Bántalmazó szülészetek? – a civilek szerint gyakoribb, mint hinnénk
Hogyan tudták a fizetős szülészetek a fővárosban megelőzni a Szent Margit, a Péterfy vagy a Dél-pesti Centrumkórházat? Miért fizetnek a nők akár másfél millió forintot is a szabad orvos- vagy szülésznő-választásért? Az előző – nézettségi rekordot hozó – Válasz Extrában a szülészek, most a szülő nőket képviselő civilek szempontjából vitatjuk meg a témát. Iványi Annával, az Emma Egyesület és Keszler Viktóriával, a Másállapotot a Szülészetben! mozgalom képviselőjével beszélgetünk. Vigyázat: provokatív tartalom! A podcast a Magyar Orvosi Kamarával partnerségben készül.
Az adás meghallgatható a fenti lejátszóra kattintva. Ha az nem jelenik meg, közvetlen link itt. Ha egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, ide kattintsanak! Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett iTunes-on, TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található. A podcast Youtube-on is fent van!
Részletek az adásból:
Iványi Anna: Már az alaphelyzetben is ott a feszültség lehetősége: egészséges nők veszik igénybe a szülészeti szolgáltatást, miközben az egészségügy szempontjából ők betegek, akiket gyakran futószalagon látnak el.
Keszler Viktória: Minden gyereket csak egyszer lehet megszülni, és a nők ugyanazt szeretnék akkor is, ha élettani vajúdással szülnek vagy ha életmentő császármetszésen esnek át: hogy bemutatkozzanak, méltón beszéljenek velük, érthetően tájékoztassák őket és minél előbb találkozhassanak a babájukkal. A nők egyet akarnak: az emberi jogok érvényesülését.
Egyetértetek azzal a megállapítással, hogy a hálapénz megszüntetése ezt a területet alakította át leginkább?
Iványi Anna: A szülészet és a sebészet volt a leginkább terhelt a hálapénz miatt, így várható volt, hogy ez a terület alakul át leginkább. Miközben vannak hírek, hogy a hálapénz most is utat talál magának.
Keszler Viktória: Nem tűnt el teljesen. Sok intézmény nem fogad a körzetén kívülről pácienseket, de van információnk arról, hogy mégis belépőt lehet váltani a szülészetekre. Az a nő ugyanis szülhet ott, akinek a magánorvosa abban a kórházban dolgozik.
Választott orvosnál ezen az áron sem lehet szülni egy közkórházban.
Keszler Viktória: Az az orvos, akinél korábban magánrendelésen járt nem lehet jelen magán a szülésen, csak akkor, ha ő az ügyeletes. Ám sok nő számára már az is megnyugtató, ha egy jobb hírű intézménybe sikerül bejutnia.
A magánszülészetek ma már olyan jelentős állami intézményeket előznek meg, mint a Péterfy vagy a Dél-pesti Centrumkórház. Miért ennyire fontos a nőknek a magánkórházak által kínált szabad szülészválasztás?
Keszler Viktória: A hálapénzzel kellett valamit kezdeni, de szerencsésebb lett volna ezt egybekötni egy egységes szülészeti szemlélet megvalósulásával. A nők nem orvosválasztásra, hanem biztonságos ellátásra vágynak, és ez a korábbi rendszerben csak az orvosfogadással tudták biztosítani maguk számára. A magyarázat egyszerű: sokkal jobb a nőknek, ha a fogamzástól a gyermekágy végéig ugyanazokkal a személyekkel találkozhatnak, mintha folyton idegen egészségügyiekhez kerülnek. A nők mozgástere szűkült, a sokszor bántalmazó rendszer viszont megmaradt.
Bántalmazó rendszerről, szülési erőszakról beszéltek, de remek orvosok, kiváló szülésznők is jelen vannak a magyar egészségügyben. Miért nevezitek bántalmazónak magát a rendszert, ami súlyos és szándékos erőszakot feltételez?
Iványi Anna: A betegjogok szisztematikus megsértése nagyon gyakori. A tájékoztatáshoz, az emberi méltósághoz a kapcsolattartáshoz való jog nap mint nap sérül. Sokszor fordul elő, hogy a tájékoztatásuk nélkül, vagy kifejezetten a kérésük ellenére végeznek el a nőkön beavatkozásokat.
A kapcsolattartás joga nem sérülhet, hiszen az apa legtöbbször végig a szülő nővel van.
Iványi Anna: Ez tévedés. A nők nagyon gyakran egyedül vajúdnak, és csak a szülésre magára engedik be a hozzátartozót. Több órán keresztül egyedül vannak, és ezt nagyon nehezen viselik.
Keszler Viktória: Nem azt gondoljuk, hogy minden szakember vadállat. Azért minősítjük bántalmazónak a rendszert, mert sokszor bünteti azt, aki nem ért egyet vele, és ettől nemcsak a nők, de az egészségügyiek is szenvednek. Például előfordult, hogy a korszerű gyakorlatot folytató szülésznő retorzióban részesült, és szülésznői helyett nővéri munkát kellett végeznie, mert támogatta a négykézláb vajúdást, ami most már a szülészeti irányelvekben is benne van. Vagy a haladó szülészorvosok csak éjjel folytathatták azt a gyakorlatot, amit szerettek volna. Amikor nem voltak bent a főnökök.
Az erőszak és bántalmazás a magyar nyelvben fizikai behatást vagy lelki terrort jelent, ez nem ugyanaz, mint nővéri szerepkörbe áthelyezni egy szülésznőt.
Keszler Viktória: Minden olyan bánásmód, vagy beavatkozás bántalmazónak minősül, amit a nő tudta és beleegyezése nélkül hajtanak végre az anyán vagy a gyerekén. Ez egy nemzetközileg elfogadott szakkifejezés.
Tehát nem hétköznapi értelmében használjuk ezeket a szavakat.
Iványi Anna: A felpofozás, a lekötözés, a leszorítás sem egyedi, ahogy a manipulatív, zsaroló megfogalmazás sem. „Ugye maga sem szeretné, ha meghalna az a gyerek” – gyakran elhangzik ahelyett, hogy elmagyaráznák, miért van szükség egy beavatkozásra. Mindez részben a folyamatos gondozás hiánya miatt alakul így. Ha az megvalósulna, lenne idő a felvilágosításra.
Azért tamáskodom, mert ha ezek mindennapos történések, miért nem hallunk rendőrségi feljelentésekről?
Iványi Anna: Amikor hazamennek a kisbabával, más köti le a figyelmüket. Az ügyvédek is gyakran elbizonytalanítják az anyákat.
Hogyan lehetne biztonságos környezetet teremteni, amelyben a családok és az egészségügyiek is jobban érzik magukat?
Keszler Viktória: Jó volna, ha a szakembereknek ugyanaz a kis csoportja gondozná a várandós nőt, és közülük lenne ott valaki a szülésnél, tehát egy ismerős arccal, egy korábban már egyeztetett szemlélettel találkozna. A szülésznők szerepét erősíteni kellene, az egy szülő nő, egy szülésznő arány lenne kívánatos. Nagyon sok nő megfogalmazza azt az igényt, hogy az állami szülészeteken szeretnének fogadott szülészt, szülésznőt, de nem a korábbi hálapénzes, hanem egy kifehérített, szerződéses rendszerben.
Ám ez a aligha valósítható meg.
Iványi Anna: A nemzetközi kutatások 20–30 éve alátámasztják, hogy a folyamatos gondozási modell a legbiztonságosabb, a legolcsóbb és ez az anyák számára is elégedettséget hoz. Ám ez nem elég, egységes szemléletre lenne szükség, hogy a szakmai irányelvek ne csak gyenge ajánlásként hassanak, hanem valóban betartsák őket a szakemberek.
Ma egymás mellett dolgozhat két szülészorvos, az egyik 17 százalékos a másik 70 százalékos császármetszési aránnyal. Az határozza meg a műtét esélyét, hogy melyik lesz éppen ügyeletes?
Iványi Anna: Sajnos ez is előfordulhat. A hálapénzzel pont ezt az oroszrulettet akarták a családok elkerülni.
Keszler Viktória: Orvos és orvos szemlélete között akár 50 év különbség is lehet, ilyen lassan épülnek be a tudományos bizonyítékok a magyar rendszerbe. Sajnos, amíg arról beszélünk, hogy ki lássa el, és nem arról, hogyan lássa el a szülő nőket, túl sok esélye nincs annak, hogy a szakma kivesse magából az elavult elveket alkalmazókat.
Sokan azt várták, hogy a hálapénz megszűnésével csökkenni fog a császármetszések aránya, ehelyett tovább nőtt. 2024-ben már 42 százalék volt országosan.
Iványi Anna: A szakorvoshiány és a szülésznőhiány áll a háttérben.
Keszler Viktória: A szakirodalom szerint, ha kevés császármetszést szeretnénk, akkor az első gyermeküket váró nők vajúdásánál kell nagyon kedvező helyzetet teremteni. Ismerjük a receptet, de ma sajnos ez nem valósul meg.
Ez az adás nem készülhetett volna el olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű platformon! Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
