Az Alföld nagy részén el lehet felejteni a kukoricát – a Viharsarokban néztük végig a pusztulást
Dél-alföldi riportutunkon megnéztük a kiszáradással talán leginkább sújtott térség termőföldjeit, ahol idén nem lesz „tengerihántás”. Olyan kukoricacsövet is találtunk, amelyen mindössze egyetlen szem termett. Az élelmesebb gazdák elkezdtek cirokra váltani, de van egy veszélyes tendencia is. Akik nem alkalmazkodnak időben, azok kénytelenek felhagyni a gazdálkodással és elmenekülni. Helyszíni riport.
Az alábbi riport közvetlen előzménye a cserebökényi pusztajárás: „szentesi Hortobágyon” a múlt századi folyószabályozás, a szocialista természetrombolás és a klímaváltozás nyomait dokumentáltuk. A téma teljes kontextusa, a mediterrán Magyarország leírása nyomtatott lapunkban, a Válasz Offline ökológiai számában olvasható!
×××
Mielőtt megosztanánk a Dél-Alföldön szerzett vészjósló tapasztalatainkat, megismételjük múlt heti podcastunk szakértőinek állásfoglalását: 2025. augusztus elején kijelenthető, hogy az év szokatlanul száraz eleje és a rekord aszályos június dacára nem ismétlődik meg a 2022-es katasztrófa az agráriumban. Dedák Dalma és Goda Zoltán műsorunkban elmondta, hogy a nagy mennyiségű csapadékot hozó júliusi események megmentették a nyári mezőgazdasági termést a kiterjedt pusztulástól. A Dunántúlon 70–140 mm eső is hullhatott harminc nap alatt (a júliusi országos átlag jobb esetben 70 mm), így az ottani termőterületek gazdálkodói eddig szerencsésebbek voltak.
Valójában már nyár közepén látszott, hogy bár 2025 rosszabb év lesz, a nagy zuhanást megússzuk. Az Agrárközgazdasági Intézet cikkünk megjelenése idején elérhető utolsó tájékoztatója szerint az őszi búza termésátlaga nem sokkal marad el az előző évitől; megközelíti országosan az 5,4 tonna/hektárt. Összevetésként: 2021-ben 5,9, a vészterhes 2022-ben 4,1, 2023-ban és tavaly pedig 5,8 tonna/hektár volt. Az őszi búza teljes termőterülete 977 ezer hektár.
Az őszi árpa termésátlaga 5,6 tonna/hektár lesz a júliusi adatok szerint. Összevetésként: ez az érték 2021-ben 6,5, 2022-ben nagy zuhanással 4,5, 2023-ban 5,5, tavaly pedig 5,7 tonna/hektár volt. Az őszi árpa teljes termőterülete 260 ezer hektár.
E két kultúrnövénynél viszont a kelesztés és a kezdeti fejlődés az októberi-novemberi csapadékokra tart igényt, és ha májusban is megfelelő nedvességet kapnak, akkor nagy tragédia nem történhet. A nyári aszálynak leginkább kitett két nagytáblás növény a kukorica és a napraforgó. Idén a nagy bajok velük lesznek.
Furulyázik a kukorica
Békés megyében, Orosháza külterületén zötykölődünk a földúton, hogy megnézzük a nyári termés állapotát. Szakértőnk a cserebökényi puszták után ismét Jakab Gusztáv biológus. – Aszálysaroknak is hívhatnánk ezt a térséget. Az egész Alföldön itt lehet a legjobban látni, mit okoz a tartós szárazság – mondja a Viharsarokról. Ez a régió volt az Alföld talán legszélsőségesebb időjárású része, ahol különösen gyakran támadtak erőteljes zivatarok, viharos szelek, jégesők az itt találkozó Kárpát-medencei légáramlatok miatt. A Viharsarok nevet a neves szociográfus, népi író Féja Géza terjesztette el a köztudatban a harmincas évek végén a Békés megyei és környékbeli parasztság életét, társadalmi gondjait bemutató művével, de a név már előtte, a 20. század elején is létezett.
Míg északabbra, Szarvas környékén öntözés nélkül is épkézláb kukorica- és napraforgótáblákat láttunk, ahogy haladunk délre, egyre elkeserítőbb a kép. – Nagyszénás után, tehát nagyjából Orosháza vonalában kezdődnek az igazán nagy bajok. Itt már másfél hónapja látjuk, hogy furulyázik a kukorica – ismerteti Jakab. A kifejezés népies szóhasználat arra, amikor a növény levelei felpöndörödnek a hőség és a vízhiány miatt, mintha furulyát formáznának. Pár sorral feljebb azt írtuk, a Dunántúlon 70–140 mm esőt is hozhatott a július. Nos, ebben a térségben a csapadékmérő néhol benézett 20–30 mm alá, jobb helyeken is csak a 40 mm-t érte el.
Megállunk egy majdnem teljesen száraz kukoricatábla mellett. Üde zöldnek kellene lennie, de most halványsárga, a levelei törnek a szárazságtól. Szúrópróbaszerűen kibontunk néhány csövet, és alig találunk szemtermést a torzsán. – Túlzott szárazságban így viselkedik a növény. A csuhélevelektől elsőre nem is látszik, mekkora a baj, pedig ebből értelmes termés nem lesz. És ez még nem is olyan rossz, mint ’22-ben: akkor sok helyen láttam, hogy nem is lábon állt a kukorica. Virágzás helyett szabályosan eldőlt – folytatja Jakab Gusztáv.
A mellékelt fotókon és a nyitóképünkön látható a takarmánykukorica többszörösen is rosszul járt. A kezdeti fejlődésnél, április–májusban még rendben volt a helyzet, a szokatlan téli szárazság után tavasszal áztató esők jöttek. A növény szárnövekedése és „címerhányása” (amikor a szár csúcsán előhozza a hímvirágzatát, vagyis a címerét) viszont júniusra esik, ilyenkor a vízigénye megnő. – Valójában ez a kukorica már akkor, nyár elején megkapta a halálos dózist az aszályból. Virágzástól szemkitelítődésig, vagyis augusztus elejéig is magas a vízigény, de akkor a szárazság „csak” terméscsökkenést okoz. Itt viszont már eleve borzasztó fejlődési hátrányból indult – teszi hozzá szakértőnk. Az Alföldön a talaj felső egy méteres rétegében a vízhiány a júliusi eső előtti napokban 150–170 mm közötti volt. Tetemes mennyiségű csapadékra lett volna tehát szükség, de nem érkezett meg. A Viharsarokban sok helyen már július végén elkezdték lesilózni a kukoricát.
Hogy mennyire általános ez a helyet? Teljes képet majd a kárenyhítési igények beérkezése után fogunk látni, viszont a közösségi médiában megosztott tapasztalatok szerint a Nagykunság északnyugati részén csak bizonyos kukoricafajták károsodtak, összességében nem lesz nagyon rossz a termés. Keletebbre, a Hortobágy-Berettyó térségében viszont 0–3 tonna/hektár között lehet a hozam, bár a most tomboló forróság inkább a nullához fogja közelíteni ezt az értéket. Szarvas és Békéscsaba között is „elesett” szinte minden öntözés nélküli tábla. A Jászságból is hasonló hírek érkeztek. A napokban kezdődött hőhullám azonban a helyzet további romlását fogja okozni. A gazdák sokfelé csak most fognak szembesülni az elszenvedett kárral.
A Stratégie Grains francia elemző ügynökség júliusi jelentése szerint Magyarországon 4,7 millió tonna kukoricatermés várható, ami 11 százalékkal marad el a tavalyitól. A nyár eleji magas hőmérséklet és a kevés csapadék egyébként máshol is megtette hatását: Franciaországban például 14 százalékkal, Lengyelországban 6 százalékkal alacsonyabb kibocsátást várnak. (Ennek ellenére a nemzetközi előrejelzések globálisan 4 százalékkal nagyobb kukoricatermést várnak, vagyis hiány nem lesz.) De Magyarországon már tavaly is rossz év volt kukoricában, így az esés még drámaibb.
Ráadásul nem csak mennyiségi gond van. A vízhiány gátolja a kukoricaszemek megfelelő kifejlődését és tápanyagfelhalmozását. Ennek a kisebb, töppedt szemeken túl következménye lehet a gyengébb keményítő- és fehérjetartalom, valamint a fokozott gombás fertőzésveszély, mely végső soron alkalmatlanná teheti a kukorica takarmány- és élelmiszer ipari felhasználhatóságát – sorolja Jakab Gusztáv.
– Úgy látom, hogy a kukoricatermesztés feltételei az Alföld nagy részén olyan kedvezőtlenek, hogy ezeken a részeken el lehet felejteni ezt a szántóföldi növényt.
Ismétlem, amit Cserebökényben elmondtam: ebben az évben klimatológiai szempontból semmi rendkívüli sincs, nem érte a Kárpát-medencét olyan hatás, ami súlyosabb aszályt hozott volna. Egyedül a fokozódó felmelegedést érzékeljük. Vagyis amit most tapasztalunk, olyan körülményekre érdemes berendezkednünk. Egy El Niño- vagy egy La Niña-hatású év esetén viszont az ideinél sokkal rosszabb is jöhet – véli szakértőnk. Szerinte egyedül a rövid tenyészidejű kukoricafajtáknak lehet esélye, melyek termést érlelnek már az aszályos idő beállta előtt, ezek azonban még nem elég népszerűek. (Hogy mi lehet a kukorica váltópárja, arról a cikk végén beszámolunk.)
Behajol a napraforgó
Maradunk Orosháza környékén, átmegyünk egy napraforgótáblához is. Útközben Jakab Gusztáv elmondja, hogy amit itt látunk, megfelel a terménykatasztrófa fogalmának. – Minden időjárási vagy természeti csapást ide sorolunk az aszálytól a betegséghullámokig, amely adott területen a mezőgazdasági termés jelentős részét elpusztítja vagy súlyosan károsítja – ismerteti.
És valóban, a helyzet a legtöbb helyen a napraforgónál is katasztrofális: legfeljebb derékig érő, a levélszéleken megperzselődött és bebarnult, virággal lefelé konyuló tövek ameddig a szem ellát. Bár a növény tányérja elsőre nem tűnik annyira rossznak. – Nem szabad látszatra megítélni. Van, hogy ránézel a napraforgóra, virágzik, ép tányérja van. Azt hiszed, minden rendben. Aztán jön a gazda, kettétöri a tányért és látja, hogy alig vannak szép magok. Ami van, az fejletlen, értéktelen.
A képeken látható növények azért vannak rossz állapotban, mert a napraforgó legnagyobb vízigénye a virágzás és a magképződés időszaka, vagyis július eleje–közepe. A napraforgó ekkor használja fel az éves vízfogyasztásának hozzávetőleg 40 százalékát. És bár az ország sok részén ezek esőben gazdagabb napok voltak, a Viharsarokban idén is az átlag alatt maradt a csapadék. A napraforgó a tartós hőstressz miatt hamarabb befejezte a fejlődést, aminek következtében kisebb tányérok fejlődtek ki.
A Stratégie Grains szakértői szerint az Európai Unióban idén összességében 8 százalékkal több, 9,4 millió tonna napraforgómag betakarítását várják. A főbb termelők közül Romániában 18, Franciaországban 5 százalékos a növekedés. Magyarországon 5 százalékos csökkenés várható.
Cirok: „a jövő kukoricája”?
Az elmúlt évtized rossz tapasztalatai ellenére évszázados berögződések szerint vetnek még mindig kukoricát és napraforgót olyan területeken, ahol egyre nagyobb aszálykárok várhatók. Mi lehet a megoldás? Van-e olyan haszonnövény, amely Békés megyének ezen a részén is jobban bírja a megváltozó körülményeket? Van. Például a cirok.
Ez a Föld ötödik legfontosabb gabonanövénye, bár idehaza nem annyira ismert, pedig már az 1800-as évek óta termesztik Magyarországon. Főként a seprűcirokot, ipari rostja miatt. Ahogy a nevéből is sejthető, seprűk és kefék készítésére használták, a műanyagok elteredéséig töretlenül népszerű volt ebben a műfajban. A ’20-as, ’30-as évektől azonban megjelent takarmánynövényként is.
Az Afrikából származó, a perjefélék családjába tartozó növény alacsony–közepes vízigényűnek számít a szántóföldi kultúrák között. Emiatt egyre jobban terjed Magyarországon az utóbbi évek aszályos klímájában. Míg a kukorica összesített vízigénye minimum 500 mm, a cirok 350-nel is elvan tenyészidőszak alatt, talajtól is függően. A fő probléma, hogy a cirok kevésbé sokoldalú, mint a kukorica. Használják ugyan takarmánynak, valamint élelmiszeripari és bioenergia-hasznosítási terméknek, de a kukoricának magasabb az energiatartalma és ízletesebb is, mármint a jószágnak, hiszen itt alapvetően takarmányról beszélünk. – A gazdák sokszor idegenkednek tőle, pedig
a ciroknak jobb a szárazságstressz-tűrése, nem olyan érzékeny, jobban regenerálódik egy hőhullám után
– kommentálja Jakab Gusztáv, miközben végignézünk egy ciroktáblát is. Bár közvetlenül az imént bemutatott napraforgó szomszédságában járunk, itt viszonylag gazdag és egészséges termést tapasztalunk.
A szemes cirok vetési területe 2024-ben mindössze 30 ezer hektár volt Magyarországon, de ha egyre több helyen kerül vetésforgóba, akkor ez a szám felmehet akár 100 ezer hektárra is. Nem kizárt, hogy a klimatikus viszonyok változásának hatására ez lesz a „jövő kukoricája”.
Újrakezdés
2022 óta egyre több gazda fontolgatja a gazdálkodás felhagyását vagy a kukoricatermesztés beszüntetését Békés megyében és az Alföld többi, aszállyal fokozottan sújtott részén. Hogy ennek milyen szélesebb társadalmi következményei lehetnek, arról szakértőnk még az ökológiai lapszámunk bemutatóján beszélt. „Sokkal veszélyesebb tendencia a vidéki embernél, ha úgy alkalmazkodik, hogy elmenekül. Egyszerűen otthagyja a vidéket. […] A Homokhátságon most már ezt lehet tapasztalni, de Békés megye sem véletlenül kezd kiürülni. Folytatódik a vidék elnéptelenedése. Hogy mit lehet csinálni? Váltani kell, olyan növényeket, a kertekben zöldségeket, gyümölcsöket kell tartani, amik ezt a szárazabb és melegebb klímát bírják” – mondta akkor Jakab Gusztáv.
„Ahol az elmék és a szívek sohasem tudtak belenyugodni a meglévőbe”, ez a nép „mindig készen volt a fölkelésre, hogy újra kezdje életét” – írja a cikk elején említett Féja Géza a Viharsarokról. A megváltozó körülmények között bizonyos értelemben olyan újrakezdésre – növényi kultúraváltásra, a tájhasználat újragondolására – és alkalmazkodásra van szükség most, mint a 19. században vagy a világháborúk után.
A Dél-Alföld helyzetét bemutató a minisorozatunk a következő héten a szikes tavakkal foglalkozik. Az fenti riportban rögzített megfigyelések, tudományos információk szélesebb háttere, a mediterranizálódó Magyarország problémája nyomtatott lapunkban olvasható.
Nyitókép: Aszály miatt fejletlen kukorica a Viharsarokban (fotó: Vörös Szabolcs)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
