Felszámolják Orbán Balázs örökségét – vendégünk Feledy Botond és Rácz András
Orbán Balázs holdudvarából Feledy Botond és Rácz András külpolitikai szakértők felügyelete alá került a Magyar Külügyi Intézet. Az új vezetők fogadják: véget ért a korszak, amelyben a kutatók feladata a kormány politikájának kritikátlan visszabiflázása volt, és amelyben névtelen tanulmányok jelenhettek meg egyébként fontos témákról. De kikkel akarnak új intézetet gründolni? Helyükön maradhatnak-e azok, akik az elmúlt években az Orbán Balázs-i víziók mentén voltak kénytelen magyarázni a világot? Dőltek-e ki csontvázak az MKI-szekrényeiből? Vevő lesz-e esetleges kritikáikra régi-új fenntartójuk, a Külügyminisztérium? Miért működött idáig az Intézet az orosz nagykövetség tőszomszédságában? (Tényleg a tőszomszédságában.) A Válasz Podcastban ezekről kérdezi az új vezetőket Vörös Szabolcs.
Az adás meghallgatható a fenti lejátszóra kattintva. Ha az nem jelenik meg, közvetlen link itt. Ha egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, ide kattintsanak! Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett iTunes-on, TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található. A podcast Youtube-on is fent van!
Részletek a műsorból:
Miért kellett elköltöznie az MKI-nak a Bajza utcából?
Feledy Botond: „A Magyar Külügyi Intézetnek van egy régi épülete, ez a Bérc utcában a Gellért-hegyen van, amelynek még az előző vezetőség alatt indult el a felújítása. Ez nem ért véget, és mi is várjuk, hogy – majd valamikor 2027-ben – az épület újra megnyisson. Azonban addig az előző vezetés úgy döntött, hogy a Bajza utcába, konkrétan az orosz nagykövetségre néző épületbe költözteti a Magyar Külügyi Intézetet. Ez olyan szimbolikát hordoz – nem szólva akár a közvetlen biztonsági fenyegetésekről –, amellyel mi nem is szerettünk volna együtt élni.”
Rácz András: „Amikor a Bajza utcába került a Magyar Külügyi Intézet a felújítás idejére, a Külügyminisztérium Biztonsági és Távközlési Főosztálya házon belül egyébként kézzel-lábbal tiltakozott az ellen, hogy az orosz nagykövetség közvetlen szomszédjába költözzön az MKI. Ezzel együtt ez megtörtént. Érdekesség egyébként, hogy az eddigi épülettel szemben van az orosz nagykövetség, és ugyanabban a tömbben működik az orosz kereskedelmi képviselet. Ennél sokkal közelebb költözni tehát az oroszokhoz nem nagyon lehetett volna. (…) Van arról információ, hogy az oroszok eleinte azt hitték, hogy ez valami trükk. Nem hitték el, hogy tényleg oda fog költözni a Magyar Külügyi Intézet – aztán mégis ez történt.”
Mi volt a leginkább meglepő abból, ami rekonstruálható a Gladden Pappin–Orbán Balázs-féle korábbi vezetés módszereiből?
Feledy Botond: „Az a szervezetszociológiai jelenség, amit most, más minisztériumokba érkező csontvázkutatókkal beszélgetve le tudunk folytatni: érezni azt, ahogy az előző rendszerben egymást erősíthették a negatív vibe-ok. Van egy alaphangulat, ami fogadja az érkezőket ezekben az intézményekben, ami helyenként hol a szakmaiságról, hol az emberi viselkedésekről szól. Ami engem Brüsszelből hazaköltözve leginkább szíven ütött, az az, hogy az európai és a tagállamokkal, illetve az Európai Unióval foglalkozó szakértelem házon belül egyszerűen kihalt. Alig találunk olyan kutatókat, akik ezzel szenior szinten foglalkoznak, miközben Magyarország továbbra is EU-tagállam. Eléggé szembeötlő és furcsa foltja annak ez annak, hogy egy magyar külügyi intézetben ez a tudás nemhogy nem fejlődött tovább, hanem elsorvadt. A Balkán-kutatókkal ugyanez történt. Ez sérti a nemzeti érdeket és annak érvényesíthetőségét.”
Rácz András: „Az igazán csúf meglepetéseket valószínűleg még nem találtuk meg. (…) Amíg élek, nem felejtem el a legelső munkanapomat vezérigazgató-helyettesként. Az egyik fiatal kolléganő konkrétan engedélyt kért, hogy megszólalhasson. Én szokva vagyok ahhoz, hogy fegyelmezett környezetben is kell vagy lehet dolgozni, és néha az a hatékonyabb, de ebből a fiatalok közti dermedt félelemből kiindulva azt sejtjük és egyre pontosabban tudjuk, hogy nagyon-nagyon nem volt jó az atmoszféra. (…) Nemcsak a Külügyi Intézetben volt ez meg, hanem – most már lassan kezd látszani – az államigazgatás többi része is olyan intézményi kultúrában működött, ami elfojtotta, sőt büntette a kreativitást. Valamiféle fellélegzés kezdődik most.”
Milyen paraméterek alapján maradhatnak állományban az MKI jelenlegi kutatói?
Feledy Botond: „Civilizáltan akarunk eljárni. Nem arról van szó, hogy nagyon absztrakt vonalat húzunk, hanem leülünk emberekkel, akik elmondják, ők mit láttak, mit tettek. (…) Nagyon-nagyon nehéz generálisan vonalat húzni, és pont a most elkezdett beszélgetésekben kell tudnunk emberről emberre megnézni, hogy ki az, akiben a bizalom helyreállítható.”
Ez az adás nem készülhetett volna el olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű platformon! Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
