„Ha valaki 30 évvel ezelőtt azt mondja, pálmákról szüretelek majd a saját kertemben, kiröhögöm”
Szerelemből indult, de mert „mindenkinek kell mindenből”, ma már kereskedés is a siófoki pálma- és banánkert, amelyet Magyar Bálint hozott létre egy kiliti ház udvarán. Ha nem a saját szemünkkel látjuk, el sem hinnénk, milyen egzotikus gyümölcsök teremnek meg ebben a zsebkendőnyi földi paradicsomban. Hogy hogyan hajtott ki a banánliget az elfagyott első tőből, és miért hívták Bálint gazdát egykor „cápás Bálintnak”? Most mindenre fény derül.
Miközben lelombozva olvassuk a rosszabbnál rosszabb híreket arról, hogyan száradnak ki a tavaink, hogyan mennek tönkre a gazdák, hogyan szűnik meg a kukoricatermesztés hazánkban, és tehetetlen dühvel gondolunk arra, hogy a „Vizet a tájba”-programra ennek ellenére soványka 4,7 milliárdot szán csak a kormány (amely egyetlen augusztus 20-án ennek sokszorosát költi el az ünnepre), a hírek e szikes sivatagában valóságos oázisként dereng fel előttünk a pletyka: beérett a banán egy siófoki kertészetben. Egy üde augusztusi reggelen felkerekedünk hát, hogy saját szemünkkel győződjünk meg arról, igaz-e a szóbeszéd.
Az autó hőmérője már reggel kilenckor 34 fokot mutat, mégsem kapcsoljuk be a légkondit, leeresztett ablakokkal, benzintakarékos sebességgel hajtunk a Balaton fővárosáig. Amikor valamivel nyitás után leparkolunk a Kilitihez tartozó csendes kis utcában, a pálma- és banánkertben már több látogató bolyong. Többségük szemmel láthatóan visszatérő vendég, aki közvetlen modorban cseveg a házigazdával gondozási tippekről, eredményes rügyfakadásról és beérett gyümölcsökről.
Magyar Bálint barnára sülten, atlétában fogad, mintha a Vakáción a Mézga család egyik egzotikus tájon játszódó epizódjából lépne ki, félrehajtva egy hatalmas banánlevelet. Nem mindennapi karakter. A különleges növények és állatok gyerekkora óta foglalkoztatják, magára szedett minden információt róluk, amit odahaza, a szocialista panel-enteriőrben kipányvázott datolyapálma alatt magára szedhetett a Kádár-kor alkonyán. Akkor még csak kicsiben űzte mindazt, amit később nagyban: édesvízi halakat és orchideákat nevelt. Tudományos szintű érdeklődésének kielégítésében bizony jócskán magára volt utalva, hiába ment dísznövénykertészeti középiskolába, ott csak tiszafáról és tujáról tanulhatott, a kanári datolyapálma csupán érintőlegesen, szobanövényként szerepelt a tananyagban.
Csendben, autodidakta módon gyűjtögette hát az információkat és a trópusi növényeket az évek alatt, a nyilvánosság mégsem kerülte el. Jöttek hozzá fotózni az egy perc alatt kinyíló holdvirágot, és vidáman pózolt a fekete-fehér újságban egyáltalán nem érvényesülő afrikai tulipánfa skarlátvörös virágai alatt, amelyek Kelet-Európában nála nyíltak először. Közben az állatok iránti rajongása sem hagyott alább.
A 90-es évek végén, amikor még nem volt az országban tropicarium, ő Siófokon már cápák között úszkált
egy bemutató medencében, amit saját házában állított fel.
A szépen induló karriert egy klasszikusan magyar közjáték törte derékba. A családi építkezésen a kivitelező lelépett a pénzzel, így elúszott a medence és vele együtt az álom is, hogy a látogatók bátorságát is próbára tevő cápa show-t hozzon létre.
A mediterranizálódó Magyarországon egyszerre meglátta a piaci rést, ezért kezdett trópusi növényekkel kereskedni? – faggatjuk. Bár Magyar Bálint elismeri, rém jó üzlet, amibe belevágott, kiderül, ez korántsem volt 14-16 évvel ezelőtt tudatos döntés a részéről. Akkortájt érkezett hozzá az első kék banán, amit annyian megkívántak a környezetében, hogy kénytelen volt nekik is beszerezni. – Elsírtam magam, amikor befutott az első szállítmány, amely előtte hetekig az oroszoknál állt, ahol februárban a radiátoron is jégcsap nő, így rommá fagyva, összefeketedve kaptam meg a növényt. Egy plöttyedt, fekete kupac volt az egész. Akitől vettem, azzal vigasztalt: ne aggódjak, ez a legjobb fagytűrésű finom banánfajta, csak faragjam meg, elmagyarázza, hogyan. Megfaragtam és láss csodát, egy hónap múlva tényleg kihajtott –emlékszik vissza arra az ominózus első banánra. Nem banánfára, mert a banán fűféle, magyarázza, miközben a ház elé sétálunk, hogy megmutassa, hová fejlődött az az első, szétfagyott tő.
Az utca felőli fronton öt méteres növények támasztják a háztetőt. Jellegzetes, hatalmas leveleik között dús fürtökben kékeszöld gyümölcsök tartják keccsel az üres levegőt, alattuk impozáns méretű, bordó virág. Mint egy lehajtott fejű rózsa, néz a föld felé.
Amiket itt látunk – magyarázza Magyar Bálint –, egy éve, tavaly július közepén bújtak ki a földből. A banán, mint mondja, egyszer terem, aztán elpusztul, de maga mellett mindig új sarjat hoz. Ezek azért nőttek ekkorára, mert amikor letermett az anyanövény, Bálint gazda rögtön elvágta az „áltözsét”, így az összes általa felszívott tápanyagot a kicsinyeibe pumpálta. A blue java a gyümölcsök acélkék színéről kapta a nevét. Ezek október tájékán érnek be, addigra be is sárgulnak, a mezei, általunk ismert banánfajtától különleges, vaníliás ízük különbözteti meg őket.
Magyar Bálint kertjében harmincat mutat be a több mint 1200 banánfajta közül, és azt ígéri, jövőre húsz fajta fog teremni nála.
Ezek között olyan bőtermő banán is létezik, amelynek csíkosak a levelei, sőt, a termése is, meg olyan is, ami piros marad érés után is. Ilyen red dacca töveket is találunk a kertben, amelyet yuccák, japán kenderek, lószőrpálmák, citrom- olaj- és narancsfák varázsolnak dús, paradicsomi állapotokat idéző ligetté. A kis kerti tó mellett öles pálma áll, a parton soha nem látott színű és formájú, hatalmas levelek nyújtózkodnak. A zöld megszámlálhatatlanul sok árnyalatába a leanderek és a bimbózó plumeria bokrok visznek színt.
Házigazdánk olyan élvezettel mesél a Szicíliából hozott kocsonyapálma októberben érő, sárga, ringlóhoz hasonlító gyümölcseiről, amelyek mangó-ananász ízt idéznek, hogy az embernek kicsordul a nyála. Igaz, kissé megtántorodunk, amikor – csak úgy mellékesen – megjegyzi, mindössze négy éve vette meg ezt a telket. Pillantásunkra, amit önkéntelenül is a nagy kubai királypálma törzsére vetünk, megjegyzi: 22-24 éves lehet, kamionnal hozták, ahogy sok más társát is. – A kert első felében még ki tudtam ásni a pálmák helyét, de itt, hátul szikrázott az ásó. Ebben a földben a Manyi néni cserépkályhájától kezdve a pulóverén át a trafókerékig minden volt – meséli, miközben végigsétálunk a kis köves kerti úton a dús növényzet között. Alig hihető, hogy ez a kert néhány éve még pusztaság volt.
Hogyan lehetséges, érdeklődünk, hogy ezek a trópusi növények ilyen látványosan jól érzik itt magukat? Ezek szerint már a pálmákat, leandereket sem kell télre bevinni a házba? Itt tartana a globális felmelegedés? – Ha nem Zabarban vagy Kecskeméten lakik valaki, nyugodtan kiültethet bármit. Ha nem fagy rájuk a hólé – amire, valljuk be, ma már igen kevés esély van –, simán kibírják a száraz hideget – mondja a szakember, aki csak kabátot javasol a legtöbb kint teleltetett trópusi növényre. Csupán néhány van közöttük, amely fűtést is igényel a téli hónapokban. – Attól függetlenül, hogy nem szeretik a fagyot, ahogy mi se szeretjük, hozzánk hasonlóan ők is elviselik – teszi hozzá, majd arról beszél: míg régen egész télen korcsolyázott a Balatonon, most már korcsolyát sem vesz a gyereknek, mert arra az egy-két alkalomra, amikor elmegy a műjégpályára, elég kölcsönözni egyet.
– Ha nekem valaki 30 évvel ezelőtt azt mondja, hogy pálmákról fogok szüretelni a saját kertemben itt, Magyarországon, biztos kiröhögöm.
Most meg ez a valóság. Beérnek a banánok, a datolyapálmák, kocsonyapálmák hozzák a finomabbnál finomabb gyümölcsöket. Ott tartunk, hogy nem kajszibarackot fogunk ültetni, ami márciusban rendre elfagy, hanem egzotikus és trópusi gyümölcsöket. Ilyen lett az éghajlatunk – mondja.
Való igaz, hogy az elmúlt években – annak ellenére, hogy már februárban 20-22 fokokat mértünk –, márciusban vagy áprilisban rendre beállt az éjszakai fagy, amely jócskán megtizedelte a gyümölcsfák friss hajtásait. Ezek a pálmák azonban csak júniusban-júliusban kezdenek el virágozni, így esélyük sincs arra, hogy elfagyjanak a szeszélyes magyar tavaszban. Bálint gazda évente kétszer utazik Spanyolországba és Olaszországba új szállítmányért. Ősszel megjelöli a növényeket, amelyeket tavasszal hazahoz, de még nemrég is érkeztek növényei Spanyolországból, ahol a hírek szerint most 45-50 fok van árnyékban. Ennek ellenére van, amit ezek a növények sem tolerálnak a hazai időjárásban. – Előfordult például, hogy a Kanári-szigetekről, az örök napfény országából hoztunk ide legyező banánokat. Gyönyörű, egészséges példányok voltak, de két hét alatt ropogósra sültek a leveleik – magyarázza Magyar Bálint, aki a magas UV sugárzásra és az alacsony páratartalomra gyanakszik, jóllehet, itt csobog a kerti tó és a Balaton sincs messze a pálmakerttől. – Úgy perzsel a nap és olyan nagy a szárazság, hogy
lassan már nem azon kell agyalni, télen hogyan óvjuk meg a növényeinket a hidegtől, hanem hogy hogyan érjük el, hogy túléljék a nyári hőséget.
Jóllehet, harminc éve nem hitte volna, Magyar Bálint ma tehát vígan szüreteli a banánt, a datolyát, a citrusféléket és mindenféle más trópusi gyümölcsöt. Amíg az északi partról Siófokra autóztunk, számtalan kertből integettek felénk is banánlevelek. A Balaton körüli településeken ma már egyáltalán nem ritka látvány a pálmafa. Hatalmas kereslet van napjainkban ezekre az egzotikus növényekre.
Magyar Bálinttól gyakran kikönyörgik még a bemutató növényeket is, mondván, ő úgyis tud magának hozni másikat. – Egyik nap bejött a kertbe egy alacsony, kerek kis ember, olyanforma, mint Danny de Vito. Piros selyeming, piros cipő volt rajta, nem is köszönt, csak rámutatott az egyik bemutató pálmámra és annyit mondott, „Ezt bökd ki nekem!” Mondtam neki, nem úgy van az, de nem zavartatta magát, rámutatott egy másikra, akkor „bökjem ki” azt. Tiltakozásomra csak annyit kérdezett, mennyi az értéke. Mondtam neki, hogy 350-390 ezer. Azt mondja, itt és most ad érte másfél milliót, csak bökjem ki neki – meséli Bálint gazda. Rögtön hozzáteszi: a látogatók nagy része normális, kedves, de előfordulnak néha ilyenek is, akik azt hiszik, itt mindent megvehetnek kilóra. Nekik keserűen csalódniuk kell, ahogy a piros cipős látogatónak is. Magyar Bálintban tudatosult, hogy a milliós értéket képviselő, nagy nehezen behozott, gyönyörű, öles törzsű kubai királypálma csak egy szezonra kellene a kliensnek, nem törődve a növény igényeivel hagyná elfagyni: a jövő szezonra már előre kifizetné az utánpótlását.
Én biztos, hogy semmit nem adok el olyan embernek, aki képes lenne veszni hagyni egy ilyen gyönyörű növényt, úgyhogy nagyon gyorsan kitessékeltem a kertemből
– mondja a gazda.
A siófoki pálma- és banánkertbe nem csak nézelődni és vásárolni járnak az érdeklődők. Forgatásokat is szerveznek ide, ha valamilyen trópusi miliőre van szükségük a tévéstáboknak, sőt, bérbe is vesznek innen. Akár nagyméretű növényeket is, szép számmal, rendezvényekre, szülinapokra. Nem véletlen, hogy ottjártunkkor épp a kert átalakítását tervezte a házigazda. Ha legközelebb erre járunk, már lehet, hogy hófehér homok fogad a kibővített kis tó partján és karibi hangulatú kávézóban hűsölhetnek a látogatók.
Jó másfél óra után tanácsokkal és egy csodatévő tápszerrel gazdagon távozunk. Röpke pillantás az autó hőmérőjére: 40 fok. A légkondit feltekerve elmerengünk a pálmakert tulajdonosának szavain. „Az világos, hogy a tuják már nem erre az éghajlatra valók, mennek egyre északabbra, a helyükre pedig jönnek a pálmák délről. A kérdés csak az, ott mi marad majd. Kaktuszok?”
Nyitókép: Magyar Bálint kiliti banánkertjében (fotó: Válasz Online/Bielik István)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
