„Vérszag van” – konzervatív kibeszélő az előválasztásról

·2021.09.22

„Ha nincs kétharmados többség, márpedig szerintem 2022 után senkinek sem lesz, akkor bizonyos értelemben visszaállnak a 2010 előtt megismert korlátok. És ez most nagyon jó lesz mindenkinek” – mondja Török Gábor politikai elemző. „Az előválasztás megszervezése komoly politikai innováció, ami esetleg olyanokat is bevonzhat, akik nem tartoznak a szorosan vett baloldali közönséghez. Számos konzervatív érzékenységű szavazónak pedig nem az ellenzék önmagában a vonzó, hanem a normalitás kimondatlan ígérete” – vélekedik Balázs Zoltán filozófus, a Corvinus Egyetem tanára. Az előválasztási időszak kommentálására olyan embereket kerestünk, akik konzervatív-szabadelvű nézeteket vallanak, és a politika gyakorlati, illetve elméleti oldalát is képesek megvilágítani. Öt tételben az előválasztás és a 2022-es országgyűlési voksolás dilemmáiról.

I. Léteznek-e kormánytól eltávolodott konzervatív szavazók?

Pálinkás József képtelen volt elindulni az előválasztáson, azaz az általa megszólítani kívánt, csalódott konzervatív szavazó a viccbéli zsiráfra hasonlít, amelyre a székely bácsi azt mondja: ilyen állat nincs. Ha viszont a magát keresztényként és konzervatívként meghatározó Márki-Zay Péter erősödésére gondolunk, akkor az említett réteg a választást eldöntő tényezőnek is látszhat. Melyik állítás igaz?

Török Gábor: Azt azért nem hiszem, hogy ez a szavazói réteg nem létezik vagy csak mikroszkóppal látható, de inkább az első értelmezést tartom a valósághoz közelebbinek. Márki-Zay Péter szavazói messze nem írhatók le egy ideológiai címkével.

Balázs Zoltán: Mindkét állítást szamárságnak tartom. A szavazók egy része ugyan konzervatívnak tartja magát, de ritkán várja el egy párttól, hogy konzervatív legyen, számára legfeljebb egyfajta érzékenység fontos. Magyarországon meglepően sokan értenek egyet számos liberális gondolattal, de sokan konzervatívként határozzák meg magukat. Még sincs sem szabadelvű, sem konzervatív párt.

Fontosak még egyáltalán a politikában az ideológiák vagy ilyesmivel már csak szürkekardigános politológusok szöszölnek?

Török: Pártválasztásban, a politikai személyiségekkel való azonosulásban az általunk használni próbált fogalmak jelentősége korlátozott. A kutatásokból és a személyes tapasztalatokból is az rajzolódik ki, hogy legfeljebb közvetett módon lehet jelentősége az eszmei önbesorolásnak. Léteznek ugyan önmagukat konzervatívnak, liberálisnak vagy baloldalinak tartó emberek, de például ha a jelenlegi  ellenzéki politikusok táborát megnézzük, ott biztosan nem ez az elsődleges szempont. Sokkal inkább a miniszterelnökhöz és a Fidesz-kormányzáshoz való viszony a meghatározó – a magyar politika nagyon régóta az Orbán Viktorhoz való viszonyról szól.

Török Gábor: „Legfeljebb közvetett módon lehet jelentősége az eszmei önbesorolásnak” (fotó: Végh László)

Balázs: Annyiban árnyalnám a képet, ha valaki kedveli a miniszterelnököt, vagy bármely más politikust, az rendszerint érvekkel akarja és tudja ezt alátámasztani. Túlzás azt gondolni, hogy a politika csupán ösztönös lájk vagy diszlájk kérdése.

Török: Bocsánat, szerintem az alapkérdés az, hogy mi van előbb: az azonosulás vagy a gondolat? Valamit gondolsz a világról és azért azonosulsz a politikussal, vagy valamiért azonosulsz egy politikussal és azt fogod gondolni a világról, amit ő?

Balázs: Orbán Viktor nagyon messziről érkezett a jobboldalra, el kellett fogadtatnia magát egy már létező közösséggel. Politikai tehetsége részben abban áll, hogy megtanulta szavazótábora érzéseit, értékeit kifejezni.

Török: Azzal egyértek, hogy nagyon sok munka volt a jobboldali tábor felépítésében. Ám látni kell, hogy

a kormányfő szavazóinak jelentős része az elmúlt évtizedekben a politikus változó gondolatait is fenntartás nélkül követte. Azaz nem Orbán Viktor képviseli a nézeteiket, hanem ők a miniszterelnökét.

Nyilván ez messze nem igaz minden szavazóra, de a tábor jelentős része a személyhez kötődik és nem a képviselt elvekhez.

II. Alkotmányozó többség nélküli alkotmányozás?

Török Gábor szerint a magyar politika, így a jövő évi választás fő kérdése is az Orbán Viktorhoz való viszony. Ezzel azt is mondja, hogy az ellenzéki tábor Dobrev Klárát fogja választani? A politikus ugyanis a miniszterelnök tökéletes ellentéte és nem csupán női mivolta miatt: ő képviseli leghatározottabban, hogy győzelme esetén az ellenzéknek kétharmados többség nélkül is alkotmányoznia kell.

Török: Egyáltalán nem azt mondom. Az ellenzék természetes jelöltje nem Dobrev, Karácsony, Jakab vagy bárki más, hanem „nem Orbán Viktor”; a személy szinte mindegy. Persze csak szinte: a nem elkötelezett szavazók megszólítása szempontjából van jelentősége a személyiségeknek, a klasszikus ellenzéki támogatók szempontjából viszont lényegében alig.

Balázs Zoltán: „Túlzás azt gondolni, hogy a politika csupán ösztönös lájk vagy diszlájk kérdése.” (fotó: Végh László)

Balázs: A ellenzék jelenlegi arcélei azért sokkal erősebbek, mint 2018 előtt; sem Vona Gábor, sem az MSZP nem volt ennyire karakteres. Egyedül Gyurcsány Ferencé volt markáns hang. Kötődik is hozzá támogatói köre legalább akkora erővel, mint Orbán Viktorhoz az övé, csak persze Gyurcsányé jóval kisebb. Bármi is történik 2022-ben, ezek az ellenzéki arcok megmaradnak. Ezért nem értek egyet Gábor azon korábbi véleményével, hogy ha jövőre nem nyer az ellenzék, akkor végük.

Úgy tűnik, az egységes indulással és az előválasztással megtalálták azt az eszközt, amivel esélyes kihívókká váltak. Vérszag van.

Szóba kerültek már az elkötelezett és a bizonytalan szavazók. Tegyük fel, hogy utóbbiak között vannak olyanok, akiknek nem tetszik a jogállam leépítése. Ők miért szavaznának az ellenzékre, ha az alkotmányozó többség nélküli alkotmányozással Dobrev Klára a jogállam további rombolását hirdeti meg?

Török: Ez alapvetően egy kampánytechnikai probléma. Amit most látunk, az elég jólismert a kétpárti versenyek logikájából. Ott mindig először az elkötelezett saját tábornak beszél a jelölt: az a legfontosabb, hogy amennyire lehet, kimenj a szélre. Majd eljön a verseny a második szakasza, amikor a tábor összegyűjtése után már a középhez szólsz. Itt utalnék vissza Zoltán szavaira, hogy tényleg megfigyelhető egyfajta professzionalizálódás az ellenzék részéről. Az a benyomásom, hogy mindenki elég jól látja, mi az érdeke, és aszerint cselekszik. Ez meg is lepett például a miniszterelnökjelölti vitán. Abban igazad van Zoltán, hogy az ellenzéknek soha nincs teljesen vége, most tényleg életjeleket mutat.

Balázs: Nézzük meg a bolgár példát, ahol a Bojko Boriszov miniszterelnökkel szembeforduló ellenzéki erők képtelenek együttműködni, s novemberben immár harmadszor tartanak előrehozott parlamenti választásokat. Ehhez képest nálunk az előválasztásban való megállapodás, a részletek elfogadása, az egész megszervezése komoly politikai innováció. Ami esetleg olyanokat is bevonzhat, akik nem tartoznak a szorosan vett baloldali közönséghez. Számos konzervatív érzékenységű szavazó számára pedig nem az ellenzék önmagában a vonzó, hanem egyfajta normalitás, a megnyugvás kimondatlan ígérete.

Ezt már ismerjük: temessük be az árkokat! Csak hát ellenség-barát felismerő rendszer nélkül nincs politika.

Balázs: Tudjuk, hogy a politika lényege a megosztás, de azért a konszenzusteremtés is, a politika pedig nem minden.

Amikor egy politikai párt azt hirdeti, hogy mindenütt illetékes az egyetemi tanteremtől az óvodáig, a munkahelytől a hálószobákig, akkor ez sokakat tényleg zavar.

Lehet, hogy ezek az emberek nem szeretnék, hogy az ellenzék alkotmányozzon, de azt igen, hogy magát a politikát szorítsák korlátok közé. Nagy kérdés, hogy az ellenzék vezetői erre mennyire tudnak rezonálni, mert ők is a harcban érdekeltek.

hirdetés

Török: Tojástáncot látunk. A legradikálisabb ellenzéki szavazóknak kell az őrült mondatokat mondani, ez egyértelmű, miközben szerintem egyikük sem gondolja komolyan, hogy ezt meg lehetne lépni.

Őrült mondat a „feles többséggel alkotmányozunk”?

Török: A jogállam és a politikai stabilitás szempontjából ezek horrorisztikus kijelentések. Ez elrémisztheti a nem elkötelezett ellenzéki szavazókat, de az előválasztás jelenlegi szakaszában ezeknek a mondatoknak van politikai racionalitása. Az lesz nagy feladat, hogy ezeket a kijelentéseket miként lehet majd elfelejteni. Biztos vagyok abban, hogy ellenzéki győzelem esetén sem lesz alkotmányozás feles többséggel. Igaz, minden előválasztás ilyen. Amerikában is rendszeresen mondanak vad dolgokat az elején, ezeket később megpróbálják árnyalni. Kormányon meg elfelejteni…

A helyzet alapvetően más. Soha egyetlen amerikai adminisztráció sem próbálta például kiszervezni az állami vagyont egyetemektől autópályákon át kaszinókig magánalapítványokba és koncessziókba. Ha innen nézzük, a mind radikálisabb állami cselekvések logikusan szítják fel a radikális válasz igényét.

Balázs: Amennyiben az ellenzék győzne, de nem kétharmados többséggel, ott van a népszavazás fegyvere. Az Alaptörvény módosításáról nem lehet népszavazást kiírni. Ám máris más a helyzet, ha a kérdés úgy vetődik fel: vajon a népszuverenitásra alapozott rendszerben lehetséges-e a nép többségének valamilyen legitim formában kifejezett akaratával ellentétesen érvényben tartani egy alaptörvényt? Mi történik, ha a parlamenti többség kidolgoz egy alaptörvény-tervezetet és azt bocsátja népszavazásra?

Török: Számomra nagyon furcsa lenne, ha abban az országban, ahol 1848-tól 1989-ig az összes forradalmi átalakulás törvényes keretek között zajlott, ahol a rendszerváltás is az 1949. évi XX. törvény alapján ment végbe, ott tömegtámogatása lenne a törvényes keretek kikerülésének.

Balázs: Gábor, nem ez történt a négyigenes népszavazással 1989 novemberében? A rendszerváltás folyamatát vezénylő kerekasztal-tárgyalások lezárását hekkelték meg a Pozsgay Imre köztársasági elnökségében és az MDF előretörésében ellenérdekelt pártok.

Török: Akkor minden a hatályos szabályok szerint zajlott! A rendszerváltók nem csináltak közjogi forradalmat. Most meg egy Ex lex állapot tudatos előidézéséről beszélünk. Nagyon meglepne, ha ezt a hatalomra kerülő ellenzék úgy tudná menedzselni, hogy ne legyen akkora alkotmányos válság, ami az egész ország politikai stabilitását veszélyezteti.

„A rendszerváltók nem csináltak közjogi forradalmat” (fotó: Antall József és a 43 évi emigráció után Budapestre érkezett Varga Béla, a Nemzetgyűlés volt, forrás: Fortepan / Szigetváry Zsolt)

Balázs: Szerintem viszont pusztán politikai felhajtóerő kérdése, a demokrácia pedig nem viccel: akié a többség, azé az utolsó szó.

Török: Szerintem az túlmenne a demokrácia határain, ha feles többséggel új alkotmányozási folyamat indulna.

III. Jobboldalon is jön az előválasztás?

Reprezentatív lehet-e egy előválasztás, amelynek során mindössze háromszáz állandó sátrat állítanak fel, és a lakosság kétharmadát adó kistelepüléseken alig lehet személyesen szavazni?

Török: Az előválasztás nem közjogi cselekedet, választási törvényben rögzített szabályokkal, hanem egy politikai aktus. Az ellenzéki pártok abban állapodtak meg, hogy így választják ki a jelöltjeiket, nem sorsolással vagy tárgyalással vagy egyetlen ember döntésével. Ez az ő dolguk, az ő felelősségük.

Mekkora részvételt kommunikálhatna sikerként az ellenzék?

Török: Szerintem felesleges nagyon magas részvételt várni, 500 ezer körüli résztvevő már jelentősnek számítana. Ha megnézzük, hogy az Egyesült Államokban a szavazótáborok méretéhez képest mennyien vesznek részt az előválasztásokon, államonként változó, de azért alacsony számokat látunk. De bármennyien is voksolnak, az pont annyival lesz több, mintha egy ember döntött volna a jelöltekről.

Balázs: E politikai innovációnak vannak ugyan kockázatai az ellenzék szempontjából, de a kormányoldal szemmel láthatóan nem tud mit kezdeni vele. Biztos, hogy van felhajtóereje. Meglepett például, hogy a miniszterelnök-jelölti vitát milyen sokan látták.

Török: Ha jól hallottam, egymillió fölötti volt a nézettség, ami elég sok, de persze más dolog azért elmenni szavazni az előválasztásra. Nyilvánvaló, hogy az ellenzék részéről az elmúlt tizenegy évben az előválasztás intézményének bevezetése és használata a legkomolyabb fegyvertény. Ez hosszútávon akár a kormánypártot is rákényszerítheti arra, hogy a jelölést közelebb hozza az emberekhez.

Lesz még a Fideszen belül is előválasztási küzdelem, legfeljebb nem előválasztásos szavazólapokon fogják megvívni.

Amíg a választási rendszer erre az integrációra kényszeríti a szereplőket, addig a politikai oldalakon belüli éles küzdelem természetes – ha nincs egyértelmű vezető.

Miniszterelnök-jelöltet is így választana ki a jobboldal? Ezt azért nehéz elképzelnünk…

Balázs: Inkább a helyi jelöltekre gondolhatunk, jelenleg ugyanis a kormánypárt derékhadát alkotó politikusokat választják ki valóban bizánci módon. Ez nem azt jelenti, hogy mindenről Orbán Viktor dönt – nyilván jóvá hagy és vétót emelhet, de igazából ő sem lát bele olyan szinten, ahogy ezt mi elképzeljük. S legyünk őszinték, azért van abban valami megalázó, hogy „fent” kiválasztanak egy embert. Majd azt mondják, ő a ti jelöltetek, tessék rá szavazni, miközben az ellenzék a saját jelöltjeiről viszonylag nyílt versenyben dönt.

Török Gábor: „Az elmúlt tizenegy évben az előválasztás intézményének bevezetése és használata a legkomolyabb fegyvertény.” (fotó: Végh László)

Török: Ne felejtsük el, hogy az első előválasztást a Fidesz tartotta 2005-ben, amikor az államfőválasztás előtt szimpátiaszavazást tartott, az „emberek jelöltje” megtalálása érdekében. Akár azt is mondhatjuk, hogy ez az innováció is a Fidesztől érkezett. Több mint hétszázezer szavazatot adtak le, ez körülbelül 500 ezer ember véleménynyilvánítását tükrözte. Mostanában kormánypárti szavazóktól egyre többet hallom, bár szidják az ellenzéki előválasztást, egy ponton megkérdezik: hogy van ez nálunk? Ez a gondolkodás elvezethet akár a jelölési folyamat valamilyen átalakításához a jobboldalon is. Hadd hozzam szülővárosom, Szombathely példáját, ahol talán az egyik legizgalmasabb ellenzéki előválasztási meccs zajlik az LMP-s Ungár Péter és a DK-s Czeglédy Csaba között. Máig nem lehet viszont tudni, hogy az eddigi képviselőt, Hende Csaba volt honvédelmi minisztert indítja-e a Fidesz vagy sem. Nyilván Orbán Viktor dönti majd el egy adott ponton.  

Balázs: Érzékelek olyan elvárást én is, hogy az emberek beleszóljanak az őket érintő kérdésekbe, erről tanúskodnak például a különféle tavak, természetvédelmi területek megvédésére létrejött szerveződések, amelyek komolyan meg tudnak mozgatni egy-egy közösséget. Ezt szerintem érzik a Fideszben is, ezért is nyomnak ki a helyi civil szervezeteiknek viszonylag jelentős támogatásokat.

Beszélgetésünkben többször előkerültek már a magyar politikai vágy titokzatos tárgyai, a bizonytalanok. Kik ők?

Török: Elképesztően sokszínű ez a tábor. Akad közöttük olyan, aki soha nem szavazott, más választásról választásra váltogatta preferenciáit, de olyan is akad, aki oldalt váltott. A kutatások törekednek arra, hogy a legfontosabb politikai kérdésekhez való viszonyulást az ő körükben is mérjék. Ezek alapján azt látni, hogy többségük megszólítására inkább az ellenzék az esélyesebb, de komoly tábor áll közel köreikben a kormánypárt retorikájához is.

Két nagy tömb rivalizálásán alapuló, fej-fej melletti versenyben akár tízezer, ötvenezer embernek is döntő szerepe lehet. Az egyéni választókerületekben pedig – ahol valójában a választás eldől majd – akár néhány ember szavazata is határozhat végül a mandátum sorsáról.

Ezt láttuk 2018-ban, amikor a Fidesz részint annak köszönhette újabb kétharmadát, hogy korábban rendszeresen nem voksoló, apolitikus szavazókat is be tudott vonzani. Biztosra veszem, hogy most is a bizonytalannak nevezett csoport végül már nem bizonytalan tagjai döntik el a választást.

Balázs: Itt a lényeg. Félrevezető a „bizonytalan” meghatározás, mert valójában azokról van jórészt szó, akiket nem nagyon foglalkoztat a politika. Külön tudomány annak mérése, hogy ezek az emberek az utolsó pillanatokban milyen impulzusok alapján fognak dönteni és hogyan lehet őket megszólítani. Ahogy látom, Karácsony Gergely ezt a réteget akarja megcélozni. S ezért mondja már most azokat a mondatokat, amik majd hónapok múlva rezonálnak. Például azoknál, akik alapvetően kevesebb háborút akarnak a politikában.

Török Gábor az imént azt mondta, hogy egy előválasztás során először mindig a dobtáras keménymagnak kell játszani, utána lehet ráfordulni a nemzetegyesítő szerepre. Karácsony Gergely viszont rögtön a második szereppel jött elő. Ütemtévesztés?

Balázs: Szerintem több húron játszik, mert a plakátokon meg azt hirdeti, hogy ő képes legyőzni Orbán Viktort. Igazából a miniszterelnök ebben a többszólamúságban volt mindig zseniális. Emlékszem például, hogy 2013-ban a kormány Fertődön ülésezett, a miniszterelnök pedig elmondta, hogy a plebejus kormány fejet hajt a magyar arisztokrácia előtt – a célcsoport pedig azóta is a tenyeréből eszik.

Török: Nehéz most megmondani, hogy ütemet tévesztett-e Karácsony Gergely. Szerintem abból indult ki, hogy az előválasztáson nem lesz igazi ellenfele, és egyből a 2022-es választásra összpontosított. Kétségtelen, hogy egyszer már bejött neki ez az előválasztásos történet, ugyanakkor

Karácsony 2019-ben a mostaninál jobb kampányt vitt. Nem lennék meglepve, ha első forduló után nem ő állna az első helyen.

Van értelme úgy gondolni az előválasztásra, mintha az egy országos voksolás lenne? Megalapozott dolog számolgatni például, hogy kire szavaznak Fekete-Győr András támogatói, amennyiben a Momentum elnöke nem jut be a második fordulóba?  

Török: Azért ez nem teljesen hályogkovácsolás. A Karácsony-kampány azzal számol, hogy még ha Dobrev Klára jön is ki elsőként, a második fordulóban sokkal több tartaléka lehet a főpolgármesternek. Akár Fekete-Győr, akár Márki-Zay, akár esetleg Jakab Péter nem kerül be a második fordulóba, az ő szavazóik másodlagos preferenciája minden esetben sokkal inkább a főpolgármester, mint a DK jelöltje. Az most a fő kérdés, hogy Karácsony le tudja-e egyszerűsíteni kétszereplősre a versenyt. Vagy ott lesz egy erős harmadik, mert akkor relatív többséggel Dobrev Klárának még mindig jók az esélyei – szerintem ő abszolút többséggel nem tud nyerni.

Balázs Zoltán: „Félrevezető a »bizonytalan szavazó« meghatározás, mert valójában azokról van jórészt szó, akiket nem nagyon foglalkoztat a politika.” (fotó: Végh László)

Balázs: A hatalomtechnika is Karácsony támogatását diktálja a szereplők számára. Dobrev mögött ott áll a legerősebb ellenzéki párt, és sem a Momentum, sem a Jobbik, sem Márki-Zay Péter nem szeretne az ő segédcsapatává süllyedni. Karácsonnyal az a könnyebbség, hogy mögötte nincs saját párt, így egyszerűbb vele megállapodni, pozíciókat szerezni.

Török: Ahhoz képest, hogy 2018-ban párezer szavazaton múlt egyáltalán a DK parlamenti jelenléte, elképesztő, hol tartunk most.

Balázs: Politológusként el kell ismerni, hogy a DK nagyon sikeres pártépítésen van túl. Akárcsak a Jobbik, amely a teljes szétesettségből jött vissza.

IV. Élet a blokkokon kívül

A Magyar Kétfarkú Kutya Párt (MKKP), Szanyi Tibor pártja és a Bencsik János volt jobbikos képviselő alapította Polgári Válasz is a kétpártrendszeren kívül határozza meg magát. De van-e élet a táborokon kívül? Amennyiben mondjuk az MKKP bejutna, mégis arról kell döntenie, hogy hatalomba segíti-e a jelenlegi ellenzéki koalíciót – ennyi erővel el is indulhatna az előválasztáson.

Török: A Mi Hazánk sem indul az előválasztáson. Ha az a kérdés, hogy van-e élet a két nagy párton – a Fideszen és az ellenzéken kívül – kívül, akkor azt mondom, van, de 2022 nem a kimaradókról szól majd. Képtelenség versenyezni a kétpártiság szívóerejével, ezek a pártok nagyon nehezen látszódnak majd a kampányban. Nem véletlen, hogy a Mi Hazánk irtózatos erőfeszítésekkel igyekszik kitűnni, például nemrég oltásellenes plakátkampányt indított. Próbálja megtalálni valahogy a saját terét, ami annál nehezebb, mert már 2002-ben és 2006-ban is alig lehetett hallani a tömbökön kívül állókat.

A két blokk versenye nem eltántorítja az embereket a szavazástól, hanem felfele húzza majd részvételt?

Török: Szerintem igen. Ennél izgalmasabb választás nem volt itt az elmúlt tizenkét évben.

Balázs: Sőt, régebb óta, mert a 2010-es választás is lefutott volt legalább 2009, de lehet, hogy 2006 ősze óta.

Miért szavazna az ellenzékre az a polgár, aki ugyan elégedetlen a kormányzattal, de úgy gondolja, az ellenzék még az általa 2019-ben megnyert városokat sem képes vezetni? Nem ilyenkor fordulnak a választók a blokkon kívüliek felé?

Török: Zoltán erről beszélt korábban, hogy keresik a választók az érveket a maradás mellett. De ez nem csak kormánypártiakra igaz, ellenzéki oldalon úgyanúgy létezik: erről szól a „jó-jó, bénácskák meg veszekednek, no de a Fidesz!” érvelése. A politikus számára persze az a legjobb, ha összezavaró hírekkel nem is találkozik a választó – ezt a helyzetet mondjuk a kormánymédia elég rutinosan állítja elő. Vannak olyan ügyek, mint – nem összehasonlítva a kettőt – Borkai Zsolt története vagy Karácsony Gergely alkalmasságának kérdése, ami elől nem lehet elfutni, ilyenkor jön be az említett érvelés. „Amikor az ördöggel harcolunk, kit érdekel, hogyan beszél angolul Karácsony”, „Amikor az ördöggel harcolunk, kit érdekel, mit csinált a hajón Borkai” – szerintem ez egyre nagyobb mértékben fog működni a választásokig.

Az ingerküszöb már olyan magasan van, hogy nagyon nehéz elképzelni olyan ügyeket, amelyek tömböket szakítanának le a táborokról.

Gondolják el, aki eddig nem változtatott politikai állásfoglalásán – akár kormánypárti, akár ellenzéki oldalon –, most mitől tenné meg? Már abban sem hiszek, ha a miniszterelnökről derülne ki bármi, az komoly tömegeket bizonytalanítana el a Fidesz-oldalon.

Orbán Viktor Pekingben, 2017 májusában

Balázs: Azért szétzilált települések nemcsak ellenzéki, hanem kormánypárti oldalon is vannak, friss eset például Sümeg, ahol a fideszes polgármester élettársa érettségi nélkül vezette a szakrendelőt, és a helyben kialakuló botrány hatására távozni volt kénytelen. De gondolhatunk a kormánypárti képviselőket érintő a büntetőperekre is.

Török: Négy és fél millió, ötmillió embert valójában nem is igazán érint a választási kampány, ők már most tudják, kire szavaznak. Náluk egy kérdés van: hogy elmennek-e? Senki nem beszél már az ellentábornak, legfeljebb a kampány végén majd a hezitálóknak. Addig egy cél van: a mögöttünk álló 2-2,5 millió ember tűzben maradjon, szeressen minket, utálja az ellenoldalt és jöjjenek szavazni. Ilyenek mindenütt a kétosztatú versenyek.

V. Mindenütt dúl a törzsi háború?

Mintha az egész világ egy irányba tartana. Egyfelől izmosodik a woke baloldal, amely a heteroszexuális fehér férfit tartja minden rossz okozójának. Másfelől ott a populista jobboldal, amely legszívesebben leépítené a demokráciát, mert az zavarja a nemzetmentésben. Meddig lehet a politikai Fradi–Újpest-meccset vívni, amikor egyre többen nem ismernek magukra a két törzs harcában?

Balázs: Vitatkozom azzal, hogy a világ ebbe az irányba megy. Például Németország sokkal inkább töredezettséget, semmint a blokkosodást mutat. Olaszország semmivel sem stabilabb és tömbösebb, mint a világháború vége óta bármikor. Szlovák szomszédainknál pedig folyamatosan gomolyog a politika. Ha a választási rendszer nem engedi az arányos rendszer felé való elmozdulást, akkor a pártokon belül jelennek meg irányzatok. Ez világosan látszik az amerikai demokratáknál, ahol a Sanders-féle szocialisták élnek együtt a woke baloldallal és a mérsékeltekkel.

Akkor nincs is a hideg polgárháborúval semmi baj? A harci retorikát nem követik előbb-utóbb harci tettek?

Balázs: A nyugati civilizáció azt találta ki, hogy intézményekkel próbáljuk kordában tartani az indulatokat, de persze az intézmények is csak megfelelő lojalitás esetén működnek jól. A weimari Németországban ez nem sikerült, a világháború utániban viszont igen. A westminsteri modell pedig arra példa, hogy minimális intézményesültséggel, a politikai kultúra segítségével elég jól lehet ezeket a helyzeteket kezelni. Amerikában ismét inkább az intézmények jelentenek korlátot.

Nálunk viszont az intézmények képtelenek voltak ellenállást kifejteni a politika központosító akaratával szemben. Ha meg ellenálltak, lemészárolták őket – lásd például az Alkotmánybíróságot vagy a Magyar Tudományos Akadémiát.  

Balázs: Azért Magyarország nem Oroszország, s főleg nem Kína.

Mi, magyarok magunktól nem építünk diktatúrát. Autoriter hatalmi struktúrákat igen, de a beleszólás és az önkormányzat valamilyen politikai igényét azért senki sem tudta kiverni belőlünk.

Ha az intézmények nem segítenek, ezekre a beidegződésekre lehet számítani.

Gyenge intézményekkel vajon kordában lehet tartani a törzsi háborút?

Török: Kevésbé az intézmények, inkább a politikai szereplők tudják kontrollálni az indulatokat. A magyar politika eddig alapvetően nem lépett át határokat.

Ezt nem mondhatja komolyan! Jobboldalon Őszödöt gondolják a politikai ősbűnnek, baloldalon meg a hatalom gátlástalan összpontosításáról és az ország kirablásáról beszélnek. Mindkét fél azt gondolja, hogy a másik megszegte az 1989-1990-ben közösen meghatározott játékszabályokat.

Török: Hadd emlékeztessek csak két 2006-os eseményre. A tévészékház ostromának másnapján az összes parlamenti párt közösen ítélte el az erőszakot, és a békés megoldás mellett szavazott a parlamentben. Igen, a Fidesz is. Október 6-án pedig Sólyom László felszólítására a kormánytöbbség bizalmi voksolást kért maga mellett az Országgyűlésben. Persze, mindkét esemény színjáték volt, de a lényeg az, hogy a fontos pillanatokban minden szereplő igyekezett parlamentáris megoldást találni. A választók pedig később ítéletet mondtak: 2010-ben is megtették, 2022-ben is lesz rá módjuk, ha akarják.

Balázs: 2006-ban tiszteletben tartották az intézményi korlátokat, és ez fontos tanulság 2022-re. Nem gondolom, hogy klasszikus forradalmi megoldásokhoz Magyarországon társadalmi többséget lehet teremteni.

Török: Ha nincs kétharmados többség, márpedig szerintem 2022 után senkinek sem lesz, akkor bizonyos értelemben visszaállnak a 2010 előtt megismert korlátok. És ez most nagyon jó lesz mindenkinek.


Nyitókép: Balázs Zoltán és Török Gábor (fotómontázs) Fotó: Végh László

Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Részletek >>>

Kategória: Interjú