Konföderációval is összeállna, csak hogy eltakarítsák a PiS-t (Neumann később változtatott az álláspontján – a szerk.).

A PiS-szavazók szinte már hozzánőttek a párthoz, mert semmi olyat nem hallanak a másik oldaltól, ami arra utalna, hogy megértik, miért szavaznak a PiS-re.

Múlt héten, amikor Olga Tokarczuk irodalmi Nobel-díjat kapott, a liberális PO-s barátaim azon gúnyolódtak, hogy a PiS-esek még biztosan nem olvasták őt. A gyűlölet és a tisztelet hiánya határozza ma meg a lengyel politikát” – jellemzi az ellenzéket a Válasz Online-nak a Stratégiai Elemzések Központja nevű agytröszt elnöke, Witold Jurasz. Az Onet hírportál és a Dziennik Gazeta Prawna újságírójaként is dolgozó volt diplomata most nem fogadna Tusk visszatérésére: „Olyan, mint egy beteljesületlen álom. Az ellenzék Mózese, de opportunista Mózes. Jó tulajdonsága, hogy intelligens, a rossz pedig az, hogy dög lusta: csak olyan választáson indul el, amit biztosan meg is nyer.”

Renata Mieńkowska ugyanerről azt mondja: „A KO-nak újra kellene gondolnia a vezetés kérdését, mert Schetyna túl sokat hibázott. Aztán ki kéne találniuk valami pozitív üzenetet, ami belefér egy mondatba. Közeleg az elnökválasztás, és ha nem változtatják meg drasztikusan a szavazóknak szánt üzeneteiket, akkor elveszíthetik.”

Részben ennek a fásultságnak köszönhető a vasárnapi választás másik szembetűnő fejleménye:

bár a PiS masszívan dominálja, a lengyel parlamentben mégis pezsgő pártélet várható.

A KO-t eleve négy párt alkotja, a Lengyel Koalíciót kettő, a Baloldalt három, a Konföderációt pedig öt. Már maga a baloldal megjelenése is újdonság – 2005 óta ahhoz szoktunk, hogy jobboldali, de legalábbis antikommunista gyökerű pártok versengenek a hatalomért –, a 12,6 százalékos eredmény viszont azt jelzi, hogy már nem a KO a PiS-ellenes politika egyetlen letéteményese. S mielőtt reflexből leproliznánk őket, nézzünk rá ismét a már idézett ábránkra: a pártszövetség szavazóinak fele felsőfokú végzettséggel rendelkezik, csaknem egynegyedük a legfiatalabb korosztályból kerül ki, és arányaiban nekik van a legtöbb szavazójuk a legnagyobb lengyel városokban. „Az emberek kiábrándultak a KO-ból, balra szavaztak, közben pedig nekünk is meglett a saját Jobbikunk – mondja a Baloldal és a szélsőjobb előretöréséről Witold Jurasz, és úgy látja, a KO nem tanul a leckéből: – Megteszik majd Szenátus-elnöknek azt a Bogdan Borusewiczet, aki utoljára a Szolidaritásban csinált valamit. Ahelyett, hogy választanának egy fiatalabbat. Mond bármit a Szolidaritás egy húszéves szavazónak?”

A balliberális ellenzéki pártok szavazóbázisa tehát egyre inkább összeér, így a KO-nak tényleg igyekeznie kell, ha nem akar a középpártok közé süllyedni. „A legfontosabb, hogy elkerüljünk újabb négy évet a PiS-szel. Az nagyon nehéz lenne nekünk” – nyilatkozta 2017 májusában Grzegorz Schetyna a Heti Válasznak.

Igaza lett.

 

Nyitókép: Jarosław Kaczyński bejelenti a PiS győzelmét 2019. október 13-án. Fotó: AFP/Wojtek Radwanski

Ez a cikk olvasóink támogatása nélkül nem készülhetett volna el. Ha fontosnak tartja munkánkat, kérjük, legyen „előfizetőnk” akár már havi 1700 forintért, és csatlakozzon hozzánk a Facebookon!

Kategória: Világmagyarázat