Bevándorlásellenesség ott is van, ahol működik a demokrácia – csak a svédeknél ehhez migránsok is kellenek – Válasz Online
 

Bevándorlásellenesség ott is van, ahol működik a demokrácia – csak a svédeknél ehhez migránsok is kellenek

Választási földrajz
| 2022.09.09. | Világmagyarázat

Svédország vasárnap választ, s a kampány egyik legforróbb témája a jogrend megszilárdítása, a bűnözés visszaszorítása, illetve a bevándorlás szigorítása. Az országot korábban nagyon sokáig és jelenleg is (kisebbségben) irányító Szociáldemokratákat eséllyel hívja ki a bevándorlásellenes Svéd Demokraták támogatását is élvező jobbközép Mérsékelt Párt. Milyen párhuzamok és különbségek vannak a hazai viszonyokhoz képest, ahol a bevándorlás szintén választások sorsáról döntött? Ennek járt utána a Válasz Online felkérésére a Választási földrajz stábja, akikkel ezennel megújítjuk a magyar választási kampány alatt igencsak gyümölcsöző együttműködésünket. Ha izgalmasabb választások tűnnek fel a horizonton, időről-időre számítunk majd rájuk a jövőben is. Mélyelemzés.

hirdetes

Svéd választásról általánosságban

Svédországban szeptember 11-én tartanak választásokat, de az előzetes szavazási rendszernek köszönhetően már most is leadhatják voksaikat a választók. Augusztus 24-e óta nyitva vannak egyes szavazókörök, és a választársa jogosultaknak szeptember 7-én már közel 17 százaléka az urnákhoz járult. Az előzetes szavazással 2018-ban a lakosság közel 40 százaléka élt, majd a végén 87 százaléknál állt meg a választási részvétel, ami nem kiugró érték Svédországban. A jelenlegi adatok alapján a részvétel idén még magasabb is lehet. Svédországban arányos választási rendszer működik és 349 mandátumot osztanak szét.

A svéd pártrendszert történelmileg nagyfokú stabilitás jellemzi, mérsékelt számú politikai párttal, amelyek a hagyományos pártcsaládok vonalát követik. Jelenleg nyolc párt található a svéd parlamentben, a Riksdagban. Ezek a legutóbbi választáson elért mandátumok száma szerinti csökkenő sorrendben a következők: Szociáldemokrata Párt, Mérsékelt Párt, Svéd Demokraták, Centrum Párt, Bal Párt, Kereszténydemokrata Párt, Liberálisok, Zöld Párt.

Történelmileg az országot a 20. században a Szociáldemokrata Párt dominanciája jellemezte, amely az 1990-es években szűnt meg, és lett polarizált a pártrendszer.

2004-ben a centrum és a jobboldali pártok (Mérsékelt Párt, Kereszténydemokrata Párt, Centrum Párt, Liberális Párt) megalapították az Alliansent (A Szövetséget), míg a Szociáldemokrata Párt a Bal Párttal és a Zöld Párttal kötött választások előtti koalíciót (Rödgröna; Vörös-Zöld koalíció). A 2000-es években mindkét fő blokk hatalomra került, a 2010-es választások előtt a pártrendszert két pólus jellemezte. Ezt azonban tovább bonyolította a populista szélsőjobboldali Svéd Demokraták megjelenése, amely alternatívát kínált és az addigi két blokkot új kihívások elé állította, hasonlóan a Jobbik 2009-es felbukkanásához, viszont a baloldal gyors összeomlása nélkül.

A hagyományos jobboldal megosztott volt velük kapcsolatban. Amikor a Mérsékelt Párt és a Kereszténydemokrata Párt közeledni próbált feléjük, a Liberálisok és a Centrum Párt ezt ellenezte, és végül a baloldali blokkot és a Szociáldemokratákat támogatták. Svédország ezzel az úgynevezett januári egyezménnyel lezárta a 2018-as választás után 134 napig tartó kormányalakítási krízist. Ennek oka a negatív parlamentarizmus rendszere, vagyis a miniszterelnök akkor kerül a tisztségébe, ha nem kap a képviselők több mint felétől ellenszavazatot. Nem kötelező tehát a képviselők többségének támogatása. Ezért Svédországban a kisebbségi kormányzás komoly hagyománnyal bír, a jelenleg kormányzó Szociáldemokraták is csak 100 mandátumot birtokolnak a 349-ből.

A kisebbségi kormányok gyakran támogató pártokkal együtt tudnak csak érvényesülni, melyek a parlamentben tanúsított viselkedésükkel aktívan hozzájárulnak a kisebbségi kormányzat fenntartásához azzal, hogy a kormánnyal szavaznak vagy tartózkodnak. Ezek a pártok a választásokon nyitott mandátummal indulnak, és a kormányzat kialakításáról szóló tárgyalások során célozzák meg azt, hogy tárgyalások útján megpróbálják a lehető legnagyobb mértékben befolyásolni a tényleges kormányzati politikát. Ez és az arányos választási rendszer fenntartja a többpárti pluralizmust Svédországban, ami ahhoz vezet, hogy továbbra is megvannak a nálunk már kikopott hagyományos politikai formációk, mint az agrár Centrum Párt, amely a hazai FKgP-nek, a Liberális Párt, amely a szociálliberális SZDSZ-nek, a Mérsékelt Párt, amely a konzervatív MDF-nek, a korai Fidesznek vagy a Kereszténydemokrata Párt, amely a hazai KDNP-nek (kis túlzással) felel meg. Az arányoshoz közelebb álló választási rendszer ugyanis jobban támogatja a sokszínűséget, mint a többségi rendszerek, amelyekben általában két nagy párt alakul ki, és amely irányába a magyar rendszer is eltolódott 2011 óta.

De vissza Svédországba! Jelenleg két fő kormányzati elképzelés verseng egymással, ám mindkét táboron belül megtalálhatók feszültségek és ellentétes álláspontok a bevándorlás és a gazdasági kérdések tekintetében. A Szociáldemokraták Magdalena Andersson vezetésével kormányoznának tovább, és a Svéd Demokratákon kívül bárkivel hajlandóak lennének együttműködni. Beleértve azt a Bal Pártot, amely miután megvonta a támogatást az előző miniszterelnöktől, Stefan Lövfentől, ellene az SD azonnal bizalmatlansági szavazást indított. A Liberálisok ráadásul a januári egyezmény felbomlása után kijelentették, hogy csak jobboldali, polgári kormányt fognak támogatni. A reális elképzelések szerint a Szociáldemokraták egyedül, vagy a Zöld Párttal együtt kormányoznának, a Bal Párt és a Centrum Párt támogatásával.

A másik opció a Mérsékelt Párt elnökéhez, Ulf Kristerssonhoz kötődik. A kormány tartalmazná a Mérsékelt Pártot és a Kereszténydemokratákat, míg a Svéd Demokraták kívülről támogatnák a kormányt. A Liberálisok helye most még kérdéses, ugyanis a párt attól tart, hogy a Svéd Demokraták a választásokon megelőzik a Mérsékelt Pártot (amire a jelenlegi felmérések esélyt adnak), és nagyobb politikai befolyást gyakorolnak majd a polgári kormányra.

Törésvonalak

A pártválasztást meghatározó törésvonalak közül kiemelendő az osztályalapú szavazás, amely az 1950-es években világszinten is erősnek számított. Napjainkra ugyan a jelentősége csökkent, de még mindig megállapítható, hogy tízből négy munkás a Szociáldemokrata vagy a Bal Pártra szavaz, a földművesek körében a Centrum Párt a népszerű, a tisztviselők és a cégtulajdonosok pedig a Mérsékelt Pártra hajlamosabbak voksolni. A nemzetközi és a hazai trendeknek megfelelően a populista szélsőjobboldali Svéd Demokraták új pártként a vállalkozók és a munkások körében is népszerű, ennek megfelelően

a Szociáldemokraták és az SD közötti harc a munkások szavazatainak megnyeréséért zajlik. A jelenlegi trendek alapján ebben az SD áll nyerésre.

Ennek oka, hogy meggyengült a hagyományosan erős pártidentifikáció a munkásosztály és a Szociáldemokrata Párt között. A Szociáldemokraták egyes gazdasági lépéseikkel, melyekkel a nagyvárosokban élő középosztályt célozták meg, elveszítették fő támogatóbázisuk egy részét. A 2014-es és a 2018-as választások között a Svéd Demokraták 82 ezer szavazót nyertek el tőlük. Azon egykori Szociáldemokrata szavazók, akik a szélsőjobboldal támogatói lettek, felmérések szerint gazdasági depriváción mentek keresztül. Szintén szerepet játszott a svéd pártok gazdasági programjai közötti különbségek csökkenése, ami utat nyitott a bevándorlás kérdésének felértékelődéséhez. Ameddig ez a kérdéskör kiemelt fontosságot élvez, az egykori szociáldemokrata szavazók nem valószínű, hogy visszatérnek.

A Svéd Demokraták vezetője, Jimmie Akesson kampányol (fotó: HENRIK MONTGOMERY / TT NEWS AGENCY / TT News Agency via AFP)

Törésvonalak alakultak ki képzettség mentén is: a Szociáldemokraták és a Svéd Demokraták erősek az alacsonyan képzettek körében, míg az egyetemet végzettek inkább a Liberálisokat, a Bal Pártot, a Zöld Pártot vagy a Centrum Pártot támogatják. Növekvő különbségek figyelhetők meg a nemek és az életkor tekintetében is. Az SD-t a női szavazók 10 százalékkal kevesebben támogatják, mint a férfi szavazók, és a fiatal lakosság körében is a teljes népességhez viszonyított átlag alatt szerepel a párt. Az SD 2010-es áttörésében még nagy szerepet kaptak a fiatal, képzetlen szavazók, azonban napjainkra ez a kapcsolat meggyengült. A 2022-es választásokra rekordszámú, közel 430 ezer első szavazó várható. Az ő szavazási trendjeiket ismerve ez a Bal Párt és a Centrum Párt megerősödését hozhatja. Szintén új szavazóknak számítanak az előző választás óta svéd állampolgárságot szerzett bevándorlók. Mivel majdnem minden második Európán kívüli bevándorló háttérrel rendelkező szavazó a Szociáldemokratákat támogatja, az új voksokkal szerzett mandátumok kulcsfontosságúak lehetnek a kormányalakításért folyó szoros küzdelemben.

A pártok támogatottsága mögött jelentős földrajzi és településszerkezeti eltérések is megmutatkoznak. A Centrum Párt, a Kereszténydemokrata Párt és az SD a vidéki területeken, a Szociáldemokraták a közepes méretű városokban, míg a Mérsékelt Párt, a Liberálisok és a Zöld Párt a nagyvárosokban erősebb. A Mérsékelt Párt fő központja a három nagyváros (Malmö, Göteborg és Stockholm), a Zöld Párt fő szavazóbázisa Stockholm és az egyetemvárosok, míg a baloldali pártok az ország északi részén tudhatnak maguknak történelmileg kialakult erős bázist.

Fontos kérdések

A legfrissebb svéd felmérések szerint a lakosság számára a három legfontosabb probléma az egészségügy, a közrend és az oktatás. A bevándorlás és az integráció a 2018-as második helye után a negyedik helyre csúszott vissza, és helyét átvette a közrend és a bűnözés visszaszorítása.

A pandémia kapcsán érdemes megjegyezni, hogy az SD a járvány kitörésekor támogatta a kormányzat intézkedéseit, ezzel is próbálták kompetens, koalícióra képes pártként megjeleníteni magukat. A párt támogatottságának azonban ez nem tett jót: három hónap alatt 5 százalékot esett vissza. A járvány terjedésével viszont már nyíltan kritizálták a járványkezelést, elsősorban az idősek körében bekövetkezett megelőzhető halálesetek miatt. A kormány és az egészségügyi hatóságok megítélése (bizalom a sikeres járványkezelésben) ezzel egyidejűleg romlott 2020 áprilisa után. Emellett a svéd kormány kemény kritikákat kapott a politikai ellenfelektől és a központilag felállított független Koronavírus Bizottságtól is.

Kutatások alapján az egyes lakókörnyékek karakterisztikájából fakadó helyalapú tényezők csupán kis mértékben magyarázzák a COVID-19 esetek térbeli eloszlását, fellelhető azonban kapcsolat a bevándorlók által lakott, hátrányos helyzetű lakókörnyékek és a magas COVID-19 esetszámok között, amit a többgenerációs családmodell, az alacsony jövedelem és a svéd egészségügyi rendszerrel való kapcsolatot nehezítő kulturális, nyelvi akadályok okoztak.

Ukrajna Oroszország által történt megtámadása után a svédek számára egyre fontosabb lett a biztonság kérdése.

Ez áprilisban tetőzött, amikor a svéd lakosság 36 százaléka tartotta ezt fontos témának, ami 17 százalékos növekedés 2022 januárjához képest. Svédország fel is adta hosszú katonai semlegességét, és 2022 májusában felvételt kért a NATO-ba. A svéd pártok közül elsőre érdekes módon kizárólag a Zöld Párt és a Bal Párt ellenezte a NATO-tagságot: míg előbbi a Törökország által szabott feltételekkel nem értett egyet az emberi jogok védelme miatt, utóbbi a szuverenista baloldali vonalat viszi. A többi párt mind a NATO-tagság mellett van, közöttük a Svéd Demokraták is. A Szociáldemokrata Párt vezetése azonban a párt kormányra jutását nemzetbiztonsági kockázatnak tartja a Putyinhoz való erős kötődés vélelme miatt. Szakértők szerint azonban a párt korántsem Kreml-párti (habár egy kisebb frakciója igen).

A pénztárca kiemelten fontos: a választók megvizsgálják, hogyan alakult a személyes pénzügyi helyzetük és hogy milyen pénzügyi jövő várhat rájuk. A svéd szavazók számára azonban az állam gazdasági helyzete nagyobb súllyal esik latba, mint az egyéné. Kérdés, hogy ez az elszabaduló energiaárak és a megemelkedett infláció (2022 júliusában 8,5 százalék) után is így marad-e. A svéd lakosság számára az energiapolitikai kérdések az elmúlt egy hónap alatt 5 százalékkal lettek fontosabbak, így most már az ötödik legfontosabb témának tekinthetők. Svéd szakértők szerint ez a kérdés lesz az, ami eldönti a választást: főleg a most még bizonytalan kb. 5 százaléknyi szavazó megnyerésével. Az energiaárak növekedésének sajátos földrajzi vetületet ad, hogy Svédország négy villamosenergia-zónára van osztva. A zónák földrajzi alapja, hogy a két északi zónában elsősorban a vízenergiának köszönhetően áramtúltermelés van, míg a déli két zónában a fogyasztás jóval nagyobb és ez áramhiányt okoz. A helyben megtermelt energia különbsége, a svéd villamos-hálózatban meglévő átviteli korlátozások és az emelkedő világpiaci árak miatt egy kWh ára a hármas (Stockholm) és négyes (Malmö) régiókban rekordméretűre emelkedett, ezzel szemben az egyes régióban (Luleå) csökkent az ár. Ezek tükrében az energiaárak változása az ország déli részén élők számára lesz különösen fontos kérdéskör.

Svédországban a teljes villamosenergia-termelés 31 százalékát az ország három atomerőműve fedezi. A Mérsékelt Párt, az SD, a Kereszténydemokrata Párt és a Liberálisok nyitottak lennének a további bővítésre és új atomerőművek építésére, míg a baloldali blokk megosztott, a Bal Párt és a Zöld Párt kifejezetten ellenzi, a Szociáldemokraták pedig inkább hajlanak a bővítés irányába. A lehetséges jobboldali kormányzat a benzint és a gázolajat érintő adókat is csökkentené, míg a baloldali blokk e tekintetben sem egységes. A svéd pártok közül egyedül a Mérsékelt Párt és a Svéd Demokraták szerepeltették a számukra három legfontosabb téma között az energiapolitika kérdését, ami a helyzet kiéleződésével még befolyásolhatja a választási eredményeket.

2005-ben a Svéd Bűnmegelőzési Ügynökség jelentést tett közzé a bevándorlás és a bűnözés közötti kapcsolatról. A bűncselekmények száma azóta is növekedett 2020-ig, főleg a gyilkosságoké: a 2005-ös 83-as értékről 2020-ra 124-re emelkedett. 2013 és 2017 között a külföldi hátterű gyanúsítottak aránya 31-ről 58 százalékra nőtt, a gyilkosságok esetében pedig 72 százalékra.

Ugyan a másodgenerációs bevándorlók esetében is növekvő trend figyelhető meg, az igazi problémát a nem regisztrált bevándorlók okozzák.

Ez a kategória takarja a papírok nélküli bevándorlókat, a rendszerbe még be nem lépett menedékkérőket és a külföldi bandákat. A nem regisztrált bevándorlók a bűncselekmények 13 százalékához kapcsolhatók. Tekintettel arra, hogy ezen csoport nem túl nagy létszámú, megállapítható, hogy bűnözési hajlandóságuk jelentős. Az Ulf Kristersson (Mérsékelt Párt) által vázolt kormány pártjai bizonyos területeken engedélyeznék a rendőrök számára, hogy bárkit átkutathassanak, még akkor is, ha nem merül fel bűncselekmény gyanúja. Az SD erre a javaslatra a szervezett bűnözés elleni harc fontos eszközeként tekint, míg a Szociáldemokrata Párt, a Bal Párt, a Centrum Párt és a Zöld Párt a rendőrség iránti bizalom megrendülésétől tartanak.

A felmerülő kérdések alapján látható, hogy a svéd közéletet foglalkoztató témák nem térnek el jelentősen a hazai tematikától, hiszen az egészségügy, az energiaár, a háború és a bevándorlás (és a sokak által ahhoz kapcsolt bűnözés) kérdése náluk is elsődleges, csak utóbbinál ez Svédországban nem virtuális, hanem számokban is kifejezhető és a mindennapi életet befolyásoló tényező.

Az SD előretörése

A Svéd Demokratákat nemzetközi és svéd szakértők egyértelműen szélsőjobboldali erőként definiálják. Ugyan magukra centrumpártként hivatkoznak, szavazóiknak csupán a 10 százaléka gondolja így róluk. A centrumpárti jelleget elsősorban az elosztási politikáról és a jóléti államról alkotott nézeteik adják, és ennek hangsúlyozása a retorikájuk fontos eleme a Szociáldemokrata Párt szavazóinak elnyerésében. A többi politikai kérdés, mint például a közrend és bevándorlás esetében azonban a bal-jobb politikai skála jobb szélén találhatók, a többi jelentős svéd párt tőlük mind balra helyezkedik el. A szélsőjobboldali jelleget az etnonacionalizmusban, a homogén nemzetállam preferálásában és a pluralista értékek elutasításában látják a kutatók, a svéd politikusok és a lakosság egy része. A pártot a svéd parlamentbe kerülése után a mainstream pártok igyekezték izolálni, cordon sanitaire politikát folytattak, Fredrik Reinfeldt egykori miniszterelnök szavaival élve olyan utat választottak, ami bezárja a kaput a xenofób erők előtt. A 2018-as választás után azonban a Mérsékelt Párt, ahova Reinfeldt is tartozott, már kezdett rájuk úgy hivatkozni, mint egy átlagos pártra a sok közül. Ez a kirekesztés és ellenszenv nemcsak a politikusok, hanem a pártjuk támogatói körében is megfigyelhető, főleg a bal és a közép-bal oldalon. Általánosságban a svédek kedvelik a pártjaikat, egy -5-től +5-ig terjedő skálán nem ritka, hogy kettő, három vagy négy pártot is a pozitív oldalra helyeznek. Az SD ezzel szemben egyik más párt támogatóinál sincs a skála pozitív részén.

A Svéd Demokraták párt 1988-ban alakult a Svédország Pártból. Az alapítók ideológiájának gyökerei a svéd fasizmusban találhatók, a párt az 1990-es évek elején szoros kapcsolatot ápolt a neonáci mozgalmakkal, azonban ezzel fokozatosan felhagytak. Betiltották például a katonai egyenruhákat és feladták a fasiszta eszméket. A fasizmushoz köthető szélsőséges múlt miatt társítják a rivális pártok képviselői a Svéd Demokratákat a barna színnel.

A stigma levetkőzését nem segítik a párthoz kapcsolódó kisebb botrányok sem: a jelenlegi kampányidőszak hírei között szerepelt, hogy egy képviselőjük szeptember elsejére, a második világháború kitörésének napjára ünnepi teázást kívánt szervezni, egy helyi politikus chatbeszélgetéseiből pedig rasszista képek kerültek ki. A párt elnökségét 2005-ben vette át a jelenlegi vezető, Jimmie Åkesson. Egy 2018-as felmérés szerint a megkérdezettek 10 százaléka választotta őt a kívánt miniszterelnökének, amivel a negyedik helyen végzett ezen népszerűségi mutatóban. 2010-ben véget ért a svéd kivételesség, mely azt jelentette, hogy míg Észak-Európa más országaiban a szélsőjobboldali pártok már több választás óta a parlamentben szerepeltek, addig Svédországban – az Új Demokrácia 1994-es rövid sikerét kivéve – ez a politikai irányzat nem tudott hosszan fennálló, stabil támogatást szerezni. Ennek egyik oka, hogy Svédországban a bevándorlás témája hosszú ideig depolitizálva maradt, a nemzeti narratíva elfogadta és támogatta a multikulturalizmust. Ez azonban az 1990-es években megváltozott, a Svéd Demokraták pedig kihasználták ezt a politikai rést és a témára irányuló médiafigyelmet.

A 2010-es áttörés a Mérsékelt Párttól és a Szociáldemokrata Párttól elnyert szavazóknak, illetve a korábban nem szavazók meggyőzésének volt köszönhető.

Szerepet játszott benne a protest voksolás is, melynek elmélete szerint a politikai elittől elidegenedett választó egy új politikai elemre, a populista pártra szavaz, annak programjától függetlenül. Ez a jelenség továbbra is meghatározza a párt támogatottságát. Felmérések szerint a Svéd Demokratákra szavazók harmada csupán azért voksolt a pártra, mert ők kínálták a legkevésbé rossz alternatívát.

Svédország stabil választási mintázattal jellemezhető, a Svéd Demokraták esetében azonban különösen erős támogatottság figyelhető meg Skåne és Blekinge megyékben. A Svéd Demokraták erősödésével markáns változás következett be az ország déli részén, ahol új választási profillal rendelkező települések sávja keletkezett, amit svéd politológusok „Far South” névre kereszteltek. Skåne megye és az ország többi része közötti az SD támogatottságában megmutatkozó különbséget svédül Skånegapet, azaz Skåne-rés néven emlegetik. Ennek valós okát a svéd kutatók sem tudják, mivel tradicionális elméletekkel csak részben magyarázható. Az eltérést nem az okozza, hogy a pártot alapvetően támogató, alacsonyan képzett, munkásosztályba tartozó férfiak túl lennének reprezentálva a megyében, továbbá a bevándorlást ellenzők száma sem magas az országos átlaghoz képest. A lakosság karakterisztikájában egyedül megmutatkozó differencia a skånei lakosoknak a politikusokba és a svéd parlamentbe vetett alacsonyabb bizalma. Egy másik magyarázat szerint Skåne megyében hagyományosan erősek a lokális, bevándorlást ellenző pártok, és ezek előkészítették a politikai terepet a Svéd Demokraták számára. Továbbá a párt előretörésében nagy szerepe volt a párt jól kiépült skånei szervezeteinek és aktív jelöltjeinek is.

Ugyan továbbra is ebben a megyében éri el a párt a legjobb eredményeit (Sjöbóban 39,20 százalék), fokozatosan terjeszkedik északra, elsősorban a rurális területeken szerezve magának új szavazókat. A párt országos eredményei alatt szerepel az ország északi részén, vagyis a baloldal hagyományos bázisterületein, a nagyvárosokban (Malmö, Göteborg, Stockholm) pedig a balközép és jobbközép pártok vannak felülreprezentálva. A párt még jobb eredményéhez azonban elengedhetetlenek ezek a választókerületek, pusztán az ott kiosztandó mandátumok száma miatt is. Emiatt is hívta fel a Svéd Televízió elemzője Stockholmra a figyelmet, ahol ugyan csak 9,8 százalékot szerzett a párt 2018-ban, 2014-hez képest azonban ez több mint három százalékpontos előrelépés.

Szíriai bevándorlók Stockholmban (Fotó: Jonathan NACKSTRAND / AFP)

Tanulság lehet ez egy meglévő pártrendszerbe betörni kívánó populista politikai erőnek, hiszen ezek alapján az SD magas támogatottságát a fent említett térségben nem a nagyfokú bevándorlásellenességben, hanem a helyi szervezetek kiépítettségében és a helyben élők politikai rendszerrel kapcsolatos bizalmatlanságában kell keresni. Nem véletlen, hogy e politikai erők szavazói a korábbi jóléti programokat hirdető baloldali pártokból ábrándulnak ki és sodródnak a jóléti sovinizmust és egyszerű magyarázatokat hirdető szélsőséges, populista mozgalmakhoz.

Az SD támogatása

A szélsőjobboldali pártok támogatását a választási földrajz által kontextuális hatásoknak nevezett befolyásoló tényezők jelentősen módosíthatják. A választói magatartást ugyanis csak úgy tudjuk teljesen megérteni, ha a szavazókat elhelyezzük életük szociálgeográfiai környezetében. A szélsőjobboldali pártok esetében az egyik ilyen fontos hatás a terület etnikai diverzitása, az ott élő bevándorlók százalékos aránya, míg a másik: a terület munkanélküliségi rátája.

Az SD eredményeit a nem-európai bevándorlók arányával összevetve megállapítható, hogy a párt elsősorban nem ott sikeres, ahol sok bevándorló él.

Legalábbis ha ezt a kapcsolatot részletes bontásban, a szavazókörök szintjén (1000-2000 lakost számláló területek) elemezzük. Ha csupán az Európán kívül születetteteket vesszük figyelembe, akkor a párt támogatottsága 3,8 százalék, míg az aktívan muszlim vallást gyakorlók között csak 1,6 százalék. Egy másik befolyásoló tényező a szociológiából ismert kapcsolatelmélet, amely szerint a más etnikai csoportokkal folytatott gyakori és pozitív kapcsolat csökkenti az előítéleteket és a bevándorlás-ellenes érzelmeket. Ez a hatás azonban feltételezi a szoros földrajzi közelség meglétét. A nemzetközi trendek alapján egy szélsőjobboldali párt fő támogató bázisai etnikailag homogének, ám a bevándorlók által lakott városrészek közvetlen szomszédságában találhatók. A választási földrajz ezt halo- (magyarul talán holdudvar-) hatásnak nevezi, és azzal magyarázza, hogy a bevándorlók jelenlétének kitett egyén gyakori rendszerességgel észleli a jelenlétüket, azonban a nem közös földrajzi térszín miatt nem alakul ki közöttük a bevándorlás-ellenességet csökkentő pozitív kapcsolat.

A halo-hatás elsősorban urbánus jelenség, és a városok peremén növeli a szélsőjobboldal támogatottságát. Malmö Almgården szavazókörében a Svéd Demokraták 41,22 százalékos eredményt értek el, amiben szerepet játszott, hogy a terület szomszédos a bevándorlók által lakott Herrgårennel (ahol a Svéd Demokraták csupán 1,2 százalékot szereztek). Az etnikai tényező szerepe megmutatkozik továbbá dinamikusan, ha például a 2014 és 2018 bekövetkezett bevándorlás növekedését vizsgáljuk. A bevándorlók számának gyors változása (főleg a korábban még homogén területeken) a szélsőjobboldal támogatásához vezet. A diverzitás gyors növekedése és az ezzel járó fenyegetettségérzet (a saját kultúra védelme, gazdasági érdekek megőrzése) könnyebben kiváltja a bevándorlás-ellenes érzelmeket, mint egy etnikai csoport tartós jelenléte. A Svéd Demokraták az EU-s szinten meghatározott szintre kívánják limitálni a menekültek befogadását, és ellenzik az állandó tartózkodási engedélyek tömeges kiadását. A svéd lakosság 35 százaléka szerint a Svéd Demokraták kínálják a legjobb bevándorlási politikát az ország számára, amivel messze megelőzik a második helyezett Szociáldemokratákat (16 százalék).

Az európai populista, szélsőjobboldali erők fő támogató bázisai a rossz gazdasági helyzetben lévő, rurális terekben találhatók. Akik az indusztriális és a posztindusztriális társadalom közti átmenet vesztesei lettek, a folyamat hatására a radikális pártok felé fordultak. A munkájukat, lakásukat vesztett emberek nehezteltek a bevándorlókra, őket okolva a kialakult helyzetért (így őket kirekesztenék a jóléti szolgáltatásokból, hiszen azt gondolják, hogy nekik miattuk jut kevesebb – jóléti sovinizmus). Ha a svéd szavazókat a bevételeik alapján kategorizáljuk, valóban megállapítható, hogy

a legszegényebbek (0 és 15 százalék közötti jövedelemszázalék) körében a legmagasabb az SD támogatottsága: 23,9 százalék.

A gazdasági mutatókban meglévő különbségek aggregált települési vagy szavazóköri értékei is erős összefüggést mutatnak az SD támogatottságával. A nagy gazdasági visszaesést átélt területeken, ahol nőttek a vagyoni egyenlőtlenségek, az SD sikeresen mozgósított. Szintén megfigyelhető kapcsolat a gazdasági bizonytalanságnak leginkább kitett csoportok (elsősorban a rutinszerű munkát végzők) területi eloszlása és a párt támogatottsága között. A földrajzi helyzet és a szomszédok szerepe a gazdasági tényezők esetében is megmutatkozik. Egy gazdasági visszaeséssel jellemezhető terület, aminek a szomszédai gazdasági fellendülést élnek át, kedvezőtlen összehasonlítási alapot szolgáltat, és a szélsőjobboldal támogatottságára ösztönözheti a szegényebb terület szavazóit.

Mi lesz?

A svéd választás kimenetelét megbecsülni próbáló statisztikai modell Magdalena Andersson szociáldemokrata kormányát jósolja. A különböző közvéleménykutatások összesítése alapján

a szavazók 49,6 százaléka voksolna a baloldali kormányban helyet foglaló, vagy azt támogató pártokra.

Habár összességében az elmúlt egy hét becslései a baloldali kormány sikerét vetítik elő, érdemes odafigyelni a trendekre is. Főleg arra, hogy az SD az elmúlt egy hónapban közel 2 százalékot erősödött. Ezt az erősödést a Svéd Demokraták kampánya is kihasználta. Stockholm egyik metrószerelvényét, a „Győzelmi vonatot” a párt színeibe öltöztették. Hogy az utolsó héten is bizonytalan 5 százalék szavazó közül a magas üzemanyag- és áramárak miatt mennyien szállnak fel erre a vonatra, a vasárnap esti eredményekből már kiderül. Azonban az előzetes szavazatok egy része nem fog beérkezni a választó számára előzetesen kijelölt helyre, és mivel a két fő kormányalakítási opció között csak pár mandátum dönthet, biztos eredmény csak jövő hétre várható. Utána pedig remélhetőleg sikerül 134 napnál hamarabb kormányt alakítani.


Nyitókép: Jonathan NACKSTRAND / AFP

Ez a cikk nem készülhetett volna el olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>

#migráció#Svédország#választás