Kirúgta vezető diplomatáját a külügy, miután kiderültek az Orbán-stáb bécsi kiruccanásának részletei
Nem sokkal azután, hogy az Azonnalin cikk jelent meg Orbán Viktor és stábja „rongyrázó” bécsi napjáról, vizsgálódni kezdtek a nemzetbiztonságiak – tudta meg a Válasz Online. Két hét sem telt bele, s elbocsátottak egy vezető beosztású diplomatát a bécsi magyar nagykövetségről. Néhány nappal a cikk megjelenése után az Azonnali megszűnését is bejelentették. Háttér.
Augusztus 1., hétfő, reggel 6 óra 56 perc: Még az osztrák szervezők szeme is elkerekedett Orbán Viktorék bécsi rongyrázásától címmel közöl cikket Ungár Péter LMP-s politikus lapja, az Azonnali. Az írás már a leadjében exkluzív információkat ígér a kormányfő bécsi látogatásának kulisszatitkairól. „Inkább egy kedélyes, de az adófizetőknek annál drágább kiruccanáshoz hasonlított Orbán Viktor múlt heti bécsi útja, mint egy miniszterelnöki munkalátogatáshoz” – vonja le a tanulságot a lap főszerkesztőjeként dolgozó szerző már az írás elején. Kósa András aztán felhívja a figyelmet: egyrészt már az is az szokatlan, hogy egy bécsi utazást „ott alvósra” szerveznek, hiszen egy miniszterelnöki konvoj két óra alatt kint van az osztrák fővárosban Budapestről. Ráadásul a programok 11 óra után kezdődtek, tehát még csak korán sem kellett volna kelnie a miniszterelnöknek. Vissza pedig szintén nem késő este kellett utazni. Orbán Viktor „azonban a szerdáról csütörtökre virradó éjszakát is Bécsben töltötte, mégpedig nem is akárhol: a város egyik legfényűzőbb luxusszállodájában, a Hotel Bristolban.” Amint a cikkből kiderül, itt a lakosztályok 2-300 ezer forintba kerülnek éjszakánként, viszont 25 fős stáb is utazott a kormányfővel, plusz Szijjártó Péter külügyminiszter is külön, nagyjából tízfős stábbal érkezett Bécsbe. Kósa meg nem nevezett diplomáciai forrást is idéz: „A népes stáb biztosan tekintélyt sugall, de ilyen eszközökkel ma már jellemzően Európától jóval délebbre és keletebbre találkozni csak a diplomáciában.”
Augusztus 3. szerda, 12 óra 42 perc: szintén az Azonnalin, ugyancsak Kósa András tollából jelenik meg cikk arról, hogy a külügy visszahívta egy diplomatáját Washingtonból, mégpedig azért, mert Szijjártó Péter elégedetlen volt az interjúval, amelyet a Fox News készített vele: a külügyminiszter várakozásaival ellentétben nem a stúdióban kérdezték, „csak” kapcsolták élő adásban, ráadásul a beszélgetés bő húsz perccel később kezdődött, mit ahogy eltervezték, így várakozásra kényszerült.
Augusztus 4. csütörtök, 9 óra 48 perc: a Média1 közli legfrissebb értesülését, amely szerint megszűnik az Azonnali. A médiaügyi szakportál információját az Ungár melletti kisebbségi tulajdonos, Gerényi Gábor is megerősíti.
Augusztus 13. szombat, este 9 óra 28 perc: A Válasz Online arról értesül, hogy a nap folyamán a bécsi magyar nagykövetség egyik vezető beosztású diplomatájának azonnali hatállyal felmondtak. Nem sokkal később a külügyből is elküldik az ott évtizedek óta szolgáló kollégát. Noha a Külügyminisztérium cikkünk megjelenéséig nem válaszolt lapunk kérdésére, mi volt az elbocsátás oka, az osztrák fővárosból származó értesüléseink szerint arra voltak kíváncsiak a kirúgásba torkolló vizsgálatot végző nemzetbiztonságiak, honnan szivároghatott ki információ Orbán Viktor bécsi útjának körülményeiről, valamint a washingtoni történetről.
Augusztus 18. csütörtök, reggel 8 óra: Ungár Péter a Válasz Online kérdésére azt mondja, csupán néhány nappal a lapbezárás hírének kiszivárgása, azaz augusztus 4. előtt döntötte el végleg, hogy kiszáll az Azonnali finanszírozásából.
A fenti történések kronológiája láttán alighanem az Origo 2014-es kormányzati megregulázása (tönkretétele) jut eszébe mindenkinek, aki követi a magyar média körüli immár évtizedes hercehurcát. Emlékezetes: 8 évvel ezelőtt, május végén jelent meg a cikk az akkor még a Telekom tulajdonában lévő Origón Lázár János és partnere kirívó hotelszámláiról – amelyeket az újságíró, egyben főszerkesztő-helyettes Pethő András perelt ki a Lázár által akkor vezetett tárcától, a Miniszterelnökségtől. Nem telt bele sok idő, s a főszerkesztő Sáling Gergő távozni kényszerült: már júniusban kiadták az útját. A szerkesztőség nagy része ezután önként vette a kalapját, s a lap (akárcsak jóval később az Index, ugyanúgy Vaszily Miklós bábáskodása mellett) elindult a propagandamédiummá válás rögös, ám esetükben viszonylag gyors útján.
Az Origo elsilányítása és az Azonnali mostani bezárása közötti hasonlóságokat ugyanakkor muszáj árnyalnunk. Már csak azért is, mert a többségi tulajdonos Ungár kérdésünkre cáfolta, hogy a bécsi cikk hatására döntött volna a lap feladása mellett. Amint mondta, már jóval korábban megfordult a fejében a gondolat, amit többekkel meg is osztott. Állítását ellenőrizni is tudtuk:
több hiteles forrás is megerősítette lapunknak, hogy már az áprilisi választás után közvetlenül, vagy éppen júliusban említette nekik Ungár, hogy nem látja értelmét az Azonnali további fenntartásának. Paradox módon mindez egyébként akkor következett be, amikor a lap olvasottsága nőni kezdett – aligha függetlenül Kósa András múlt év őszi főszerkesztői kinevezésétől.
Az a hivatalos magyarázat mindenesetre, hogy a lap veszteséges volt, a sajtópiacot kicsit is ismerők számára azonnal átlátszó volt: az Azonnali nem üzleti, hanem politikai projekt volt Ungár részéről attól fogva, hogy 2018-ban beszállt a vállalkozásba. Az persze még a milliárdos cégörökséggel és osztalékokkal rendelkező politikus számára sem mindegy, mennyit kénytelen a saját pénzéből beletenni egy-egy projektbe. Az Azonnali esetében nagyjából a felét állta eddig a költségeknek, a másik fele befolyt nagyrészt állami vagy államhoz kötődő cégek hirdetéseiből. Az ellenzék egyik legismertebb figurájának lapja ennyiben már az elmúlt időszakban is jócskán kitett volt a Fidesz-kormánynak, hát még ha ehhez hozzávesszük, hogy a kisebbségi tulaj Gerényi bejáratos volt Rogán Antalhoz (amint az egy titokban rögzített, még az Index átállítása körüli hercehurca idején készült hangfelvételből bárki számára nyilvánvalóvá válhatott). Ha az adott bécsi cikk miatt nem is jelentkezett senki a propagandaminiszter környezetéből, s az Azonnali bezárásának ehhez az íráshoz a látszat ellenére konkrétan nincs köze, az azért nyilvánvaló: a magyar kormányt beteges mértékig érdekli, hogy ne szivárogjon ki információ a tagjairól. (Ráadásul most már Rogán felügyeli a polgári nemzetbiztonságot, így az Alkotmányvédelmi Hivatalt is.) Állami szerveket sem átallnak bevetni – adott esetben akár újságírók kapcsolatrendszerét is felgöngyölíti a nemzetbiztonság. Vagy éppen a nagykövetségek, amelyeknek 2020-ban parancsba is adták, hogy figyeljék, milyen utakra érkeznek, kivel találkoznak magyar újságírók az országban, ahol a magyar diplomaták szolgálatukat végzik.
Persze hogy mi köze ehhez a külügynek, vagy hogy miért nemzetbiztonsági ügy egy már megtörtént miniszterelnöki útról szóló beszámoló, az jó kérdés – a miniszterelnök tartózkodási helyét előre közölni talán még lehetne is az, utólagos hír viszont aligha jelenthet bármilyen kockázatot a kormányfő biztonságára. Az AH-nak mindenesetre törvényben meghatározott feladata belső ellenőrzéseket végezni a miniszterek által felügyelt szerveknél, tehát a nagykövetségeknél is – külön jogalap, például bűncselekmény gyanúja ilyen vizsgálódáshoz nem szükséges. Persze a „nemzetbiztonsági érdek” szókapcsolat is szinte bármire ráhúzható: Menczer Tamás külügyi államtitkár például egy bravúros sorosozással oldotta meg annak magyarázatát, hogy a magyar nagykövetségek mégis miért figyelnek meg magyar újságírókat, s miért kell róluk jelentéseket hazaküldeniük. „Egyes Soros-szervezetek, például a Transparency International nevű szervezet szervez ilyen érzékenyítő kurzusokat. Szakmai utak! Hogy oda ne rohanjak!” – mondta az ATV-nek. (A Transparency aztán cáfolta Menczert.)
Könnyű alapot találni még a titkos megfigyelések, lehallgatások számára is, ezek pedig jogszerűekké varázsolhatók csupán egy miniszteri engedéllyel – következmények nélkül lehet ilyen módszereket alkalmazni bárki ellen, akár teljesen nyilvánvalóan hatalompolitikai érdekből is. A Pegasus-botrányban erre több példa is akadt, ám a magyar közvéleményt alig-alig érdekelte, hogy újságírókat, de még a NER-hez közelálló szereplőket is lehallgatnak titokban.
Ahhoz ráadásul, hogy információszivárgás után kutakodjon a nemzetbiztonság egy kormányzati szervnél, még csak ilyen eszközökre sincs szükség. S hogy akkor hogyan indulnak el az AH-sok, ha egy cikk informátorát akarják megtalálni? Amint a működésükre rálátó forrásunk magyarázza: legegyszerűbb első lépésként kikérniük a cikket jegyző újságíró híváslistáját. Ehhez még bírósági vagy miniszteri engedély sem kell – a szolgáltató a szerveknek automatikusan odaadja ezeket az adatokat. Ha a cikk megjelenésének időpontja körül találnak követségi munkatársat a híváslistán, továbbléphetnek és átnézhetik a kolléga emailjeit. Ezek ellenőrzése gyerekjáték – valójában azok a régi trükkök sem biztonságosak efféle ellenőrzések alkalmával, amikor közös email-címet készítenek a kommunikálni vágyók, s a fiókba belépve el nem küldött üzeneteket, piszkozatokat hagynak a másiknak. Ha a mailek között gyanúsat találnak, elkezdhetik az érintett meghallgatását, akár hazugságvizsgálót is használva.
Noha a Bécsből eltávolított diplomata semmilyen módon nem kívánta kommentálni a Válasz Online értesüléseit (s neve leírásának mellőzésére is kérte lapunkat), Kósa Andrástól pedig nyilvánvalóan nem várhatunk megerősítést arról, ki volt az informátora (újságírói alapszabály: informátort nem adunk ki),
az állam érdeklődése és információgyűjtése, valamint a közigazgatásban dolgozókat érintő szankciók semmiképp sem tekinthetők normálisnak. A fentebb említett ügyekben ugyanis van egy közös elem: csupa olyan információt akart visszatartani az állam valamely szerve, amelyek mindegyike közérdekű adat.
A Lázár-számlák háttere is az volt, a bíróság döntése értelmében is – noha a főhős az Információs Hivatallal, nemzetbiztonsági szál hangoztatásával igyekezett kibújni az információadás kötelezettsége alól. A nagykövetségi újságíró-figyelések dokumentumai is közérdekűek voltak – ezt is bíróság volt kénytelen megállapítani. A washingtoni történet epizódszerűen mutatja a külügyminiszter vezetői stílusát, ahogy azok a hírek sem minősülnek államtitoknak, hogy milyen extra elvárásai vannak útjai során – új súlyzók beszerzése, ha a bekészített szett nem megfelelő számára, vagy hajnalban kinyittatott városi park a napi futásához. Ezek persze a kis színes kategóriába tartoznak inkább, ahogy a bécsi ottalvós parti sem az évszázad leleplezése: a magyar adófizetőnek viszont alapjoga megtudni, mennyiért és miért aludt Bécsben a miniszterelnöki és külügyminiszteri stáb – azon egyszerű oknál fogva, hogy a magyar adófizető pénzét költik ilyenkor. Hogy közérdekű adatokat nem egyszerűen odatelefonálva, vagy e-mailt küldve kell megtudniuk újságíróknak, hanem informálisan, az aligha azokat minősíti, akik hajlandóak tájékoztatni az ország közvéleményét. Azok az érvek erősen sántítanak tehát, amelyek szerint bármilyen cégtől elbocsátanák azt, aki háttérben újságíróknak ad ki munkája közben megszerzett információt. Lehet. Hogy egy klasszikus, immár húsz éves bölcsességet idézzünk: „Magyarország államformája köztársaság, nem részvénytársaság.”
Nyitókép: Karl Nehammer osztrák kancellár katonai tiszteletadás mellett fogadja hivatalában Orbán Viktor miniszterelnököt Bécsben 2022. július 28-án (fotó: AFP/Alex Halada)
