Megbukott Lázár János kastélyprivatizációja
Mindössze két kastély ingyenes tulajdonjog-átadása történt meg eddig, ráadásul ezek közül az egyik nem magánkézbe ment át, hanem az állam egyik szervétől a másikhoz vándorolt. A két legkomolyabb jelölt, a Mol és a Richter visszalépett a kastélyüzemeltetéstől, mások még tárgyalnak, de a választások előtt mindkét oldalról elég nagy bátorság kellene egy ilyen vagyonátruházás végrehajtásához.
Mindössze két kastély ingyenes tulajdonjog-átadása történt meg eddig, ismerte el a HVG kérdésére az Építési és Közlekedési Minisztérium. Ráadásul ezek közül az egyik nem magánkézbe ment át, hanem az állam egyik szervétől a másikhoz vándorolt, a majki kamalduli remeteséget ugyanis a közeli Oroszlány városa vette át. A másik ingatlan a sopronhorpácsi Széchenyi-kastély, amit a PBE Építő Kft. kapott meg; ennek a cégnek Paár Attila építőipari milliárdos, Tiborcz István egykori üzlettársa a tulajdonosa.
Mindez igen szerény sikernek látszik annak fényében, hogy Lázár János öt pályázatban 25 kastélyt hirdetett meg magánosításra, és a jelentkezőknek a miniszter által nagy nehezen áterőszakolt, egyszer az Alkotmánybíróság által is visszadobott kastélytörvény értelmében fizetni sem kell az állami tulajdonú kastélyok megszerzéséért, csupán felújításukat és működtetésüket kell vállalni. A kastélyprivatizációs kísérlet ügyét a Válasz Online kezdetektől nyomon követte, összegyűjtött cikkeink itt érhetők el.
Amint korábban megírtuk, Lázár János a 80-as évek kastélyprogramjának modelljét próbálta meg feléleszteni, amikor a késő szocializmus állami vállalataira próbálta a kormány ráterhelni a kastélyok fenntartásának terhét. A vállalati kastélyok azonban nem bizonyultak életképesnek, és ennek nemcsak a rendszerváltás volt az oka. Inkább az az alapvető tényező hatott, hogy
a legtöbb nagyvállalatnak semmi szüksége nincs kastélyra, és az idegenforgalmi célú működtetéshez sincs meg náluk a megfelelő szakmai tudás és a személyi állomány.
A Lázár-féle koncepcióban az egykori állami vállalatok helyére a NER-cégek léptek volna, de a program nem látszik sikeresnek. Mint az ÉKM közölte, összesen 21 kérelem érkezett be, a szerződések azonban az említett két kivétellel nem születtek még meg. „A kérelmek egy része a kérelmezők által visszavonásra került vagy érvénytelen volt, illetve a szerződéskötést megelőző tárgyalások során a kérelmezők olyan feltételeket szabtak, amelyek nem voltak összeegyeztethetőek a kastélytörvény előírásaival, így a szerződéskötések meghiúsultak” – ismerte el a minisztérium.
Sokatmondó, hogy visszalépett az a két cég is, ami – legalábbis financiális szempontból – valóban képes lett volna kastélyt üzemeltetni: a Mol és a Richter. Az előbbi a bajnai, az utóbbi a nádasdladányi kastélyra adott be pályázatot, de mostanra mindkettő elállt a szándékától.
A minisztérium több esetben (Füzérradvány, Dég, Tata) még tárgyalásokat folytat a nyertes pályázókkal, de kevesebb mint egy hónappal választások előtt elég nagy bátorság kellene mindkét oldalról egy ilyen szerződés aláírásához, ugyanis kormányváltás esetén a kastélyprivatizáció a legkönnyebben semmissé tehető vagyonátruházások közé tartozik. Amit a Mol és a Richter nem vállalt, azt más érdeklődőknek is érdemes kétszer meggondolni, legalábbis áprilisig.
A sopronhorpácsi Széchenyi-kastély esete annyiban különleges, hogy ezt az épületet nem újították fel a kastélyprogram keretében az elmúlt években, és kiállítás sincs benne, nem is látogatható. Erre valóban nagyon sokat kellene költenie Paár Attila cégének, a minisztérium felé tett vállalás az első tíz évben 4,09 milliárd forintról szól, ami nem a teljes rekonstrukció, csupán a használhatóvá tétel költsége. (A teljes adatlapot a vállalásokhoz a cikk végén közzétesszük.)
A PBE Építő a kastélyban kulturális és turisztikai rendezvényhelyszín üzemeltetését, kávézó nyitását és a helyreállított szerkezetű kastélypark ingyenes látogatóságának biztosítását vállalta. Mindezt egy következő kormány számon is tudja kérni, és
ha a vállalások nem teljesülnek, az épület visszaszerezető a közvagyon számára.
Ahogy már többször utaltunk rá, kastélyt üzemeltetni nem jó biznisz, az üzleti terv szerint a felújításon túl Sopronhorpács működtetése évente 200-370 millió forint közötti összeget emészthet fel. Ez a rendezvényközpont bevételeiből aligha fedezhető.
Mit ért el Lázár János az éppen három éve, 2023 márciusában elindított kastélyprivatizációs akciójával? A jelek szerint nem sokat.
Ha a következő hetekben nem tud még néhány céget szerződéskötésre rászorítani, akkor mindössze egyetlen rossz állapotú műemléknek talált gazdát, két esetben pedig az állami üzemeltetőt cserélte le: Majknál az oroszlányi önkormányzat, a bezárással megfenyegetett edelényi kastélymúzeumnál pedig Borsod-Abaúj-Zemplén megye vállalta át a feladatot.
Nem kell hozzá nagy jóstehetség, hogy az elszegényedett iparváros Oroszlány legfeljebb központi támogatással tudja majd Majkot fenntartani, és aligha lesz a barokk remeteségnek jobb gazdája, mint a kastélyok fenntartására korábban létrehozott központi szakmai szervezet, a NÖF. Ami az elmúlt években a szétdarabolás árnyékában nyilván szintén nem tudta a munkáját az elvárható színvonalon és elkötelezettséggel végezni.
*
A PBE Építő Kft. és a minisztérium közötti egyeztetésről szóló tavaly februári dokumentum:
Nyitókép: a sopronhorpácsi Széchenyi-kastély (Wikimedia Commons / Solymári)
Ezt a hírt nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
