Fabiny Tamás besúgókról és birodalmakról
Húsz éve alakult meg a Magyarországi Evangélikus Egyház állambiztonsági érintettségét feltáró bizottság. A történészekből, lelkészekből álló testület az elmúlt két évtizedben alaposan dokumentált kötetetekben dolgozta fel a protestáns egyház püspökeinek, lelkészeinek, tisztségviselőinek ügynökmúltját. November 27-én a két évtizedes munkát áttekintő nemzetközi konferenciát szerveztek, ahol bemutatták az állambiztonsági múltról szóló Háló-könyvsorozat Evangélikus Teológiai Akadémia professzorairól szóló kötetét. A tanácskozás végén Fabiny Tamás, az Északi Evangélikus Egyházkerület jövő februárban nyugalomba vonuló püspöke egy ószövetségi történetből kiindulva mondott zárszót. Szövegéhez, amelynek műfaja leginkább elmélkedés, kulcs is van: a bemutatott kötetben az ő 2007-ben elhunyt édesapja is szerepel, akinek halála előtt szembe kellett néznie múltjával. 2006-ban ugyanis kiderült, hogy a teológiai tanár Fabiny Tibor előbb a III/III-as csoportfőnökség célszemélye, majd 1970-től „Gellérthegyi” fedőnéven ügynöke volt.
„Jójákím júdai király uralkodásának harmadik évében felvonult Nebukadneccar, Babilónia királya Jeruzsálem ellen, és ostrom alá vette. Az Úr a kezébe adta Jójákímot, Júda királyát és az Isten háza fölszerelésének egy részét; ő pedig elvitte a fölszerelést Sineár földjére, a maga isteneinek a templomába, és isteneinek a kincstárában helyezte el. A király parancsba adta udvarmesterének, Aspenaznak, hogy válasszon ki Izráel fiai közül királyi vérből való vagy nemesi származású ifjakat, akiknek semmiféle fogyatékosságuk nincs, hanem szépek, fogékonyak minden bölcsességre, műveltek, járatosak a tudományban, és így alkalmasak arra, hogy majd a királyi palotában szolgálatba álljanak. (…) Az udvarmester ilyen neveket adott nekik: Dánielt Baltazárnak, Hananját Sadraknak, Mísáélt Mésaknak, Azarját pedig Abéd-Negónak nevezte el.”
Megvolt mindenkinek a maga szerepe. Nebukadneccar birodalmat épített. Megvolt hozzá a gazdasági, politikai és pénzügyi hatalma. Nemzeteket igázott le, egy sajátos Babilóni Unióba kényszerítve őket. Voltak országok, amelyek függetlenségükből megőrizhettek valamennyit, de Nabukadneccar az ő területükön is állomásoztatott – ideiglenesen – katonákat. Hivatalnokain, írnokain keresztül pedig ott is mindent irányítása alatt tartott. Titkosrendőrsége kiválóan működött. Jojákim király próbálta ugyan megőrizni országa függetlenségét, de be kellett hódolnia. Az operatív tiszt Aspenáz volt. Udvarmesterként ő kapta a feladatot, hogy megtalálja a célszemélyeket. Környezettanulmányt végzett náluk, szomszédaik segítségével szaglászott utánuk otthonukban és munkájukban. Kereste a gyengéiket, mivel lehet megfogni és együttműködésre késztetni őket. Aspenáz ugyanis azt az utasítást kapta Nebukadneccártól, hogy lehetőleg hazafias alapon bírja őket együttműködésre. Aspenáz és emberei ezért folyamatosan szemmel tartották az ifjakat, akik közül több királyi vérből való vagy nemesi származású is volt. És persze egyszerű ember is, aki megtiszteltetésnek vehette, hogy Aspenáz felemelkedési lehetőséget kínál neki. De az udvarmester különösen is azokat akarta megnyerni, akik fogékonyak voltak minden bölcsességre és a tudományra. Akik műveltek voltak és nyelveket beszéltek. Aspenáz, az udvarmester ezeket a személyeket találkozóra hívta. Vagy egy közeli piacra, ahol egy olajfa árnyékában, nektárt szürcsölve el tudott beszélgetni velük. Volt, akit a város egy távoli részére hívott, egy Jojákim király által felajánlott, ismeretlen rendeltetésű ház felső szobájába. Ott nyugodtan folyhatott a tanítás, amelynek tárgya nemcsak a káldeusok nyelve, hanem bizonyos együttműködési szabályok elsajátítása is volt. Ezek az ifjak talán nem is jöttek rá rögtön, hogy a király szolgálatában állnak. Eljött azonban a pillanat, hogy Aspenáz, az udvarmester közölte velük: új nevet kapnak. Dánielt Baltazárnak, Hananját Sadraknak, Misáélt Mésaknak, Azarját pedig Abédnegónak nevezte el.
Nebukadneccár Isten házának felszerelését is elvitette Sineár földjére, a maga isteneinek templomába. Nem csoda, hogy a szent iratok hagyományozásában is zavar támadt. Volt ugyanis olyan kézirat, amelyen így szerepelt a nemzetségtáblázat: „Akim nemzé Eliudot; Eliud nemzé Eleázárt; Eleázár nemzé Piszkos Fredet, a kapitányt, Piszkos Fred nemzé Matthánt; Matthán nemzé Jákobot”. Keresd a hibát, mondta egyik bölcs a másiknak, de mindenki tanácstalan volt.
Nebukadneccarnak megvolt az a képessége, hogy a világ legkülönböző pontjain és más történelmi korokban is fel tudott bukkanni. Különleges módon mindig volt mellette egy udvarmester. Az aktuális Aspenáznak mindig az volt a feladata, hogy a katonai leigázás mellett a szellemi hódítást is véghezvigye, a lelkeket is megnyomorítsa. Ezek az Aspenázok megtartották azt a szokásukat, hogy akit vagy amit maguk alá akartak gyűrni, annak új nevet adtak. A nehéz sorsú kisgyermeket sem kímélték, így egy távoli provincia Öcsöd nevű településén élő kisfút megfosztották nevétől. „Nevelőszüleim Pistának hívtak. A szomszédokkal való tanácskozás után a fülem hallatára megállapították, hogy Attila név nincsen. Ez nagyon megdöbbentett, úgy éreztem, a létezésemet vonták kétségbe.” Egy másik, távoli birodalomban egy fekete rabszolgától rabolták el ősei Kunta Kinte nevét, és kényszerítették arra, hogy ő a Tobyt használja.
Nebukadneccar birodalmában a nevek elvételének számtalan módja volt. Sokakat a karjukra tetovált szám alapján tartottak nyilván, hogy aztán precíz ütemezéssel lökjék be őket a tüzes kemencébe.
A szellem emberének az oroszlános ketrece előtt is volt érvényes szava:
neved nincs
tárgy vagy csupán
karodon a leltári szám –
tárgy vagy
csíkos huzattal
beszélni tudsz ugyan de nem tanácsos
és nem tanácsos hallgatni sem
(…)
nem tanácsos tűrni nem tanácsos lázadni
nem tanácsos gondolkodni sírni nevetni
nem tanácsos meglátni társad cafatokban lógó húsát
nem tanácsos félrefordulni égre bámulni szemed földre sütni
Aspenáz nemcsak emberek, hanem utcák, sőt egész városok nevét is hajlamos volt elvenni. Chemnitznek azt mondta: te mostantól Karl Marx Stadt leszel, Tiszaszederkénynek azt, hogy Leninváros. Kolozsvárnak azt, hogy Cluj-Napoca. Utcákat és tereket is átnevezett Aspenáz: az Andrássy utat Népköztársaság útjának, az Oktogont November 7-e térnek kellett hívni. Nebukadneccár parancsára és Jojákim király hallgatólagos egyetértésével a főudvarmester még futballcsapatoknak is új nevet adott: a Fradit Kinizsinek, az MTK-t Vörös Lobogónak kellett hívni.
A birodalomban még a halottakat sem kímélték. A távoli provincia forradalom alatti miniszterelnökét nemcsak felakasztották, de idegen név alatt is temették el. Nagy Imre helyett Borbíró Piroska szerepelt a nyilvántartásban.
Aspenáz itt volt igazán elemében. Különböző dossziékba rakosgathatott iratokat, feljegyzéseket, leveleket és beszámolókat.
Nebukadneccar birodalmában nagyon sokan elfogadták ezeket a szabályokat. Beletörődtek abba, hogy ők maguk vagy környezetük új nevet kapott. Volt azonban, aki a szellemi ellenállást választotta, bár erre aztán idegrendszere, sőt az élete ment rá. Egyikük például le tudta írni ezeket a sorokat:
Számon tarthatják, mit telefonoztam
s mikor, miért, kinek.
Aktákba irják, miről álmodoztam
s azt is, ki érti meg.
És nem sejthetem, mikor lesz elég ok
előkotorni azt a kartotékot,
mely jogom sérti meg.
És igen, Dániel sem törődött bele abba, hogy neki Baltazárnak kellene lennie. Hiába akarták őt és társait a király ételével etetni és az ő legjobb borával itatni, ő elérte az udvarmesternél, hogy zöldségféléket egyenek és csak vizet igyanak. Meg is tudtak maradni a földi alávetettség közepette az egyetlen Úr szolgálatában. Álmokat fejtettek, kibírták a tüzes kemencét.
A sorsok különbözők voltak Nebukadneccár birodalmában.
A birodalom életének mindennapjait igazából most sem ismerjük. Az Aspenázokról meg vajmi keveset tudunk. Érdemes volna őket is jobban megismerni, adott esetben mélyen a szemükbe nézni. Megkérdezhetnénk tőlük: miért vetted el Dániel, Hananjá, Misáél és Azarjá nevét. Miért adtál fedőnevet apánknak, nagyapánknak, nagybátyánknak? Aki él, nem rejtőzhet el. Szép lassan minden megtörténik az emberrel. Zsugorodik a zsugori idő.
Nem mindenki kapott fedőnevet, mégis álnéven élt. Ő úgymond megúszta a dolgot, és – de jó neki – élve zümmöghetett tovább a légyfogón. Az ő imádságuk, a mi könyörgésünk ezért ez lehet: „Nevezz meg valódi nevünkön, mivel valamennyien szenvedünk attól, hogy álnéven élünk, telve álnoksággal, amit magunk fabrikáltunk, mivel jobbnak, különbnek, állhatatosabbnak és áldozatkészebbnek kívántunk látszani másoknál.”
Urunk, nevezz minket valódi nevünkön.
Te mindvégig tudtad, hogy Baltazár igazi neve Dániel, Saraké Hananjá, Mésaké Misáél, Abédnegóé pedig Azarjá. És te halkan, a szívet szólítgatva Attilának és nem Pistának hívtad az Öcsödön élő kisfiút, Kunta Kinte is biztos lehetett benne, hogy ő nem Toby. És a térképeden Karl Marx Stadt mindig is Chemnitz, és a November 7. tér Oktogon maradt. És egy szegény, csetlő-botló csapatot így biztattál: Hajrá, Fradi!
Amikor aztán birodalmi levéltárak nyilvántartását megismerve megérintett minket a jeges félelem, hogy az Aspenázok műveleti tevékenysége és persze emberi gyengeségek miatt elveszítettük apánkat, akkor ezeket a vigasztaló sorokat olvashatjuk egy olyan írótól, aki ugyancsak sokat tud Nebukadneccar birodalmáról:
„neked van édesapád?, kérdezte, van!, válaszoltam, akkor már nem is én, hanem a szép arcú férfi hangjának a visszhangja beszélt belőlem, ismered?, jött az újabb kérdés, erre a kérdésre nem lehet válaszolni, gondoltam, és hogy eddig nem ismertem, de most már ismerem, pontosan ezt gondolta bennem valami, eddig nem ismertem, de most már ismerem,”
Most már ismerem. Nemcsak az apát, hanem az atyát is. Az apa botladozott. Az atya hű maradt.
Eddig nem ismertem, de most már ismerem. Az eredeti, igazi nevét. Magamban így szólítgatom őt újra és újra. Számban nevének jó íze van.
(A szövegben Ady Endrétől, József Attilától, Esterházy Pétertől, Lázár Ervintől, Örkény Istvántól, Pilinszky Jánostól, Szilágyi Domokostól és Visky Andrástól vett idézetek vagy utalások szerepelnek.)
Nyitókép: Fabiny Tamás portréja 2021-ből. Fotó: Vörös Szabolcs / Válasz Online
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>
