Káel Csaba második nagyjátékfilmje az a mozgóképes alkotás, amelyet régóta megérdemelt az 1972-ben indult magyar táncházmozgalom. Néha döccenek a párbeszédek, a koreográfia és a muzsika időnként átveszi az uralmat a történet felett. Ám a magyar filmen régen látott jókedv, a színészek üde játéka, a vérpezsdítő kalotaszegi legényes, a szépen fényképezett táncok miatt annak is érdemes megnéznie, akitől idegen a néphagyomány világa. Ablonczy Bálint kritikája.