Könyvek tankok között – kevésbé militáns kultúrpolitikát kérünk!
Gépfegyverek, harckocsik, egyenruhák között megtartott könyvfesztivál? Jobb helyszínt és jobb döntéseket, kevésbé militáns kultúrpolitikát kérünk. Mert most csak érdekek vannak inkább és csendes elsorvadás – írja vendégszerzőnk, Antal Bálint. Az evangélikus Luther Kiadó igazgatója a Bálna Honvédelmi Központban rendezett könyvfesztivált helyezi nagyobb távlatba.
Vasárnap véget ért a 30. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál. A mondat tényszerű a mában, de valamelyest távlatos is, mert több kisebb kiadó számára is igaz talán, hogy nemcsak most, hanem egy időre véget ért a könyvfesztivál. Ha józanul átgondolják a kicsik, akkor talán nem is kérdés ez annyira, inkább keserű belátás. Mély beszélgetésekre, értékes találkozásokra, olvasók közösségére vágyó, könyvszerető emberként is, valamint egy kisebb könyvkiadó vezetőjeként is adódik a kérdés, hogy
a Bálna Honvédelmi Központban tartott idei esemény ebben a formában mégis kinek volt jó?
A kérdés, ha úgy tetszik, költői. De talán itt az ideje, hogy ne csak az legyen.
Gépfegyverek, harckocsik, egyenruhák és megannyi katonai kellék, kiállítási tárgy fogadta az olvasás szerelmeseit a Bálna földszintjén. Valahogy nem ez a környezet illik legjobban az olvasókhoz, ez egészen biztos. Sebaj, lendüljünk túl ezen – gondoltam magamban az első benyomásomat nem engedve eluralkodni bennem. Végül is a könyvolvasás és a hazai könyvkiadás is egyfajta szellemi honvédelem kellene legyen.
Majd biztos kárpótol minket a sok kellemes beszélgetősarok, kávézó, a nyugodt légkör. Hát nem, sajnos nem kárpótolt, mert nem volt. Tömegnyomor a szűk folyosókon, araszoló vagy épp dedikálásra váró emberek, eldugott helyeken kellemetlen, sokszor levegőtlen terek és pavilonok fogadták a látogatókat és a kiadókat. Több emberrel is beszélve egységes volt az élmény: meneküljünk innen, mert nem komfortos.
Teljesen alkalmatlan volt a tér nyugodt nézelődésre, beszélgetésre.
A nézelődők sürgetettségérzése tapintható volt. Megfizethető, a könyvek közelében lévő kávézó sem igazán volt.
Sebaj, majd a sok jó gyerekprogram biztos jó helyen lesz. Sajnos ez sem jött össze. A terepmintás babzsákok vagy a katonai mászófal, a booktokos, kissé eldugott stand a másodikon egyaránt kiábrándító volt. Talán a földön heverő játszósarkot lehetne egyedül pozitívumként említeni, ha lett volna levegő és tér elegendő, de összességében gyerekszempontból is méltatlan volt a helyszín. A felnőtt olvasóknak szánt programok esetében vegyesebb a kép, de a helyszín adottsága itt is inkább negatívnak volt mondható. A folyosóról beláthatatlan termek és a szűk folyosón kígyózó tömeg nem fesztiválérzést, hanem inkább feszengést eredményezett.
Talán majd az árak kárpótolnak mindenkit. Sajnos az utolsó belső mentsvárszempont sem húzott ki a csalódásból. Vásárlói oldalról az látszik, hogy a 2024. október 1-től hatályba lépő,
új könyvekre vonatkozó árkötöttségi törvény jócskán feljebb vitte az árakat.
A vásárlókon is érződött a megfontoltság, ami érthető. De az árkötöttségen felül az infláció is feljebb tolta az árakat. Papírár-emelkedés, munkatársi bérköltségek mind befolyásolják az árszintet, de érdemes a standbérleti költségen is elidőzni kicsit. A pontos árak a pavilon méretétől, berendezésétől és MKKE-tagságtól (Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése) is függtek, de egy általános standbérlet egy átlagos 6 négyzetméteres pavilon esetében könnyen megvolt bruttó 800-850 ezer forint. Ha könyvbemutatót szervezett egy kiadó, további költségek is felmerültek. A munkatársi, kitelepülési költségekkel talán nem is érdemes fárasztani az olvasót. Mondhatnánk, hogy ez brandépítés, nem az árbevételről szól az egész. De mégis mennyire éri meg a durva ráfizetés, hol van a határ? (És ha nemcsak az árbevételt, hanem a nyereséget nézzük, még sokkal sötétebb a kép.)
A kérdés nem csak költői: kinek éri ez meg? A Bálnának minden bizonnyal. Be lehet mutatni, hogy milyen fantasztikus programoknak is helyet ad. A bevétel ráadásul az államé. Az árkötöttség alapvetően a nagyokat segíti, mint például az MCC kezelésében lévő (más kiadók könyveit csak nagyjából 55 százalékos kedvezménnyel átvevő) Libri-Bookline csoportot vagy épp a független Lírát. A Libri-Bookline kapcsán azt is érdemes halkan megjegyezni, hogy mintha a marketinget most a Bookline brandre fordítanák inkább. Talán nem annyira egyértelmű a Bookline elutasítottsága még a társadalomban, mint a kritikus olvasóké a Librivel szemben? A Bálna Fővám téri bejáratánál lévő Bookline terasz és a futó hirdetések is erre engednek következtetni.
Szóval kinek éri ez meg? A kicsiknek biztosan nem. Lehet, hogy a cet Jónást kiköpte a Bibliában, ami végső soron előnyére vált mindenkinek, de hogy
ez a Bálna inkább gyilkos bálnának tűnik, azaz a nagy hal megeszi a kicsit alapon felgyorsítja a kisebbek kikopását, partvonalra kerülését, az egészen biztosnak tűnik.
Összességében pedig nemcsak a kicsik járnak rosszul, hanem mindenki. A kínálat szűkülésével, a közönség szűk helyre nyomorgatásával az olvasók, az írók, a kiadók és – mivel hisszük, hogy a könyvolvasásnak társadalomjobbító szerepe van – végső soron pedig az egész társadalom jár rosszul.
Jobb helyszínt és jobb döntéseket, nagyobb, erősebb kiállást az MKKE részéről és kevésbé militáns kultúrpolitikát kérünk. Bár már az is jó lenne, ha lenne egyáltalán hazai kultúrpolitika. Mert most csak érdekek vannak inkább – és csendes elsorvadás.
Nyitókép: toborzókampány indítása a Bálna Honvédelmi Központ előtt 2024. június 17-én (fotó: MTI / Bruzák Noémi)
Ezt az írást nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
