Csókosok előnyben – megalázó teljesítményértékelések a pedagógusoknál
Múlt héten már rávilágított a sajtó azokra az anomáliákra, amelyek a tanárok teljesítményértékelését kísérik, most azonban Miklósi László belülről mutatja meg a rendszert olvasóinknak. A Történelemtanárok Egyletének elnökeként Miklósi országosan is alighanem a legaktívabb tanárok egyike, mégis kegyelemkettest kapott az értékelésen. Amit aztán feljavítottak kegyelemhármasra. Hogyan lehetséges ez? Az alábbi írásból kiderül.
Ha átváltom a Pedagógus Teljesítményértékelési Rendszerben (TÉR) az iskolavezetés által adott 59 pontomat dolgozatíráskor adható osztályzatra, akkor a munkám kettest ér. Egy hosszas egyeztető megbeszélés eredményeként 70 pontra (osztályzattal kifejezve hármasra) módosították az értékelésemet. Eközben az igen kritikus, kamasz diákjaimtól kapott átlagom 4,3. A tanítványaim tévednek, vagy a TÉR nem megfelelő? Az alábbi írás nem rólam, hanem a rendszerről szól.
Rossz vicc vagy komolyan kell venni a pedagógusértékelést? Ezzel a mondattal indítottam a kötelező egyeztetést az igazgatómmal. Amennyiben ez a rendszer megmarad, nem lehet vállat rántani, mert meghatározó eleme lesz a tanári „előmenetelnek”, sőt, a fizetésünkre is kihathat.
A TÉR-ben rendszerint az kap jó értékelést, aki határidőre adminisztrál, pontosan, ellenvetés nélkül teljesíti az utasításokat, megfelelően igazodik. A kreatív, kritikus, más szakmai felfogást képviselő pedagógusokat könnyen leértékelhetik. A szempontsort úgy alkották meg, hogy egy kategóriába több meghatározás tartozik, így bármikor, bárkitől levonhatóak pontok, bárki elmarasztalható.
Egy igazgató véleménye szerint senki sem érhet el 100 pontot. Jó példa erre, hogy nincs olyan ember, aki ismerhetné valamennyi oktatásra vonatkozó jogszabályt, így az erre vonatkozó pontszám sem lehet maximális. (Amikor a diákjaim munkáját értékelem, azt nézem, mit tudnak. Bennem lenne a hiba?)
A TÉR-ben bőséges tere van a szakmai érvekbe bújtatott szubjektív döntésnek, a rendszer a csókosoknak kedvez. Ha valaki a főnökhöz dörgölődzik, információkkal látja el, körön belül van, kiemelhető, példaként állítható. Aki pedig kilóg, netán a hivatalostól eltérő véleményt fogalmaz meg, megregulázható, ezáltal példa statuálható.
Divide et impera! Ismerős a helyzet, a sztrájkok idején is szembefordítottak bennünket. Most ismét sikerült megosztani a tanárokat. Számos kolléga fölháborodva szólt a méltatlan eljárásról, volt, aki sírt a megaláztatás miatt.
Velem is baj van. Ugyanúgy, mint a rendszerváltás előtt. Kimondom a véleményem, kiállok az igazamért. A pártállamban szakmai köntösbe próbálták csomagolni a nem szakmai kifogásokat. Akárcsak most.
Nem tettem le a minisztérium által előírt NAT-vizsgát. Azért, mert szükségtelen, fölháborító és megalázó előírásnak tartom. Semmilyen szakmai magyarázatot nem adtak arra, hogy mi indokolja azt, hogy a több éve bevezetett NAT-ból ebben a tanévben kötelező levizsgázni. Ráadásul amint az igazgatóm is tudja, korábban elemeztem, bíráltam a NAT történelemre vonatkozó részét. (Motiváció, elkötelezettség: 0 pont.) Miközben évtizedek óta konferenciákat szervezek, tanári továbbképzéseket tartok, tankönyveket elemzek, vicces, hogy egyúttal nulla pontot kaptam erre is: Szakmai tudását folyamatos megújítja /sic!/…
Nem írtam óravázlatot. Az adminisztráció fontosságát, jellegét mutatja, hogy a teljesítményértékelés keretében történő óralátogatásnál a tapasztalt tanároktól is megkövetelték egy óravázlat írását. Mivel a munkát nem segítette, fölösleges formaságnak, a tanítási gyakorlatomtól való megtévesztő eltérésnek (s így erkölcstelennek) tartottam, ezért előre bejelentett módon nem írtam óraváztatot. Bár az órán alkalmazott PPT ennél többet tartalmazott, azt nem fogadták el. (Szabály- és normakövetés: 0 pont.)
Konstruktív jellegű részvétel a nevelőtestületi értekezleten: A szóbeli egyeztetésen megtudtam, azért kaptam kevesebb pontot erre, mert az igazgató által elmondott hivatalos álláspontot szakmailag bíráltam és emiatt több kolléga is elbizonytalanodott. Ezek szerint az újabb szempontok felvetése, eltérő szakmai vélemény megfogalmazása nem konstruktív tevékenység.
Mivel diákjaim minden évben írásban értékelik a munkámat, ezért ez volt az egyik egyéni teljesítménycélom a TÉR-ben. Több oldalas elemzésben foglaltam össze módszerem lényegét és tapasztalatait. A többnyire kritikus tanítványaim név nélkül töltötték ki és rendszerint szövegesen is alátámasztották véleményezésüket, amelynek átlaga: 4,3.
Bár korábban egyetlen kolléga sem követte az iskolában ezt a módszerem, idén öten is érdeklődtek iránta. Az erre vonatkozó igazgatói értékelésem: 8/4 pont, vagyis 50%. Indoklás: „Nem egyezik az igazoló dokumentumban szereplő számosság az egyéni célnál megadottal.” (A vezetői értékelés az iskolámban szokatlan, újszerű feladat szakmai részével nem foglalkozott.)
Megkérdeztem, hogy mi az igazgatói értékelés és a diákértékelés közötti jelentős különbség magyarázata, de erre nem kaptam választ.
Az esetem nem egyedi. Több iskolában méltatlankodtak a tanárok: igazságtalannak, méltánytalannak tartják az új értékelési rendszert. Egyes kiváló kollégák jó teljesítményét nem kellően ismerik el, netán súlyosan leértékelik, miközben mást, aki szakmailag érdemtelen, fölmagasztalnak. Ezért a rendszer kidolgozói és elfogadói mellett a torzításokat megkövetelő középvezetők és az így dolgozó végrehajtók is felelősek. Tisztelet azoknak az igazgatóknak, akik ebben a helyzetben is a szakmai szempontokat veszik figyelembe és korrektül járnak el.
A rendszer régóta mindenkit megnyomorít. Áldozat minden pedagógus, akit értékelnek a TÉR-ben. De áldozatok az ezzel sokat dolgozó helyi végrehajtók: az igazgatók, igazgató-helyettesek, munkaközösségvezetők is, akiket belekompromittálnak ebbe. Meddig? Amíg hagyjuk. Amíg nem szólunk ellene, amíg elvárjuk az erkölcstelen utasítások végrehajtását.
Amíg végrehajtjuk azokat.
Nyitókép: MTI/Balogh Zoltán
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
