A szabadság ára napi hat busznyi halott – Walesben dolgozó magyar professzor a korlátozások néküli járványról
A héten volt nap, amikor kétszáz fölé emelkedett a magyarországi hivatalos koronavírusos halálesetek száma. Többen halnak meg itthon, mint a hat és félszer népesebb Egyesült Királyságban, pedig ott négyszer annyi koronavírusos eset van naponta. Hogyan lehetséges ez? Mit ront el a lakosság, a kormány vagy a magyar orvosok? A Válasz Online a brit egészségügy egyik hősét, a BBC tavalyi díjnyertes dokumentumfilmjének egyik főszereplőjét, a Pécsett orvosi diplomát szerzett, Walesben gyógyító intenzív terápiás főorvost, Szakmány Tamást kérdezte. Olyan időszakban, amikor a magyar szakemberek a járvány hazai tetőzését várják. Az Egyesült Királyság ezen már túl van, de Szakmány professzor azzal képeszt el bennünket, hogy a szigetországban a csúcs után sem kezdett el fogyni az új fertőzöttek száma. Ott ragadtak a hegytetőn. Immáron négy hónapja.
– Ha azt mondom, tízezer, mit felel rá?
– Gondolom, az új koronavírusos fertőzöttek átlagos napi magyarországi számáról beszél. A brit adat valahol negyvenezer körül van.
– És ha azt mondom, 7500 körüli kórházban ápolt?
– Hogy nálunk is nagyjából annyi, mint Magyarországon.
– Egy 67 milliós országban? Hogyan lehetséges ez?
– Négy hónapja ugyanannyi az új esetek napi száma, 40-50 ezer körül ingadozik. Sokan vizsgálták, hogyan lehetséges ez. Nyáron kezdett el emelkedni az új fertőzöttek száma, és szeptembertől lényegében beálltunk erre a szintre. Nem látunk olyan nagy kiugrást, mint amit Közép- és Kelet-Európában tapasztalnak.
– Mi itthon azt reméljük, hogy az előző hullámokhoz hasonlóan napokon belül a tetőzik a járvány és csúcsról lefelé indulunk. Az Egyesült Királyság viszont a platón menetel négy hónapja?
– Igen, és ez a fennsík nem olyan jó hely. Annál persze kedvezőbb, mintha még mindig emelkedne az esetszám, és az ember továbbra is felfelé kapaszkodna. A jelenséget a hazainál jóval magasabb, 70 százalékos átoltottsággal magyarázom. Szeptemberben az oltatlan gyerekek, az iskolások miatt szöktek fel az esetszámok. Azóta is a 19 év alatti korosztályok a legérintettebbek, de ahogy lassan csökken a második oltás segítségével megszerzett immunitás, egyre bővül azok tábora, akik ismét fogékonyak lettek a vírusra.
– Még mindig nem értem, hogyan lehetnek ugyanannyian kórházban egy ekkora országban, mint Magyarországon. A koronavírus nem mindenhol ugyanolyan veszélyes?
– De, és az oltottak többsége, ha meg is fertőződik, enyhe tünetekkel átvészeli. Ám nálunk sokkal több az oltott.
– Magyarországon a lakosság 60 százaléka kétszer oltott, a briteknél ez a szám 70 százalék, ami ugyan jóval magasabb a 60 százaléknál, de azért mégsem tűnik akkora különbségnek, ami megmagyarázná, hogy itt alig tízmillió ember közül ugyanannyi ember kerül kórházba.
– A két ország között ebben látom az egyetlen lényeges különbséget. Nyáron és ősszel is jártam otthon, és tapasztaltam, hogy ugyanaz az úgynevezett szabadság van mindkét helyen.
– Nem tetszik önnek, látom az arcán.
– Nem, én inkább nemtörődömségnek hívnám. Körülbelül ugyanannyira érdekli az embereket a koronavírus otthon, mint itt: már húsz hónapja megy, régi lemez, mindenki megunta. Ám
van egy lényeges különbség: az Egyesült Királyságban tavaly december óta óriási erővel nyomják az oltást, és sikerült a legveszélyeztetettebb embereket 90-95 százalékos arányban beoltani. Tehát védettek azok, akiknél a vírus igen magas arányban okoz veszélyes, kórházi ápolást igénylő szövődményt.
Közel 19 millióan már a harmadik oltást is megkapták, és ezzel is azokat a csoportokat célozzák meg, akik potenciálisan súlyosabban betegedhetnek meg. Nálunk most az esetek nagyon nagy része a legkisebb rizikójú lakosságból kerül ki, Magyarországon nem ilyen kedvező a helyzet.
– A harmadik adagnál itthon is jól állunk, már több mint két és fél millióan oltatták magukat, azt azonban nem tudjuk, kik. Könnyen lehet, hogy nem az idősek, hanem az aktív korúak kérték a vakcinát ilyen magas számban, ezért nem látszik a hatása a halálozási adatokon. Az eltérő statisztikai módszertan okozhat ekkora különbséget?
– Szerintem nem, de éppen most láttam egy grafikont, amely azt mutatta meg, hogyan függ össze az unióban a százezer lakosra jutó oltási és halálozási adat. Teljesen egyértelmű, hogy az oltás megakadályozza a súlyos lefolyású fertőzések és a halálesetek kialakulását. Ha a magyar lakosság 40 százaléka nem védett, és ebben a körben sokan vannak, akiknél a súlyos állapot kialakulásának magas a kockázata, az a halálozási számokon is tükröződni fog. Természetesen nekem is vannak olyan betegeim, akik két oltással is az intenzív osztályon fekszenek, és sajnos néhányan meg is halnak, de ez a ritkább. Akik nálunk vannak, legnagyobb részben nem oltottak, vagy súlyos alapbetegségben szenvednek. A legtöbb haláleset a nem oltottaknál következik be.
– Mit jelent az, hogy nálunk? Mekkora az az intenzív osztály, amit vezet?
– Egy 24 ágyas intenzív osztályt vezetek Walesben, ebből átlagosan haton fekszik koronavírusos beteg.
– Most hány nem oltott van közöttük?
– Négy. Nagyjából az egész országban 60-70 százalékban a nem oltottak kerülnek súlyos állapotba.
– Csalódás önnek, hogy az ágyak harmadán azért kétszer oltottak fekszenek? Beváltotta a vakcina a reményeket?
– Igen. Amikor valaki ezzel jön nekem, hogy tessék, az oltás nem működik, az a válaszom, ha mindenki be lesz oltva, akkor is lesznek koronavírusos betegek.
– Miért?
– Mert az oltás nem százszázalékos hatékonysággal véd a súlyos betegség kialakulása és a halál ellen, hanem 94-95 százalékban. Százszázalékos biztonsággal két dolgot jelenthetünk ki: adót kell fizetni és meghalunk.
– Azért nem mindegy, hogy mikor. Mennyire felelős a jóval magasabb magyar halálozási adatért maga a magyar egészségügy? Elvégre egy hat és félszer nagyobb országban ugyanannyian halnak meg naponta a fertőzésben, mint nálunk. Min múlik ez? Például azon, hogy az ön kórházában egyágyas kórtermek vannak, nálunk meg esetleg 14-16 ágyasak az intenzív osztályok?
– Tavaly költöztünk be az új épületbe, korábban pont olyan volt az osztályunk, mint a jobb magyar egyetemi kórházaké. Szóval nem hinném, hogy ez adná a különbséget. Sokkal meghatározóbb az ellátó személyzet nagysága és elérhetősége. Január óta folyamatosan tudjuk tartani, hogy minden lélegeztetett betegre külön nővér felügyeljen. Magyarországon ez nem így van, és már a világjárvány előtt sem így volt.
– Itt négy betegre kell jutnia egy ápolónak. Pedig az önök adataiból kiderül, ha egy ápolóra átlagosan két és fél vagy annál több beteg jut, az három és félszeresére növeli a halálozási rizikót. Miért kell a nap 24 órájában egy nővér egy lélegeztetett beteghez?
– Az intenzív osztályon a betegek összes szükségletét a gépeknek és a nővéreknek kell biztosítaniuk. Ha nincs elég nővér, akkor a betegeket nem tudjuk elégszer forgatni, felfekvéseik lesznek, másodlagos fertőzés alakul ki. A koronavírusos betegek nagy része még külön nővér esetén is ezeknek a fertőzéseknek esik áldozatul.
– Most azt írja körül, hogy tisztán kell tartani az altatásban levő ember testét, mosdatni, forgatni, masszírozni, kenegetni?
– Igen, de ez nem elég, mert bármilyen monitort szerelünk egy betegre, a gép pont annyira lesz jó, mint a monitorra figyelő szem. Egy koronavírusos betegbe nyolc pumpán keresztül adagoljuk a gyógyszereket, és a nővérnek oda kell figyelnie arra, hogy mindig a legmegfelelőbb pillanatban adja, cserélje mindegyiket. Ha négy beteget ápol egyszerre, ez nem fog sikerülni. Nem kell hibáznia hozzá, hogy meglegyen a baj, csak egy picit elcsúszni, kicsit nem úgy, és kicsit nem akkor beadni a gyógyszert. Csúcsteljesítményt és még annál is többet várunk el az egészségügyi dolgozóktól immáron húsz hónapja, anélkül, hogy bármilyen jelét látnánk annak, valaha is vége lehet a járványnak.
– Nehéz belülről megélni?
– Nehéz.
– A brit sajtóban egyre gyakoribb nézet, hogy sikerült megszelídíteni a koronavírust, nincs hát szükség korlátozásokra. Itthon is így gondolkozunk, közben például Magyarországon annyian halnak meg, mint tavaly márciusban. Az önök osztályán milyen a halálozási arány?
– Az első hullámban 38 százalék volt, a másodikban ez felment 42-43 százalékra, mert jóval idősebbek lettek a betegeink. Most 25 százaléknál tartunk.
– A magyar intenzív osztályok eredményeit sajnos nem ismerhetjük meg, titkosak, legfeljebb itthoni kollégái arcáról olvashatom le őket, amikor a brit adatokat hallják.
– Amikor nyáron otthon voltam, tartottam egy előadást a Magyar Tudományos Akadémia épületében a walesi eredményeinkről. Az egyik diagramon szerepelt a halálozási adat. Sokan odajöttek az előadás végén hozzám, és a fülembe súgták, milyen adatok voltak akkor Magyarországon. Sokkal-sokkal magasabbak. A volt munkahelyemen is majdnem ötven százalékot hozzá lehetett adni a mi mutatóinkhoz.
– A pécsi egyetemen.
– Igen, és nem azért, mert mi annyival jobb orvosok vagyunk, mint azt a számok mutatják.
– Hanem miért?
– Több szempontot látok egyszerre. A legfontosabb az ellátószemélyzet létszáma, ennek köszönhetően mi nagyon sok olyan beteget meg tudunk menteni, akit otthon elveszítenek. Mások a társadalmi elvárások is.
– Hogyan függ ez össze a halálozással?
– Ha mi kapunk egy felkérést a normál osztályról egy beteg felvételére, és a kollégáimmal úgy látjuk, az intenzív ellátás nem segítene a beteg állapotán, mert nem tudjuk megmenteni, akkor nem vesszük fel. Magyarországon ezt nagyon nehéz megtenni.
– Kegyetlenség vagy éppen emberségesség ez az ön felfogása szerint?
– A legnagyobb kegyetlenség az, ha olyan beteget viszünk keresztül a poklon, akinél tudjuk, ennek nem lesz jó kimenetele.
– A poklon a saját osztályát érti?
– Igen. Keresztülrángatni valakit egy akármeddig tartó életfenntartó kezelésen csak azért, hogy a végén elmondhassuk: megpróbáltuk – számomra ez etikailag nem vállalható. Sok olyan betegemmel beszélgettem, aki túlélte az intenzív osztályos kezelést, ők mondták, hogy ez a pokol, vagy legalábbis a purgatórium. Nagyon szeretem a szakmámat, de büszke vagyok rá, hogy mi tudunk nemet mondani, és az esetek nagyon nagy részében sikerül azokat a betegeket kiválasztani az intenzívterápiás kezelésre, akiknek tényleg van esélyük a gyógyulásra.
– Emiatt is jut több nővér, figyelem a walesi betegekre? Ha négy beteg közül kettő helyzete eleve reménytelen, de lélegeztetőgépre teszik őket is, akkor ezzel a másik kettő megmenthető életesélyeit rontják, mert nem jut rájuk elegendő szakdolgozó és figyelem?
– Nagy vonalakban igen. Ággyal jobban el van látva Magyarország, mint az Egyesült Királyság, de egyetlen intenzív terápiás ágy sem fog meggyógyítani senkit. Az ágy körül tevékenykedő, jól képzett, megfizetett szakápoló menti meg a beteget.
– Nem az orvos?
– Elsősorban nem az orvos. A szakápoló a kulcs.
– Egy év alatt semmit sem léptünk előre abban, amit tavalyi interjúnkban úgy érzékeltetett: itthon kivilágítatlan leszállópályára kell letenni a repülőt, mert az intenzív terápiás orvosok nem ismerhetik meg egymás gyógyítási eredményeit. Sutyorognak az akadémián, mert félnek? Elképesztő.
– Az intenzívterápiás gyógyítás egyik sarokköve, hogy tudni kell, mi történik a betegekkel a saját osztályunkon és máshol, ahol más módszerekkel kezelik őket. A nemzeti intenzívterápiás kutatási központtól (ICNARC) heti bontásban kapom meg a saját osztályom adatait, három havonta pedig a többi intenzív osztállyal egybevetve egy komplett jelentést küldenek.
– Mi köze ennek a halálozás csökkentéséhez?
– Nagyon is sok. Minden orvos a legjobb akar lenni, de otthon nem tudja, hogyan teljesít. Itt viszont megmutatják neki, hol áll a nemzeti átlaghoz képest. Ha rosszul, akkor gondolkodni fog rajta, hogyan javíthatna ezen.
– Miből adódnak a különbségek?
– Mindig vannak, akik bátrabbak, kezdeményezőbbek az új módszerek alkalmazásánál és vannak óvatosabbak. Az eredményeik megmutatják, melyik stratégia az eredményesebb az adott helyzetben. Fontos, hogy ne legyenek titkok, mert így a jobb módszert a többiek lemásolhatják.
– Fáradtnak tűnik, pedig amikor egy évvel ezelőtt beszélgettünk, rengeteg energia volt önben. Még azt is megtanulta a BBC riportereitől, hogyan kell a kamerát beállítani, hiszen a nagysikerű dokumentumsorozat felvételeit maguk az egészségügyiek rögzítették. Eltűnt a tűz?
– Mindenki iszonyatosan fáradt. Aki ma azt mondja, hogy ugyanazzal a lendülettel dolgozik, mint egy évvel ezelőtt, biztosan hazudik. Most a lelki tényezők nehezítik a helyzetünket.
– Miért? Most mondta, hogy kevesebb a haláleset az osztályukon.
– Igen, de még mindig hat ágyon kell koronavírusos beteget ellátnunk, és nem tudjuk a halmozódó problémákat kezelni.
– Miféle problémákat?
– Naponta kell azt mondanom a sebésznek, hogy nem tudom elvállalni a betegét, ugyanis nincs elég ágy, mert vannak olyan embertársak, akik nem oltatják be magukat.
– Súlyos műtétek maradnak el, mert oltatlan covidosok életetét kell menteniük?
– Pontosan. A hatból négy ágyon oltatlan koronavírusos fekszik, ha ők beoltatták volna magukat, akkor most lenne négy olyan ágyunk, ahol más betegeket tudnánk fogadni.
– Vége tehát a hőskorszaknak? Az emberek azért is szerették meg önöket, mert a purgatóriumban annyi humorral, életszeretettel, életerővel kísérték a betegeiket.
– A covid-ellátás az életünk része lett. Rutin. A film abban segített, hogy az emberek lássák, mi történik az intenzív osztályokon, legyenek tisztában azzal, mit művel a vírus.
– Ez az, ami itthon elmaradt, mert azzal az ostobasággal jöttek, hogy a sajtó haldokló emberek arcát mutogatná.
– Itt nagyon sok hasonló film készült, és ez sokat segített a koronavírussal szembeni harcban.
– Ám közben sokat változott az emberek szemlélete. Nem akarnak lezárásokat, úgy látják, semmi ok az emberek szabadságának korlátozására, hiszen aki akarta, már beolthatta magát. Az a hat intenzív ágy tulajdonképpen a szabadság ára? Az itthoni halottak egy része szintén?
– Személy szerint máshogy gondolkozom, de a társadalom azt mondja: szabad akar lenni, és ezért elfogadható ár számára, ha naponta öt autóbusznyi ember hal meg egy fertőző betegségben. Ám akkor az embereknek el kell fogadniuk azt is, hogy az egyéb egészségügyi ellátás sem lesz olyan szinten elérhető, mint korábban.
– Szabad a pubban sörözni, viszont anyuka szürkehályogműtétje csúszik egy évvel?
– Igen, hasonló példákat lehet hozni. Angliában a pandémia előtt volt 100-115 ezer kórházi ágy, ezt biztonsági okokból le kellett csökkenteni 80 ezerre. Ha ennek a tíz százalékán koronavírusos beteg fekszik, akkor már 30-40 ezer ággyal van kevesebb.
– Idén januárban rangos kitüntetést ítéltek önnek a brit koronavírusos betegek ellátásáért.
– A díszparaszt címet?
– Most szerénykedik, a Member of the British Empire (MBE) címről van szó. Nem sok magyar orvos büszkélkedhet ezzel. Azt reméltük, a királynő adja majd át önnek.
– Óriási csúszásban vannak a járvány miatt, Marcus Rashford, a Manchester United játékosa például a 2020-ban odaítélt díját három hete tudta átvenni Vilmos hercegtől. A királyi család nem győzi a feltorlódott kitüntetések átadását, így az én díjamat Robert Aitken gwenti Lord Lieutenant, II. Erzsébet helyi képviselője fogja átadni december közepén.
– Sok szülő számára fontos dilemma, vajon oltassa-e a gyermekét. Nem sokára az öt éven felüliek is sorra kerülhetnek. Ön apaként hogyan döntött: beoltatja a gyermekét?
– A fiam már 14 éves, és amikor a korosztálya számára engedélyezték az oltást, leültünk és megbeszéltük, milyen veszélyei és előnyei vannak. Azt mondtam neki, ennél a korosztálynál a vakcina nem magát a gyereket védi, mert szerencsére nagyon kicsi a kockázata annak, hogy a koronavírus súlyos állapota kialakuljon náluk. Viszont jelentős a veszélye, hogy tünetmentesen hordozza a vírust, és megfertőzzön más embereket. Az oltással felelősséget vállalunk másokért – ezt mondtam neki, de a döntést rábíztam. Ugyanez a helyzet a kisebbeknél is. A fiam gondolkodási időt kért, és tíz perc múlva visszatért, hogy szeretné beoltatni magát.
Nyitókép: járókelők a koronavírus-járvány brit áldozatai tiszteletére kialakított emlékfalra London belvárosában 2021. április 30-án (fotó: AFP/Tolga Akmen)
