NER-akták: a „bűnbánó” Balásy eddig 150 milliárdos profitot termelt
Mick Jagger, Michael Jordan, Jerry Bruckheimer és Balásy Gyula között a leglényegesebb különbség, hogy míg előbbiek a saját erejük és képességeik termékei, utóbbi egy elképesztően drága politikai átverésé, amit úgy hívnak: „nemzeti nagytőke”. A Kontroll hétfő videójából világosan kiderül, hogy az ott felhalmozott hihetetlen vagyonok alapja nem is valódi tulajdonlás: a politikai rendszerváltás első szelére kártyavárként omlik össze az egész. Balásy ráadásul 80 milliárd forintnyi érték visszaadásáról beszél, miközben a cégek nyilvánvalóan nem érnek ennyit, hiszen állami megrendelésekkel a jövőben nem számolhatunk. Ez egyébként a fele annak az összegnek, amelyet ő profitként megtermelt az elmúlt években. A sírós hétfői interjú nyomán közöljük a NER-akták – az Orbán-korszak 50 legpiszkosabb ügylete című Válasz Offline utószavát.
Orbán Viktor a 2013-as tusványosi beszédében hirdette meg a nemzeti tőkések programját. Eltelt közel másfél évtized, és kijelenthető: a mű elkészült. Perverz privatizáció, milliárdos jachtok, poszterautók és az egészet körüllengő pénzes proliság. Olyasmi született sokszoros léptékben, amivel szemben a jobboldali-konzervatív közönség anno meghatározta önmagát.
A nyolcvanas években a Ferrari Testarossa sokkal több volt divatos autónál, valóságos kulturális ikonná vált. A maranellói gyárnak ekkoriban már az Egyesült Államok volt a legfontosabb piaca, nem függetlenül a Testarossa világhírnevét megalapozó Miami Vice-tól. Michael Mann filmsorozatának köszönhetően a rácsozott oldalsó légbeömlőkkel szerelt hófehér Ferrari nézők millióinak retinájába égett bele, és olyan hírességek vásároltak az 1996-ig gyártott típusból, mint Mick Jagger, Michael Jordan és Elton John.
Az olasz csodakocsik következő hullámát már Ferruccio Lamborghini manufaktúrája szállította. A kilencvenes évek csúcsautója a Lamborghini Diablo lett: 4 másodperc alatt érte el a 100 km/h-t, versenyautós kialakítása és felfelé nyíló ajtajai dizájnosak, egyszersmind irritálóan agresszívek voltak. Nem véletlen, hogy olyan figurák vásároltak maguknak az „olasz ördögből”, mint az üzletemberkorszakát élő Donald Trump, a filmproducerként többek között az Armageddont jegyző Jerry Bruckheimer és Hulk Hogan pankrátor.
Nem tudni, hány ember lehet a világon, akinek egyszerre van Ferrari Testarossája (állapottól, évjárattól, futásteljesítménytől függően mai áron 50 és 100 millió forint között) és Lamborghini Diablója (valahol 120 és 300 millió forint között), de Magyarországon biztosan él egy. Balásy Gyulának hívják. Ő a Lounge és New Land nevű magyar médiacégek tulajdonos-vezetője. Ahogy a NER-aktákból is kiderül, e vállalkozások gyártják – vagy alvállalkozókkal gyártatják – lényegében az összes kormányzati kommunikációs terméket a Soros-plakátok óta. Balásy járműveiről a 444 három évvel ezelőtti videóriportjából értesülhettek a magyar adófizető polgárok.
Mick Jagger, Michael Jordan, Jerry Bruckheimer és Balásy úr között a leglényegesebb különbség, hogy míg előbbiek a saját erejük és képességeik termékei, utóbbi egy elképesztően drága politikai átverésé, amit úgy hívnak: „nemzeti nagytőke”. Balásy ugyanis nem abból vett Ferrarit és Lambót, hogy ő dobta a legtöbb hárompontost a nemzeti kosárligában, vagy eladott filmeket és lemezeket a világpiacra. Balásy Gyula valójában egyetlen dolgot tud:
az ő cégein folyatta át a legtöbb közpénzt a propagandaminisztérium.
A vele három évvel ezelőtt készült videóinterjú a NER történetének egyik legkellemetlenebb audiovizuális élménye. Kiderült, hogy az egész Kárpát-haza egyik legtöbbet kereső, ráadásul kommunikációs feladatokat teljesítő vállalkozójának lényegében egyetlen kész válasza sincs arról, hogy mivel foglalkozik. A self-made man életérzést – orosz oligarchákhoz és súlyosabb kelet-európai nepperekhez hasonlóan – utólag vásárolta magának; a valaha autóskártyákon és Turbo rágó papírokon látott drága gépjárművek formájában.
Ezeket a vagyontárgyakat végső soron a magyar adófizetők állták. Döbbenetes összegekről beszélünk: a kiszervezett állami kommunikációval foglalkozó Balásy-cégek – ahogy a NER-aktákban megírtuk – 2016 óta nagyjából 116 milliárd forint profitot termeltek. És ebben még nincs ott a 2025-ös, valamint az idei adat. Tehát inkább 150 milliárd lesz az.
Értékmentés
„Társadalmi felelősségvállalásként értelmezem a befektetéseink jó részét is, hiszen az ingatlanfejlesztési piaci tevékenységünk egyfelől nyilván üzleti döntéseken alapul, másfelől azonban társadalmi szintű értékmentés. A város legjelentősebb, a teljes pusztulás határán álló, funkciótlan és üres műemlék épületeit igyekszünk megmenteni az utókornak.” E sorok Tiborcz István „vállalkozótól” származnak. A miniszterelnöki vő az Octogon magazinnak adott fizetett PR-interjúban igyekezte társadalmi értékmentőként megörökíteni önmagát.
Ez lenne tehát a valódi „nemzeti nagytőke”, amely nem is befektet, hanem megment. És csak a szépre, jóra rest ember nem képes észrevenni, hogy Tiborcz egyfajta pannon Cosimo de’ Medici, netán új Széchényi Ferenc, hogy valaki ismerősebbet mondjunk. Sajnos azonban van itt egy apróság, amit a főszereplő rendre kifelejt a pontosan megtervezett nyilatkozataiból: hogy ezt a nagyszabású „társadalmi szintű értékmentést” jórészt csillagászati összegű vissza nem térítendő állami támogatásból, kormányzati ajándék befektetésből és baráti hitelből finanszírozza.
Csupán a legkirívóbb példa, amelyet a NER-aktákban is megörökítettünk: a Tiborcz-féle magántőke- és ingatlanalapok úgy vettek meg szinte mindent, hogy közben legalább 325 milliárd forintnyi ingyenbefektetést kaptak különböző állami tőkeprogramokból.
Ki visel itt terhet, illetve anyagi kockázatot? A magyar állam és adófizetői.
Ki húz hasznot a kész vagyontárgyak után? Privát ingatlanalapok, illetve tulajdonosaik.
A Tiborcz István által körülírt társadalmi felelősségvállalásról, értékmentésről szóló modell természetesen működik – Olaszországban. Magáncégek, különösen a luxus- és divatiparban tevékeny vállalkozások hatalmas lépéseket tettek az olasz művészeti örökség megmentése, restaurálása érdekében. Róma egyik „csodája”, a Trevi-kút megújítását a Fendi divatház 2,2 millió euróval finanszírozta. A Colosseum renoválásába a Tod’s Group luxuscipőmárka tulajdonosa, Diego Della Valle szállt be 25 millió euróval, reklám- vagy tulajdonjogigény nélkül, „erkölcsi kötelességből”. A milánói Scala Operaház épületének, archívumának és díszleteinek megmentésére a Prada luxusdivatház, a Pirelli gumiabroncsgyártó és más cégek szövetkeztek. A sort hosszan lehetne folytatni más országok példáival, de persze idehaza is voltak látványos és valóban társadalmi felelősségvállalásként értelmezhető költekezések Demján Sándortól a Richter Gedeon gyógyszeripari nagyvállalatig.
Az igazi társadalmi szintű értékmentés tehát nem úgy néz ki, hogy az olasz állam odaad milliókat a Fendinek vagy a Tod’snak, amiből aztán ők kifizetik a magánprojektjeiket. Ezeket a vállalkozásokat azért említettük jó példaként, mert a saját, piacon elért eredményeikből adtak vissza (nem is keveset) a köznek.
Földön, vízen
Pár éve nagyot robbant a sajtóban, hogy egy ismert üzletembert (sőt: a családtagjait is!) sikerült lefotózni egy luxusjacht fedélzetén. Már maga a hajó is szenzáció volt a méretei és az ára miatt: hüledezett rajta mindenki, aki csak látta. Miből? És főleg: minek? Nem lenne jobb a kisebb hajó és a nagyobb szerénység? „A legtöbb milliárdos, amikor jachtot vásárol, lényegében színpadot vesz magának” – írta egy világlap, utalva arra, hogy a nyílt víz a legjobb terep a paparazzóknak.
Ha a kedves olvasó arra gondol, hogy az iménti sorok Mészáros Lőrincről szólnak, téved. Ugyan 2023-ban őt is sikerült lefotózni a Rose d’Or nevű, 63 méter hosszú luxusjachton, de itt most Jeff Bezosról, a világ egyik leggazdagabb emberéről, az Amazon alapítójáról volt szó, akit Koru nevű óriásjachtján kaptak lencsevégre. A színpados metafora a Vanity Fair cikkéből származik. Bezos esetét a kontraszt miatt idéztük fel: Mészáros Lőrinccel ugyanaz történik vízen, ami Balásy Gyulával a földön. Magyarország újdonsült leggazdagabb embereként körbenézett, hogy mik a gigapályás self-made manek kellékei, és mivel a G osztályú Mercedes és a helikopter már kevés volt, jöhetett a jacht. Apró szépséghiba, hogy a szuperdrága hajó fedélzetén sikerült a lehető legprolibb energiaitallal, egy dobozos Hell-lel megjelenni.
Új reneszánszhoz új Mediciek kellenek – nekünk Mészáros Lőrinc és Várkonyi Andrea jutott.
A magyar Jeff Bezos megint csak nem saját ötletéből és erejéből jutott a luxusjachtig, hanem lényegében rámutatással keletkezett.
A varázslat neve csupán két szó: túlárazott közbeszerzés. Ez lenne a nagy „tudomány”, melynek segítségével akkora profitokat lehet kiszívni a nagy állami és EU-s építkezésekből, amekkoráról talán az Amazonnál is csak álmodnak.
Mi a probléma?
A „nemzeti nagytőke” obszcén mértékű gazdagodásának az elmúlt másfél évtizedben egyfajta természetes védelme alakult ki fideszes körökben. Ennek fő pillére így hangzik: itt legalább magyar emberek dolgoznak Magyarországon tartott haszonnal, nem úgy, mint a Strabag Demokraták Szövetsége idején. Mészáros Lőrinc (és a többiek) nem globalisták, hanem patrióták, akik magyarok sokaságának biztosítanak munkát, vagyis – ízlésproblémák ide vagy oda – Orbán Viktor hatékony partnerei a nemzet felemelkedéséért vívott harcban.
Ez az érvelés nagyon sok sebből vérzik. A „nemzeti nagytőke” legsúlyosabb átverése, hogy csak látszólag nemzeti: a megszerzett vagyon tetemes része elhagyja az országot és – ügyelünk a megfelelő terminus technicus kiválasztására – hülyeségekben hasznosul. Mészáros Lőrinc szuperbankjának cége Máltán lízingelte a Rose d’Ort, melynek értéke piaci információk alapján 27 milliárd forint. A NER-oligarchák eggyel korábbi generációjához tartozó Nyerges Zsolt Dubajban, a Royal Amwaj Residences elnevezésű komplexumban vásárolt luxusnyaralót, hozzávetőleg 5-600 millió forintért. Szíjj László kormányközeli üzletember luxusjachtját, a Seagull MRD-t 33 millió euróért (forintban tízmilliárdos tétel) árulták. Matolcsy Ádám rendszeresen Dubajban ver megszerzett százmilliói hátsójára. Balásy Gyula közel 2,5 milliárd forintnyi dollárért vásárolt luxuslakásokat Miami Beachen. Nem soroljuk tovább, a lényeg ebből is látható. A nemzeti nagytőke viselkedése mélyen hasztalan és jórészt nemzetietlen.
Még a „tőke” szó sem igaz erre a körre, hiszen olyan „vállalkozókról” van szó, akik nem tűz, hanem a kemence melegén nőttek fel. Tőkés klasszikusan – nem marxilag – az, aki piaci és információs versenyben működik, valamint viseli a veszteség kockázatát. A kinevezéssel milliárdossá változtatott államfüggő vállalkozók formailag ugyan magántulajdonosok, a cégeik is így vagy úgy a kapitalizmus rendszerében működnek, de vagyonuk eredeti forrása minisztériumi előszobákban és stadionok VIP-páholyaiban keletkezett.
Őket tőkésnek nevezni olyan, mint valakit hegymászónak, akit helikopterrel vittek a csúcsra.
A „nemzeti nagytőke” mai állapotában ráadásul pontosan úgy néz ki és úgy viselkedik, mint amivel szemben – ahogy már fent írtuk – a jobboldali-konzervatív közönség anno meghatározta önmagát. Emlékszünk még a Rolls-Royce Phantommal közlekedő Fürst György egykori MSZP-s terézvárosi alpolgármesterre? A helikopterező SZDSZ-es Kóka Jánosra? A luxusnyaralóját a vagyonnyilatkozatából „kifelejtő” Medgyessy Péterre? És arra, hogy a Fidesz egykor a „luxusbaloldal” kifejezéssel revolverezte mindezt?
Talán a műfaj megengedi, hogy zárásként elmeséljünk egy történetet. 2018 körül, a Heti Válasz bezáratásakor hallottuk többen a szerkesztőségből. A kegyvesztett Simicska Lajos egyik harcostársáról szólt (nevezzük Zs.-nek), aki egy 2015 – vagyis a nagy szakítás – utáni fogadáson beszédbe elegyedett az ismert borásszal (K.). A párbeszéd a következők szerint alakult:
- Zs.: Elvesztjük az összes állami megrendelést, nem tudom, mi lesz a céggel.
- K.: Ne bánkódj, volt sok jó évetek. Ki kell menni a piacra, ott az egész külföld, most kell érvényesülni.
- Zs.: De az isten szerelmére, én ahhoz nem értek!
Helyben vagyunk. A „nemzeti nagytőke” a tizenhat éves kormányzás talán legnagyobb átverése.
Pedig volt rengeteg.
Aki elolvassa a NER-aktákat, az ötven legdurvábbról egészen biztosan pontos, részletes tudást szerezhet.
A NER-akták itt kapható.
Nyitókép: Balásy Gyula a Kontroll stúdiójában.
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
