Rászívták magukat a NER ingatlanfejlesztői a budapesti termálvízre, és ebből még baj lehet
Sorra jelentik be az újabb nagy lakótelepépítéseket Budapesten, és ezeket legalább két esetben geotermikus energiával fűtenék. Vagyis termálvízzel. Ahogy a zuglói új kormányzati negyedet is, ahol ehhez már a kutakat is megfúrták. Noha a visszasajtolás csökkenti a kockázatokat, egy nagy szakértői kutatás eredménye tavaly az lett, hogy a fővárosi fürdők védelmében a piros zónában minden megcsapolást szigorúan tiltani kellene. A tét a budapesti termálkincs hosszú távú jövője, amit az újabb kútfúrások veszélybe sodorhatnak. Most egy Rogán Antal alá tartozó állami hivatalon múlik, gátat vet-e a folyamatnak.
Budapest termálfürdők nélkül? Ez ma riogatásnak tűnik, és nagy erők dolgoznak azon, hogy elhitessék: a geotermikus energia hasznosítása semmilyen veszélyt nem jelent a főváros Európában egyedülálló termálvízkincsére. Erről szeretné meggyőzni a közvéleményt a Zuglóban új kormányzati negyedet, a XV. kerületben Szilas Liget néven gigalakótelepet építő NER-közeli ingatlanfejlesztő, a Bayer Construct tulajdonosa, Balázs Attila, aki mindkét beruházásának fűtését és melegvíz-ellátását geotermikus energiával oldaná meg. Vagyis a termálvíz hőjével.
Tudunk egy harmadik kútfúrásról is, amit a kitett tábla alapján szintén a Bayer végez, de ezúttal nem saját magának, hanem az Angyalföldön óriáslakótelepet építő, kormányközeli orosz oligarcha-dinasztia, a Rahimkulov család Láng Negyed elnevezésű projektje számára. A két Bayer-projekthez hasonlóan ez a 65 méter magas tornyokból álló, több mint 1500 lakásból és irodaházakból álló monstrum is megkapta a kormánytól a nemzetgazdasági szempontból kiemelt projekt minősítést.
A geotermikus kutatási engedélyeket 2023 óta a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatósága (SZTFH) adja ki, és egy folyamatosan frissülő, Google Earth alapú térképen lehet nyomon követni, hogy ki kapott ilyen jogosítványokat. Budapesten jelenleg így néz ki a térkép:
Ezen látszik a három említett nagyprojekt, és az is, hogy a Láng Negyedét és Zugló Városközpontét tavaly, Szilas Ligetét viszont csak most októberben adták ki. A negyedik terület egy olyan engedély Kerepesdűlő területén, szintén a Bayernek, ahol már le is zárult az engedélyeztetési folyamat, kijelölték a geotermikus védőidomot, és idén február végén aláírták a hasznosítási szerződést: ez az MTK Sportpark hőenergiáját biztosító új kút.
Meglepő lenne, ha a folyamat itt megállna. Miután az Otthon Start program 3 százalékos hitele felpörgette a lakásépítési piacot, sorra jelentik be az új lakótelepek építését Budapesten. Ahogy azt a Szilas Ligetnél bemutattuk, ezek általában óriási léptékű és sűrűségű ingatlanfejlesztések, amelyek egy-egy telekre fél Kádár-kori lakótelepnyi lakást zsúfolnak össze. És ha a cégek rájöttek, hogy a geotermikus energia kedvező fűtési megoldást jelent, akkor az igények száma nem fog megállni négynél.
A továbbiakban részletesen a Bayer zuglói projektjéről lesz szó, mivel ez már előrehaladott állapotban van, mindkét kútja elkészült. A fő kérdés pedig az: veszélyezteti-e a termálvíz energetikai hasznosítása a Budapest kivételes értékét jelentő, a középkor óta létező termálfürdőket. A válasz nem is olyan egyszerű, legalábbis ha külön-külön nézünk meg egy-egy újabb kutat. Érdemes azonban szem előtt tartani, hogy nem egyetlen kútról beszélünk, hanem
egész sor újonnan felmerülő igényről, amelyek hatása végül összeadódva jelentkezik.
2024 elején egy sor cikk jelent meg arról, hogy többszörösére növelné termálvíz-kitermelési igényét a Zugló Városközpont (ZVK) néven gyakorlatilag kormányzati negyedet építő Bayer Construct Zrt., és hogy a kitermelt termálvizet a Rákos-patakba engednék. A közvélemény ekkor kezdett el ismerkedni az egész problémával, mivel eddig nem volt rá példa arra, hogy a fővárosban a termálvíz hőenergiáját hasznosítsák fűtési célokra. (Vidéki nagyvárosokban, például Szegeden és Hódmezővásárhelyen már korábban indítottak olyan programokat, amelyekben a városi távhő kap ellátást geotermikus rendszerekből; Veresegyházon ez már harminc éve működik.)
A Zuglóból érkező hírekben elsősorban a mennyiség tűnt megdöbbentőnek: addigra a Bayer 2023-ban már megfúrta az új, 1200 méter mély kutat, és 70-72 fokos termálvizet talált (ez a kút kapta aztán a ZVK-I nevet). A korábban megszerzett vízjogi engedélyben napi 490 köbméternyi termálvíz kivétele volt megadva, de ezt majdnem hatszorosára, 2897 m3/napra próbálták felemelni egy újabb engedélykérelemben. Mindez két okból látszott nagyon aggályosnak: egyrészt a Rákos-patak élővilágára gyakorolt hatás miatt, másrészt azért – és ez sokkal lényegesebb –, mert rengeteg víz kivételéről volt szó.
A földrajzi közelség miatt elsődlegesen a Paskál fürdő lehet érintett, amely a 2016-os bővítés és téliesítés óta a főváros egyik legnépszerűbb gyógy- és strandfürdője. Ráadásul a turisták által megszállt, és a hazai közönség számára gyakorlatilag használhatatlan történelmi fürdőkkel ellentétben
a Paskálba tényleg a magyarok járnak feltöltődni, kikapcsolódni télen-nyáron.
Azóta eltelt közel két év, a kormánynegyed elkészült, és már csak a hivatalok beköltözésére vár, a tervek pedig megváltoztak. Látszólag és részben jó irányba. Ma már nincs szó vízkivételről és a Rákos-patakba engedett, elpazarolt gyógyvízről.
„Az általunk alkalmazott technológiával egy csepp vizet sem veszünk ki véglegesen a főváros alatt elhelyezkedő termálkarszt-víztestekből. A zuglói geotermikus technológia egy zárt rendszert alkot: fúrással létrehozzuk a termálkutat, ezen keresztül kitermeljük a termálvizet, egy hőcserélő berendezés segítségével kivonjuk a hőenergiát, majd a kitermelt termálvizet egy zárt hálózaton, vezetékrendszeren keresztül visszaküldjük, visszasajtoljuk ugyanazon mélységbe és földrétegbe” – magyarázta Balázs Attila az Indexnek adott interjúban. Ugyanígy visszasajtolással számolnak a Szilas Liget esetében, ahol a kutat még nem fúrták meg (ott jóval mélyebben van a termálvíz, mint a Bosnyák térnél).
Mi történt? Tudomásunk szerint a fővárosi fürdőcég, a BGYH lépett be érintett félként a hatósági folyamatba, és jelezte, hogy a fürdők védelmében feltételei vannak. Négy kitételt fogalmaztak meg: (1) visszasajtolási kötelezettség; (2) legyen az irodaháznegyedben alternatív fűtési rendszer arra az esetre, ha kiderülne, hogy a geotermikus szisztéma nem alkalmazható; (3) épüljön ki monitoringrendszer, amivel nyomon lehet követni az érintett fővárosi kutak állapotát; (4) a vízhasználat ne legyen több 1050 m3/napnál.
Ennek hatására a Bayer irányt váltott, és az első három feltételt gyakorlatilag elfogadva elkezdte egy visszasajtolásos rendszer kiépítését. Balázs Attila az interjúban elárulta, hogy az irodaházak fűtését-hűtését levegő-levegő alapú hőszivattyúrendszer is biztosítani tudja, így akkor is működik majd a komplexum, ha esetleg a geotermia engedélyeztetése nem jönne össze. Látni fogjuk, hogy a negyedik feltétel, a mennyiségi esetében a cég nem engedett, sőt, a felhasznált vízmennyiség még tovább növekedne.
De mi ezzel a baj, ha a termálvizet tényleg nem veszik ki a földből?
A helyzet az, hogy a visszasajtolás valóban sokkal jobb, mint a direkt vízkivétel, ami egyszerűen a termálvagyon elpazarlását jelenti. Igaz az is, hogy a fürdők nem sajtolják a vizet vissza, egyszerűen azért, mert ezt nem tehetik meg: szigorúan tilos olyan vizet a földalatti víztestbe visszajuttatni, amit időközben szennyezés ért (vagyis emberek fürödtek benne).
Ezzel együtt a geotermikus energia fűtési célú felhasználása akkor sem ártalmatlan, ha a vizet visszasajtolással visszajuttatjuk a föld alá. Sőt, nagy mennyiségben alkalmazva a termálkincset ezzel is tönkre lehet tenni. Míg egy levegő-levegő alapú, hőszivattyús fűtési rendszer valóban fenntartható és klímabarát megoldás, a termálvíz esetében a helyzet – általános elvi szinten is – sokkal összetettebb. És konkrétan a budapesti termálkarszt esetében a szakemberek teljesen egyértelmű véleményt mondtak egy évvel ezelőtt: a főváros területének nagy része legyen piros zóna:
„tiltott terület, ide visszasajtolással se javasolt engedélyt kiadni, illetve ne érintse újonnan kijelölendő védőidom sem”.
A visszasajtolásos rendszerek mindig két kúttal működnek, az egyikben felhozzák a föld mélyéről a termálvizet, a központi fűtés hőcserélő berendezésében leadja a benne lévő hőenergia jelentős részét, majd a lehűlt vizet egy másik kúton keresztül visszanyomják a föld alá. A kormányzati negyed esetében az elsőként megfúrt, 2023-as ZVK-I lenne a visszasajtoló kút, az elsődleges víznyerő kutat pedig az irodaházkomplexumtól északra, a Cinkotai út és a Csömöri út sarkán lévő üres telken idén kialakított ZVK-II jelenti. Ez az üres telek fővárosi tulajdon, ami azt jelenti, hogy a rendszer kiépítéséhez szükség volt a fővárosi önkormányzat közreműködésére. Hogy ez teljesen simán megvalósult, az a főváros és a kormány viszonyát, illetve a Bayer Construct beruházásának megítélését ismerve elég meglepő.
Amint jeleztük, a felhasználni szánt vízmennyiség időközben tovább növekedett. A Pest Vármegyei Kormányhivatal október 31-én megállapította, hogy a kútpár üzembe helyezéséhez környezeti hatásvizsgálat nem szükséges, mivel annak jelentős környezeti hatása nincs. Ebben az engedélyben már 8000 m3/nap vízkivétel szerepel. Ez óriási mennyiség, összehasonlításként: a Paskál fürdő vízellátását biztosító termálkútból 660 m3/napi vízkivétel történik. A kormányzati negyedhez tartozó kutak tehát tizenkétszer annyi vizet vesznek majd ki a föld mélyéből (és küldenek oda vissza), mint a gyógyfürdő – a kormányhivatal szerint bármiféle jelentős környezeti hatás nélkül. (A 8000 m3/nap egyébként a felső határa annak, ami környezeti hatásvizsgálat nélkül még engedélyezhető.)
A kormányhivatal ezt a Bayer által beadott előzetes vizsgálati dokumentációra alapozta, amelynek leglényegesebb része az Aquifer Kft. által 2025 júniusában készített vízföldtani hatásvizsgálat. Ebből részletesen megismerhető a tervezett rendszer működése. Egy általunk megkérdezett hidrogeológus szakértő az Aquifer anyagát korrekt szakmai munkaként jellemezte, amely megfelelő eszközzel – a vízmozgások hidrodinamikai és hőtranszport tulajdonságait modellező FEFLOW nevű szoftverrel – dolgozik.
„Nem hallgatják el, hogy a kútpár hatással lesz a Paskál kútra, de a vizsgálathoz felhasznált adatok alapján ez a hatás elfogadható mértékű marad”, mondja. Ugyanakkor azt is hozzáteszi: pont ez a legnagyobb korlátja minden modellezésnek, hogy a szoftver kizárólag az ismert adatokból tud dolgozni, és a tanulmány készítői nem számolhatnak azzal, milyen összeadódó hatásai lesznek, ha a főváros területén sorra újabb kutakat fúrnak. Sem pedig azzal, hogy számos ismeretlen földtani körülmény létezhet.
A ZVK-II kút 1322 méter mély, és ferde fúrási technológiával létesítették, vagyis valójában nem a Cinkotai út alól veszi ki a vizet, hanem onnan meglepően nagy távolságra, a körvasút alatt van a talppontja (a Pestújhelyi út torkolatával szemben). A tényleges vízkivételi hely és a visszasajtolási hely (vagyis a ZVK-I kút) közötti távolság 1250 méter. Azt tehát nem egészen igaz, amit Balázs Attila mond, hogy ugyanoda, ugyanabba a rétegbe történik meg a visszasajtolás, mint ahonnan a termálvizet kiveszik. Sőt, ez nem is lenne kívánatos, mert a kútpár tartósan akkor üzemeltethető, ha elég nagy távolság van a két pont között.
A föld alá ugyanis jóval hidegebb vizet nyomunk vissza, mint amit kivettünk.
A visszasajtoló kút körül a víztestben egy hideglencse alakul ki. Ha ugyanoda történne a visszasajtolás, akkor az eredeti kút hamar lehűlne, és a rendszer nem tudna működni. A lehűlés természetes, hiszen a vízből pont a hőenergiát vesszük ki, a ZVK-kutak esetében a 70-72 fokosan kivett víz 35 fokosan megy be a visszasajtoló kútba.
Csakhogy ez a kút elég közel van a Paskál fürdőt ellátó kúthoz. A rendszernek ezen a pontján tehát az történik, hogy a vízmennyiség és a nyomás megnő (hiszen rengeteg vizet beküldünk a föld alá), ám e kút körül a víz az eddiginél jóval hidegebb lesz. A modellezés azt próbálja megállapítani, hogyan jelentkezik konkrét számokban ez a hatás. A tanulmány szerint – ellentétben azzal, amit laikusként gondolnánk – a Paskál kút
- vízszintje a modell szerint 0,45 m-rel magasabbra kerül, ami a fajlagos hozam alapján elméletileg kb. +169 l/perc hozamnövekedésnek felel meg (más kutak, így különösen a Széchenyi fürdő kútjai esetében érdemi hatás nem várható);
- a kútból nyerhető víz hőmérséklete nem változik.
Erre az a magyarázat, hogy a modellezés szerint a Paskál kutat a hőmérsékleti hatás, vagyis a ZVK-I körül kialakuló hideglencse nem éri el, sem 25, sem 50 év múlva. Ezt két ábrán be is mutatják:
A két ábrán jól látszik, hogy a hideglencse folyamatosan növekszik, 50 év múlva már egészen közel lesz a Paskál kúthoz, de még nem éri el. Ugyanezen az ábrán egy „megfolyást” is látunk a ZVK-II kút irányába, amire az a magyarázat, hogy a vízkivételi helyen a nyomás értelemszerűen csökken, így idővel megindul az áramlás arrafelé (ezt tölcsérhatásnak nevezik). A lencse növekedéséből nem következik, hogy mondjuk 80 év múlva a lehűlt zóna eléri a Paskál kutat, mert idővel várható, hogy beáll egy egyensúlyi állapot, és a növekedés lelassul, majd megáll.
Mégis: még a Bayer által beadott dokumentáció alapján is
aggasztóan közel van 50 év múlva a hideglencse széle a Paskál kúthoz.
Ez lehet, hogy a mából nézve nem tűnik lényegesnek, de egészen biztosak lehetünk benne, hogy a fővárosi fürdőkben ötven év múlva is szeretnének majd fürödni a városlakók – ahogyan a ma élők nagyszülei is tették –, és olyasmit szigorúan tilos lenne csinálni, ami ezt a lehetőséget, a következő nemzedékek életminőségét veszélyezteti.
A másik lényeges dolog, hogy a hatások nem modellezhetők száz százalékos biztonsággal. Mindegyik kút ugyanabban a geológiai rétegben, a budai termálkarszt triász kori karbonátos kőzetek repedezett zónájában található. Ez egyetlen összefüggő hidrogeológiai rendszert alkot egész Budapest alatt. Vannak olyan részei, ahol a kőzetben lévő töréseken keresztül a víz a felszínre is feltört természetes úton (ezek a középkor, vagy talán az ókor óta ismert budai hévízforrások), és van ahol a termálkincs mélyen a föld alatt rejtőzik, és csak a fiatalabb geológiai rétegeken átfúrva érhető el (ilyenek a pesti fürdőket tápláló kutak, amelyek közül a legrégebbieket a 19. században fúrták).
Egy alapos tanulmány, amelyet Laukó Ágnes és Csabainé Lőrincz Marianna készített a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság számára, hangsúlyozza: az ilyen karsztos rendszerek rendkívüli sérülékenységét. Mint írják, a visszasajtolás valóban megakadályozza regionális szinten a vízszint csökkenését, lokálisan viszont mindenképpen vízszint- és nyomásváltozásokat okoz. „Az üzemeltetés kezdetén ezek a változások (…) egyértelműen lokálisak, de hosszabb távú termelés során – különösen több, egymáshoz közeli rendszer esetében – összeadódhatnak”, állapítják meg. Még nagyobb veszély, hogy a nyomásváltozás megváltoztathatja a jelenlegi áramlási pályákat, ami egy-egy kútra drasztikus és kiszámíthatatlan hatással lehet.
A vízhőmérséklet csökkenése sem játék, ugyanis „régóta tudható, hogy a budapesti termálkarszt egy igen nagy transzmisszibilitású, hidraulikailag összefüggő rendszer. Mivel a termálvíz ásványianyag-koncentrációja függ a víz hőmérsékletétől is, nem csak a termelt víz lesz alacsonyabb hőfokú, hanem ezzel együtt annak kémiai összetétele és egyben gyógyhatása is megváltozhat.
Ez a változás pedig beláthatatlan következményekkel jár a termál- és gyógyfürdők üzemelésére.”
Nagyon egyszerűen fogalmazva: nem tudjuk egészen pontosan, hogy mit csinálunk, amikor ebbe a bonyolult rendszerbe pillanatnyi érdekek és ötletek mentén belenyúlunk. Lehetséges, hogy a ZVK-kutak végső soron pont úgy viselkednek majd, ahogy a modellezés előrevetítette, és egyetlen fürdő sem megy tönkre miattuk, sem tíz, sem hetven év múlva. De az is lehet, hogy nem: és ezt a kockázatot súlyos felelőtlenség vállalni egy olcsóbb fűtésszámla kedvéért. Minél több ilyen projektet engedélyeznek, annál nagyobb az esélye annak, hogy valami visszafordíthatatlan kárt okoznak. És nyilván az a brutális vízmennyiség, amire a Bayer kitermelést kért, sokkal nagyobb kockázatot hordoz, mintha a vízhasználat csak a tizede lenne.
A Kormányhivatal Népegészségügyi Főosztálya beleírta az engedélyhez kiadott szakvéleményébe, hogy „amennyiben a vízhasználat olyan mértékben terheli meg a vízbázist, hogy a Paskál kút működését ellehetetleníti, a víztermelést le kell állítani”. Ez azonban inkább csak a hivatalnokok lelkiismeretének megnyugtatására jó, mert amikor a monitoring a meglévő kutakban problémát jelez, akkor azt egyszerű leállítással már nem biztos, hogy ki lehet javítani.
Az elmúlt években az SZTFH szakemberei ennél sokkal felelősségteljesebb megoldást javasoltak: piros zónává nyilvánították volna a főváros területének nagy részét, vagyis egyáltalán nem engedélyezték volna új kutak létesítését visszasajtolással sem, a terület maradékát pedig korlátozott (sárga) övezetnek jelölték volna ki, ahol alapesetben szintén nem, vagy csak kisebb kontingenssel adtak volna ki vízkivételi engedélyeket, és csak nagyon alapos előzetes vizsgálatok után.
A zónák kijelölésének az előzménye az volt, hogy amikor 2023 márciusában az SZTFH – vagyis a Bányafelügyelet – jogkörébe került a geotermikus kutatási engedélyek kiadása, a hivatalt pár óra alatt szinte elárasztották a kérelmek. A szakemberek látták, hogy baj van, és sikerült a kérelmek elbírálását egy időre befagyasztani. Elindítottak egy 9 hónapig tartó, 80 szakértőt foglalkozó, mindeddig példátlan kutatási projektet, amelynek célja a budapesti termálkarsztrendszer átfogó vizsgálata volt. Ennek született meg a zárójelentése 2024 novemberében, amely a zónás védelmi javaslatot tartalmazta.
Vagyis a létező legtöbb adatot vizsgáló, legtöbb elismert szakértőt bevonó kutatás eredménye a következő szabályozás lenne:
Jól látszik, hogy ezek szerint a ZVK-kútpár és a Láng Negyedben lévő kút a piros zónába tartozik, nem lenne szabad beüzemelni őket, a Szilas Ligethez tervezett kút pedig a sárgába, vagyis kis kontingensű vízkivételre, alapos vizsgálat alapján (így egyébként az óriáslakótelepet építő Bayernek meg sem érné beüzemelni).
Ehhez képest a valóságban valami egészen más történik: lett egy beüzemelt új kút a piros zónában (MTK Sportpark), a Bayernek zöld utat adott a kormányhivatal Zuglóban, és nem kell hozzá nagy fantázia, hogy megjósoljuk: nem fogják megállítani Szilas Ligetnél sem, ahogyan Rahimkulovékat sem Angyalföldön. Ismét az történik, ami szokott. Amikor NER nyers anyagi érdeke találkozik bármiféle más szemponttal – mint a természeti kincsek védelme vagy a jövő nemzedékek iránti felelősség –, akkor a szakemberek ajánlásai mellőzhető kötözködésnek minősülnek.
Illetve egy utolsó fék még van: az SZTFH. A Kormányhivatal ugyan a környezeti hatásvizsgálat készítése alól Zuglóban felmentést adott, de a kútpárt beüzemelni csak a Rogán Antal alá tartozó SZTFH végleges használatbavételi engedélyével lehet.
Ha a szervezet kiadja az engedélyt, azzal nyíltan semmibe veszi a saját szakértői által készített szakmai anyag konklúzióját
– amire persze rá lehet mondani, hogy nem jogszabály, de mégis árulkodó végkifejlet lenne. Ha az SZTFH átengedi a Bayert, akkor ezt a vonatot többé nem lehet megállítani, legfeljebb bízni a jószerencsében, meg a természet ellenálló képességében.
Végül érdemes szólni a főváros szerepéről is. Karácsony Gergely főpolgármester aláírása van azon a tulajdonosi hozzájáruláson, amelyet 2025. március 17-én állítottak ki a Bayer Construct részére, hogy a Cinkotai úti telken elvégezhető legyen a kútfúrás. Ezt követően március 24-én született egy részletes együttműködési és beruházási megállapodás a fővárosi önkormányzat és a cég között, ami tulajdonképpen közös beruházássá teszi a ZVK-II kút megépítését. A megállapodás részeként a kút mellett a Bayer költségén külön hőközpont is épül, amit vezetékkel kötnek össze az Újpalotai Fűtőművel. A kormánynegyedben fel nem használt energiamennyiséget a Bayer ugyanis átadja a fővárosi Távhőszolgáltatónak, vagyis
előre meg nem határozható, de jelentős százalékban valójában fővárosi célokat fog szolgálni a létesítmény.
A megállapodást áttanulmányozva világosan látszik, hogy a főváros oldaláról a termálkincs védelme fel sem merült szempontként, miközben azt például részletesen végigveszik, hogy a Csömöri út mentén meg a saroktelken az építkezés miatt hány fát kell kivágni, azokat hogyan pótolják, és hogy a saroktelket a Bayer milyen módon parkosítja majd a kút körül. Ezek nem teljesen lényegtelen kérdések, de ahhoz képest majdnem azok, hogy lesz-e gyógyvíz a fürdőkben, és ha igen, meddig.
Az ország legnagyobb fürdőfenntartójaként Budapestnek el kell kezdeni a maga eszközeivel is óvni a fővárosi termálkincset. Nem kétséges: a kormány által támogatott cégek hathatós állami segítséggel meg tudják kerülni a fővárost, találhatnak másik telket a kútnak, vezetéknek, és akkor még a távhő sem profitál a haszonból, meg parkocska sem lesz. Ez a kérdés azonban annál sokkal fontosabb, mint hogy Budapest csendben félreálljon az útból, és a NER lakóparkos cégei végül a fürdőket is tönkretegyék.
Nyitókép: a Paskál fürdő szabadtéri termálmedencéje egy téli estén (fotó: Zsuppán András / Válasz Online)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
