„Ki kell nyitni a Tisza felé is, vagy be kell zárni az egészet” – megszólal Tusványos erdélyi szervezője
„Hiteltelen szöveg volt sajnos. Ez is. Egyértelműen oroszpárti volt az irány, mélyenszántó ideológiai, kultúrtörténeti megalapozással” – mondja Toró T. Tibor Orbán Viktor idei tusványosi szereplésének arról a részéről, amikor a volt miniszterelnök arról beszélt: hazugság, hogy ő oroszpárti lett volna. Tusványos erdélyi szervezője, az Erdélyi Magyar Szövetség stratégiai bizottságának elnöke szerint vagy ki kell nyitni a rendezvényt és visszavinni az eredeti, vitázós, az értékek különbözőségét elfogadó irányba, vagy be kell zárni az egészet. Exkluzív interjú a megtérő Putyinról magyarázó főfideszesről, békákról a Fidesz-üstben, valamint a félisteni Orbán Viktor erdélyi mítoszáról.
– Hogy ízlik az árulók kenyere?
– Harminc éve esszük. Már akkor megkaptuk, amikor az RMDSZ-ben a Reform Tömörülés nemzeti liberális platformmal tíz éven keresztül a politikailag sokszínű egységet jelenítettük meg, aztán az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megalapításakor már pártütők lettünk, az ebből kinövő Erdélyi Magyar Néppárt létrehozásakor már egyenesen árulók. Pedig igazából ugyanazt képviseltük az elejétől fogva: az erdélyi magyar autonómia felette szükséges voltát. De gondolom, most a Fideszhez fűződő viszonyunkra utal.
– Arra. Miért most mondott olyan hegyeseket, hogy a diáktábor nem lehet a Fidesz pártrendezvénye?
– Azért elég régóta mondogattam Fidesz-kritikus szövegeket, még Tusványoson is, sorok között és többnyire kérdések formájában vagy feltételes módban, de ennyire közvetlen módon valóban nem fogalmaztam. Nem tudom, talán most állt össze a kép.
Vagy egyszerűen most szedtem össze a bátorságomat nem csak a Fidesz, de saját politikai közösségem felé is.
Azt azért tudni kell, hogy együtt nőttem fel a Fidesszel. Testvérként szinte.
– A házibuliban is ott volt, ahol Tusványos ötlete először felvetődött?
– Ott éppen nem. Az 1989 decemberében volt, de egy hónappal később, 1990 januárjában Kövér László egy fideszes küldöttség élén járt Temesváron. A frissen alakult helyi magyar ifjúsági szövetség elnöke voltam ott, a Fidesztől pedig kaptunk egy narancssárga stencilgépet ajándékba. Ők előtte a lengyel Szolidaritástól kapták, szimbolikusnak éreztük a továbbadását nekünk. Temesvárnak, Erdélynek. Innen már csak egy lépés volt egymásra találásunk a Németh Zsolt körül létrejött nemzeti kisebbségi csoporttal. A lényeg, hogy az utunk nagyon sokáig közös volt. Az emberin túl az értékrendi kapcsolat is megvolt.
– Már nincs?
– Jó tíz éve már, hogy elkezdett megromlani. Talán kicsit több is. Persze a Fidesz bizonyos részeivel, tagjaival máig élő és működő. Németh Zsolttal például a barátságon túl rengeteg érték köt össze, de leginkább Tusványos, azaz a Bálványosi Nyári Szabadegyetem, amelyet közös szellemi tulajdonunknak tekintünk. Ameddig csak bírtuk, próbáltuk azon a pályán tartani, amiért létrehoztuk.
– Hiszen Tusványos mindig a Fidesz rendezvénye volt, Orbán Viktoron kívül magyar miniszterelnök sosem szólalt fel rajta.
– Változott a Fidesz. Változtunk mi is. Lassan, fokozatosan. Tusványos sem egyik pillanatról a másikra változott meg, de mára tényleg kevéssé hasonlít a kezdetekhez – évről évre egyre többet követelt meg tőlünk „a haza”. Az, hogy a posztkommunista baloldalt és Gyurcsányékat nem hívjuk meg, egyértelmű volt 2004 után, de például az LMP és a Jobbik képviselői 2010-et követően rendszeresen kaptak meghívót. Az eredeti cél az volt ugyanis, hogy legyen egy hely, egy szabadegyetem, ahol meg lehet vitatni a magyar-magyar kérdéseket csakúgy, mint a román-magyar ügyeket. Ehhez jött aztán később a diáktábor, abból nőtte ki magát a fesztivál, de arra azért ügyeltünk, hogy a fókusz ne kerüljön le teljesen a szabadegyetemi programokról. Arra viszont nem sikerült eléggé ügyelni, hogy a pártpolitika ne telepedjen rá, és hiába voltak érdekes panelbeszélgetések közös dolgainkról, Tusványosból szép lassan szinte kizárólag az „Orbán-koncert” lett érdekes. Választási években, amikor tétje volt, egy idő után nem is volt már ildomos a Fidesz kihívójának tűnő pártból, mondjuk a Jobbikból hívni résztvevőt. Hát nem hívtunk.
Lassan főzettük magunkat, mint a békák. Van, aki ki tudott ugrani, én meg – bár egyre kevésbé tetszett, ami történik velünk – mindig találtam nyomós okot, hogy csináljuk tovább.
– Jó lenne hinni, hogy van eredeti Tusványos-eszme, amelynek őrzője ön és Németh Zsolt, de utóbbi még idén is felolvasta Orbán mellett ülve a levelet, amely szerint a tatárjárást is túlélte a magyarság, s „a poloskajárást is túl fogja”. Vastaps volt a válasz.
– Magyarországon sem tudta még kellő mértékben feldolgozni a választási győzelmet a győztes tábor, a vereséget pedig még annyira sem a vesztesek. Erdélyben ez hatványozottan igaz. A magyar közösség jelentős hányada tragédiaként éli meg a választási eredményt. Pontos százalékot nem tudok mondani, de látszott ez a háttérbeszélgetéseken, a baráti köreinkben, a közösségi háló minden szegletében. Könnyen megkapod a magadét, ha megpróbálod elmondani, hogy Magyarországon három és félmillió ember így gondolta helyesnek, talán nem mind megvezetett, talán tudják, mi a jó nekik.
Erdélyből többnyire ez úgy néz ki, hogy három és félmillió elvetemült vagy megtévesztett ember meggondolatlan szavazatával elvette tőlünk a félisteni magasságokban létező Orbán Viktort, a nemzet örökös miniszterelnökét.
Németh Zsolt barátom ellentmondásosnak mondott megnyilvánulásait is ennek tudom be. Ő is keresi még az utat, a helyét. Meddig lehet elmenni? Mi a mozgástér? Ő is főtt a Fidesz-üstben, az ő élete is rajta van ezen.
– Az öné is, leginkább azon, hogy a Fidesszel a háttérben megtörje az RMDSZ egyeduralmát, autonomista irányt adjon az erdélyi politikának. Eltékozolt élet volt ez?
– Szeretném hinni, hogy azért a dicsőséges kudarcok mellett vannak eredményeink, még ha azok sokszor dicstelenek is. Hinni, hogy a mérlegünk azért inkább pozitív. De kétségtelen, hogy ha a nagyképet nézzük, lehet ilyen pesszimista olvasata.
– Zsákutca volt az autonómiás különcködés?
– Inkább úgy mondanám, hogy ránk omlott a hegy az ösvényen. Kikerültük, próbáltunk előre menni, de nem ott vagyunk sem a Fidesszel, sem az erdélyi magyar közösség képviseletében, ahol induláskor elképzeltük és megterveztük, hogy leszünk. Ugyanakkor az is tény, hogy a közösségi autonómia különböző formáinál máig nem találtunk jobb stratégiai megoldást, továbbra is azt kellene a román törvényekbe foglalni és működtetni. Ebből a szempontból felületes és igaztalan lenne utunkat zsákutcaként értékelni, nincs még meg a történelmi perspektívája ennek az ítéletnek.
– Az RMDSZ-be visszamenni megalázó lenne?
– Nem is lenne célravezető. Az erdélyi magyar pluralizmus érték, és ezt mi képviseljük hitelesen. Remélem, ezt az új magyar kurzus is felismeri.
– Biztosan érték? Az egyre zsugorodó erdélyi magyarság érdeke inkább az összefogás lenne, az egységes etnikai képviselet, nem?
– Nem létezik, hogy egymillió ember ugyanúgy gondolkodjon. Hogy ugyanolyan legyen az értékrendje. Számunkra a politikai pluralizmus az erdélyi magyar társadalomban evidencia, ugyanakkor az etnikai politizálás fennmaradásának garanciája. Ha nincs több értékalapon működő magyar szervezet, közösségünk egy része elcsángál másfele. Román szervezetekhez csapódnak. Van erre példa főleg az erdélyi nagyvárosokban bőven. Mi az egyéb programatikus tényezőn túl ezt ismertük fel, és igyekeztünk alternatívát kínálni azoknak, akik az RMDSZ-ben nem találják a helyüket. Több száz magyar többségű önkormányzat van Erdélyben – eleve lemondasz a minőségről, ha a versenyt ezekben zárójelbe teszed. Budapestet ez egy idő után már nem érdekelte. Pedig, noha az egységes fellépés magyar stratégiai kérdésekben fontos, hiszen a románok felé csak így tudunk hatékonyan érdeket képviselni, ez nem zárja ki a pluralizmust. Sőt, mozgásteret teremt az egyeztetett, egymást kiegészítő érdekérvényesítő taktikáknak.
– A Fidesz másképp gondolta egy idő után.
Igen, a Fidesz diktálta magyar nemzetpolitika doktrínája az lett, hogy „egy ország, egy szervezet”. Szerintünk ez egy felületes, leegyszerűsítő közelítés, amely nem szolgálja a nemzeti érdek érvényesítését sem befele, sem kifele.
– A lehetőséget megkapták, de nem tudták leváltani az RMDSZ-t 2012-ben. Csoda, hogy a Fidesz ezt látva kihátrált önök mögül?
– „Tibor, game over!” – ezt mondta nekem Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes akkortájt. Lehettek volna türelmesebbek. Sajnos, nem tudtuk őket meggyőzni arról, hogy a pluralizmus nem veszélyforrás, hanem éppen az etnikai politizálás fennmaradásának garanciája. Meg persze mi is lehettünk volna ügyesebbek, hatékonyabbak szándékaink megjelenítésében.
– Ha Erdélyben amúgy mindenki fideszes, hogyhogy nem állt önök mellé a nép, amikor Orbán még önöket favorizálta?
– Ez nem ilyen egyszerű, hogy Orbán Viktor azt üzeni, mostantól ránk szavazzanak, aztán az úgy is lesz. Az RMDSZ és az általa képviselt Bukarest-centrikus politika valós beágyazottsággal bír, de a mi Erdély-centrikus politikánk, amely ezt kellően ellenpontozza és kiegészíti, lassan felnőhetett volna mellé. Az én célom vezetőként mindig ez volt, nem az, hogy le- illetve felváltsuk a másikat. A leváltásnak szerintem nem volt soha valóságalapja, bármennyire is így gondolták a Fidesz illetékes döntéshozói a 2010-es nagy visszatéréskor. Hogy ha már az RMDSZ-szel nem értenek szót, hiszen számtalan, a Fidesz szempontjából jogos feszültség terhelte ezt a viszonyt, akkor tesznek egy másik lóra, konkrétan az akkor legígéretesebbnek látszó alternatívára, a Tőkés László nevét és értékrendjét a zászlajára tűző Erdélyi Magyar Néppártra, amely aztán átveheti a képviselet monopóliumát és innentől kezdve megy tovább a „business as usual”… Ez nem így működik, ez a doktrína nagy mértékű felületességre és tájékozatlanságra vall.
Nem a „vagy-vagy”, hanem az „is-is” nemzetpolitikai közelítés a megfelelő egy olyan komplex társadalom képviseletére, amilyen Erdély és az erdélyi magyarság.
Ha súroltuk volna a 2012-es romániai önkormányzati választásokon a magyar szavazatok egyharmadát, akkor megkerülhetetlen lett volna a mi autonómiapárti politikai irányvonalunk. Sajnos ez akkor nem sikerült. A Fidesz döntéshozói pedig mélyebb elemzés nélkül levették a kérdést a napirendjükről és kihátráltak mögülünk. Egyben az autonómia ügyének képviselete mögül is. Szerintem ez egy elhamarkodott és téves döntés volt.
– Ha nem hátrálnak ki, ön nem is távolodik el tőlük? Akárhogy rombolhatja a Fidesz mondjuk a magyarországi jogállamot, amíg önöket támogatja, addig nem szólt volna?
– Nem tudom, mi lett volna, ha…
– Azért érti a kérdést, ugye?
– Persze. Hogy a magyarországi demokrácia és jogállam mennyire fontos nekünk ott, a határon túl.
– Úgy tűnik, semennyire.
– Nem így van. Az ember magasabb rendű célokért egy darabig hajlamos elnézni hibákat, de azok gyűlnek azért. 2010-ben még nagyon lelkesek voltunk. Az új alkotmányhoz módosító javaslatunk is volt. Elképesztő érzés volt, hogy megkérdeztek minket, határon túliakat is! Az állampolgárság, a szavazati jog… Ezekért is lelkesedtünk.
– Kaptak is pénzt, paripát, megkapták a Demokrácia Központokat, a honosítás, a szavazás intézését. Nem bánja, hogy ilyen inkorrekt, ellenőrizhetetlen szavazási rendszert vezettek be az önök segítségével?
– Eleinte tényleg vitt minket a lelkesedés, és azért sem problémáztunk a szavazás módján, mert evidencia volt, hogy az eredélyiek szinte egyhangúlag Orbán Viktorra szavaznak, hiszen tőle kapták az állampolgárságot, a választójogot is. Nem volt számunkra nagyon jelentősége a választás módjának, mi leginkább azon dolgoztunk, hogy a részvétel az erélyiek körében minél magasabb legyen, mintegy visszaigazolásként a határokon átívelő nemzetegyesítő döntéseknek.
– Miért szavazzanak, ha egyszer nem tesznek bele a közösbe?
– Az Országgyűlés napirendjén azért vannak fontos témák, amelyek nem csak az anyaországiakat, hanem az egész nemzetet érintik. Minket, külhoniakat is.
– Az is érint, amit Trump csinál, mégsem szavazhatunk Amerikában, mert nem a mi pénzünket költi.
– Azért nem szavazhatunk, mert nem vagyunk az amerikai nemzet része. A magyar nemzetnek meg szerves része vagyunk.
A szavazás lehetőségét tehát továbbra is jónak tartom, azt viszont nem, hogy vissza lehet élni vele. A módját tehát át kell tekinteni és rendbe kell tenni, az egészen biztos.
De amúgy szinte csak szimbolikus a szavazatunk.
– Múlt már rajta kétharmad.
– Egyszer valóban, de mennyit is tudunk meghatározni mi? Két mandátumot. 199-ből. Nagyjából két százalékot. Nem olyan nagy arány, szerintem ha ez így marad, az sem nagy gond. Az volt a gond inkább, hogy a Fidesz kisajátította a nemzeti gondolatot. Ezt viszont azért tehette meg, mert a baloldal átengedte neki.
– Most viszont nem a baloldal van kormányon, bár nem is a Fidesz.
– Jelenleg úgy látszik, az új kormánynak nem tartozik a főbb prioritásai közé a nemzetpolitika, vagy ahogyan most nevezik, a magyarságpolitika. Leglábbis egyelőre. Értem én és megértem, hogy a NER lebontása, a jogállami sérülések kijavítása prioritást élvez, de a határokon átívelő nemzetegyesítés vívmányainak megerősítése legalább olyan fontos.
– Ott lengedez a székely szászló a parlamenten továbbra is!
– Szép, szimbolikus gesztus, de a kormányon belül a nemzetpolitika helyettes államtitkári szintre került a kulturális minisztériumban. Ezt is lehet szimbolikus gesztusnak értékelni. Nem teszem, mert hogy mennyire fontos a nemzetpolitika, azt nem csak a szimbolikus gesztusok, hanem a gyakorlat fogja eldönteni.
– Három hónap telt el, pénzeket kellene hazahozni az EU-ből, energiaválság van és hőkupola…
– Tudom, és nem is vagyok türelmetlen, csak azt mondom: hiba lenne megismételni a posztkommunista baloldal kormányainak hibáját, és ismételten teljes egészében átengedni a határon túli magyar közösségek ügyét az ellenzéknek. Az lenne a szerencsés állapot, ha a nemzetpolitika pártok feletti lenne, illetve mindegyik párt identitásába a maga természetes módján beépülne a határokon átívelő nemzet egysége és a külhoni magyarok iránt vállalt felelősség.
– Nagyváradig gyalogolt el Magyar Péter a kampányban. Budapestről. Ennyi energiát a szó szoros értelmében biztos nem szánt senki más a magyar-magyar kapcsolatra.
– Igaz, az is szép gesztus volt, még akkor is, ha a zarándoklatnak legalább annyira volt belpolitikai relevanciája, mint szimbolikus értéke a külhoni közösségek irányába. Az a tény, hogy végiggumicsizmázta háromszor Magyarországot, az is nagyon kellett a győzelméhez. Ezt valamikor a Fidesz is tudta, de a négy kétharmad hatalomgyakorlás elfeledtette velük. Magyar Péter visszahozta a közvetlen, földközeli politizálás gyakorlatát, bizonyítva, hogy enélkül csak ideig-óráig lehet uralni a társadalmat.
– Közben Magyar szavazói egy része idegenkedik az erdélyiektől, Demeter Szilárd vagy Orbán János Dénes jut eszükbe önökről. Bánja?
Egyik Magyarországon élő erdélyi sem tesz jót a magyar összetartozás ügyének, aki túlbuzgóságában nem hidat ver, hanem az árkot mélyíti az anyaország és a külhoni közösségek között.
Soha nem volt ilyen rossz az imidzsünk Magyarországon, ez tény.
De Erdély nem csak az ilyenféle, egyébként értékes és tehetséges emberekből áll, akik a hatalom közelségében elfelejtik az otthonról hozott alázatot, amely nélkül a közszolgálat könnyen visszájára fordul.
– Meghívná tehát Magyar Pétert, a Tiszát a jövő évi Tusványosra?
– Meg. Orbán Viktornak, legyen hatalomban vagy ellenzékben, mindig helye van Tusványos előadói között: ezt diktálja becsület és amúgy is szerves része a bálványosi folyamatnak, ő is együtt nőtt és változott vele. De ez nem jelentheti, hogy kizárólagos helye van, mint ahogyan a Fidesz politikai és szellemi közösségének sem. Hogy miniszterelnöki, miniszteri vagy alacsonyabb szinten, esetleg a holdudvar szakértői szintjén, azt most korai megmondani, hiszen ez nagy mértékben függ a magyar belpolitika alakulásától, mondanám, annak normalizálásától. Az viszont biztos, hogy a Tisza képviselői nélkül az eredeti alapértékek szempontjából hiteles Tusványost nem lehet tartani. Vagy ki kell nyitni Tusványost és visszavinni az eredeti, vitázós, az értékek különbözőségét elfogadó irányba, vagy be kell zárni az egészet, abba kell hagyni. Tudom, hogy amikor ezt elmondom, rögtön lesz 500 komment, nagyrészt az enyéimtől, hogy mekkora áruló vagyok, de elmondom akkor is, mert úgy érzem, igazam van.
– Nem lett volna elegánsabb, gerincesebb akkor elmondani ezt, kiállni a nemzeti ügy kisajátítása ellen, amikor még kormányon volt a Fidesz?
– De. Akkor lett volna elegánsabb, érdekesebb. Tudom. Meg öngyilkos akció is lett volna.
Hősi halottnak nyilváníthattak volna utána, az unokáim meg esetleg büszkék lehettek volna rám, milyen jól megmondtam.
Régóta vitatkozunk mi a belső köreinkben, hogy mikor minek jön el az ideje. Én türelmetlenebb voltam mindig, a többiek meg óva intettek – alapító elnökként, ennek a közösségnek a meghatározó arcaként viselkednem kellett. Ettől még jogos, amit mond, ez hitelességi probléma, kritikám hitelességét is kikezdheti, de érvényességét talán nem. Fel kell dolgoznia mindenkinek, hogy mikor és miért nem szólalt meg akkor, amikor először érezte, hogy nincs minden rendben. Én is ezen vagyok.
– Amikor mondjuk négy éve kevert fajúakat emlegetett Orbán Viktor a tusványosi színpadon, mi járt a fejében, hogy még akkor is megvédte?
– Tény, hogy próbáltam magyarázni. Hiszen megkérdeztek róla. Olyankor valamit mondani kell. Bevallom, az én fejemben az volt, hogy Orbán Viktor ott Kós Károly azóta archaikussá vált szóhasználatával él – hogy biztosan nem úgy használja a faj szót, ahogy a nácik használták.
Egyszerűen elképzelhetetlennek tartottam, hogy a fajkeveredést abban az értelemben használja.
Biztosan azt akarta mondani, hogy civilizatorikusan kevert a történet, s arról szól, hogy a zsidó-keresztény kultúrát az iszlám ne lazítsa fel. Tapasztalt politikus is hibázhat, gondoltam.
– Hogy a keresztény kultúrának Putyin lett a védelmezője ebben a narratívában, ahhoz mit szólt?
– Ez volt az egyik fő gond a NER-rel. A rendszerszintű korrupció sem elfogadható, de könnyen magyarázható azzal, hogy ez az egyetlen útja helyzetbe hozni a globális nagytőkével szemben a nemzeti tőkésosztályt, amely majd a jó ügyeket támogatja, ezért van rá szükség. Hogy ennek mennyi az igazságtartalma, az most világosan látszik. Nekem a legnagyobb problémám mindenesetre az euroszkepticizmust jóval meghaladó, Európa-ellenességig és Putyin-pártiságig fajuló külpolitikával volt, amellyel sosem tudtam azonosulni. Erős meggyőződésem, hogy a mi helyünk, Magyarországnak és leszakított közösségeinek, Európában van, annak minden tökéletlensége ellenére is.
Erdélyben viszont nagyon népszerű lett Orbán Viktor okfejtése, hogy Európának vége, gyenge, ahhoz pedig, hogy megmaradjunk, a „fehér és keresztény” oroszok kellenek…
– Volt KGB-s Puyin is, még Kirill pátriárka is, ráadásul muszlimokkal öletnek keresztény ukránokat…
– Nekem nagyon komoly fideszes politikus magyarázta teljes átéléssel, hogy Putyin megtért. Hogy Kirill pátriárka a szellemi vezetője. És hogy ők a kereszténység védelmezői. Sok régi harcostársam mondja, hogy a fehér, keresztény Európa van veszélyben, azt kell megvédeni mindenáron, emellett minden másodlagos, még az erdélyi magyarság autonómiája is. Ebből a szemszögből meg lehet magyarázni aztán minden külpolitikai vadhajtást, még az extrém oroszpártiságot is. Végveszélyben bármit megbocsátanak az emberek.
– A Simion-ügyet is megbocsátották Orbánnak. Ezért?
– Azért mégsem szavaztak Simionra, nem követték a burkolt orbáni útmutatást. De nyilván megbocsátották. A felmentés logikáját abban a közvélekedésben kell keresni, miszerint Simion elnöksége esetében a tét csupán taktikai egy leendő patrióta univerzumban, de a muszlim veszély és a fehér, keresztény civilizáció megmaradása Európában történelmi kihívás. Rengetegen, többek között Orbán Viktor beszédeinek hatására, vallják ezt. És onnantól, hogy valaki elhiszi, hogy Európának vége, koherens és világmagyarázó minden euroszkeptikus tusványosi világértelmezés. A baj ezzel csak az, hogy jó eséllyel hamis premisszára épül, hiszen Európa megújuló képességét becsüli alul.
– Most viszont azt mondta Orbán Tusványoson az ön füle hallatára is: hazugság volt csupán, hogy ő és a kormánya oroszpárti lett volna.
– Hiteltelen szöveg volt sajnos. Ez is. Egyértelműen oroszpárti volt az irány, mélyenszántó ideológiai, kultúrtörténeti megalapozással.
– Nem is a Fidesztől, inkább a sajátjaitól tartott, amikor nem szólalt meg az elmúlt években ezek ellen?
– Ebben az ügyben pont megszólaltam, többször is, akár a Bálványosi Szabadegyetem keretében is. Nem rejtettem véka alá, hogy szerintem Európában van a helyünk. Vezetőként kötelességed megjeleníteni politikai közösséged többségének a véleményét, de az is feladatod, hogy hatással légy annak alakulására. Ez az a dilemma, amelyre nem mindig születik jó válasz.
Jó lett volna, persze, megszólalnunk egyéb, a magyarországi belpolitika szempontjából fontos elvi kérdésekben is, de lehet, hogy politikai közösségünk szétesésével fizettünk volna ezért.
Legalábbis sokan gondolták közülünk így.
– Most egyben van ez a közösség?
– Az életem azzal telt, hogy egyesítsem a székely és nem székely erdélyi magyar seregeket. Lehetetlen vállalkozás. Erdélyi magyar közösség a szónak a köznapi értelmében nincs. Nincs, de mégis van. Vagy legalábbis kellene, hogy legyen. Ha sokszor elmondjuk, hogy van, akkor lesz is. De igazi közös nevezőt megtalálni szinte lehetetlen. Én a székelyeknek mindig szórványbeli voltam, Temesváron meg azt mondták rám: a székely. De ettől szép a feladat.
– Múlt időben beszél. A pártpolitikát nem is viszi tovább?
– Nem vagyok már tagja az Erdélyi Magyar Szövetség operatív elnökségének, a párt országos stratégiai bizottságának elnökeként inkább elvi és programatikus kérdésekkel foglalkozom, mint a mindennapi működést meghatározó döntézhozatallal. Igen, ez már távolodás az aktív frontpolitikától. Nem érzek kihívást benne, mint egykoron és ez nem csak a sokéves politikai küzdelemmel járó kiégés jele, hanem a meggyőződés, hogy a megváltozott körülményekhez új emberek kellenek. Csomortányi István elnökhelyettesünkben látom azt a fiatal, radikalizmusában is megfontolt politikust, aki új lendületet hozhat az Erdélyi Magyar Szövetség érdekérvényesítő politikájában, a „Soha többé RMDSZ!”-jelmondatot tűzve a zászlóra. E radikális mottó mögött én nem az együttműködés tagadását látom, hanem a politikai versenyből eredeztethető új minőség és az egyenrangú felek közötti kölcsönös tisztelet kialakítására való törekvést vélem felfedezni. Jelenleg ez nagyon nincs így, ezért szükséges a radikális fellépés.
Csomortányi lehet tehát ennek a tábornak a Magyar Pétere. Ha felveszi a gumicsizmát és elindul Erdélyben, akkor az RMDSZ képviseleti monopóliuma veszélybe kerülhet.
Főleg, ha a Tisza-kormány meghaladja a Fidesz „egy ország-egy szervezet” doktrínáját és a „vagy-vagy” helyett az „is-is” mentén képzeli el Budapest nemzetpolitikai szerepét és mindenkivel szóba áll, aki tényező az erdélyi magyar politikában.
– Ki az a mindenki? Az RMDSZ és önök?
– Kis egyszerűsítéssel két politikai tábor van most Erdélyben, és talán még egy kialakulófélben. Az egyik, a legnagyobb, az RMDSZ, a másik, a kisebb, az EMSZ, vagyis az én politikai közösségem. A kettő között vagy mellett alakulgat inkább mozgalmi és szakértői műhely szintjén egy főleg nagyvárosi értelmiségiekből álló csoportosulás, a klasszikus értelemben inkább baloldali értékeket valló, szociálisan érzékeny Egyenlőbb Erdélyért Mozgalom, amely még nem párt ugyan, de akár azzá is válhat. Értékesek, jól tematizálják a közéleti kérdéseket, szakmailag is helytálló, amit képviselnek, de „gumicsizmájuk” egyelőre nincs. Politikai mozgósítás szempontjából használható hálózata az RMDSZ-nek van, meg nekünk. Kicsit hitehagyott, mostoha a mi hálózatunk, de még létezik, az RMDSZ és a Fidesz megsemmisítésünkre törekvő évtizedes gyakorlata ellenére. Ha egy karizmatikus és elkötelezett vezető képes felrázni ebből az állapotból, akkor valódi alternatívát jelenhet.
Ha a Tisza-kormány csupán semleges maradna az erdélyi magyar politikai szervezetek irányába, máris lenne esélye az egészséges erdélyi pluralizmusnak.
– Lesz pénz a jövő évi Tusványosra, ha nem a Fidesz fizeti majd magyar adóforintokból?
– Nem tudom. A szabadegyetemet meg kellene tudnunk rendezni saját forrásból is. Legfeljebb kisebb lesz. Szerényebb, de büszkébb Tusványos, amely szerethető és közelebb van az alapítók eredeti szándékaihoz. Én ezzel ki tudnék békülni jövőre.
Fotók: Vörös Szabolcs / Válasz Online
Ezt az interjút nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
