Miért kell hetekig ásványvízben mosdatni a babákat a fehérvári szülészeten?
Hogyan fordulhat elő, hogy Székesfehérváron ásványvízben kell mosdatni az újszülötteket, és abban kell tisztálkodniuk a frissen szült nőknek? És nem egy-két napig, hanem hetekig. Az ország egyik legjobb regionális kórházában? Miért véletlenül derült ez ki? Miért titkolják, miért kell perrel kikényszeríteni a kórházi fertőzések statisztikáját? Miért ezen a ponton üt vissza a pénzhiány? Vendégünk Csilek András, az orvosi kamara Borsod-Abaúj-Zempléni elnöke, infektológus főorvos. A Válasz Extra 13. adása a Magyar Orvosi Kamarával partnerségben készült.
Az adás meghallgatható a fenti lejátszóra kattintva. Ha az nem jelenik meg, közvetlen link itt. Ha egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, ide kattintsanak! Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett iTunes-on, TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található. A podcast Youtube-on is fent van!
Részletek az adásból:
Huszonhat óra ügyelet után érkezett a stúdióba. Hogyan tarthat 26 órán keresztül egy orvosi ügyelet? Nem ellentétes ez az uniós munkajogi szabályozással?
Csilek András: Jobb állapot ez a korábbinál, mert 24 óra után az EU előírása szerint haza kell mennünk a munkából. A betegnek ugyanis joga van a pihent orvoshoz.
Nem ment haza, még két órát maradt.
Csilek András: A Magyar Orvosi Kamara régi álma, hogy az ügyeleti szolgálat átadását is számítsák be a munkaidőbe. Nagyon furcsán nézne ki, ha az engem váltó orvos reggel 8:00-kor belépne az ajtón, én pedig 8.01-kor kilépnék, és nem mondanánk egymásnak semmit a betegekről.
Nyilván egyeztetnek, és ez nem számít bele a hivatalos munkaidőbe?
Csilek András: Nem, pedig el kell mondani, mi történt éjjel. Tartunk egy reggeli megbeszélést, így indul a nap.
Végeztem egy rögtönzött közvéleménykutatást, sokan nem tudják, mit is csinál egy infektológus. Odáig eljutottunk, hogy fertőző betegségekkel foglalkozik, de volt aki úgy vélte, önök ellenőrzik, van-e szappan a kórházban.
Csilek András: Annyi közünk van a szappanhoz, mint bármely más orvoskollégának. Az infektológus a fertőző ágensek okozta betegségek gyógyításával foglalkozik.
Csak a gyógyításával? Azzal nem, milyen állapotok uralkodnak egy kórházban?
Csilek András: Nem, mi ugyanolyan klinikai szakma vagyunk, mint a sebészek vagy a nőgyógyászok. Gyógyítunk, nem ellenőrzünk.
Hogyan éli meg, hogy sok helyen a legalapvetőbb higiénés eszköz, a szappan is hiányzik? Vagy egy nehezen leküldhető kórházi fertőzésben szenvedő beteget közös szobában helyeznek el másokkal? Vagy ha meghal, rövidesen másvalaki fekszik ugyanabban az ágyban?
Csilek András: Magyarországon nem fordulhat ilyen elő, hogy valaki egy kórházi fertőzésben meghal és nem végzik el utána a szükséges kórterem-fertőtlenítési feladatokat. Ám a kérdésére az a válaszom, hogy minden pénzkérdés, a humán erőforrás megléte, a fertőtlenítőszer-használat, minden. Az is, hogy mindenki mosson kezet.
Mi a helyzet akkor, ha hiába mossa meg a kezét, mert a baktérium a vízrendszerben van?
Csilek András: A kórházban ugyanaz a szabály működik, mint otthon. Az ivóvíz tisztaságának biztosítása a vízszolgáltató feladata. Az a baktérium, ami Székesfehérváron a vízrendszerbe került, megtalálható önben is, bennem is. Nincs százszázalékos biztonság.
Főorvos úr, de ezt a baktériumot nem bennem, vagy önben, hanem a kórház vízvezeték-hálózatában mutatták ki, ráadásul a fertőzés hetek óta fennáll. Az utolsó hír az volt, hogy augusztus 25-én megérkezett egy fertőtlenítő berendezés a kórházba, amitől a probléma megoldását remélik. Ám az egész úgy derült ki a nyilvánosság számára, hogy vajúdó nőkhöz mentek be illetéktelenek, az apa felháborodott ezen, az ellenzék pedig nyilvánosságra hozta az esetet.
Csilek András: Nem botránnyal, hanem egy megoldandó problémával nézünk szembe. Viszont szerencsétlen volt a történtek kommunikálása. Ez egy ellenálló baktérium, nagyon nehéz kipusztítani. A baj akkor van, ha bekerül egy beteg szervezetébe, és vérmérgezést okoz. Ilyen szerencsére most nem történt.
Miért tart ez ilyen sokáig?
Csilek András: Egy élő organizmust kell elpusztítani több kilométeres csőrendszerben, amelynek minden csapjának végén ott egy szűrő, amiben a baktérium meg tud telepedni, és újraindulhat a szaporodása. Addig próbálják elűzni, amíg ez nem sikerül. Mondhatták volna, hogy addig ebben az épületben nincs betegellátás.
Azt nem lehet. Ez egy regionális kórház.
Csilek András: A szülő nőket át lehet máshova szállítani.
Hova? Fejérben csak két kórház van, Dunaújváros nem bírná ellátni az egész megye összes szülészeti esetét.
Csilek András: Ha azt kommunikálták volna: nagyon kellemetlen, ami történt, mea culpa, de ez még mindig a kisebbik rossz, mert a betegbiztonság az első, a kisbabák és az édesanyák biztonsága, akkor azt megértették volna az emberek.
A kórházi fertőzési adatokat rendszeresen titkosan kezelik, úgy kell kiperelni őket. Nemhogy önként beszélnének egy kórházi baktériumról a vízrendszerben!
Csilek András: Nincs köztünk vita. Átláthatóság, őszinte kommunikáció – erre van szükség. Meg kell mondani, hogy keletkezett egy probléma, ami miatt ezt kell csinálnunk, és nem egyszer, hanem egészen addig, amíg nem lesz tiszta a vízrendszer. Mindez nagyon kellemetlen. A helyzetet ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor az ember felszáll a repülőre és bemondják, hogy sajnos el kell hagynia a fedélzetet, mert műszaki probléma támadt. Szörnyű, de a biztonság az első.
Nemcsak nálunk okoz ez botrányt. Az Egészségügyi Szakirodalmi Tallózó Facebook-csoportjában egy belfasti kórház példáját idézik. Egy új észak-ír szülészet épületét azért nem tudják átadni, mert a csapok 36 százalékában ott van ugyanez a pseudomonas baktérium. A kórokozó 2012-ben ott három újszülött halálát okozta. Miért olyan nehéz a küzdelem a baktérium ellen?
Csilek András: Az ír példa is jelzi, hogy ez nem egy kirívó eset, hanem egy megoldandó probléma. Fontos jelezni azt is, hogy itt mindenki jót akar.
A nyugati egészségügyben nagyobb figyelem övezi ezt a kérdést, például a kórházépítésnél nem azért terveznek egy-két ágyas kórtermeket, mert a modern emberek nem viselnék a kaszárnyaszerű kórtermeket. Hanem azért, mert a kórházi fertőzések olyan veszélyesek, hogy így lehet ellenük a leghatékonyabban védekezni.
Csilek András: Ez tény. Pénz, pénz, pénz. Megfelelő humánerőforrás, megfelelő képzettség, megfelelő közegészségügyi szakemberek. Nem az a gond, hogy a magyar szakemberek nem értenek hozzá, hanem az, hogy nincsenek elegen. Nem vagyunk elegen. Tizedannyian vagyunk, de csak fele olyan rosszul dolgozunk. Ennyi emberből ezt lehet kihozni. Egyágyas kórterem, három betegre jusson egy nővér, ez sokat segítene, és ez csak pénzkérdés.
Csakhogy éppen pénz nincs.
Csilek András: A magyar egészségügy alulfinanszírozott. Pont.
Hogyan lehetne továbblépni? Nincs szappan egy sor helyen, WC-papír, kézfertőtlenítő.
Csilek András: Edukáció. Ha már az iskolában „belevernék” a kézmosás szükségességét a gyerekek fejébe, akkor belépve egy kórházba, nem találnák természetesnek, hogy nincs szappan. Kivernék a balhét. Persze nem a kórházban kellene, hanem a döntéshozóknál.
Miért nem a kórházi dolgozó veri ki a balhét? Miért tőlünk várják ezt?
Csilek András: Mert a kórházi dolgozó dolgozik. Nem arról van szó, hogy egyáltalán nincs fertőtlenítőszer, most a váróteremről beszélünk. A betegeknek is ki kell állniuk magukért! Az orvos benn áll a műtőben, nem tud demonstrálni egy táblával, hogy moss kezet, meg legyen több fertőtlenítőszer. Az a baj, hogy Magyarországon benne van a fejekben, hogy majd az állam mindent elrendez. Igen, de ha mégsem, akkor szólni kellene.
Látogatóként már a bejáratnál jelentsem fel azt az intézményt, amelyikre a szerettem egészségét, gyógyulását bíztam?
Csilek András: Nem kell feljelenteni, van választott képviselőm. Elmegyek hozzá, elmondom. De nem azt szeretném sugallni, hogy bejön a nagypofájú főorvos a stúdióba, és megmondja a népnek, mit kell csinálnia.
Mit kellene tennie az egészségügynek?
Csilek András: Nem kell feltalálni a spanyolviaszt. Csak azt kell kőkeményen megkövetelni, ami le van írva a tankönyvekben. De nem mindegy, hogy amikor a takarítónő lemossa a csempét, akkor egy hároméves, pontosan illeszkedő fugát fertőtlenít, vagy egy 33 éveset, ahol már nincsenek fugák, csak repedések, és azt mosogatja a szerencsétlen.
Ez önmagában is fertőzőforrás lehet?
Csilek András: Persze. Lepereg a vakolat, nincs kilincs. A megoldáshoz csak pénz kell és akarat. Például nem tud úgy kimenni a főorvos a kórteremből, hogy nem mosott kezet, mert egy elektronika figyeli, és nem nyitja ki addig az ajtót. Külföldön havonta oktatják a kézfertőtlenítést, már a könyökükön folyik ki, mert ez ennyire fontos. A műtéti bemosakodásban világszintűek vagyunk, de abban, hány ponton van lehetőség kézfertőtlenítésre, abban biztosan nem. Magyarországon a legtöbb kórház nem kórháznak épült. Majd, ha egyágyas kórházak lesznek…
Megérjük ezt? Már csak azért is nehéz, mert annyira kevés nővér van, hogy a betegek ápolják egymást.
Csilek András: Kulcsfontosságú lenne, sokat segítene, mert külföldön is létezik kórházi fertőzés, de mi Magyarországon élünk, és nekünk az fáj, ha ez velünk történik meg.
Ez az adás nem készülhetett volna el olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű platformon! Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
