Új SZDSZ? „Hagyjuk meg ezeket a poénokat a Fidesznek” – Donáth Anna hitről, Kutyapártról és migránsszámlálóról

·2021.12.06

Csak nem áll le Márki-Zay Péter kritizálásával Donáth Anna. A Momentum újdonsült elnöke fenntartja, hogy a miniszterelnök-jelölt migránsszámlálója nem jó húzás, míg saját pártja helikopterstopos vagy felcsúti peres ötleteitől nem határolódik el. Igaz, meg sem védi azokat. A Válasz Online-nak nyilatkozó EP-képviselő állítása szerint csak az összefogás tempóján kíván gyorsítani nyílt kritikájával kevesebb mint négy hónappal a választások előtt. S hogy ne csak aktuálpolitizáljunk, a fiatal politikussal családi múltján és jelenén át végigvettünk mindent, ami fontos lehet közéleti portréjához. Interjú.

Személyében a Fidesz álomjelöltje került a Momentum elnöki székébe?

– A fiatal, bátor és határozott női vezetőket nem úgy tűnik, hogy nagyon kedvelnék arrafelé. Azt sem, hogy valaki baloldali gyökerekkel is bír, de mélyen vallásos. A világnézetem egyetlen pontjával sem tudnak azonosulni. Szóval cseppet sem értek egyet.

Zsidó gyökerű családból jön, nagyapjától súlyos kommunista idézetek is hozhatók, apja MSZP-s képviselő volt, ön meg a Menedék  Migránsokat Segítő Egyesületnek dolgozott. Magas labdák.

– Van ma Magyarországon bárki, aki a rendszerrel szembeszáll és nem találnak ki róla akármit, amit beilleszthetnek a narratívájukba? Teljesen mindegy a Fidesznek, mi a valóság, így is, úgy is hazaárulóznak. Aki nem a Fidesz világképét vallja magáénak, az szerintük nemzetbiztonsági kockázat – ezt már ugye Kövér László szájából is meghallgathattuk. Bárkit választott volna tehát a Momentum elnökéül, megtalálták volna a módját, hogy belekössenek. Kössenek csak belénk! Nem érdekes. A mi dolgunk nem az, hogy ezzel foglalkozzunk. Hanem az, hogy emberségesebb, igazságosabb, zöldebb Magyarországot teremtsünk.

Mégis: nagyapja, Donáth Ferenc negyvenes évek végi kommunista szólamaihoz mit szól?

– Már rég politizáltam, amikor néhány éve egy családi barát a névnapomon átküldte a prédikációt, amelyet apám a keresztelésemkor tartott. Merthogy engem az apám keresztelt. Az akkori beszédet olvasván tudatosult bennem, hogy napra pontosan kilenc hónappal nagyapám halála után születtem. Már csak ezért sem hiszem, hogy bármennyire is számon lehetne kérni rajtam, hogy mit mondott ő a negyvenes években.

Azért mégiscsak ő alapította azt, ami önnel most már nyugodtan nevezhető politikusdinasztiának.

– A szocializáció nyilvánvalóan hatott édesapámra, aztán rám: nálunk tényleg megfordultak a rendszerváltó értelmiségiek, belenőttem ebbe a közegbe. Érzelmileg viszont érintett vagyok nagyapámmal kapcsolatban, még ha nem ismerhettem is – ezért nem érzem jogos elvárásnak, hogy ítéljem meg egy-egy kiragadott mondatát. Maga a módszer sem jó semmire:

ahhoz, hogy bárki életútját értékeljük, nem lehet néhány részletet kiragadni csupán. Nagyapám esetében mellé kell tenni 1956-os szerepét,

azt, hogy a Nagy Imre-per másodrendű vádlottja és elítéltje volt, hogy amikor meghalt, az ellenzék nagyjai búcsúztatták, többek között Csoóri Sándor is. Aki vele együtt dolgozhatott, nagyon megfontolt, békés emberként írta le. Olyasvalakiként, aki egy asztalhoz tudta ültetni a különféle embereket, akik mind adtak az ő halk szavára. Én a magam döntéseiért vagyok felelős. Persze ahogy szerintem nem kell választ adnom arra, mit és miért tett 1948-ban, úgy nem verhetem a mellemet azért sem, hogy máskor hősként viselkedett. Nem is teszem. Sosem használtam sem őt, sem édesapámat, hogy politikailag helyezkedjem általuk.

Édesapja elég szomorú lett, amikor őket is elutasító nemzedéki pártot hoztak létre. Mára már az MSZP-vel és Gyurcsánnyal is szövetségben vannak. Donáth László így már boldog?

– Egészen természetes, hogy az újabb nemzedékek szembefordulnak az őket megelőzőkkel, de édesapám maga sem akart teljesen belefolyni abba a politikai elitbe, amelynek része volt – úgy volt parlamenti képviselő, hogy nem lépett be az MSZP-be. Végig párton kívüli volt tehát, sokszor ki is szavazott a frakcióból. Ezt mondtam el neki is, hogy megértse a szempontjainkat. A Momentum őszinteségét pedig kár megkérdőjelezni. Aki a Nemzeti Együttműködés Rendszerében fiatal felnőttként egzisztenciát, karrierszempontokat félredobva pártot alapít, és annak szenteli idejét, energiáját, hogy kikerüljünk ebből a kétharmados mocsárból, az nem hazudik. Hogy együttműködünk az ellenzéki pártokkal, az egyrészt a Fidesz igazságtalan választási törvényének eredménye. Másrészt meg annak, hogy figyelünk a választók szavára. Egy normális demokráciában mindenesetre ez a hat párt biztosan nem működne együtt. Csakhogy nem élünk normális demokráciában, és amíg a Fidesz kormányon van, nem is fogunk. Addig csak lefelé tart az ország. Ahonnan az én nemzedékem tagjai elmennek, mert élhetetlen. 

„Egy normális demokráciában ez a hat párt biztosan nem működne együtt” (fotó: Válasz Online/Vörös Szabolcs)

Aztán hazajönnek. Ahogy ön is Hollandiából. A NER-be.

– Mert úgy vagyok vele, hogy a NER takarodjon el, én itthon vagyok. A helyzetem annyiban speciális, hogy holland férjem van, tehát két otthonom.

Még ez is! A nemzetbiztonsági kockázat-ütőkártya is pillekönnyen játszható ki önnel szemben!

– Játsszák ki, ha nincs jobb dolguk! Mi a tanulság? Hogy ha az ember külföldön tanul huszonévesen, ne essen szerelembe? Egyébként az én holland férjem itt él Magyarországon, és itt szeretne élni a továbbiakban is.

Na tessék! Magyarul legalább tud?

– Már egészen jól beszél.

Ha lesznek gyerekeik, magyarul vagy hollandul beszélnek majd?

– Magyarul, hollandul és angolul fognak. Mi most egymás között egyébként egy angol nyelvtanon alapuló holland-magyar keverék nyelvet beszélünk. De nyelveket beszélni talán még nem számít hazafiatlanságnak. A kultúrák közötti kommunikációt segíti, a közösség boldogulását – mert ahogy közösség a család, a párt, a nemzet, úgy az Európai Unió is az.

hirdetés

Őszintén: mit gondol ön az Európán kívülről érkező migránsokról, bevándorlókról: jöhetnek nyugodtan, csak színesítik a kultúrát, vagy van azért veszélyforrás más vallásúak, kultúrájúak tömeges megjelenésében?

– Szociológiai kérdések értelmes megvitatását populista gyűlöletszólamokkal pótolni – az a veszélyes. Én migrációkutatással is foglalkoztam, a kisebbségszociológián belül arra szakosodtam. Amíg haza nem költöztem Magyarországra, én ezt a szót, hogy „migráns”, sosem hallottam.

Dehogynem. A „migránsokat segítő” egyesületnek dolgozott! Ez van a szervezet nevében!

– Úgy értem, a köznyelvben nem hallottam. A migráns alapvetően a bármilyen okból helyet változtató, vándorló embereket jelentette, a gyűlöletpropaganda előtt nem volt negatív jelentése, nem is használta senki az utcán. Mi azoknak segítettünk, akik menekültstátuszt kaptak a magyar államtól, legálisan voltak Magyarországon. A szervezet ma is ezzel foglalkozik. Integrációval, a külföldről érkezettek segítésével. Levesz az állam válláról egy feladatot.

Szóval: jöhetnek nyugodtan Afrikából is?

– Ne egyszerűsítsük le ezt a kérdést ennyire!

De, egyszerűsítsük! Jöhetnek vagy nem jöhetnek? Védeni kell a határt vagy nem?

– Volt már jól működő menekültügyi rendszer Magyarországon – a délszláv háború alatt. Meg tudta állapítani a magyar állam, ki az, aki a háború elől menekül, ki az, aki nem. Nem még több kerítést kell húzni – az önmagában nem megoldás. Szakemberek kellenek a rendszerbe. Ezt a lécet Európa sem tudta átugrani.

Az EU is megbukott 2016-ban menekültügyben. Most viszont újra nekiveselkedik, hogy átfogó migrációs megállapodást fogadjon el. Ez minden európai érdeke.

Lesz kvóta?

– Rég nincs napirenden.

Tehát: kell migráns, vagy nem kell migráns?

– Meg kell védeni Európa határait. Magyarországnak különleges felelőssége van ebben, hiszen a déli határunk egy része egyben az unió határa is. A biztonság kérdése nem valami csúnya rendpárti dolog, természetesen csak úgy, mert kedve tartja, nem jöhet be Európába, Magyarországra akárki. Szégyen, hogy eddig bejöhetett: a Fidesz a letelepedési kötvényekkel bűnözőket is beengedett az országba és az unióba.

„Csak úgy nem jöhet be Európába, Magyarországra akárki” (fotó: Válasz Online/Vörös Szabolcs)

Mégis rájött tehát, hogy Márki-Zay Péternek van igaza?

– Hogyhogy?

Többször kisujját eltartva kritizálta közös miniszterelnök-jelöltjüket, amiért ugyanerre hívta fel a figyelmet a migránsszámlálóján.

– Idézzenek pontosan! Azzal tökéletesen egyetértettem akkor is, hogy a Fidesz cinizmusát és kétarcúságát be kell mutatnunk. Azt, hogy miközben megy a gyűlöletpropaganda, azon gazdagodnak a NER kiválasztottjai, hogy külföldi bűnözőket engednek be az országba. Csakhogy ha ugyanazokat a szavakat próbáljuk használni, amelyeket a Fidesz, akkor nem az fog átmenni az embereknek, amit üzenni akarunk – szándékunk ellenére is a gyűlöletpropagandát erősítjük így. A szándékkal és az üzenettel tehát semmi bajom nem volt. A megvalósítás módjával igen. Ezt fenntartom. A migránsszámlálót le kell állítani.

„Bevándorlásszámláló?” Mi lenne a megfelelő, píszí, momentumkompatibilis megnevezés?

– Talán kicsit kreatívabb eszközt is lehetne használni, de lépjünk ezen túl – nem ezen fog múlni a közös siker.

Azon nagyon is múlhat, ha egy elvileg Márki-Zayt támogató párt elnöke kritizálja a miniszterelnök-jelöltjük akcióit.

– Az építő kritika sokkal inkább hasznunkra válik.

Ha belül hangzik el, bizonyára. Ön viszont nyilvánosan kritizálja a jelöltjüket négy hónappal a választások előtt – erősítve a „káoszkoalíció” narratívát. Lemondott a győzelem lehetőségéről, és a Momentum ellenzéken belüli erősítésére játszik?

– Szó sincs erről. Egy sokkal nagyobb problémára igyekeztem felhívni a figyelmet elnökségem első napjaiban. Arra, hogy másfél hónapot kidobott az ellenzék az ablakon. Hogy nincsenek meg a közös mondatok, nincs közös kampánycsapat. Ha meglenne, nem kérdezhettek volna engem sem Márki-Zay Péter legújabb kampányeszközeiről – hiszen azok közös kampányeszközök lennének már. Ahogy lenniük kellene. Legkésőbb tegnapelőtt óta.

Most még mindenki azt mond, amit szeretne, ami – ezzel egyetértek – kampányban nagyon veszélyes.

Egyáltalán tudják már, mi lesz a nevük? A pártoknak van, de a hatosfogatnak?

– Még nincs. Lesz. Az utolsó simításokat – hogyan néz ki a közös profil, mi a név, mi az üzenet, a fő témák – most végezzük, a héten pont is kerülhet ezeknek a mondatoknak a végére.

Nem épphogy visszahívták a közös asztal mellőli delegáltjaikat?

– Nem tudom, Márki-Zay Péter kampánycsapatából ki milyen félmondatot mondott, amelyet aztán valaki félreértelmezett, de épp ebből elég most már. Hogy ilyen, teljesen alaptalan hírek szivárognak. A Momentum nem húzta vissza az embereit! A közös sikerben vagyunk érdekeltek, épphogy gyorsítani szeretnénk az együttműködést. A gyeplő Márki-Zay Péter kezében van, a végső szó az övé. Nyilván van valami mozgásterünk persze – ha mondjuk előállna azzal, hogy legyen a nevünk „Új Fidesz”, azt azért megvétóznánk.

„Új SZDSZ”? Különös tekintettel a migránsszámlálót elutasító píszískedésre, ez már inkább találó, nem?

– Hagyjuk meg ezeket a poénokat a Fidesznek! Hadd sütögessék el ők még jó sokszor!

Elég lesz három-négy hónap az önök központi üzenetének elsütögetésére, ha még meg sincs?

– Orbán vagy nem Orbán – ez az üzenet azért nem bonyolult. A jövő évi választás erről szól.

„A migránsszámlálót le kell állítani” (fotó: Válasz Online/Vörös Szabolcs)

A Kutyapárt ezt olvasva most nem boldog…

– Nem az a dolgunk, hogy más pártokkal foglalkozzunk. Az a dolgunk, hogy a saját ajánlatunkat elvigyük a választókhoz. Hogy lássák: nem csak kormányt váltani tudunk, de kormányozni is. Téves szerepfelfogás a kutyáktól félteni százalékokat, nem rájuk kell nyomást gyakorolni így vagy úgy. Az a dolgunk, hogy a választókat meggyőzzük: minket válasszanak, ránk szavazzanak, ne a kutyákra vagy bárki másra. Ehhez pedig fel kell kelni a karosszékből, és újra a választók között kell lennünk. Az előválasztás legpozitívabb eredménye, hogy ennyien vettek rajta részt. Egy civil kezdeményezésen arányaiban többen, mint a jól bejáratott amerikai előválasztáson. Gyönyörű indítása volt ennek a kampánynak.

Aztán jött a kidobott másfél hónap.

– Igen, de fel lehet rázni újra ezt a kampányt. Senkinek nincs megtiltva most sem, hogy beszéljen a választóival – de most már tényleg közösen, összehangoltan kell ezt megtennünk.

Nem szervezési kérdés azért ez. Még ha lesz közös név, logó, arculat, akkor sem lehet tartalmilag összefésülni Fleck Zoltán feles alkotmányozós elképzelését az önökével, amely elutasítja ezt. Valakinek engedni kell.

– Ezt őszinte kommunikációval lehet feloldani, de nem a médiatérben, egymásnak üzengetve. Le kell ülni és nagyon komolyan végig kell beszélni ezt a kérdést. Aztán gyorsan le kell zárni, hiszen a saját esélyeinket rontjuk minden perc időhúzással. Olyan helyzetben, amikor a pálya amúgy is a Fidesznek lejt.

Szóval elismeri, hogy a Fidesz győzelmére van nagyobb esély.

– Meg fogjuk nyerni a választást. Mégpedig azért fogjuk megnyerni, mert meg akarjuk nyerni. Hogy a pálya lejt? Igen. Ezt régóta tudjuk.

Ettől tehát nem megijedni kell, hanem végig kell menni a nehezített pályán, és elsőként kell célba érni. Erre vállalkoztunk. Meg is mutattuk, már a NOlimpia-kampányban is, hogy nekünk, momentumosoknak nem számít, ha hideg van, ha esik a hó, mi ott vagyunk és…

…és bármikor képesek álmot gyilkolni!

– A Fidesz álmát – azt most tényleg szeretnénk. Azt az álmot, hogy a következő harminc évben is Orbán kormányozzon, szívesen legyilkoljuk.

Az elmúlt időszak inkább az önök előző elnökének álmait gyilkolta le. Ön meg úgy populistázza olykor Márki-Zay Pétert, hogy Fekete-Győr András is helikopterstoppal, három napon belül induló felcsúti perrel házalt.

– Önmagában az, hogy valami meghökkentő, még nem feltétlenül rossz értelemben vett populizmus.

A helikopterstop és a három napon belül induló felcsúti per ígéretét mára elengedték?

– Most a közös programon lesz a hangsúly. Ami abba átkerül, azt fogjuk képviselni mind.

Azért hogy nem voltak azok jó ötlet, azt már elismeri?

– Januárban a Momentum elsőként mutatta be a programját, éppen azért, hogy végre a tartalomról szóljon az előválasztás, ne csak arról, hogy ki tudja hangosabban üvölteni: „Orbán, takarodj!” A fenti pontoknál sokkal fontosabb kérdések voltak benne. Persze ezeket volt a legkönnyebb idézni.

Mert ezek voltak a leghajmeresztőbb, teljesíthetetlen ígéretek.

– Inkább foglalkozzunk most azzal, ami a következő négy hónapban ránk vár. Azokkal az üzenetekkel, amelyekre nem ezt mondja majd, hanem azt, hogy így lehet kormányt váltani.

Pedig akár el is határolódhatna keményen ezektől a pontoktól. Az elnökségnek sem volt tagja januárban, a programalkotásban sem volt része.

– Volt azért. A romastratégia kialakításában vettem részt.

Miért abban?

– Ne felejtsék el: édesapám lelkész, tehát én gyülekezetben nőttem fel. Nem volt még mobiltelefon, tehát amikor otthon felvettem a kagylót, nem tudhattam, hogy a nagymamám hív-e, vagy valaki, aki temetést akar bejelenteni, esküvőt, keresztelőt, netán segítségre van szüksége. Rengeteg emberrel és sorssal találkoztam. A szociális érzékenységem innen jön. Ezért is mentem a társadalomtudományok felé később.

„Az, hogy valami meghökkentő, még nem feltétlenül rossz értelemben vett populizmus” (fotó: Válasz Online/Vörös Szabolcs)

Először nem is szociológiára jelentkezett!

– Valóban. Azt tudtam, hogy ügyvéd nem akarok lenni – akármennyire szerette volna édesapám. A kulturális antropológiát választottam. De nem vettek fel.

Trauma volt?

– Az. Teljesen természetes volt, hogy a mi köreinkben az ember gimi után egyetemre megy. Nyalogattam a sebeimet, amikor édesapám elém állt, hogy ezt abba kellene hagyni gyorsan és el kellene mennem dolgozni. A diákéletet ugyanis támogatja, de én pillanatnyilag nem vagyok diák. Akkor mentem egy civil szervezethez projektasszisztensnek. Fogyatékkal élők érdekvédelmével foglalkoztak. Újra érettségiztem, keresztfélévre mentem az ELTE szociológiára – gondolván, hogy onnan majd könnyebb lesz átjelentkezni kulturális antropológiára. Aztán rájöttem, hogy a szociológia jobban érdekel.

Az egyházi indíttatás máig hat?

– Az istenhitem nagyon erős. Négy nagyszülőmből három lelkész, édesanyám is „papgyerek”. A vallásosság sokáig nagy kérdés volt azonban a számomra.

Jár istentiszteletre vasárnaponként vagy sem?

– Járok, főleg most, hogy már online is lehet. Nem vagyok háromnapos keresztény.

Az mi?

– Aki húsvétkor, karácsonykor, pünkösdkor jelenik csak meg a templomban. Én jártam hittanra, konfirmáltam – sőt, ministráltam katolikus templomban is. Majdnem elsőáldozó is lettem.

Hogy került a katolikusok közé az evangélikus lelkész lányaként?

– Az általános iskolában katolikus hittan volt, oda jártam, a barátaim mind készülődtek az elsőáldozásra, hát én is akartam. Már ott voltunk, sorban álltunk a gyóntatószék előtt, de József atya, aki nagyon jó kapcsolatban volt a szüleimmel, megkérdezte, mire sorra kerültem, hogy tényleg akarom-e ezt. Rájöttem, hogy nem.

Mert?

– Nem értettem, milyen bűnöket kellene bevallanom. Feleseltem a szüleimmel? De hát ha igen, már elnézést kértem tőlük és megbocsátották.

Apja a magyar–zsidó kulturális egyesület alapítója is. A zsidó identitás részt kapott a családban?

– Már csak a kereszténységen keresztül is. A gyülekezetben nálunk van széder este is. Hagyományosan, minden évben. Nehéz is lenne a kereszténységet a zsidóság nélkül értelmezni. Ez a háttér plusz a túlfejlett igazságérzetem hozott tehát erre az útra: hogy hangot adjak azoknak, akiket nem áldott meg úgy az ég, ahogy engem. Akik kirekesztettek, rosszabb sorsúak.

Jól hangzik, csak nem mindig a kisebbségi az áldozat. Amikor például Wahorn Andrástól lopnak Mezőszemerén, akkor lehet országosan kisebbségi az elkövető, de nem ő az áldozat.

– Hogy ki a kisebbség, az helyzetről helyzetre változik. Bármikor kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy mi magunk vagyunk kisebbség, aki a többség támogatására szorul.

Az említett esetről sem lehet egyszerűen cigánykérdésként beszélni, megbélyegezni egy nagy csoportot. A cigányság sajnos felülreprezentált a hátrányos helyzetűek között, a szociálpolitikát épp ezért nem szabad színvakon csinálni.

Akkor a bűnüldözést sem lehet?

– Azt kifejezetten színvakon kell.

Szóval lopkodásra ön szerint sem mentség, hogy valaki kisebbségi?

– Nem mentség. De a színvakságnak mindkét irányba kell működnie. Az nincs rendben, amikor romákat azért büntetnek meg, amiért nem romákat soha – mondjuk azért, mert nincs csengő az illető biciklijén.

A három roma képviselő meglesz közös listájuk befutó helyein? Tetszik Márki-Zay javaslata?

– Nem hallottam róla, hogy előrelépés történt volna ebben a kérdésben. Természetesen támogatom, hogy legyen valós roma képviselet az országgyűlés falain belül. Az önkormányzatokban is. A kilencvenes években nagyon elrontották ezt, mégpedig direkt. Valós érdekképviseletet a kisebbségi önkormányzatokkal nem biztosítottak számukra. Felelőtlenség azt mondani, hogy szervezzétek meg magatokat, úgy tenni, mintha a cigányság homogén massza lenne. Nem az. A politikai közösségek, a pártok felelőssége, hogy a velük azonosan gondolkodókat behívják a politikai színtérre.

„Nem vagyok háromnapos keresztény” (fotó: Válasz Online/Vörös Szabolcs)

Márki-Zay épp ezt teszi, nem?

– Számokról beszél. Nem emberekről. Ez kevésbé szerencsés. Nem kipipálni kell ezt a kérdést, hogy megvan a három, és akkor rendben is vagyunk. Mindenhol vannak cigány származású remek emberek – a mi pártunkban is. Sajnálom, hogy a listaállítás végére értem oda, holott a Momentumban is van felelősségünk ezügyben. Fáj a szívem, hogy az első tizenöt hely egyikére sem került cigány származású képviselőnk.

Szóval akkor most kvótapárti vagy sem?

– Sokáig elleneztem a kvótákat, de a kérdés az, van-e jobb megoldásunk.

Hogyne lenne. Például a rátermettség. Önt például mindenféle női kvóta nélkül is elnöknek választották.

– Mégsem mindegy, hány nő, hány roma származású, nyíltan LMBTQ-közösséghez tartozó ember van azok között, akik a társadalmat képviselik. Márpedig nagyon messze vagyunk attól, hogy képviselteknek megfelelő arányban legyenek jelen.

Ez alapján ön sem képviselhet roma érdeket. Hiszen nem roma. Nem lehet, hogy nem azt kellene nézni, ki milyen nemű, meg honnan származik, hanem hogy mit és kit képvisel?  

– Nem véletlen, hogy sokáig én is elleneztem a kvótákat – vannak jogos ellenérvek velük szemben. Azt viszont könnyen beláthatjuk, hogy rosszabbul biztosan nem képvisel roma érdeket valaki attól, hogy roma.

Milyen érzés úgy dolgozni európai parlamenti képviselőként, hogy az unió finanszírozta Mészáros Lőrincet és a NER-t?

– Nincs olyan, hogy „az unió”. Felelőtlen dolog összemosni a Bizottságot, a Tanácsot és a Parlamentet. Az Európai Parlament éppen mindent megtett azért, hogy a Bizottság ezen a gyakorlatán változtasson.

A jogállami mechanizmus kidolgozása és erőltetése éppen a mi frakciónknak is köszönhető és éppen ebből a felismerésből született: hogy véget kell vetni annak, hogy a Bizottság autokráciák kiépülését finanszírozza.

Négy-ötféle eljárás folyik jelenleg, a hetes cikkelyesnek is lesz új meghallgatása – ennek az eredmény szempontjából kisebb jelentősége van, de jelzi, hogy Magyarország és Lengyelország ma fekete bárány, vagy legalábbis kispadon van. Diplomáciailag az Orbán-kormány folyamatosan szigeteli el magát. Ott vannak a kötelezettségszegési eljárások is.

Azok minden ország ellen vannak.

– Igen, de erre jött most még a jogállamisági mechanizmus is. Persze amíg nem mélyítjük el az integrációt, amíg nem lesz vége annak a gyakorlatnak, hogy a Tanácsban a tagállamok vezetői a legfontosabb kérdéseket blokkolni tudják egymaguk is, nem lesz hatékonyabb az uniós döntéshozatal. Afelől viszont ne legyen semmilyen kétségünk: a mi problémánkat semmiképp sem az EU fogja megoldani. A megoldás a mi kezünkben van. Csak a miénkben, magyarokéban. Nekünk kell kormányt váltanunk jövőre, ha nem akarunk tovább egy igazságtalan, embertelen rezsimben élni.

*

Nyitókép: Válasz Online/Vörös Szabolcs

Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Részletek >>>

Kategória: Interjú