Egyetlen rossz döntés, és már nem is létezel – Rakonczay Gábor és Erős Tibor
A természet nyersen megmutatja az ember törékenységét: egyetlen rossz döntés, és már nem is létezel – mondja Rakonczay Gábor, aki decembertől márciusig 5123 km-t evezett az Atlanti-óceánon, ezzel zárva extrém sportolói pályafutását. A példamutatás lehet a kulcs, hogy javítsunk az ország fizikai és mentális állapotán – állítja Erős Tibor ultrafutó, aki áprilisban 46 óra alatt kétszer teljesítette az Ultrabalatont, összesen 422 km-t. Emberfeletti teljesítményekről, mentális és fizikai erőről, ember és természet kapcsolatáról szól a HetiVálasz 289. adása.
Az adás meghallgatható a fenti lejátszóra kattintva. Ha az nem jelenik meg, közvetlen link itt. Ha egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, ide kattintsanak! Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett iTunes-on, TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található. A podcast Youtube-on is fent van!
Részletek az adásból:
Hogyan kell elképzelni Rakonczay Gábor egy napját az óceánon?
Rakonczay Gábor: Ez klasszikus ultrasport, napi 15-16 óra evezés, hat óra alvás, plusz a szükséges tevékenységek, mint például vízkészítés, a hajó életben tartása. […] Nincsen titkos motor, el sem férne, annyi hely kell az ivóvíznek. Bár a kenuzás a világon a legősibb ember által meghajtott evezős közlekedési mód, egyéni óceán-átkenuzásból ez volt csupán a második. Az elsőt szintén én csináltam meg még 2012-ben, pedig közben viszonylag sokan megpróbálták ezt, de másnak eddig nem sikerült.
Az Erős Tibor által teljesített 422 km-es kétszeres Ultra Balaton-kör pont tíz maraton, legalábbis távban. Annyival is nehezebb?
Erős Tibor: Egy maratonfutó ezt nem képes megcsinálni, ehhez teljesen más edzésmunka kell. […] A 46 óra 10 perces időben nem az volt a nehéz, hogy ilyen sokáig kellett futni, hanem az, hogy még ismeretlen volt az egész. A Projekt422 úgy indult, hogy a tavalyi Ultra Balaton idején Takács Krisztián Csipi önállóan, versenyen kívül lefutotta a két kört 61 óra 27 perc alatt. Idén pedig a szervezők úgy döntöttek, hogy meghirdetik mint versenyt. […] Tudtam, hogy egy Balaton-körre képes vagyok. Az volt a módszerem, hogy a felkészülésnél kiírtam magamból, hogy mi történhet velem a második körben. Leírtam minden eshetőséget, hogy fel tudjak készülni rá fejben.
A fej vagy a fizikum a döntő ezeknél a teljesítményeknél?
Rakonczay Gábor: Az elején, amikor nekem meglódultak a sikerek, akkor azt gondoltam, hogy a fej. Azt gondoltam, hogy fejben kell ehhez felnőni, és akkor bárki képes megcsinálni. Ma már tudom, hogy ugyanúgy, ahogy összerakod fejben, össze kell raknod fizikálisan is a célt: kell hozzá jó keringés, kell hozzá cipő, felszerelés, minden. […] Hatalmas felelőssége van a környezetednek, hogy folyamatosan gyengít-e téged, vagy pedig erősít. Az én nézőpontomból a világ viszonylag egyszerű: két típusú ember lakja ezt a bolygót, az egyik megoldja, a másik megpróbálja kikerülni a problémákat. […] Amikor egy projekt mellett elköteleződsz, akkor a rossz részeivel is elköteleződsz, és csinálnod kell, ameddig tart, ameddig el nem éred a célt.
Erős Tibor: Nagyon hiszek a mentális felkészülésben. Az elejétől kezdve így éltem, így kezdtem a sportot, hiszen nagyon későn, 39 éves koromban vágtam bele ház körüli kocogásokkal, és abból jutottam idáig. Már akkor motivációs üzeneteket gyűjtöttem, majd ami működött, azokat formáltam saját magamra. Ezek nagyon egyszerűek voltak, egy példa: „Erősebb vagy, mint gondolnád!” Már úgy mondom: erősebb vagy, mint gondolnád, mert rajtad múlik! Ezt nem kitaláltam, hanem átéltem. A kitartás fejleszthető.
Rakonczay Gábor: Az önismeret nagyon fontos: hogy szembenézz magaddal, letedd azokat a dolgokat, amiket le kell tenned, visszamenj oda, ahova nem akartál, de mégis vissza kell, hogy utána eltűnjön az a dolog az életedből, amiért valószínűleg szorongtál.
Az egymillió alkoholbeteg és mozgásszervi bajos országában mit tud tanácsolni két extrémsportoló: mi az, ami a saját tapasztalataitokból társadalmilag hasznos?
Rakonczay Gábor: Az embernek van egy sorsa, egy feladata, és azon kell haladni, abba az irányba kell menni, és akkor leegyszerűsödnek a dolgok. Nem egy összetevő hiányzik sokaknál, hanem a fő csapásirány.
Nem fizikai a probléma, hanem lelki?
Rakonczay Gábor: Amikor elkezdtem komolyabban ultrázni és emiatt órákat edzeni, megtapasztaltam az élményt, hogy én irányítom a gondolataimat, én irányítom a szervezetemet. Ez extázisszerű dolog, amiért a sportoló sportol. […] Ezt az élményt akkor lehet megszerezni, hogyha az ember csinálja a feladatát, ha arra megy, amerre dolga van. Nem száz felületen kell megfelelnünk, öt százalékosan, hanem egyetlen egy dolgot kell csinálni, viszont azt száz százalékosan. […] Nemcsak az a kérdés, hogy rendben vagy-e vagy sem. Felelősséggel tartozol a környezeted iránt azzal, hogy rendben legyen az életed. Mert iszonyúan vissza tudod húzni a környezetedet. Le tudod stoppolni a fejlődésüket. […] Mindenki gondoljon bele, hogy hány ezer generáció munkája, szeretete, küzdése, lemondása, melója van abban, hogy mi itt ülünk, és azt csinálunk, amit akarunk. Ez mérhetetlen felelősség. Ezt elviccelni, egy fotelban ülve tölteni, bárkit visszahúzni: vétek.
Erős Tibor: Nincs általános recept, hogy hogyan kell az életmódváltásban elindulni. Azt hiszem, hogy a példamutatás nagyon fontos. Nem tudok senkit megrázni, hogy ezt csináld vagy azt csináld. Ez belülről kell, hogy kezdődjön. Szerencsére úgy látom, hogy egyre többen futnak körülöttünk, a futóversenyeken létszámrekordok dőlnek. Valamifajta változás talán már elindult. Mi azt tehetjük, hogy megmutatjuk magunkat, elmondjuk a történetünket. Nézd, én 40 évesen kezdtem, más mondhatja, hogy 50 évesen változtatott, és a változás lehetősége ott van benned is.
Az ultrafutók és óceánevezők nem stadionban, mesterséges pályán dolgoznak, hanem a természetben. Milyen a viszonyuk az ökoszisztémával?
Erős Tibor: A Spartathlonon mantrákat mondtam: egy-egy durva emelkedőnél azt ismételtem, hogy a hegy a barátom, és átenged engem, nem gördít elém köveket. Hiszek abban, hogy emberként mindennel össze vagyunk kötve. A Balatonnál a vízzel, a fákkal, a Spartathlonon a heggyel: mind-mind valamilyen energiát sugároz, és ha mi ehhez tudunk kapcsolódni, az felvértez. De ez persze attól is függ, hogy milyen állapotban vagy. A kapcsolódás csak akkor tud összejönni, hogyha te jól vagy, egyensúlyban vagy.
Rakonczay Gábor: Hihetetlen élmény kint lenni két-három hónapot a természetben. […] Az óceánon azt látom, hogy bármelyik hullám el tud tiporni, és hogy a természetet teljesen hidegen hagyja, hogy mit szerencsétlenkedem ott, hogy milyen hajóval, mekkora egóból, mit szeretnék. Színtisztán csak az számít, hogy te szakmailag felkészültél-e, a hajódat felkészítetted-e, fizikálisan rendben vagy-e, fejben ott vagy-e. Ha ez mind megvan, akkor túl fogod élni az aznapot, és mehetsz tovább. […] A természet nyersen megmutatja az ember törékenységét. Egyetlen rossz döntés, és már nem is létezel. Másrészt azt is segít megérezni, hogy hihetetlen lehetőségek vannak benned.
Ez az adás nem készülhetett volna el olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű platformon! Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
