Sorra robbannak Orbán rejtett aknái az európai bíróságon
A választás óta két fontos pert is elvesztett a magyar kormány az EU Bíróságán. Az egyik ítélet alapján kimondható, hogy Magyarország jelenleg nem demokrácia, mostani állapotában be se léphetett volna az unióba. A másik nyomán pedig milliárdokat kell visszafizetni egy törvénytelen különadó miatt. Ha Orbán hatalmon maradt volna, brutális össztűzzel folytatódna az unióval vívott háború, így viszont marad a romok eltakarítása. Költsége ennek is lesz.
Az Orbán-kormányok egyik nehéz öröksége, hogy példátlanul lezüllesztették az ország viszonyát az EU-s intézményekkel. Egyetlen tagállam ellen sem indultak olyan súlyos eljárások az Európai Unió történetében, mint Magyarországgal szemben. Nem csoda, hogy már a választás utáni első héten megkezdődött a tárgyalás a befagyasztott támogatások hazahozataláról a Tisza-kormányzat leendő vezetői és az Európai Bizottság között. Sok ezer milliárd forint gyors lehívása a tét, ahogy azt korábban megírtuk. A végletekig elrontott viszonyt mutatja az is, hogy Orbán Viktor nem ment el az utolsó tanácsülésére, ahol ahelyett, hogy a legrégebbi tagként méltóságteljesen elbúcsúztatták volna, a lengyel miniszterelnök arról beszélt, hogy végre „nem ültek oroszok az asztalnál”.
Ha Orbán hatalomban maradt volna, akkor az eddig is példátlan jogi és szankciós össztűz sokkal magasabb fokozatra kapcsolt volna. Ide tartoznak azok a perek is, amelyekben 2026-ra lehetett várni ítéletet. A legfontosabbat közülük az Európai Parlament indította a Bizottság ellen, hogy a most még korlátozottan csordogáló fejlesztési támogatások maradékától is teljesen elvágják Magyarországot. A Tisza hatalomra kerülésével reális az esély a jogállamisági problémák megoldására, és így arra is, hogy az Európai Parlament visszavonja ezt a keresetét.
Számos további eljárás és per volt még a csőben, amelyek
idénre rettenetesen kellemetlen következményeket jeleztek előre a magyar kormány számára.
Ha formálisan nem is lehetett volna kirakni Magyarországot az unióból, a gyakorlatban az év végére minden pénzt elvehettek volna, és talán még a magyar kormány szavazati jogának megvonása is napirendre került volna. Az eljárások nemcsak önmagukban okoztak volna brutális károkat, hanem a közvetett hatásuk is pusztító lett volna a befektetői bizalom maradékának elillanása miatt: a forint gyengülése, a kamatkiadások elszállása, infláció, még súlyosabb eladósodás fenyegetett, erről itt írtunk részletesen a választás előtt.
A választás óta eltelt napokból máris két bírósági ítélet mutatja tanulságos példákon keresztül, hogyan történhetett volna meg mindez, és miért hagyott súlyos terheket örökül a Tisza-kormányra Orbán Viktor felelőtlen politikája.
Az ítélet, amelyben kimondták, hogy Magyarország nem demokrácia
Április 21-én hozott ítéletet az EU Bírósága arról a törvényről, amelyet a magyar kormány gyermekvédelminek is nevezett, de a tartalma alapján inkább homofób törvény lett, a címe pedig – megtévesztő módon – elsősorban a pedofíliáról szólt. Ebben tiltották meg a homoszexualitiás „megjelenítését” 18 éven aluliak számára, amit ha szó szerint értünk, akkor az a Biblia betiltását is jelenti, hiszen azonos neműek szerelmi vagy szexuális kapcsolatának bármilyen leírása tilossá vált Magyarországon 2021-ben. Attól, hogy a törvényt a magyar hatóságok sosem tartották be következetesen, még nem változik a jogszabály silánysága.
Nyáry Krisztián, a Líra kiadó kreatív igazgatója felidézte lapunknak, hogy megyénként másképpen értelmezték a törvény betartatását a fogyasztóvédelem ellenőrei: „Volt, ahol lelkesen lelépték, megvan-e a 200 méter a legközelebbi iskola és a könyvesbolt között, máshol pedig érdemi vizsgálat nélkül beírták, hogy nem találtak semmit”. Iskola vagy templom közelében ugyanis fóliázva sem lehet forgalmazni a tiltott köteteket, a kisebb települések könyvesboltjait súlyos öncenzúrára kárhoztatva, hiszen külön kérdésre sem mondta meg a kormány, hogy Ovidius, Shakespeare vagy Thomas Mann egyes, adott esetben középiskolákban tanított műveire is vonatkozik-e a tiltás. Ha szó szerint értelmezzük a törvényt és a hozzá kapcsolt rendeletet, akkor bizony vonatkozik.
Az Európai Bizottság jelentette fel a magyar kormányt a törvény miatt, miután egy hosszas eljárása után sem módosítottak a szövegén. Ezért egyébként 600 millió eurót fagyasztott be a Bizottság a magyaroknak járó kohéziós támogatásokból.
A per jelentőségét mutatja, hogy 16 ország kormánya avatkozott be az eljárásba a magyar kormány ellen, jogi és erkölcsi támogatást nyújtva a felperes Bizottságnak.
A Bíróság mindenben a Bizottságnak adott igazat, a törvényt meg kell semmisíteni, vagy alapos módosításokra lesz szükség. A legizgalmasabb része az ítéletnek az a rész, amelyben a Bíróság először állapította meg, hogy egy tagállam megsértette az Alapjogi Chartát, az EU-s alapszerződés második cikkelyét.
Ez azt jelenti, hogy bírósági ítélet született arról, hogy Magyarország nem demokratikus jogállam, a mai Magyarországot nem lehetne felvenni az EU-ba.
Korábban az Európai Parlament is megállapította ezt, több határozatában is, bár nem kifejezetten e törvény miatt. Csakhogy e parlamenti határozatok jogi szempontból csupán politikai véleményeknek tekinthetők. Tekintélyes, fontos vélemények voltak, de nem ítéletek.
A Parlament erről szóló véleménye alapján indult el a hetes cikkely szerinti eljárás a Tanácsban. Ha az összes ország kormánya egyetértett volna a parlamenti értékeléssel, akkor elvehették volna a magyar kormány szavazati jogát. Ennél nagyobb büntetést tagállam az EU-ban nem kaphat. Az eljárás 2018 ősze óta tart, azóta csak vizsgálódtak a tagállamok miniszterei, érdemi előrelépés nem történt, így ez csupán egy állandóan napirenden lévő fenyegetés maradt.
Ám azzal, hogy a Bíróság legalább egy magyar törvény esetében konkrét példát talált az Alapjogi Charta tudatos megsértésére, az eljárás új lendületet vehetett volna. A bíróságnak ez a döntése az eddigi legfontosabb érv lehetett volna Orbán Viktor szavazati jogának elvétele mellett Brüsszelben. Arról nem is beszélve, hogy
felgyorsíthatta volna a még be nem fagyasztott támogatások elvételét is.
Ha Orbán és a Fidesz maradt volna hatalmon, akkor ez az ítélet legalább akkora kárt okozhatott volna a magyar gazdaságnak, mint a 2022-es választás másnapján bejelentett feltételességi mechanizmus eljárás elindítása, amely alapján az év végére Magyarország bukta az egyetemisták ösztöndíjait, a tudományos kutatások támogatásait, és elsősorban az EU-s pénzeket.
A törvényből következik az a rendelet, aminek nyomán egy fóliázás elmaradása miatt 12 millió forintra büntették a Lírát. Mint Nyáry Krisztián lapunkban annak idején bebizonyította, a törvény végrehajtását előíró rendelet egy vesszőhiba miatt mást jelentett, mint amiért a büntetést kivetették, ennek ellenére a bírság ügyében még tart egy hazai bírósági eljárás.
Lendvai András ügyvéd védi e perben a Lírát, és szerinte a bírság immár behajthatatlan lesz. Lapunknak kiemelte, hogy ennél is fontosabb talán, hogy az EU Bíróságának ítélete világosan kimondta, hogy egy nemzeti alkotmány az unió által szabályozott körben nem írhatja felül az uniós jogot. „A magyar kormány azzal védekezett, hogy a magyar alkotmányos identitással összhangban van a törvény. Most az EU Bírósága egy konkrét ügyben először mondta ki, hogy az EU-s jog magasabb rendű a nemzeti alkotmányoknál, hiszen a csatlakozással minden tagállam az uniós jogrendből fakadó identitásnak, alapelveknek való megfelelést is vállalja. Emiatt az uniós alapszerződés 2. cikkében rögzített jogállamisági kritériumok önállóan, a tagállami alkotmányos identitással szemben is számonkérhetővé váltak. Ilyen értelemben történelmi hatású az ítélet.”
Valóban, a 2023 decemberi alaptörvény-módosítás éppen az ilyen perekhez készült. Talán pont ehhez. Akkor került a magyar alkotmányba a nemzeti önazonosság védelméről szóló rész, amelyből az EU Bíróságon
a magyar állam megpróbálta levezetni, hogy az intézményes homofóbia a magyar alkotmányosság identitásának mindent felülíró része.
Ezt az EU Bírósága elfogadhatatlannak minősítette, és megmutatta, hogy éppen úgy lehet vizsgálni, hogy egy tagállam megfelel-e az uniós alapértékeknek, mint azt, hogy megfelel-e bármilyen más konkrétabb európai jogszabálynak. Az Alapjogi Charta mellett az unió jogállamisági követelményei ezzel hivatalosan is számonkérhető törvénnyé emelkedtek, erről külön videót is készített az EU Bíróság elnöke, ami jelzi az ítélet kiemelt jelentőségét.
Egy (két) különadó vége
Április 16-án hozott ítéletet az EU Bírósága az ingyenes széndioxid-kvótákra kivetett magyarországi különadó ügyében. Ezt is egy veszélyhelyzeti rendelettel, vagyis az ukrajnai háborúra hivatkozva vetette ki a kormány. Bige László, a Nitrogénművek tulajdonosa múlt pénteken így idézte fel az adó 2023-as bevezetését az ATV-ben:
„Egyik júniusi reggel úgy ébredtem, hogy a kollégáim szóltak, tegnap reggel megjelent egy törvény, amellyel visszamenőleges hatállyal, január 1. óta már tartozunk az adóhivatalnak 9,2 milliárddal. Onnantól kezdve éves szinten beszedtek tőlünk 15 milliárdot.”
Az adó az ETS-rendszerrel függ össze, vagyis azokkal a kvótákkal, amelyekkel bizonyos iparágaknak az üvegházhatású gázok kibocsátása után kell elszámolniuk. A kvóták egy részéért fizetni kell, ezek tőzsdén kereskedett papírok, de az EU tagállamonként és iparáganként ingyenes kvótákat is kiad. Lapunkban utoljára ebben a cikkben írtunk részletesen a rendszerről.
A magyar kormány az ingyenes kvótákat adóztatta meg. Az EU Bíróságának friss ítélete alapján ez jogsértő volt, mert érvénytelenítette ezzel azokat a célokat, amelyek miatt az ingyenes kvótákat kitalálták; és azokat is, amelyek alapján ezeket szétosztották. Az ingyenességgel megspórolt pénzt ugyanis zöldítő, vagyis kibocsátást csökkentő beruházásokra kellene költeni; a kiosztás módszertana pedig az egyes iparágak és tagállamok versenyképességét vette figyelembe. Vagyis a különadó a zöldítési célokat és a piaci megfontolásokat is érvénytelenítette.
A Nitrogénművek egy magyar bíróságon támadta meg az adót, és a Veszprémi Törvényszék kért állásfoglalást az EU Bíróságától. Kis közbevetés: a magyar bíróságok azóta fordulhatnak ismét ilyen perek esetében állásfoglalásért szabadon az EU Bíróságához, amióta a magyar parlament elfogadta az igazságügyi reformcsomagot, hogy a 2022-ben befagyasztott kohéziós támogatások egy részéhez legalább hozzáférhessen. Ez volt az utolsó, 2023 decemberi alkalom, hogy az Orbán-kormány igyekezett teljesíteni valamit a jogállamisági követelményekből. A veszprémi bíróság kérdésére született meg tehát az ítélet Luxemburgban arról, hogy az adó tarthatatlan.
A kvóta-adó nemcsak a Bige család műtrágyagyárát sújtotta, hanem sok másik iparágat is, például a cementgyárakat. Közöttük komoly szereplő Magyarországon a Baranya megyében termelő Holcim, amelynek ügyvezetője lapunknak megerősítette, hogy
a saját bőrükön érezték az EU Bírósága által kiemelt a problémákat.
Hoffmann Tamás így fogalmazott: „Ezek az adóterhek súlyosan rontották iparágunk versenyképességét, mivel hazai gyártóként jelentős versenyhátrányba kerültünk az import termékekkel szemben. Olyan kritikus beruházások maradtak el, amelyek nélkülözhetetlenek a dekarbonizációs vállalásaink teljesítéséhez. Ez a megtorpanás nemcsak a vállalatunk fejlődését gátolta, hanem országos szinten is hátráltatta a klímavédelmi célok elérését.” Példaként említette, hogy nem tudták megépíteni az adó miatt azt az üzemüket, amivel építési bontási hulladékból akartak cementet előállítani. Vagy éppen a baranyai széndioxid-csapda sem készülhetett el, ahol a föld alá, egy kimerült bányába pumpálták volna vissza a felmelegedést okozó gázt. Bíznak benne, hogy ezeket a terveket most már leporolhatják.
Őket egy másik, az EU Bíróságán idén januárban fennakadt, tehát szintén törvénytelenül kivetett különadó, az építőipari alapanyagok kitermelésére vonatkozó „kiegészítő bányajáradék” is sújtotta, és a kettő együtt komoly károkat okozott a vállalatuk kapuján túl is: „A kiegészítő bányajáradék és a szén-dioxid-különadó kényszerű termelés-visszafogáshoz vezetett, ami az egész beszállítói láncolatunkat negatívan érintette. Számos partnerünk – logisztikai és karbantartó vállalkozások – veszített el megrendeléseket, ami közvetve a munkahelyekre is hatással volt Baranya hátrányos helyzetű térségeiben. Jelenlegi elsődleges célunk, hogy visszanyerjük piaci pozícióinkat és újra teljes kapacitással szolgáljuk ki a magyar vásárlókat és építőipari szereplőket.”
Tovább rontotta a helyzetüket, hogy az ingyenes kvótáik egy részét el kellett adniuk, és most, hogy reményeik szerint nem kell már visszafogniuk magukat, ezeket meg kellene vásárolniuk. Az áruk persze magasabb lett azóta, hiszen az egész kvótarendszer arra a logikára épül, hogy egyre drágább legyen a szén-dioxid kibocsátása.
És hogyan tudnak visszatérni? Egyrészt abban bíznak, hogy az adóktól immár megszabadulnak, bár a NAV a múlt hét végéig még nem tudta megmondani nekik, hogy a hamarosan esedékes bevallásukban szerepeltelniük kell-e ezeket.
Másrészt abban bíznak ők is, és a magyar ipar több érintett vállalata is, hogy a törvénytelenül beszedett adót visszakapják.
A pénzt az elmaradt beruházásokra költenék. Megkérdeztük azt is, hogy kártérítési pert akarnak-e indítani a magyar állam ellen, a válasz alapján úgy tűnik, hogy azt már nem feltétlenül. „Az EU Bíróság döntése értelmében a már befizetett, visszatérítendő adókat új fejesztéskre, a korábban elhalasztott zöld beruházások megvalósítására illetve a széndioxid kvóták visszavásárlására kívánjuk fordítani. Továbbra is célunk, hogy partnerként működjünk együtt a mindenkori magyar kormánnyal: közös érdekünk az ország építése és a fenntartható gazdaság megteremtése, a mindenkire nézve kötelező uniós és hazai jogszabályok betartásával.”
Nehéz örökség
Mindenesetre így is teher lesz a költségvetési lyukakkal küzdő Tiszának az adók visszatérítése. Főleg, hogy nem csupán ezt a két, idén elbukott különadót támadják magyarországi vállalkozások. A kiskereskedelmi különadó és árstop ügyében is lehetséges, hogy előbb-utóbb elmarasztalja az EU Bírósága a magyar kormányt, és ha ott is felmerül a jogtalanul beszedett adó visszatérítése, azt már jóval komolyabban megérezné a költségvetés.
Az Orbán-kormány nemcsak veszni hagyott több milliárd eurót a jogállamisági viták miatt, hanem
számos vitatható intézkedése vezethet visszatérítésekhez vagy akár kártérítési perekhez is.
Emlékezetes, hogy 2023-ban a francia Sodexonak például több mint 13 milliárd forint kártérítést kellett fizetnie a magyar államnak, miután az EU Bírósága megállapította, hogy a céget törvénytelenül szorították ki a magyar piacról. Nem elég tehát a jogállamisági ügyeket megoldani az EU-s pénzek kiszabadításához, hanem sorra jönnek azok az ítéletek, amelyeket szintén törvénymódosításokkal kell kezelnie az új kormánynak és parlamentnek. Orbán Viktor Európa-ellenes öröksége nem merül ki a politikai kapcsolatok megromlásában és az EU-s pénzek eltékozlásában, bőven lesz még feladat a károk helyrehozatalában ezeken túl is.
Nyitókép: Jaap Arriens / NurPhoto via AFP
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
