Minden idős karján ott lesz, Orbán Viktor szólhat belőle: kampányeszköz vagy jóléti beruházás a „gondosóra”?
A választások előtt több idős embernél is megszólalt az államtól ingyenesen kapott segélyhívó, amelyen keresztül rögvest Orbán Viktor melletti szavazásra szólították fel őket a Fidesz aktivistái. Vagy egyenesen a miniszterelnök. Az ellenzék számára nem sok jót ígér, hogy a Nemzeti Választási Bizottság elutasította az ezzel kapcsolatos panaszt. A következő években összesen másfél millió darabot oszthatnak ki a gondosórának hívott kütyüből: minden 65 éven felüli ingyen juthat hozzá a több tízezer forintot érő segélyhívóhoz, még a szállításért sem kell fizetniük. A költségeket Brüsszel állja. De miért SOS gomb van a gondosórán, ha az időseket felszólítják, segélyhívásra ne használják? Háttér.
A választások előtti napon több idős ember meredt elképedve a nem sokkal korábban kézhez kapott kis kütyüre, az ugyanis hirtelen megszólalt. Addig az időseknek fogalmuk sem volt róla, hogy ez lehetséges. Korábban arról tájékoztatták őket, az eszköz egyetlen célt szolgál: baj esetén meg kell nyomni a rajta levő gombot, és máris létrejön a kapcsolat a segélyhívó központtal. Most kiderült, hogy másra is lehet használni. Ha valaki ismeri a készülékhez tartozó telefonszámot, hangosbeszélőként is működhet. A kapcsolat akkor is létrejön, ha a felhívott személy nem fogadja a hívást, sőt, meg sem tudja azt szakítani. A gondosóra tehát ideális kampányórának, választási mozgósításra. A 83 esztendős K. Ferencné is így járt: a segélyhívó eszközön keresztül hol egy debreceni Fidesz-aktivista, hol Orbán Viktor hangja buzdította arra, hogy szavazzon a Fideszre. Fia azonnal a választási bizottsághoz fordult, és nem sok jót ígér az ellenzéknek, hogy az Országos Választási Bizottság hatáskör hiányában elutasította a beadványát. A férfit annál inkább megdöbbentette az eset, mert közben elveszítette idős édesanyját.
Persze az eszköz elvileg nem politikai, hanem szociális célt szolgál. Ez a létező legbutább okoseszköz, és éppen ez a jó benne: mindössze egyetlen gombja van, amit megnyomva azonnal hívja az előzetesen beletáplált számot, a segélyhívó központét. Vízálló, fürdés közben is viselni lehet. Hordható karon vagy a nyakban lógatva. A központ látja a hívó helyzetét (GPS koordinátáit), még azt is észleli, ha az illető elesett. A segélyhívó központ riasztás esetén vissza tud kérdezni, megnyugtathatja az idős embert, és segítséget küldhet a számára.
Hasonló készülékeket a szociális intézmények – sok esetben összekötve a lakás gáz- vagy füstérzékelőjével – milliószámra használnak Európában. Egyre növekszik ugyanis az aggastyánkorú emberek száma, és a világ leggazdagabb államai sem képesek 80-100 éves lakosaik tízezreit, vagy nagyobb államok idősek millióit szociális intézményekben elhelyezni. A kis kütyü abban segít, hogy az egészségügyi és szociális okból rászorulók biztonságban érezzék magukat, és minél tovább saját otthonukban maradhassanak. Ugyanis
bármilyen drága a rendszerhez tartozó diszpécserközpontok fenntartása, még mindig sokkal olcsóbb, mint a gondozóházaké.
Bár a kis készülék a kampánycélú felhasználás miatt került be a hírekbe, más okból is megérdemli a hírverést: ez a magyar kormány eddigi legjelentősebb szociális – vagy inkább elsőre annak látszó – beruházása. A projekt nagyságát érzékelteti, hogy az eddigi „csúcstartóhoz” képest mennyivel többet fordítanak rá. A kabinet 77 milliárd forintot szán a nagylétszámú szociális otthonok kitagolására, vagyis 6100 lakó kisebb, családiasabb légkört nyújtó otthonokba való költöztetésére 2023 végéig (a megvalósítással már évek óta csúsznak és átcsoportosításokról hallani). A gondosórának nevezett eszközök beszerzésére és a rendszer működtetésére ennél 30 milliárddal nagyobb összeg, 107 milliárd forint felhasználását tervezik 2025-ig. A költségeket a tervek szerint az uniós helyreállítási alapból fedezik. Az önellátásra korlátozottan képes emberek biztonságát és életvédelmét szolgáló digitális program részeként valamennyi 65 éven felüli magyarországi lakos hozzájuthatna az eszközhöz, mégpedig térítésmentesen. Nem csak ők, speciális esetben 65 év alatti pszichiátriai betegek is kaphatnának a szerkezetből.
Teljesen ingyen: sem a beszerzéséért, sem a működtetéséért, sem a kiszállításáért nem kell fizetniük. Ugyanez a magánpiac egyik legnagyobb hazai szolgáltatójánál, az SOS Központ Kft.-nél a 65 éven felülieknek 12 hónap hűségidővel az első évre 78 500 forintba kerül. A második esztendőtől a magánszolgáltatónál 32 ezer forintot kell fizetni, ekkor a segélyhívóra és tartozékaira már nem kell költeni, csak a távfelügyeletre.
Az országos program ugyanazt a kínai eszközt használja, mint az SOS Központ, a Shenzhen Eview GPS Technology termékét. A szolgáltató pedig a 4iG Nyrt., a kormány kedvenc udvari beszállítója. A társaság 2019-ig Mészáros Lőrinchez tartozott, majd Mészáros korábbi jobbkeze, Jászai Gellért lett a többségi tulajdonosa.
A pályázatot tavaly december 23-án írták ki, első körben három kormányzati szervezet kapott támogatást: a Rogán Antal által közvetlenül felügyelt Digitális Kormányzati Fejlesztés és Projektmenedzsment Kft., a Szociálpolitikai Innovációs Közhasznú Nonprofit Kft. és a Slachta Margit Nemzeti Szociálpolitikai Intézet összesen 1,7 milliárd forint értékben. Információink szerint a programot Rogán kiemelten kezelte, az volt a cél, hogy minél több idős embert, potenciális szavazót tudjanak megajándékozni a választások előtt. Ez esetben nem zsák krumplival, hanem egy sokkal drágább digitális eszközzel és szolgáltatással. Ám a helyreállítási alap körüli uniós kötélhúzás miatt megcsúsztak. Végül a kampányba szánt bomba elmaradt, mert csak tízezer emberre elengedő eszköz vált elérhetővé.
Vajon a Fidesz célja eleve az volt, hogy a programba jelentkező időseknek az eszközön keresztül kampányüzeneteket játszanak be, és esetleg az eszköz GPS koordinátája alapján ellenőrizzék, valóban elmentek-e szavazni? Ha a Fidesz erre a célra tudatosan használta a készülékeket, akkor az azt kézhez vevő emberek csaknem mindegyikét fel kellett volna hívniuk, vagy legalább közülük a fideszeseket. A Válasz Online több érintettel is beszélt, akiknek futár vitte ki a megrendelt eszközt, de náluk a segélyhívó néma maradt. Nem játszották be Orbán Viktor választásra bíztató szövegét. Volt olyan hozzátartozó is, aki tőlünk tudta meg, hogy az eszközben ugyanolyan SIM-kártya van, mint egy mobiltelefonban, és kívülről is felhívható.
A két nyilvánosság számára ismertté vált esetből az egyikben, a cikk elején említett idős asszonynál nem is gondosóra szólalt meg, hanem a főváros 16. kerületét ellátó szociális intézet más márkájú segédeszköze. Valószínűnek látszik, hogy a kormánypárt részéről nem volt tudatos az akció. Elképzelhető, hogy az első ütemben kiosztásra szánt mintegy tízezer készülékbe elhelyezett SIM-kártyákhoz tartozó telefonszámok között voltak olyanok, amelyeknek előző tulajdonosai rajta lehettek a Fidesz listáján. A párt emberei ezeket a számokat hívhatták, maguk sem lehettek tisztában azzal, hogy segélyhívókon szólal meg a hangjuk.
Most viszont már tudják, hogy a szerkezet bizony kívülről is elérhető, és azt is, hogy a használata ellen nem olyan könnyű jogi védelmet találni. K. Ferencné fia például ezután az adatvédelmi hatóságtól kér segítséget. De miért lehet felhívni egy segélyhívót? Az eszközt pszichiátriai betegeknél vagy demens személyeknél arra használják, hogy riassza a központot, ha a viselője elhagyja a számára biztonságos környéket, ilyenkor a kihangosított hívás segítségével meg tudják kérni, hogy térjen vissza oda.
Másrészt a másfélmillió darab minitelefon beszerzése példátlan nagyságrend, hatalmas üzleti lehetőség, profitszerzésként sem utolsó. Ám a választásokon igazán nagyot akkor szólt volna, ha addigra sok százezer emberhez jut el a lehetőség, ez elmaradt, a második ütemre még csak a napokban írták ki a pályázatot. Néhány héten belül összesen 30 ezerre emelkedik azoknak a száma, akik megkaphatják az eszközt, és az országos diszpécserközpont is csak június végéig áll fel. 2025 végén már valóban idősek milliós tömegénél lehet kint a gondosóra, miközben a felhasználók adatait is egy udvari beszállító kezeli. A következő választásokon már nagyobb értelme lenne az eszköz kampánycélú felhasználásának, ám az adatok átadása a jelenlegi szerződési feltételek mellett súlyos jogsértés lenne, hiszen erre a felhasználók nem adtak felhatalmazást.
De hogyan került itt a képbe a 4iG Nyrt., miközben nem volt tagja a pályázati forrásokat elnyerő konzorciumnak? Lapunk mindhárom kedvezményezett tagtól megkérdezte, hogyan választották ki a 4iG-t partnerként. Válaszként azt kaptuk, nézzük meg a Gondosóra.hu honlapot, amire már magunk is hivatkoztunk a levelünkben. A Közbeszerzés.hu-n nem találtuk nyomát egyik partnernél sem a gondosórák közbeszerzési tenderének. A kütyüt viszont felleltük az Alibaba honlapján, ahol az is kiderül, hogy a beszerezhető eszközből egy darab 88 dollárba kerül, kétezer darabból álló tétel megrendelése esetén az ár 76 dollárra csökken. Kértünk a kínaiaktól másfél millió darabra árajánlatot, de nem tudjuk felróni nekik, hogy nem vették komolyan az irdatlan tételről való érdeklődést, az ajánlat lapzártánkig nem érkezett meg. Biztosra vehető persze, hogy a 27-28 ezer forintra kijövő darabár ilyen mennyiségnél jelentősen csökken.
Egy felhasználóra a 107 milliárdos keretből több mint 71 ezer forint pályázati összeg jutna. Lenne miből kiképezni a diszpécsereket, fenntartani a központot, és maradna mit lefölözni belőle.
Maga a program is többször hangsúlyozza, hogy ez nem szociális, hanem jóléti szolgáltatás. Mi a kettő közötti különbség? A szociális segélyhívások egy szociális szolgáltatónál, legtöbbször idősotthonban vagy gondozó központban csörögnek. A jelzőrendszeres segítségnyújtásnál a gondozók egy része kivonuló szolgálatot lát el. Szükség esetén a szociális segítők bepattannak az autóba (felugranak a biciklire) és 20-30 percen belül a helyszínre sietnek. Legtöbbször saját kapu- és lakáskulccsal rendelkeznek, hiszen személyesen ismerik a gondozottakat.
Bár a jóléti elegánsabban hangzik, mint a szociális, valójában jóval kevesebb benne a gondoskodó elem. Az új állami szolgáltatás csak jóléti, nem vesz részt benne szociális dolgozó. A rászoruló megnyomja a gombot, a központban kicseng, és a hívásról értesítik a kontaktszemélyként megjelölt hozzátartozót. Külön jelzik az időseknek, hogy mire nem használható a jelzőeszköz. Nagyjából segélyhívásra, mert „vészhelyzetben továbbra is a 112-t szükséges hívni, a készülék nem riaszt közvetlenül orvost, hatóságot, nem sürgősségi segélyhívó. Indokolt esetben azonban a diszpécserközpont ebben segíthet”. Vagyis a rendszer csak annyiban különbözik az egygombos telefonoktól, segélyhívóktól, nagyifonoktól, hogy a gomb megnyomásakor az idős ember nem közvetlenül a gyerekét vagy az unokáját hívja, hanem a központot, és onnan egy diszpécser – mesterséges intelligencia – értesíti a hozzátartozót. Indokolt esetben a diszpécser mentőt is hív.
Nem állítjuk, hogy ez nem lehet fontos. Ha például a bajba jutott idős gyereke egy autógyár szalagja mellett áll, nem biztos, hogy megengedik neki a munka közbeni telefonálást, és baleseti sebészek sem mindig tudnak beszélni műtét közben idős mamájukkal vagy papájukkal. A diszpécser addig is elérhető, kihívhatja a mentőket, ha nagy a baj. Esetleg a tűzoltókat, ha beszállt egy darázsraj a konyhába, vagy kigyulladt a sütő.
A segítséghez azonban leggyakrabban nem tűzoltó vagy mentőtiszt kell, hanem szociális munkás vagy ápolónő, mert elfogyott a gyógyszer, és a beteg nem tudja elérni a háziorvosát. A téli hidegben nem érzi elég erősnek magát behozni a tüzelőt, és minden cserépkályha mellé nem lehet rendőrt állítani. Előfordul olyan riasztás is, amikor az idős ember nem tud kikelni a fürdőkádból, és a kihűlt vízben pucéran vacogva nyomja meg a riasztó gombot. Egy forrásunk legfurcsább hívása az volt, amikor az udvari WC-jének ajtaját úgy befújta a hó, hogy a segítséget kérő nem tudott kijönni, elzárta a kifelé vezető utat, és el kellett lapátolni, nehogy az illető bent megfagyjon. Ma ezeket a feladatokat tömegével látják el a szociális dolgozók, az azonban nem világos, az új rendszer mennyire építene rájuk. Egyelőre úgy látszik, nem nagyon.
A mostani juttatásnak semmi köze a jelenleg mintegy 20 ezer magyar számára elérhető szociális szolgáltatáshoz, a jelzőrendszeres házi segítségnyújtáshoz. Persze az új diszpécserközpont dolgozói is kapnak képzést, ám nem áll mögöttük egy szociális intézmény. A jelzőrendszeres segítségnyújtásnál a nyomógombos kis eszköz nem maga a szolgáltatás, ez csak a gondozás, a házi segítségnyújtás kiegészítője, mert így a család a gondozó a két látogatása közti időkben is biztonságban tudhatja az idős embereket.
A szociális intézményekben kicsengő SOS gombos rendszer nálunk is évtizedek óta jelen van (a Máltai Szeretetszolgálat volt a hazai úttörője) és rendkívül elterjedt az egyre jobban idősödő Nyugat-Európában. Kun Árpád Libri-díjas regényében, a Boldog Északban például arról ír, milyen vicces jelenethez vezetett, amikor az egyik idős norvég nem tudta felhúzni a nadrágját a mellékhelyiségben, ezért megnyomta a riasztógombot, majd egymás után érkeztek az otthonához a szirénázó segélykocsik a gatyaproblematika megoldására. Az önkormányzatnak azonban még mindig olcsóbb esetenként több szociális segítőt kiküldeni egy magát megmakacsoló nadrág miatt, mint évtizedekig intézetben ellátni az idős embert. A legtöbb rászoruló átmenetileg igényel gyakori segítséget – például egy súlyos betegség, műtét vagy egy szeretett személy halála után –, és ilyenkor is inkább a saját otthonában szeretne gyógyulni, mint végleg bevonulni egy szociális intézménybe.
A modern kütyük a kétoldali kommunikációt is lehetővé teszik, és nem azért, hogy Orbán Viktor választásra buzdíthasson rajtuk, hanem azért, hogy a gondozó megkérdezhesse, mi a baj, és tanácsot adhasson a megoldására.
A magyar szociális rendszerben mégis kevés ember jut hozzá a jelzőrendszeres házigondozáshoz, erre az állam idén mindössze 1,2 milliárd forintot költ. Vagyis a mostani pályázatra majdnem száz évnyi költségvetési támogatást szánnak. Egy szegényes, régi szociális ellátási elem találkozik hát egy elképesztően nagyvonalú új jóléti ellátással. A jelzőrendszeres házi segítségnyújtással ellátott lakosok aránya alig haladja meg a 65 éven felettiek 1 százalékát. Miközben ezen a téren jelentős a szűkösség, az új adomány révén viszont még a fitnesznagyik is gondosórában kocoghatnak, mert az állam semmilyen korlátot nem szab: bárki igényelheti az eszközt, ha elmúlt 65 éves.
A megajándékozottak között sok százezren lehetnek majd olyanok, akik gond nélkül képesek saját okostelefonjukon felhívni a szeretteiket, és egyáltalán nem zavarja őket, ha a készüléken egynél több gomb van. A 107 milliárd forint bölcsebb felhasználásával cserébe valódi rászorulók tömegein lehetne segíteni. Ám ehhez a jelenlegi 20-22 ezernél nemcsak jóval több készülékre van szükség – ez most megoldódik –, hanem arra is, hogy a segélyvonal végén egy szociális intézmény álljon.
Persze, ha ingyen van, minden jöhet – gondolhatják sokan, pedig ezzel fontos lehetőség vész el. Aligha kínálkozik még egyszer ekkora forrás egy szolgáltatás rendbetételére. Közben pedig nem tudunk olyan országról, ahol mindenféle rászorultsági szűrés nélkül, ingyen osztogatnának idősek millióinak ilyen eszközöket. Olyan államokról viszont igen, ahol a valóban rászorulók számára sokkal célzottabb és magasabb színvonalú ellátást nyújtanak, mint nálunk. Persze ott nem feltétlenül az a cél, hogy uniós pénzből osztogatva bővítsék a kormánypártok támogatóiknak körét.
Nyitókép: Fülöp Attila, az Emberi Erőforrások Minisztériumának szociális ügyekért felelős államtitkára egy idős asszony csuklójára teszi az első okoseszközt a kormány Gondosóra programja elindításán a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Nyírteleken 2022. március 9-én (fotó: MTI/Balázs Attila)
