Férfi a nőgyógyásznál – sarlatánok is praktizálhatnak a nagy kormányzati átalakítás után
Injekciókúra a covid elleni védőoltás „halálos hatása” ellen? Ami nélkül négy-öt év alatt bárki meghalhat, már ha nem esett rögtön holtan össze a vakcinálás után? Egy magánnőgyógyász ezt kínálta 152 ezer forintért. Nemcsak nőknek, férfiaknak is. Azt gondolnánk, ennél nyilvánvalóbb orvosetikai ügy nincs, de az új Országos Etikai Bizottság szerint nem állnak fenn az eljárás megindításának feltételei. Ezen a történeten keresztül mutatjuk be, milyen következményekkel járt, hogy a kormány elvette az orvosetikai ügyeket a Magyar Orvosi Kamarától. Az orvosetikai bizottságok által meghozott elmarasztaló döntések száma felére, harmadára csökkent. A helyzet olyan súlyos, hogy január végén az európai és a világ orvosszövetségek vezetője is Budapesten járt, hétfőn pedig sajtótájékoztatón adott hangot aggodalmainak.
Látszólag semmi kapcsolat a nőgyógyászhoz időpontot kapó férfi ügyével, de ez csak a látszat. Az orvosetikai problematika ott kezdődött, amikor a kormány a fejébe vette: 2023 februárjától átalakítja a háziorvosi ügyeleteket, s fokozatosan, megyéről megyére haladva államosítja a zömmel vállalkozók által szervezett szolgálatokat, ahogy az egészségügy sok más területén is megtette. Az irányítást az Országos Mentőszolgálatra bízta, és kötelezte a háziorvosokat az ügyeleti ellátásra. Olyanokat is, akik évtizedek óta nem ügyeltek. Az orvosok egy része ellenállt, nem kötött szerződést, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) jogi álláspontja – és később a Kúria döntése – pedig az volt, hogy szerződés nélkül senki sem kötelezhető ügyeleti szolgálatra.
Nem ért egyet? Megszüntetjük
A magyar kormány hatalmi ügyként kezelte a kérdést, a kúriai döntés után a kormánytöbbség átírta a törvényt, és azzal vádolta a kamarát, hogy jogsértésre buzdította a tagságát és az orvosszervezet etikai eljárással fenyegette meg az ügyeletet vállaló orvosokat. Bár egyik állítás sem volt igaz, az Országgyűlés fideszes többsége elvette a rendszerváltás egyik vívmányát: megszüntette az orvoskamarai kötelező tagságot és vele együtt a szervezet köztestületi rangját. A befolyásos orvosi testületet sima egyesületté alakította át. A kamara, amely addig súlyos etikai vétség esetén az orvosok praktizálási jogát is felfüggeszthette vagy el is vehette, jogilag azóta nem több, mint a Hogyan kössünk pulcsit a tacskónknak? hobbikör. Kötelező tagság helyett az lép be, aki akar. Aki nem, az nem.
Több mint 30 ezren akartak, a kamara továbbra is a legjelentősebb magyar orvosszervezet maradt. Szerepe lehetett ebben, hogy az orvosoknak volt már gyakorlatuk hasonló ügyekből, a történet megesett már néhányszor a hatalomnak kényelmetlen értelmiségi csoporttal. Rákosi Mátyás 1949-ben a kamarát is eltörölte a föld színéről. A Gyurcsány-kormány 2006-ban a kötelező tagságot szüntette meg, pont úgy, mint a Fidesz-többség most. (Holott korábban éppen ők állították vissza a kamarai jogokat.)
Az Orbán-kabinetnek ugyanazzal a dilemmával kellett szembenéznie, mint egykoron Gyurcsányéknak: ha nincs kötelező tagság, akkor a kamara nem dönthet orvosetikai ügyekben. Milyen alapon törnének pálcát egy olyan doki felett, aki nem tagja szervezetnek? A baloldali kormány a tisztiorvosi szolgálat alá rendelt Országos Etikai Tanácsra bízta a döntéseket, ezen belül a kamarai tagokról a kamara döntött, a nem tagokról viszont nem.
A Fidesz-többség más megoldást választott: az orvosetikai ügyeket teljesen elvették a MOK-tól, és odaadták az egészségügyért felelős miniszter tanácsadó testületének, az Egészségügyi Tudományos Tanácsnak (ETT).
A nagy múltú tudóstestület évszázadok óta ad tanácsokat az éppen regnáló hatalomnak főként tudományetikai kérdésekben. A tanács elnökét a belügyminiszter nevezi ki, de távolról sem lehet fideszes potentátok gyűjtőhelyének nevezni. Mandl József Széchenyi-díjas biokémikus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja 2014 óta tölti be az elnöki pozíciót, 17 adminisztráció óta ott van az ETT vezetésében, soha nem tévedt a politika területére. Az ETT olyan szakmai ügyekben foglalt állást, hogy például ne engedélyezzék egészséges szülőknél a preembriók manipulálását, tehát a designbébik létrehozását, vagy a nem igazolt hatású, de nem káros természetgyógyászati területek engedélyezésében.
2022 óta azonban az orvosi etikai kérdéseknél a tanács akaratlanul is politikai mezőbe került. Noha az ETT-nek van jogszabály-véleményezési jogköre – sőt ez az egyik kiemelt feladata –, a kormány nem kérte fel erre a kamara jogfosztásáról szóló jogszabálynál, önmaguktól pedig nem emelték fel a szavukat. (Lapunk szerette volna erről megkérdezni Mandl Józsefet, aki az országos etikai bizottság elnökével együtt fogadta is újságírónkat, de a nyilvánosságot kerülő professzor a nyilatkozatát visszavonta.) A történtekből azonban kitűnik, hogy elfogadták: a testület feladatként kapta meg az orvosetikai ügyeket az Országgyűlés döntése után.
Valószínűleg azért jutottak a kormány eszébe, mert az ETT valóban foglalkozik etikai ügyekkel, de a tudományetika és az orvosetika között nagyjából akkora a különbség, mint egy űrhajós és egy forgalmas reptér légiirányítója között. Van közös pont persze: repülés ez is, meg az is.
Mandl József felmérte, hogy a nehéz tudományetikai problémákon elmélkedő és magas színvonalú döntéseket hozó testülete nem lesz képes évi több száz problémás, orvosi gyakorlati eset feldolgozására. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy a MOK erős jogosítványaival szemben az ETT sokkal kevesebb eszközt kap – valakit a foglalkozásától eltiltani egészen más, mint pénzbüntetéssel sújtani. Az orvosetikai szigor eszköztárából nagyjából ennyi maradt a testületnél.
Orvosetika korlátokkal
A megoldást abban látták, hogy olyan rendszert dolgozzanak ki, amelyben az ETT-nek a MOK korábbi feladataihoz képest jóval kisebb szerep jut.
Az összes olyan ügyet, amelyben büntető eljárás is indul, az ETT rögtön megszünteti, mondván: igazságügyi problémák megoldására az igazságszolgáltatás való. Korábban ezeket csak felfüggesztették az eljárás idejére.
Hogy ez milyen fontos különbség, azt annak a veszprémi onkológusnak a példája érzékelteti, aki a megyei kórházban 150 ezer forintot kért rákbetegektől a kezelésekért. Első fokon letöltendő börtönbüntetést kapott, de a Veszprémi Törvényszék 2016 decemberében végül felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte. Vagyis praktizálhatott tovább, mert a bíróság arra hivatkozott: speciális tudása fontosabb annál, hogy börtönben üljön. A MOK etikai bizottsága máshogy látta, és a hatrendbeli vesztegetésért elmarasztalt orvos tagságát fél évre felfüggesztette, és ezzel elvette a praktizálási jogát is.
– Ezt ma már nem lehetne megtenni, ezért is „szellemi akrobatikai ficam” egy bírósági eljárás miatt elutasítani a panaszok tárgyalását – fogalmazott Hegedűs Zsolt, a kamara etikai kollégiumának volt elnöke, aki szerint ugyanannak az ügynek a jogi és etikai nézőpontból való vizsgálata teljesen más eredményre vezethet. (Hegedűs jelenleg a Tisza egészségügyi miniszterjelöltje.)
Az ETT ezen kívül minden olyan esetet elutasít, amelynek során orvosszakmai kérdések vetődnek fel, és azokat a kormányhivataloknak továbbítja. A történetünk bevezetőjében szereplő üggyel is így tettek. Egy zuglói háziorvost azzal keresett meg a betege, hogy talált egy orvost, aki mentesít a covid elleni oltás „halálos szövődményeitől”, és ezt germániummal, egy olyan anyaggal teszi, amelynek egészségügyi hasznáról embereknél nem gyűlt össze megfelelő tudományos bizonyíték. Ráadásul az illető nőgyógyász.
A háziorvos ellenőrizni akarta betege szavait, ezért maga is bejelentkezett a magánrendelésre. Férfiként is simán kapott időpontot, holott nyilvánvaló, hogy egy nőgyógyásznak elsősorban a hüvely, a petefészek, a méh és a női hormonrendszer működésével kapcsolatos feladatai vannak, és ezekből a potenciális páciens eggyel sem rendelkezett. Az orvos nem is nőgyógyászati szolgáltatást akart nyújtani neki, hanem valami olyat, ami nagyjából annyira alátámasztott tudományosan, mint a nőgyógyász többi állítása. Például: Bill Gates 50 millió fertőzött szúnyogot engedett szabadon, képes volt megvenni a WHO-t, és egy „nem kispályás népirtást” véghez vinni a covid idején.
Az öt injekcióból álló, 152 ezer forintba kerülő kúrával kapcsolatban a háziorvos az új eljárási rendnek megfelelően ezek után beadvánnyal fordult az ETT-hez. Ám a panaszát a Pest Vármegyei Kormányhivatal népegészségügyi osztályához tették át „hatásköri hiányosságra tekintettel”. Az ETT álláspontja szerint ugyanis az etikai bizottságok egyetlen tagja sem ért mindenhez, nem biztos, hogy egy szakmai szabályszegést meg tudnak ítélni.
A nem létező széleskörű kockázatra tudományosan nem bizonyított hatású készítménnyel egy arra fel nem jogosított szakterületen dolgozó orvos esete így a kormányhivatalnál landolt, folyton meghosszabbított eljárási határidővel.
De mit döntött volna korábban a kamara etikai bizottsága? Böszörményi-Nagy Gézához fordultunk, a kamara országos etikai bizottságának volt elnökéhez, megkérve, hogy értékelje ezt az esetet a régi szabályok szerint.
– Az orvos a kamara etikai kódexe alapján vétséget követett el, valószínűleg figyelmeztetésben részesült volna. Ám folytatólagos elkövetés, tehát ismétlődő eseteknél a tagság felfüggesztése is szóba jöhetett volna, és előbb-utóbb kizárás lehetett volna a vége – mondja Böszörményi-Nagy Géza.
Ha viszont sem azok az ügyek, amelyekben büntetőeljárás indul, sem azok, amelyekben orvosszakmai hiba történik, nem tartoznak a jelenlegi orvosetikai bizottságokra, akkor mégis miről tárgyalnak?
Főként magatartásetikai panaszokról. Személyes találkozásunkkor Becker Dávidot, az ETT országos orvosetikai bizottság elnökét arra kértük, hogy konkrét példákon érzékeltesse mit is jelent ez. A kérésünket elhárította.
Lefeleződő elmarasztaló döntések
Mivel az ETT nem tudná elbírálni az évi több száz beadványt, kiadták a megyei kórházaknak, hogy szervezzék meg az orvosetikai bizottságokat, és hozzák létre a helyi szerveket. Azok közül pedig megválasztották a megyei és az országos elnökséget, így állt fel az új orvosetikai bizottsági rendszer, és választották meg elnöknek Becker professzort, aki elismert szakember, Merkely Béla helyettese a Semmelweis Egyetem városmajori szívklinikáján.
Túl sokat eddig nem hallottunk a döntésekről, és ennek fontos oka van:
mindet titkosították, végzéseik még anonimizált formában sem érhetők el.
Élő ember nem tudja, kik azok, akik ellen eljárás indult, kit mentettek fel és főleg: kit marasztaltak el. Az országos etikai bizottságnak még éves jelentése sincs. Illetve igen, de az egy adattábla. Innen tudjuk, hogy a 2022-es szakadás előtt dinamikusan nőtt az ügyek száma. 2022-ben még 708 panasz érkezett a kamarához, az átalakítás után volt egy visszaesés, és 2025-ben 609 beadványt bírált el az ETT, illetve csak 454-et, mert a többit továbbküldte a kormányhivataloknak. Az elmarasztaló döntések száma az utolsó két teljes kamarás évben 2021-ben és 2022-ben 57 illetve 75 volt, ez 2024-ben 21-re, 2025-ben 34-re csökkent, vagyis feleződött, harmadolódott. A büntetések is jelképessé váltak: 2025-ben egy orvos kapott pénzbüntetést, 2022-ben, az utolsó kamarai évben még négy esetben róttak ki hasonló szankciót, egy orvosnak felfüggesztették a kamarai tagságát, egyet pedig kizártak.
A súlyos elmarasztalások korábban sem voltak túl gyakoriak, de azért 2012 és 2022 között 27 orvost függesztettek fel, vagy zártak ki a kamarából. Hasonlóra ma már nem lehet példa,
az ETT nem tilthatja meg a praktizálást, a legszigorúbb lehetőségük a pénzbüntetés és az, hogy két évig nem adható új vezetői megbízatás.
Ezzel azonban még egyszer sem éltek. Jól látszik ebből, hogy az orvosetikai ügyek és eljárások súlya sokkal kisebb lett. Nyilvánvaló, mert ha főként az enyhébb panaszokat, a magatartásbelieket bírálja el az országos etikai bizottság, a többit továbbpasszolja, akkor azzal az etikai eljárások jelentősége csökken.
– Egy megúszásra játszó etikai rendszer jött létre – értékel lapunknak Álmos Péter, a Magyar Orvosi Kamara elnöke. Az elnök új szemponttal egészíti ki az eddigieket: lényegében a munkahelyek szervezik a jelenlegi etikai bizottságokat, ennek pedig fontos következménye van: – Az etikai bizottságokhoz nem csak betegek fordulhatnak, hanem orvosok is. A kamaránál annak idején egy rezidens és egy professzor is ugyanolyan eséllyel tehetett panaszt, mert a köztestület és nem a megyei kórház szervezte a bizottságokat. Ez mára megváltozott – fogalmaz.
Szigorúan titkosított hibák
2023 óta csend van az etikai ügyek körül, ami azért furcsa, mert a szintén személyes adatokat tartalmazó bírósági ügyek jó részét nyilvános tárgyaláson bírálják el, anonimizált formában pedig mindenki által megismerhetők. Még egy szexuális ragadozó elleni ítélet is olvasható a bíróságok honlapján, de ha egy orvos csúnyán beszélt a betegével, egy kollégájával, vagy más magatartásbeli etikai szabályt sértett, az a legsúlyosabb titokként kezelendő. Ha egy beteg tudni szeretné, hogy az orvosát elmarasztalták-e valaha etikai okokból, esélye sincs hozzájutni ehhez az információhoz. Ez a brit, szintén állami egészségügyben elképzelhetetlen. Az hazai intézkedés mindenesetre beleillik a titkosan kezelt kórházi fertőzések, az elhallgatott ellátási hibák, gyógyulási és halálozási statisztikák sorába.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a kamarai időben is hiányzott a teljes nyilvánosság, de éppen a kötelező tagság megszüntetése előtt már megszületett a javaslat, hogy ezen a küldöttgyűlésük változtasson. Hegedűs Zsolt azért tartotta ezt kiemelkedően fontosnak, mert az átláthatóság esetén nem tud összezárni az orvostársadalom. A nyilvános ügyekből pedig a betegek és az orvosok is tanulhatnak. Ráadásul ellenőrizhető az orvosunk előélete is, ami szintén komoly visszatartó erő. Mielőtt azonban bevezethették volna az új, nyilvános rendszert, minden etikai ügyet elvettek a kamarától.
Nemzetközi szövetségek a kamara mellett
A kamara jogköreinek korlátozása olyan súlyú, hogy január végén Budapestre érkezett az európai, a világ és a német orvosszövetség vezetője, hogy szolidaritásáról biztosítsa a Magyar Orvosi Kamarát. Az eseményre a kamara konferenciát rendezett az orvosetikai ügyekről, amelyre a belügyminisztert is meghívták. Az ülésen Pintér Sándor helyett Bidló Judit helyettes államtitkár és Mandl József ETT- elnök jelent meg. A tanácskozáson végighallgatták, hogy a nemzetközi vendégek kifejtik: a magyar kamara a világszövetség alapító tagja volt, amíg 1950-ben ki nem kellett lépniük. A kamara jogainak korlátozása beillik egy sorba, a török és a szlovák kamara is nehéz időszakot él át. (Bár Otmar Kloiber, az Orvos Világszövetség főtitkára a Válasz Online kérdésére azt mondta, a törökországi események súlya nem hasonlítható a magyarhoz, ott ugyanis terrorista vád miatt letartóztatások is történtek.)
A rendezvény azonban nem a megszokott, visszafogott konferenciahangulatban zajlott: a felszólaló helyettes államtitkárt (korábbi kiváló gyógyszerfinanszírozási szakembert) kinevette a közönség, amiért megismételte a politikai vádakat, miszerint a kamara törvénytelenségre buzdított, s állítása szerint ezt akadályozta meg a kormány azzal, hogy elvette a jogköreit. Álmos Péter, a kamara elnöke azzal érvelt:
az etikai ügyek elbírálására kijelölt testületet nem egy független, választott vezető irányítja, hanem egy politika által kinevezett személy.
A diskurzus angolul folyt, Mandl József úgy értelmezte, hogy politikai kinevezettnek minősítették, ezért a konferencia végén félig magyarul, félig angolul elmondott indulattól fűtött beszédben kérte ezt ki. Utalt hosszú pályafutásáról az ETT élén, meglátása szerint az etikai bizottságok demokratikusan működnek és mindegyik titkosan választott testület, amelyek működésére neki semmilyen hatása sincs. Soha nem vett részt egy bizottsági ülésen sem. Viszont segíti az elnököt abban, hogy megvédje az etikai bizottság tagjait a kórházak befolyásolási kísérleteitől.
A máskor szertartásosan udvarias elnököt kevesen hallották még emelt hangon beszélni, most viszont kikérte magának azt a „tiszteletlenséget”, amit tapasztalt. A viszonválasz során a két nemzetközi orvosszövetségi vezető közölte: az autonóm szakmai szervezetek jogainak korlátozása sehol a világon nem jó irány. Álmos Péter annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a véleménykülönbség nem tiszteletlenség, hanem természetes állapot.
Ott tartunk tehát, hogy miközben az egészségüggyel kapcsolatos lakossági elégedetlenség nő, az orvosetikai ügyek súlya csökken. A lakossági panaszokat ide-odaküldözgetik, a szankciók enyhék. Mindez a kormány érdekeit szolgálja – azért is alakítottak ki ilyen rendszert. Viszont az ETT etikai bizottságai valóban választott testületek, még ha a súlyosabb ügyekben nem is ők döntenek. A tagokat viszont valóban nem lehet azzal vádolni, hogy konkrét ügyekben nyílt politikai eszközként használnák őket.
Túl sok politikával összefüggésbe hozható ügyet nem látunk, de akad azért. Porpáczy Krisztina máriakálnoki háziorvosé például. A doktornő az orvosi ügyeletek kötelezővé tétele ellen harcoló orvosok egyik vezéralakja volt. Ellene azért indult eljárás, mert a mentőszolgálat által irányított ügyeletre kötelezett doktornő beolvasta a mentők belső kommunikációs csatornáján, hogy csak olyan beteg ellátását hajlandó vállalni, akinek a gyógyításához megfelelő képzettséggel rendelkezik. Vagyis például olyan súlyos sérülthöz nem irányítható, akinek sürgősségi szakorvos életmentő beavatkozására van szüksége, mert ez rontaná a beteg életesélyeit. A doktornőnél – bizonyára véletlen egybeesésként – az adóhatóság is éppen ekkor kezdett vizsgálódni.
Az ETT Győr-Moson-Sopron megyei orvosetikai bizottsága az ő ügyében illetékesnek találta magát. Írásban arról tájékoztatták: ha nem jelenik meg a meghallgatáson, akkor – ügyészségi engedéllyel – rendőrség által elővezethető. Végül nem kellett előállítani, önként ment, a bizottság pedig elsőfokon felmentette. Majd miután Csató Gábor, az Országos Mentőszolgálat főigazgatója ezt megfellebbezte, másodfokon sem állapítottak meg etikai vétséget. (A doktornő elleni túlmozgást indokolhatja, hogy miután az ellenállás egyik motorjaként szerzett némi közéleti tapasztalatot, a Tisza Párt képviselőjelöltje lett a mosonmagyaróvári körzetben.)
A nemzetközi szövetségek vezetői a belügyminiszterrel folytatott tárgyalásukat biztató első lépésként értékelték, és lépésekre tényleg szükség van, mert ha ma valaki etikai panaszt tesz egy orvos ellen, akkor könnyen abba a helyzetbe kerülhet, mint a zuglói háziorvos. Miközben egy ötéves gyerek is képes megérteni, hogy nőgyógyászati szakrendelésre férfinek időpontot adni csak egészen különleges esetben lehet, a 2025 februárjában történt esetet még mindig nem bírálták el. A kormányhivatal folyton határidőt hosszabbít, most éppen február végét jelölték meg, és akkor sem etikai szempontból minősítik az ügyet.
Az orvosetikai eljárás márpedig olyan belső védelmi vonala az egészségügynek, amely a beteget és végső soron az orvosok közösségét is védi. Nehéz időkben, pénz- és szakemberhiány, valamint az irányítási hibák miatti növekvő feszültség légkörében ezt épphogy erősíteni kellene.
Évek óta az ellenkezője történik.
Nyitókép (illusztráció): MTI/Vasvári Tamás
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
