Közös felelősségünk, hogy ne tévesszük szem elől az igazi célokat. Ehhez viszont – nem először és feltehetőleg nem is utoljára – vissza kell szereznünk a szavaink értelmét és súlyát. A nyelvünket. Addig csak dadogás van és látszat – utóbbiból pedig (bármennyire is szerették volna sokan) még sohasem kerekedett ki semmi lényeges.” Babiczky Tibor esszéje.