„Hiszek a csodákban, különben nem filmeznék” – vendégünk az idei magyar Golden Globe-esélyes [HetiVálasz 57]
Jövő szerdán derül ki, melyik az az öt külföldi film, amely versenyben marad a 2021-es Golden Globe-díjért. A 77 országból összeválogatott 139 alkotás között egy magyar is van: Dombrovszky Linda 2019-ben, Szabó Magda regénye alapján készült Pilátus című tévéfilmje. Hogy látja a saját esélyeit, miért nem sikerült eleget lobbizni Hollywoodban, és miért nem készül több jó magyar történelmi film? HetiVálasz podcastunkban erről kérdezi a rendezőt Stumpf András és Vörös Szabolcs.
Az adás meghallgatható a fenti Spotify-ablakra kattintva. Ha az nem jelenne meg, közvetlen link itt. Ha asztali számítógépen, laptopon hallgatnának minket, vagy egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, a legegyszerűbb, ha felkeresik Lybsin-oldalunkat. Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett iTunes-on (más néven Apple Podcasts), TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található.
Néhány idézet a műsorból:
Mit jelent, hogy a filmje bekerült a Golden Globe mezőnyébe?
„Óriási dolog, hogy fent vagyunk a legjobb külföldi film nominációjáért küzdő alkotások listán. Már csak azért is, mert a Pilátus egy televíziós film – pont egy játékfilmes költségvetés egyharmadából dolgoztunk, és pont egy átlagos játékfilm forgatási idejének harmada – 16 nap – alatt készült el. Ennél sokkal többen nem bízom; a csodákban azért hiszek – különben nem filmeznék. A mezőny idén is nagyon erős, hiszen a legtöbb ország az Oscar-jelölt filmjét is benevezi ide. Mi a covidnak köszönhetően kerültünk fel a listára, mert megszűnt az az előírás, hogy csak moziban forgalmazott filmekkel lehet nevezni.”
Hogyan lett forrás a filmre?
„10 év után ez volt ez első egészestés munka, amit meg tudtam valósítani, pedig minden évben – legalább egyszer – pályáztam. Szabó Magda nyilván hívószó, a forgatókönyv pedig egyszerű, minimalista, ami látszódott, hogy kijön a rendelkezésre álló 120 millió forintból – ami, a 74 perces játékidőt tekintve nem sok.”
A rendszerváltás óta sokszor előfordult, hogy nekiálltak egy-egy nagy történelmi téma filmes feldolgozásának, aztán felsültek vele. Miért fordul ez elő újra és újra?
„Nem filmrendezőket keresnek a filmet élére, hanem forgatókönyveket olyan történelmi témákról, amelyek fontosak most. Ezzel önmagában nincs baj – minden korszakban voltak témák, amiket szerettek megfilmesíteni, másokat meg nem –, problémát ott látok, ha ezt nem egy olyan rendezőre bízzák, akinek ez a szakmája, és letett valamit az asztalra. Ez ugyanis egy szakma, még akkor is, ha színészek vagy televíziós megmondóemberek is rendeznek. Valahol elvérzik a folyamat, a »fejétől bűzlik a hal« tétel pedig ilyenkor annyira látványos, hogy egy forgatási nap alatt kiderül. Jó filmet csak jó asszisztenssel és jó operatőrrel nem lehet csinálni. Az olyan történelmi filmeknél, mint a Honfoglalás vagy a Sacra Corona, ezek voltak a fő problémák. A történelmi filmekhez emellett óriási költségvetés kell, akkor is, ha minimalista.”
Fotóillusztráció: Domaniczky Tivadar
