A tanárképzés friss számai: elhagytuk a mélypontot kémiából és fizikából, de…
Idén már nem 33 kémiás hallgató vág neki egyetemi tanulmányainak, mint 2024-ben, hanem 44 – derül ki vendégszerzőnk friss számításaiból. Holtzer Péter ugyanakkor figyelmeztet: 120-150 kémiatanár éri el évente a nyugdíjkorhatárt. Mi a helyzet a többi természettudományos tárggyal? Miért csökken a Z-szakosok száma? A Természettudományos Oktatásért Szabó Szabolcs Emlékére Közhasznú Alapítvány elnökének elemző írása.
Megjelentek a felvi.hu oldalán az idei végleges egyetemi felvételi adatsorok, immár a pótfelvételikkel kiegészítve. Kezdődhet az éves adatbányászás. Tavaly ilyenkor szintén a Válasz Online hasábjain írtam arról, hogy elmozdult a felvett természettudományos tanárszakosok száma a korábbi évek mélypontjáról. Egyéb tényezők mellett kiemelve azt is, hogy elsősorban a rövid ciklusú képzésben láttunk „csodát”, vagyis ott, ahol a legtöbb esetben a már pályán lévő tanárok szereznek plusz képesítést – nem egyszer: papírt arról, amit egyébként már régóta tanítanak, papír nélkül –, illetve „megfáradt”, ám tettre kész mérnökök, kutatók, mindenféle „ipari” szakemberek képzik át magukat tanárrá. Azt is láttuk, hogy az osztatlan tíz féléves képzés, a jellemzően frissen érettségizettek hagyományos, 18 éves korban tett egyetemi felvételi számai viszont nem növekedtek a természettudományos tanárszakokra. Megmaradtak riasztóan alacsony szinteken.
Érdemes tehát megnézni, mit hozott az elmúlt év. Indításképpen, egyfajta spoilerként: idén se vettek fel egyetlen kémia-fizika szakos tanárhallgatót sem a felsőoktatásba. 2022-ben és 2024-ben egyet-egyet még igen, 2023-ban és 2025-ben viszont egyet sem. Országosan.
Ha viszont a nagyon szélesen vett kontextusból indulunk,
lecsendesedtek a nagyjából 2021–24 közötti pedagógustüntetések, elbocsátások, és megtörtént két béremelés, amelyet 2026 elején várhatóan követ a harmadik.
Egyelőre ez az utolsó, igazán kézzelfoghatóan beígért lépés a bérek felzárkóztatására. Azaz egyrészt kivárás van, és ahogy azt okos közgazdászok mondják: életpálya-várakozások alapján kalkulálnak előre a pályaválasztók, azt mérlegelik, elhihetik-e, hogy innentől most már tényleg „mindig minden rendben lesz”. Még ha nem is lesznek a felső tízezer tagjai a tanárok – ez nemigen szokott így lenni sehol –, de legalább nem ismét felemelik, majd hagyják újra leesni, elinflálni a bérüket, ahogy arra már van a tanártársadalomnak tapasztalata. Másrészt persze a munkájukkal és „hozzáállásukkal” kapcsolatos elvárásokkal, az autonómiával, terheléssel, adminisztrálással és hasonlókkal kapcsolatban nemigen történt előrelépés, és persze a pedagógusi szakma társadalmi megbecsültsége sem biztos, hogy sokat javult.
Nézzük tehát, mit mutat az idei adatsor! Gyors technikai megjegyzéssel kezdem: idén is a lehető legszélesebb merítéssel dolgoztam, minden olyan felsőoktatási intézményt belefoglalva, ahol akár csak néhány tanárszakos hallgató képzése zajlik. Továbbá benne vannak a 2025. évi általános, keresztféléves és a pótfelvételik is.
Némi elmozdulás idén már van az osztatlan tanárképzésben. Nyilvánvalóan számít valamennyit a béremelés. A szám az évek óta 300 körül beragadt szintről (országosan, minden egyetemre, osztatlan tíz féléves természettudományos tanárszakos felvett hallgatók) 463-ra nőtt idén. (Kis pontosítás: nagyjából a tíz százalékuk két természettudományos szakos, tehát példul biológia-kémiás, a felvett hallgatók száma a duplákkal korrigálva a korábbi 250-270-es szintről nőtt most 400 fölé.)
Ezzel a 2018–19-es szintre kapaszkodtunk vissza, az azóta történt szakadást dolgoztuk le.
Ha a számok mögé nézünk, a biológia-, kémia- és fizikatanár hallgatók száma mind nőtt egy keveset. Például idén nem 33 kémiás hallgató vág neki a tanulmányainak, mint 2024-ben, hanem 44. Ez persze még mindig nagyon kevés, figyelembe véve, hogy messze nem mindegyikük fogja elvégezni az egyetemet, valamint azt, hogy a teljesen ugyan nem, de valamennyire azért használható korfák alapján (ld. erről a kérdésről is a tavalyi cikket, és abban Lente Gábor professzor idézett írását is) nagyjából 120-150 kémiatanár éri el évente a nyugdíjkorhatárt.
A fenti három tudomány reménybeli tanárainak száma tehát nőtt idén valamelyest, a földrajz azonban megugrott tavalyról idénre, 100-ról 190-es szintre. Ez dobja meg a kombinált adatot. Anélkül, hogy ennek pontos részleteit, okait ismernénk, hadd említsek meg néhány lehetséges szempontot. Egyrészt a földrajz a legkevésbé „mumus” a négy terület közül, azaz ha az átlagos érettségiző természettudományos tanárszak irányába kezd gondolkozni, előbb fog eszébe jutni a földrajz, mint a kémia vagy a fizika. Másodszor – és az előzővel összefüggésben – a ponthatárokra nézve, az összes természettudományos tanárszak közül a legalacsonyabb az egyik egyetemen a földrajz-testnevelés pár, 190 ponttal! Picit talán érdemes itt elgondolkozni: ez a maximálisan szerezhető 500 pont 38 százaléka. Nem szokatlan az a megközelítés dolgozatok osztályzásakor, hogy 50% alatt elégtelen, ott kezdődik az elégséges. Itt 4 ifjú földrajz-testnevelés tanárszakos kezd a 190 pontos határ felett. Annyira azért ez nem is lóg ki sajnos: a legalacsonyabb dupla természettudomány tanárszakos ponthatár egy biológia-földrajz párosítás 228 ponttal.
A harmadik tényező pedig az, hogy megindult a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen a beharangozott tanárképzés, és egyelőre az egyetlen részben természettudományos a földrajz-történelem párosítás. Itt 20 hallgatót vettek fel osztatlan tíz féléves képzésre (ponthatár: 267). Az NKE induló tanárképzésének részleteivel, ezen belül kis színesként a „közszolgálati docens” titulus felbukkanásával sok cikk foglalkozott idén korábban, ezért ebbe most nem mennék külön bele. Annak a lelkes, érdeklődő olvasónak, aki idáig eljutott, talán lesz kedve ezekre is rákeresni.
Azt még érdemes megemlíteni, hogy azért nem mindenhol, minden vizsgált szak szabott meg ennyire lehangolóan alacsony ponthatárt: a legmagasabb 468 pont volt, ami bőven egyenértékű a legmenőbb szakokkal, és benne van az első hat ponthatárban. 400 pont felett is nem kevés meghirdetett szakpár indult. Tehát nem áll meg az a sokszor hallott általánosítás, hogy csak az megy természettudományos tanárszakos képzésre, akinek semmi jobb nem jutna.
Ennyit az osztatlan képzés adatainak növekedéséről. Nézzük, mi történt idén a rövid ciklusú (2-3-4 féléves) képzésbe felvettek számával, amely tavaly jelentette a nagy, egyszeri megugrást. Nos, ez nem nőtt tovább idén. Érdekes a helyzet: a kémia, fizika és biológia itt is nőtt valamelyest (messze nem annyit, mint tavalyelőttről tavalyra), viszont a földrajz itt visszaesett, mégpedig annyival, hogy nagyjából a másik három szak növekedését el is viszi. Nem kezdek el találgatni, vajon itt mi történhetett a földrajzosokkal.
Tehát összességében: némi emelkedés az osztatlan képzésben, a tavalyi megugrott szint tartása a rövid ciklusú mesterképzésben, a kettő eredőjeként pedig 1100 körüli felvett természettudományos tanárszakos hallgató.
Ekkora számra nagyon rég nem volt precedens. Persze sok sebből vérzik ez még mindig, a rövid ciklusúak jó része nem új tanár, az osztatlanra felvettek nem elhanyagolható részéből nem lesz végzett és a pályát elkezdő pedagógus végül, és mindez még így sem elég az utánpótlásra, de a trend azért jobban néz ki, mint a 2022 körüli teljes mélypont.
Végül még egy érdekesség, a komplex természettudomány tanárokat képző Z-szak, az ország több egyetemén. Az elmúlt három évben ez berobbant a szakma köztudatába, és mindenki érdeklődéssel figyeli a fejleményeket, továbbá mindenkinek megvan róla a véleménye. Itt az elmúlt két év 250-250 körüli hallgatószámát idén visszaesés követte, 160-as szintre. Valami nem úgy sikerült, mint 2023-ban és 2024-ben. Van olyan vélemény, hogy mivel a Z-szakra olyan szándékkal is küldenek iskolaigazgatók aktív tanárt (pl. fizika vagy biológiatanárt), hogy egy-két év után „hivatalosan” is megtarthasson más (pl. kémia) órákat is, lehet, hogy fogy azon iskolák száma, ahol ezzel a tűzoltással próbálják orvosolni a problémát.
Végezetül hadd hívjam fel az érdeklődők figyelmét a már idézett Lente Gábor tanszékvezető egyetemi tanár (Pécsi Tudományegyetem) friss írására a Magyar Tudomány augusztusi számából. A cikk még hosszabb idősorokon vizsgálja a kémiatanítás, a tanárok, a kémiát a közoktatásban tanulók, illetve abból érettségizők adatait, majd levon néhány sarkos következtetést és javaslatokat tesz. Ízelítőül: „egy-egy évben a 18. életévüket betöltők mintegy 3%-a tesz érettségit kémiából. Vagyis 97% számára a kémia nem tartozik a fontos tantárgyak közé.” „Le kell számolni azzal a valóságtól teljesen elszakadt nézettel, hogy Magyarország jövője vegyipar és kémiaoktatás nélkül elképzelhetetlen.” „Központi kérdésnek számít a közoktatásban kötelezően kémiára fordítandó óraszám. A hozzáértő kémiatanárok létszámának vészes csökkenése nagyon is indokolta az eddigi csökkentést. Ha nincs, aki színvonalasan tanítsa a tárgyat, akkor inkább ne is legyen kémiaóra, az iskolában az időt olyasmivel is lehet tölteni, amiből a diákoknak több hasznuk van.”
Ezekkel nem feltétlenül kell egyetérteni, gondolkodni és beszélni róluk viszont célszerű. Mi valójában a természettudományos oktatás célja (úgy is mint: tárgyi ismeret és/vagy gondolkozási képesség és összefüggések átlátása)? Mi lehet ennek optimális megközelítése (pl. mindenkinek, minden életkorban, avagy nem mindenkinek, nem minden életkorban; illetve: szaktárgyak és/vagy „science”, kinek, milyen életkorban)? Noch dazu: mire is van az iskola? Ha a kedves olvasó ezeken egy picit eltöpreng, már beljebb vagyunk.
Nyitókép (illusztráció): MTI/Máthé Zoltán
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
