A feladat nem az, hogy a most megbukott rendszer egykori szereplőinek önigazoló visszaemlékezéseit közvetítsük, hanem az, hogy ne engedjük, hogy ezek a visszaemlékezések váljanak a közelmúlt elsődleges értelmezési keretévé – véli Gábor György. Az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem tanára szerint az igazi kérdés, hogy lesz-e egyáltalán értelmezhető múltunk. Mert ha nem lesz, akkor marad az, amit olyan jól ismerünk: az újramesélt, átírt, önfelmentő történetek végtelen körforgása.