Orosz művelet állhat az évtized áfacsalása mögött
Közel 70 milliárd forintot vihettek ki az országból azok az ismeretlen tettesek, akik tavaly jelentősen megforgatták a magyar gázpiacot. A lapunk által először bemutatott csalássorozat szervezői nagyban játszó, tőkeerős, a gázkereskedelmet jól ismerő emberek lehettek. Szakértők sora állítja, hogy az orosz titkosszolgálatokra vall az akció, akiknek machinációi felett közel egy évig szemet hunytak a magyar hatóságok.
„Ehhez legalább ötven, de inkább száz komoly szakértő kellett. Ez olyan, mintha egy láthatatlan nagyvállalat szívta volna ki a pénzt a magyar költségvetésből, ipari méretben, a bankok és a hatóságok szeme láttára” – ezt egy névtelenséget kérő szakértő mondta, akinek alapos ismeretei vannak arról az óriási áfacsalásról, amelynek elkövetésével tavaly közel 70 milliárd forinttal rövidítették meg a magyar államot. A történetet eddig legrészletesebben a Válasz Online mutatta be. Előző cikkünk megjelenése óta számos iparági szereplővel beszéltünk, és a történet mindannyiuk feltételezése szerint ugyanabba az irányba mutat: a magyar állam szemet hunyt egy elképesztő mértékű lopás felett, aminek fő kedvezményezettje az orosz titkosszolgálat lehetett.
„Egész Európában csinálják, figyelik a szabályozás gyengeségeit, keresik a kiskapukat. Rendkívül felkészült jogászokkal és kereskedőkkel figyelik a gázpiacot, és egyre inkább az áramét is, és esetenként óriási hasznot húznak. Ahol az orosz beszállítás a domináns, ott visszaélnek azzal a helyzettel, hogy a helyiek nem is akarnak ellenállni, mert a legális kereskedelmet érzik veszélyeztetve, ha akadályozzák őket. A lengyelek például ezt megúszták, mert már a 2010-es évektől tudatosan készültek a leválásra” – mondta egyik forrásunk, aki a nemzetközi energiakereskedelem szakértője.
Nincs közvetlen bizonyítéka rá, hogy orosz szereplők állnak egy nagy európai hálózat mögött, de számos közvetett jel utal erre szerinte, és más logikus magyarázatot a jelenségre nem talált:
„Spanyolországtól Romániáig sokmillió eurót szivattyúztak ki a szabályozási hiányosságokat kihasználva. A magyarországi történet a legnagyobb műveletek közé tartozik.”
Ami itthon történt, azt modellszerűen ebben a cikkben írtuk le. Most csak a lényeget idézzük fel: 2024-ben teljesen új gázkereskedők sora lépett a magyar piacra, akik külföldi forrásból összesen mintegy 400 milliárd forint értékben vásároltak földgázt, amit aztán hazai cégeknek adtak el. A gázt a piaci árnál olcsóbban kínálták, sőt olcsóbban adták, mint amennyiért vásárolták. Ezt azért tehették meg, mert nem fizettek áfát az ügylet után. Egy bonyolult és fiktív, elektronikai eszközökkel végzett kereskedelmi láncolaton keresztül ugyanis lenullázták az áfafizetési kötelezettségeiket. Úgy buktak le, hogy annyi napelemekhez való invertert, okosórát, játékkonzolt és mobiltelefont importáltak és exportáltak, ami már feltűnt a NAV-nak. Ezek az elektronikai eszközök ugyanis a valóságban nem léteztek, sohasem jöttek be és mentek ki az országból. Fiktív kereskedelmük azért kellett, hogy annyi áfát igényelhessenek vissza papíron, amennyit az eladott gáz után fizetniük kellett volna. Az adóellenőrök ezekből a fiktív ügyletekből indulva jutottak el a gázkereskedőkig, amelyekről kiderült, hogy megtalálhatatlan külföldiek, vagy mélyszegénységben élő, fogalmatlan magyarok voltak a tulajdonosaik. Pedig tízmilliárdos forgalmat bonyolítottak, és a régió legkomolyabb energiakereskedőivel is nagy tételekben üzleteltek.
Az öt kismalac
A történet, mint legutóbbi cikkünk megjelenése óta megtudtuk, nem a 2024-es csalássorozattal kezdődött. 2017-2018-ban egyszer már kisebb léptékben, de megcsináltak egy hasonló machinációt Magyarországon. Akkor is külföldről behozott gázzal, és akkor is elcsalták az áfát. Külföldiek által irányított kereskedők voltak akkor a főszereplők, az egyikről meg is írta a sajtó 2018-ban, hogy 12 milliárdot keresett rajta a NAV, mindhiába, mert az észt állampolgárságú tulajdonos sohasem került elő. Az ügylet haszonélvezői megúszták, ahogy az egy helyben toporgó mostani nyomozás alapján is azt lehet sejteni, hogy sohasem kerülnek elő azok, akik óriási hasznot húztak a csalásokból.
Egy szakértő, aki az áfacsaló cégek után a 2010-es években nyomozott, felidézte, hogy „öt kismalac” néven emlegették kollégáival a gyanús gázkereskedőket, de végül senkit sem sikerült felelősségre vonni. Beszélgetésünkkor éreztette, hogy ez nem a csapatán, hanem
felsőbb szinteken múlott, bizonyos intézkedések és döntések elmaradása miatt.
Az üggyel akkoriban foglalkozók közül ezt lapunknak többen is megerősítették, de további részleteket erről a nyilvánossággal nem akartak megosztani. Azt viszont elmondták: most is úgy tűnik, hogy az elkövetők valamiféle védettséget élveznek. „Teljesen inkompetens a nyomozás” – foglalta össze röviden tapasztalatait az egyikük.
Addig jutottak csak el 2018-ban a hatóságok, hogy az ötök gázkereskedelmi engedélyeit egy idő után visszavonták, és a NAV nyomozásokat indított, de sem a pénzt, sem pedig az elkövetőket nem sikerült megtalálni. „Ezután néhány nyugodt év következett, de aztán 2023-24-ben kezdődött elölről, csak még gátlástalanabbul. Az előző körben legalább messziről normális vállalkozásoknak néztek ki a csalás főszereplői, mindegyik tulajdonos külföldi üzletember volt, és komolyabb tőkével indultak. A mostaniak már csak a minimális kötelező 3 milliót mutatták fel, és vidéki közmunkást is megtettek tulajdonosnak.”
A 2010-es évek végén elkövetett csalások nyomán az energiahivataltól jelzés érkezett a kormány felé, hogy érdemes lenne bevezetni a nemzetközi gázkereskedelem esetében is a fordított áfafizetést, mert azzal meg lehetett volna akadályozni hasonló csalásokat a továbbiakban. Ennek híre ment a szakmában, több kereskedelemmel foglalkozó forrásunk is hallott a beadványról. De a javaslat süket fülekre talált.
Ennek lett a következménye, hogy 2023-24-ben újra, ezúttal még nagyobb léptékben rabolta ki egy szervezett csoport a magyar államot. 2025-től végül bevezették a fordított áfafizetést a gáz esetében, de a szabály csak két évre vonatkozik, 2027-től elvben újra megnyílik a lehetőség hasonló csalásokra.
Félrenéztek
A konstrukció rövid távon elég sok hasznot hozott mindenkinek ahhoz, hogy ne legyen érdeke sem az állami szerveknek, sem pedig a piaci szereplőknek fellépni ellene.
A csalók által Magyarországon eladott gáz 2024-ben elárasztotta a magyar gáztőzsdét, a CEEGEX-et gázzal, az előző évihez képest 65 százalékkal nőtt meg a kereskedett gáz mennyisége.
Az első negyedévben 76 százalékos volt a bővülés, és csak a december nem hozott rekordot. Minden bizonnyal azért, mert novemberben már a NAV nagyban nyomozott, ebben a hónapban döntött a parlament is a fordított áfafizetés idei bevezetéséről. (A statisztikai adatokat itt lehet böngészni.) Így is a tavalyi volt a CEEGEX történetének a legerősebb éve. Idén már visszaállt a forgalom a 2023-as szintre, 2025 szeptemberében például 60 százalékos volt a csökkenés az előző évihez képest. A statisztikákból világosan látszik, hogy az áfacsalással eladott gáz hozta a 2024-es év kimagasló forgalmát.
Mindenki elégedett volt. A tőzsdét tavaly még egyedüliként tulajdonló állami MVM örült a fejlődésnek, pörgött az üzlet. A kormány is elégedett volt, mert a sok gáz lenyomta az árat, a gyárak olcsóbban jutottak energiához.
Növekedtek a különböző iparági szolgáltatók bevételei is, a tárolástól a szállításig számos szereplő élvezte a bővülést. Kerestek azok a kereskedők is, akik nem tudtak annyit behozni a határon, mint amekkora mennyiségre korábban befizettek, mert a jogosultságukat eladhatták az újonnan megjelent társaságoknak. (A határon átmenő vezetékek használatáért aukciókon lehet jelentkezni, és ha valaki nem tud annyi gázt szállítani, mint amennyi lehetőséget előre megvásárolt, annak akkor is fizetnie kell, ha nem szállít.) Jól jártak a tőzsdei tagsággal rendelkező kereskedők, akik a csalóktól a piaci árnál valamivel olcsóbban vásárolták meg a gázt. (Bár előző cikkünkben a modellt bemutató, csak illusztrációra használt példánkban ez igen jelentős tételnek látszott, több forrásunk is határozottan állította azóta, hogy ez az árelőny legfeljebb 1-2 százalék volt. A be nem fizetett áfa után keletkezett, a piaci árhoz képest 27 százalékos haszon túlnyomó részét a csalók tehették el.)
A magyar állam persze rosszul járt, mert elmaradt az élénk kereskedés nyomán esedékes áfabevétele. Csakhogy ha nincs a csalássorozat, akkor ez az élénk kereskedelem sem lett volna, hiszen miután a NAV elindította a nyomozásokat, a csalók a gázzal együtt felszívódtak. Vagyis az államnak közvetett haszna annyi mindenképpen volt a machinációkon, hogy több és olcsóbb lett a gáz az országban, és ugyan elesett egy igen jelentős adóbevételtől, de ez a bevételi lehetőség nem is lett volna, ha nem valósul meg a bűncselekmény. Legalábbis ez a leginkább jóindulatú magyarázat arra, hogy miért nézte tétlenül közel egy évig minden állami szereplő, hogy messziről is gyanús cégek árasztják el földgázzal a piacot.
A rosszabb indulatú megközelítés szerint ez csak úgy volt lehetséges, hogy a legmagasabb politikai szinten lévőket kellett megvesztegetniük a csalóknak. Amikor további részletekért érdeklődtünk, akkor a teória megfogalmazója elhallgatott, és a Karmelita kolostor felé mutatott.
A politikai érdekeltségre utalt egy másik forrásunk is, amikor felhívta a figyelmünket arra, hogy egy kormányhoz közel álló ügyvédi iroda is nyújtott szolgáltatást a csaló cégek egy részének, de a nyomozás eddigi szakaszában teljesen figyelmen kívül hagyták őket. (Az iroda lapunk megkeresésére eddig nem reagált.) „A gyárakat építő multik adókedvezményt kapnak, itt meg az áfa elengedése volt az állami támogatás” – vélekedett egy harmadik szakember.
Ha reálisnak tartjuk, hogy a legtöbbet ezen az orosz titkosszolgálatokhoz kötődő körök kerestek, akkor egészen súlyos ügybe keveredett az ország, hiszen Európa biztonságát veszélyeztethette a művelet. „Lényegében a magyar gázpiacról vitték ki a pénzt, hogy feltöltsék azt a feketekasszát, amivel aztán dezinformációs, hírszerzési műveleteket, de akár szabotázsakciókat, például gyújtogatásokat finanszírozhattak” – hallottuk a feltételezést. A gázkereskedelem és a titkosszolgálatok finanszírozása mindig is összefüggött Oroszországban, ennek első alapos leírása magyarul is olvasható, Valerij Panyuskin és Mihail Zigar újságírók könyvében, a Gazprom – Az orosz fegyver címűben.
A titkosszolgálatok számára jobb esetben a kereskedelemből, rosszabb esetben a szervezett bűnözésből származó bevételek fontos források, és nem csak az oroszok élnek ezzel. A pénzszerzésen túl az az értelmük, hogy a hivatalos költségvetésben nem látszódó pénzt használhassanak, és így arról se kelljen beszámolni sehol, hogy mire költöttek belőle.
Mi utal az orosz háttérre?
Orosz háttérre elsősorban az utal, hogy a semmiből feltűnő csaló cégek képesek voltak gázt szerezni. A nemzetközi gázkereskedelem speciális szaktudást és kapcsolatrendszert igénylő feladat, és ebben a régióban nagyobb mennyiséget leginkább az oroszok lehettek képesek eladni. Utóbbi különösen igaz volt 2024-ben, az utolsó évben, amikor még Ausztriát is ők látták el gázzal. Az osztrák OMV ugyanis csak 2024 december 11-én mondta fel a szerződését a Gazprommal. Beszéltünk olyan szakértővel, akinek meggyőződése, hogy erre készülve merült fel az oroszokban a lehetőség, hogy amíg még megy a kereskedés arrafelé, addig kell tövig nyomni a gázpedált. Ez azért merült fel benne, mert a csalók a legtöbb gázt Ausztria felől hozták be az országba.
Legalább ilyen árulkodó, hogy a gázt olyan óriási, nemzetközi vállalatok közreműködésével hozták be a csalók, mint az OMV, vagy éppen svájci és azeri vállalatok, akik nem állnak le akárkivel. Ők úgynevezett teljesítési segédekként vettek részt a kereskedésben, azaz megvoltak a szükséges engedélyeik és szakértelmük bizonyos műveletekhez, és ezeket a képességeiket adták bérbe a csalóknak. „Ha ezeknél a segédeknél a csalók átmentek a KYC ellenőrzésen, a többi engedélyüket meg kiadta a magyar állam, akkor a magyar vevőiknek miért kellett volna elutasítani őket?” – tette fel a költői kérdést egyik forrásunk. (A KYC a „Know Your Client”, azaz „Ismerd Meg az Üzletfeled” eljárás rövidítése, ami az ilyen nagy cégeknél bevett gyakorlat, amelynek során kötelező feltérképezniük az új partnereiket, és erről belső jelentések készülnek.)
A csaló kereskedőkről messziről látszott, hogy a hivatalos papírjaik szerint a cégeket nem profik irányítják, hiszen magyarországi szegénynegyedek lakói, romániai, falusi vityillóban élő emberek, vagy éppen London határában lepattant lakótelepen élő közel-keletiek voltak bennük magas pozícióban. Az, hogy mégis átmentek a nagy nemzetközi kereskedők belső vizsgálatain, megnyugtatta a magyar vevőiket, hogy komoly erők, emberek állnak mögöttük. És
ki más lehet e régióban komoly, de magát leplezni kívánó gázkereskedő, mint az orosz állami Gazprom sötétben bujkáló, katonai rangjelzéssel is bíró meghatalmazottja?
„Láttunk már ilyet, sokszor, nemcsak Magyarországon, de régebben Ukrajnában vagy éppen a közelmúltban Romániában is. Felhúznak egy kis céget, de jelzik bennfentesek, hogy most tőlük lehet árengedménnyel orosz gázhoz jutni, aztán egy idő után ezek az új kereskedők vagy eltűnnek, ha eladtak valamennyit, vagy néhány évre betagozódnak a piacra. Aki a gáziparban mozog, az nem lepődik meg, hogy strómanokat és nullkilométeres cégeket használnak erre – mondta egy gázkereskedelemben jártas forrásunk. – Találkoztam olyannal is évekkel ezelőtt, ahol a papíron megadott orosz nevű tulajdonos anyja neve Nagyezsda Leningrád volt. Nyilván kitalálták az egészet, Nagyezsdának Lenin feleségét hívták, innen jöhetett az ötlet. Ettől még hoztak be igazi földgázt.”
További, orosz szervezésre utaló jel, hogy a csalássorozat elindításához rengeteg pénzre volt szükség. A csaló kereskedők előre fizettek a külföldi partnereiknek a gázért, amit csak napokkal vagy hetekkel később adtak el magyarországi kereskedőknek. Az egész folyamat elindításához sokmilliárdos kezdőtőke kellett, amit csak az rak bele egy ilyen kalandba, aki elég magabiztos ahhoz, hogy végig is tudja vinni a műveleteket, és egyébként óriási fedezete van rá.
Hová lett ez a rengeteg pénz?
Ez a legbizarrabb része az egész ügyletnek. Ahogy a 2010-es évek végi gázos áfacsaláskor, úgy most sincs semmi nyoma annak, hogy hová tűnhetett az a sok tízmilliárd forint, aminek a magyar költségvetésbe kellett volna folynia. Miközben a nyomozók bekérték a bankoktól a gyanús cégek számláinak adatait, és egészen részletesen dokumentálták, hogy mikor és hogyan cserélt gazdát papíron 60 ezer darab Huawei okosóra az egyik nap, és százezer Nintendo konzol a másik nap, arról továbbra sincs érdemi adat, hogy az így összerakott pénzzel mi lett.
A legvalószínűbb, hogy kivitték az országból, ám ehhez is olyan szakértelemre és talán befolyásra is szükség volt, ami egészen kivételes elkövetőkre utal. Csak remélni lehet, hogy egyszer kiderül, hogy tényleg az orosz szolgálatok művelete történt-e, és ha voltak hazai segítőik, akkor kik és miért működtek ebben közre.
Nyitókép: a hajdúszoboszlói földgáztároló 2009. január 7-én (fotó: AFP/Kisbenedek Attila)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
