„Ez túl van mindenen” – Steinmetz Ádám kampányról, kudarcról, ellenzékiségről

·2022.04.08

Olimpiai bajnok vízilabdázóként egy ország nézett fel rá, vasárnap azonban másodszor sem tudott egyéni mandátumot szerezni Somogy 3-as választókerületében. Sőt: hat párt jelöltjeként most kevesebb szavazatot kapott, mint négy éve csupán a Jobbik jelöltjeként. Steinmetz Ádám akkor listáról került az Országgyűlésbe, négy évet húzott le a Jobbik frakciójában, de Márki-Zay Péter sportügyi felelőse is volt a kampányban. Sőt, éppen mellette állt, amikor a listavezető arról kezdett értekezni, hogy ők egyszerre képviselik a fasisztákat és a kommunistákat. Mit érzett akkor? Kié a felelősség a csúfos választási kudarcért? Mire jó még egyáltalán az ellenzékiség? Hogyan tovább az élsportolói után a parlamenti karrier végével? Nagyinterjú.

Vaníliás kóla?

– Ráadásul a szénsav is kiment már belőle.

Szinte metaforikus. Sportember egyébként ihat ilyet?

– Nem tanácsos.

Szóval már nem tartja magát sportembernek.

– Nem én vettem, ez volt itt, az irodaházban. Kávé helyett most elmegy. Egyébként még sportember vagyok. Játszom a Budapest-bajnokságban.

És politikusnak? Annak tartja még magát?

– Még tart a mandátumom… Az alakuló ülésig. De jobban szeretem a „képviselő” megnevezést. A politikusnak van azért negatív mellékzöngéje.

Négy évet eltöltve a parlamentben rájött, miért?

– Korábban is tudtam.

Viszont ezt hetven éves koráig is csinálhatta volna – ellentétben az élsporttal. Aztán most ez a választás, és…

– Ez sem örök dolog, hiszen négy évre szól egy mandátum. 14-től 38 éves koromig játszottam első osztályban. Pályafutásom vége felé utánpótlás-vezető is voltam. Korábban pedig a jogi diplomámnak is hasznát vettem: a vízilabda mellett a Környezetvédelmi Felügyelőségen dolgoztam három évet. Több lábon állok tehát.

Mint Orbán Ráhel!

– Nem. Ő a saját lábán áll. Én meg több lábon. Nagy különbség.

Igaz! A minden eddiginél erősebb NER-ben egykori ellenzéki képviselőként vissza tud illeszkedni a civil életbe, ha vissza kell mennie?

– Minden bizonnyal. Rengeteget kritizáltam a kormányt, de mindig szakmai alapon, sosem személyeskedve, s az olimpiai bajnoki cím is ébreszt némi tiszteletet. Nekem egyébként nincs rossz viszonyom a fideszes képviselőkkel. Szerintem van néhány terület a civil életben, ahol örömmel látnának.

Menne?

– Talán. De nem fogok belesimulni ebbe a rendszerbe.

„Jobban szeretem a »képviselő« megnevezést” (fotó: Válasz Online/Vörös Szabolcs)

Kemény volt a kampány? Keményebb, mint anno egy olimpiai meccs?

– A vízilabda szellemi sport, de bika izmok kellenek hozzá. A víz alatt és olykor a víz fölött is csattannak el pofonok. Főleg a szerbek ellen volt mindig nagyon kemény: ők sokszor a sportszerűség határán mozogtak. De amilyen ez a kampány volt: ez túl van azon is. Ez túl van mindenen. Engem nem a személyemben támadtak, a központi kampány ment „csak”, hogy Gyurcsány embere, a baloldal jelöltje… De elég volt ez is a győzelmükhöz. Pedig semelyik pártnak, a Jobbiknak sem vagyok tagja.

Mázli. Most nem lehetne nagyon büszke. Úgy fest, épp a Jobbik szavazói pártoltak el, ez a választási bukta egyik fő oka. Jakab hibája? Vonáé?

– Vannak erre nagyszerű politikai elemzők, én ezt nem tudom megmondani. Nyilván nagy érvágás volt a pártnak, hogy Vona Gábor távozott – mégiscsak egyik alapítója, legfontosabb vezetője volt a Jobbiknak. Amikor polgári, néppárti, jobbközép irányba fordította a pártot, én akkor csatlakoztam, az ő hívására. Először az értelmiségi holdudvarba, aztán elvállaltam a jelöltséget is. Nem lesz meglepő tehát, ha azt mondom: azt az irányt, azt a munkát szerintem tovább kellett volna vinni. De Gábor elment, az erőviszonyok megborultak, a radikális szárny kivált – persze megértettem az ő döntésüket is. Az EP-választás volt aztán a mélypont, Jakab Péter érkezésével tehát nagyon mélyről indulva szedte össze magát a párt. De összeszedte.

Néhány hónapra, a mérések szerint.

– Ha megnézzük az előválasztás eredményeit…

Pláne! Mennyien is szavaztak Jakab Péterre? 87 ezren csak.

– Igaz, de az előválasztási tárgyalásoknál látszott a Jobbik ereje és Jakab Péter érdekérvényesítő képessége. A listás helyek kiosztásában, vagy abban is például, hogy 29 választókerületben jobbikos jelölt indulhatott végül. Más kérdés, hogy ezek közül egyet sem sikerült megnyerni. Még az úgymond nyerhetőnek tartottakat sem: a dunaújvárosi és a tapolcai körzetet. Vagy Budapestet, Békéscsabát.

Nem lehet, hogy a Jakab-féle melós irány volt hiba?

– Tény, hogy a melósokról elég sokszor beszélt elnök úr, de frakción belül is több hangszeren játszottunk: van köztünk egyetemi tanár, pedagógus, politika előtt gyári munkásként dolgozó képviselőtárs is.

Még egyszer: a Jobbik szavazói eltűntek. Kinek a felelőssége ez, ha nem a Jobbik elnökéé?

– Ha ezt így ki lehet mondani, ki lehet mutatni, akkor a felelősséget nyilván a pártvezetésnek kell vállalnia.

A számok ezt mutatják. Félmilliónál több exjobbikos is lehet, aki most máshova ikszelt vagy nem ikszelt egyáltalán.

– Lehet. De nem biztos. Néhány nap telt el csupán a választás óta. A következtetések levonása előtt mélyenszántó elemzés szükséges. Fontos, hogy megtaláljuk a kudarc okait és a felelősöket is, de én inkább a saját felelősségemet igyekszem átlátni.

Van személyes felelőssége a kudarcban?

– Képviselőjelölt voltam és kikaptam. Nyilván van.

Minden ellenzéki képviselőtársa kikapott Somogyban, nagyjából olyan nagyon, ahogy ön is, vagy még jobban. Nem látszik a személyes hatás.

– Akkor is érdemes átgondolni. Lehet, hogy a parlamenti munka helyett több időt kellett volna a falvakban tölteni, bekopogtatni mindenhova… Elmondani személyesen mindenkinek, hogy nem akarjuk eltörölni a rezsicsökkentést, nem akarunk háborúba küldeni senkit… Itt, a Parlamentben beleadtam apait-anyait: több mint 170-szer szólaltam fel, közel 400 indítványt nyújtottam be, és minden lehetőséget megragadtam, hogy sportügyekben és a somogyi embereket érintő kérdésekben megoldási javaslatokkal álljak elő… Ennek ellenére nemhogy kikaptam, nemhogy nagyon kikaptam, de még kevesebb szavazatot is kaptam, mint négy évvel ezelőtt. Pedig most hat párt jelöltje voltam, négy éve meg csak a Jobbiké.

„Képviselőjelölt voltam és kikaptam. Nyilván van [felelősségem]” (fotó: Válasz Online/Vörös Szabolcs)

Országosan is így alakult. Szóval Jakab a hibás?

– Azért, mert a Fidesz folyamatosan hazudozott rólunk mindenfélét elképesztő mértékben, hihetetlen mennyiségű felületen? Erre aligha volt ráhatása Jakab Péternek. Nem csak arról van szó, hogy a mi üzeneteink vagy egyszerű tények nem jutottak el a választók nagy részéhez. Arról is, hogy ha eljutottak, sokakat akkor sem érdekeltek. Nézzék meg: olyan körzetekben, ahol az eddigi fideszes képviselő már vádlotti szinten van, sejthetően bűncselekményeket követett el, s erről mindenki tud is, gond nélkül győzött megint a fideszes jelölt. Azért ez mutat valamit abból, hogy az általános morál nincs egészen azon a szinten, ahol lennie kellene. Az én értékrendem szerint legalábbis. Semmilyen hatása nem volt a Fidesz eredményére, hogy országgyűlési képviselők a vád szerint milliós kenőpénzeket tömködtek nejlonszatyrokba – pedig az, hogy nem indították őket újra, talán mutatja, hogy a Fideszben sem tartják megalapozatlannak a vádakat.

Vagy éppen remek állapotban van a morál! A fideszes szavazók látták, hogy a bűnözőgyanúsakat kiadta a Fidesz, most már nem őket indították, tehát minden rendben.

– Természetesen ez is előfordulhat. Voltak aztán azok, akikhez eljutottak ezek a hírek, zavarta is őket, de még így is inkább szavaztak a Fideszre. Minden morális lejtmenet ellenére is jobbnak gondolták az ellenzéknél. Ez viszont az ellenzék kritikája, amit komolyan kell venni. Ezeknek az embereknek sem tudtunk jó alternatívát mutatni.

Márki-Zay ígérete épp az volt, hogy ezeket az embereket megszólítja. Nem sikerült, márpedig arra neki biztosan volt hatása, hogy tesz-e jól kivágható kijelentéseket. Amelyeket aztán fel lehet használni a Fidesz-kampányban…

– Arra neki volt, igen.

Ön éppen ott állt mellette, amikor arról beszélt, hogy önök egyszerre képviselik a kommunistákat és a fasisztákat. Abban a másodpercben megérezte, hogy ennyi volt?

– Megengedőbb vagyok ennél. Ő is ember, hibázni pedig emberi dolog. Aki többet beszél, mint amennyit alszik, természetes módon követ el hibákat. Tény: nem egy ilyen hiba volt. A konkrét beszédről: nagyobb felsorolás része volt, értettem a mondanivalóját, de ennyire kiragadható mondatot kiejteni a száján… Nem volt szerencsés.

Márki-Zay Péter eljött Fonyódra azért, hogy megtolja a kampányomat, másnap viszont csak erről a rosszul sikerült mondatról beszéltek – országosan és persze helyben is. A választókerületemben sokáig beszédtéma maradt. És nem csak a fideszeseknél.

Jobb jelölttel a kétharmad legalább megakadályozható lett volna?

– Nem tudhatjuk: rengeteg esetben tényleg olyan dolgok mentek át, amiket nem mondtunk, amelyek egyáltalán nem voltak igazak. Már négy éve is ez ment: akkor Vona Gáborról mondták, hogy Allah-imádó meg egyúttal homoszexuális is, plusz beengedné a migránsokat. Egyik sem volt igaz, évekkel később mindegyik propagandatermék jogerősen pert vesztett, de az nekik mindegy volt már, hiszen a célt elérték: mindegyik aljas híresztelés hatott.

Talán nem annyira, mint ha Vona tényleg mondta volna, hogy ha a NATO és az EU kéri, jöhet akármennyi migráns…

– Ez igaz. Látni kell: egy néhány tízezres város vezetése és egy tízmilliós ország vezetése egészen más szint. Márki-Zay Péter karaktere szerintem alkalmas utóbbira is, de amikor ezek a szerencsétlen mondatok elhangzottak, talán még nem volt készen a szerepre. Idővel azonban egyre megfontoltabban fogalmazott, az időkereteket is betartva: az ötperces tévészereplése nagyon jól sikerült a kampányhajrában, ahogy az ATV-s szereplése is. Látható fejlődést mutatott.

hirdetés

Kisiklásokkal. Lásd háborús félmondat…

– Persze, az első pillanattól tudatosítania kellett volna magában, hogy nagyon körültekintően kell fogalmazni, arra is figyelni kell, hogy egyetlen mondat se legyen kiragadható és elferdíthető. Nem véletlen, hogy Orbán Viktor papírból beszél mindig. Úgy nem tud hibázni. Kérdezni meg őt nem lehet: talán évente egyszer, akkor is szűrt közönség előtt.

Ezek szerint ez a járandó út. Nem az, hogy Márki-Zay leáll vitázni a Pesti Srácok munkatársával…

– A politikus válaszoljon kérdésekre, tehát nem az Orbán-módszer a megfelelő, ám valódi kérdésekre válaszoljon. A propagandatermékek előállítói az én szememben nem újságok, nem újságírói célokkal érkeznek. Ha az ember jól válaszol, egyszerűen nem hozzák le. Ha rosszul, akkor igen. Ha jól, de ki lehet vágni két másodpercet, amelyet aztán másképp lehet beállítani, akkor azt teszik. Politikai céljuk van ugyanis, nem tájékoztató. Velük tényleg teljesen felesleges szóba állni. Ez nem jelenti persze, hogy ne kellene válaszolni kemény kérdésekre: a marcali piacon is kell, ha megszólítanak az emberek.

Most miket kérdeznek a marcali piacon?

– Hogy hogyan tovább.

„Minden morális lejtmenet ellenére is jobbnak gondolták [a Fideszt]az ellenzéknél” (fotó: Válasz Online/Vörös Szabolcs)

És hogyan?

– Nem tudom. Kialszom magam, beszélgetek tapasztaltabb emberekkel… ki kell értékelni a kudarc okait. Egyébként apró sikerek voltak: hogy a Fidesz elvesztette Budát, a hagyományosan polgárinak mondott kerületeket, az azért mutatja, mivé lett a kormánypárt. A kereszténység, konzervativizmus, jobboldaliság, amely értékeket a Fidesz szóban magáénak vall, ezeken a vidékeken elég erős értékek. Az ott élők pedig látták, hogy a szavak és a tettek között milyen elképesztő szakadék tátong a Fidesz esetében. De ez legfeljebb zárójeles megjegyzés lehet: a mi szempontunkból ez a vasárnap kétségkívül az elképzelhető legnagyobb kudarc.

Az. Van egyáltalán értelme bármilyen folytatáson gondolkodni?

– Gondolkodni muszáj rajta: én azt szeretném, ha a gyerekeim és majd az unokáim egy normális országban élhetnének. Ez ma nem az, s nagyrészt a hatalom miatt nem az. Amikor az előrejutást nem a tehetség, a szorgalom biztosítja, hanem a sokszor teljesen elvtelen párthűség… Sportolóként ezt különösen fájdalmas látnom. A hozzá nem értő káderek tobzódása borzalmas üzenet a fiataloknak is. Ma letépkedsz egy ellenzéki plakátot, aztán nem sokra rá már államigazgatási osztályvezető vagy… Ezért a teljesítményért… Elkeserítő és gyerekes. Ahogy sok más is az volt a kampányban. Bohócorrokat ragasztgattak plakátokra,

a kisfiamnak nem tudtam lejátszani a Bogyó és Babócát anélkül, hogy a Gyurcsány Show el ne induljon a temérdek hazugsággal… Annyira nívótlan. De működőképes.

Tehát?

– Hogy ezt kellene-e másolni?

Például.

– A dilemma valós. Van itt ez a rendszer, a maga borzasztóan mocskos eszközeivel. Normális, demokratikus hozzáállással és eszköztárral láthatóan nem váltható le. Minthogy felmenteni nem akarom magunkat, magamat sem: talán el lehetett volna érni jobb kampánnyal, profibban, hogy ne legyen kétharmad. De nyerni így, programon dolgozva, parlamenti felkészüléssel, beszédekkel, aligha lehet.

Ön Márki-Zay megbízott sportfelelőse is volt. Tényleg komoly munka folyt a háttérben?

– Igen. Sikeres munka, valódi vitákkal. A szakmaiatlan ötletek elengedéséről például meg tudtam győzni a pártokat sportügyben. Ilyen volt például a TAO azonnali megszüntetése, ami több párt saját programjában is szerepelt korábban, miközben egy ilyen döntés romba döntene sportágakat. A közös programban ezért nem szerepelt. A politikusi és sportvezetői tisztségek összeférhetetlenségének kimondása viszont igen…

Biztos fáj, hogy ez most mind megy a kukába.

– Azért talán nem a kukába: a Parlamentben ezután is lesz ellenzék, ezekben a témákban használni tudják a programot.

Erre még visszatérünk, hogy minek lesz egyáltalán ellenzék a Parlamentben, de még vissza a dilemmához!

– A mocskos módszerekéhez. Igen. Én normális világot szeretnék, nem pedig hatalmat egy ugyanolyan módszereket alkalmazó, gyakorlatilag ugyanolyan rendszerben.

Antall József lélekben még 15 millió magyar miniszterelnökének tekintette magát. Orbán Viktor csak hárommillióénak. Azokénak, akik biztosítják korlátlan hatalmát.

A többi magyart meg rendszeresen lehazaárulózzák, meg lekommunistázzák. Teszik ezt egyébként korábbi MSZMP-tagok meg KISZ-titkárok. Tényleg nem szeretnék részt venni ilyesmiben, csak éppen a másik oldalon. Nagy kérdés, miként lehet demokratikus úton megbuktatni egy nem demokratikus, de semmiképpen sem tiszta eszközökkel élő rendszert. Soroljuk megint? Minek?

Ismétlés a tudás anyja!

– Mindenki tudja, milyen erőfölényük volt, mindenki láthatta, hogyan éltek vissza az állami erőforrásokkal. Annyi új azért volt a mostani kampányban, hogy egyes helyeken már nem is krumplit osztottak, hanem a polgármester egyszerűen csak annyit mondott: ha nem akartok éhen dögleni, a Fideszre szavaztok. A covid-levelek kampányra használásáról, a NAV-levélről is sokan hallottak, de én az agrárkamara tagjaként – fideszes képviselő az elnök, és a tagság minden gazdálkodó számára kötelező – is kaptam levelet a miniszterelnöktől. Nem arról, hogy olcsóbb lett a műtrágya. Kampánylevelet. Hogy milyen remek az ő kormányzása és védjük meg a magyar földet. Kitől? Az ellenzéktől? Agyrém. Meg aztán vajon Márki-Zay Péternek megvolt ez a lehetősége, hogy több százezer gazdához eljusson ily’ módon? Szóval lehet olyanokat mondani, hogy médiát kellett volna, kellene építenie az ellenzéknek, van is benne igazság, de a közös javak ilyen arcátlan párthasználatával úgysem nagyon lehetne felvenni a versenyt. A lehetőségek ezügyben erősen korlátozottak.

„Nem tudom, [hogyan tovább]. Kialszom magam, beszélgetek tapasztaltabb emberekkel…” (fotó: Válasz Online/Vörös Szabolcs)

Ezügyben is. Tehát: van értelme egyáltalán felvenni a mandátumokat?

– Ez a kérdés ’18-ban is felvetődött már…

Joggal. Akkor viszont még nem próbálták ki a teljes összefogást. Volt még egy módszer talonban. Most van még ki nem próbált ötlet?

– Ezt a nálam bölcsebb politikai vezetők dolga lesz kiötleni.

Véleménye csak van arról, van-e értelme beülni a patkóba.

– Nem mindenről kell, hogy az embernek legyen véleménye. De erről éppen van. Szerintem aki egyéniben nyert, annak kötelessége felvenni a mandátumot. Ha nem ezt tenné, egyrészt becsapná azokat, akik megválasztották, a Parlamentbe küldték, másrészt pedig új választást írnának ki a körzetében, amit jó eséllyel a Fidesz nyerne meg. Viszont azokra is hús-vér, élő emberek szavaztak, akik listán jutottak be. Nem látom, mitől lenne jobb a helyzet, ha még ők sem lennének az Országgyűlésben.

Ön volt az ötvenhatodik a listán. Épp annyi képviselője lesz az ellenzéknek.

– Az enyém nem befutó hely. Az ötvenhatban azok is benne vannak, akiket választókerületükben megválasztottak. Úgy voltunk vele, hogy akinek esélye van egyéniben nyerni, az ne legyen befutó helyen a listán. Hogy így nagyobb legyen a frakció.

Tizenkilencre lapot húztunk. Nem jött be. Ahogy a rendszer leváltása sem – és ez számomra a legelkeserítőbb. Már másodjára nem sikerült azóta, hogy része lettem a változást előmozdítani kívánók táborának.

Akkor ennek most vége és gazdálkodóként folytatja?

– Mondtam, hogy több lábon állok. Mindenekelőtt kipihenem magam.

Négy éve egyébként odaadta egyéves képviselői fizetését a marcali kórháznak?

– Nem.

Pedig azt ígérte abban a kampányban!

– Arra az esetre, ha megválasztanak. De nem nyertem egyéniben.

Jól meg is büntette tehát a marcali kórházat!

– Nem én büntettem. Én vagy száz alkalommal emeltem fel a szavamat a kórház fejlesztéséért. A Fidesz pedig osztályokat zárt be, megszüntette a kórház önállóságát, és kialakult az a gyakorlat, hogy 15 hónapot kell várni egy szemvizsgálatra. Még a korábbi ígéreteiket sem tartották be. Ígéret, az volt a mostani kampányban is. Remélem, ezúttal betartják.

Szóval vége a közéleti karriernek?

– Akkor maradok valamilyen formában a közéletben, ha értelmes feladatot látok, ami a változást elősegítheti. A vereségeket megtanultam kezelni sportolóként. Azokat elemezni kell, a tudás birtokában pedig edzeni keményen tovább, és készülni a visszavágóra.

Imént mondta, hogy a vízilabdában azért sportszerűség van, meg hogy demokratikus és tiszta eszközökkel ez a rendszer nehézkesen váltható le, mást meg nem is akarna használni… Elég egyértelmű, hogy akkor ennek a pályának vége.

– Nem kizárt, de van még egy megfontolásra érdemes szempont. Ami miatt érdemes lehet dolgozni akkor is, ha nem látszik, valaha lesz-e eredménye.

Mi lenne az?

– Még ha igaz is, hogy a jelenlegi rendszer nem váltható le, külső körülmények és saját rossz döntései hatására azért összeomolhat. Egyszer minden rendszer összeomlik. A Szovjetunió is megbukott. A NER is meg fog. Idő kérdése. Nekünk addig is készen kell állnunk arra, hogy a bukásukat követően képesek legyünk jobbá tenni az ország sorsát.


Nyitókép: Válasz Online/Vörös Szabolcs

Ezt az interjút nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>

Kategória: Interjú