Így nyerne a Fidesz Budapest nélkül – a vidéki pénzszórás háttere

·2021.01.21

Hét faludomináns és egy aprófalvas választókerület. Ki gondolná, hogy ezek lehetnek a jövő évi választások szupercsataterei, amelyeken eldől az országos küzdelem? Pedig az előző választások tapasztalatiból ez következik: ha a 24 csatatérkörzet imént említett harmadát a Fidesz be tudja húzni, már nyerhet. Igen, akkor is, ha közben a fővárosból egyetlen egyéni képviselője sem jut mandátumhoz. Persze ehhez a kormánypártnak meg kell tartania előnyét abban a 45 falusias körzetben, ahol mindkét megelőző választáson rávert az összellenzékre. A vidékre hulló ezermilliárdok minapi bejelentése tehát mindkét szempontból észszerű lépés – a Lázár János és Csányi Sándor fémjelezte nagy agrárálom az önellátó Magyarországról azonban bőven túlmutat a jövő évi választáson. Mutatjuk, hogyan és persze megnevezzük a nyolc szupercsatateret is.

„Nem hagyom magam kiszorítani” – mondta lapunknak Lázár János múlt októberben, s noha az egykori főminiszter akkor még csak utalgatott a nagypolitikába való visszatérésének módjára, valójában már tűpontos tervvel rendelkezett: jó másfél éve egyeztetett az általa egykor csak uzsorásnak titulált Csányi Sándor bankvezér-agrárbáróval az agrár felsőoktatási képzés megreformálásáról. Most, január elején a nyilvánosság elé is álltak az eredménnyel: februártól Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemnek hívják az eddig Szent Istvánról elnevezettet, amelyhez hozzácsaptak egy sor másik, eddig különálló agrároktatási intézményt az ország minden részéről.

A fenntartó már nem az állam lesz, hanem egy magánalapítvány, amelynek elnöke Csányi, kuratóriumában pedig Lázár is ott ül. Előbbi ugyan a leggazdagabb magyarok egyike, de a „magánprojektet” az állam állja, iszonyatos vagyont juttatva az intézménynek. Az ismert módszerrel, amelyet már a Corvinus Egyetem és a Mathias Corvinus Collegium (MCC) esetében is láttunk. Azaz részvénypakettet ad át az állam; Lázár konkrétan a Szerencsejáték Zrt. uszkve 40 százalékát nézte ki „magának”. (Minthogy utóbbi állami cég kormányon belül a „lázárul” csak propagandaminiszterként emlegetett Rogán Antal felségterülete, a két politikus meccse láthatóan újraindul – utóbbi mindent meg is tesz most, hogy Orbán Viktor ezt azért ne adja oda a két éve már legyőzöttnek hitt pártbéli ellenfelének.)

Első blikkre tehát a jól ismert forgatókönyv látszik megvalósulni az agráregyetemmel is: a 2020-as évek spontán privatizációja. Az állam eszerint teljes ágazatok felsőfokú képzéséből vonul ki, magánalapítványokra bízva a képzést, s bár utóbbiakat felpumpálja a közvagyonból, az új vezetés az államnak elszámolással nem tartozik. Azaz: esetleges kormányváltás esetén is ömlenek majd a milliárdok a megbízható – és a kuratóriumokból gyakorlatilag leválthatatlan – káderek által irányított intézményekbe. (Hogy ez hova vezethet, arra a Színház- és Filmművészeti Egyetem lerohanásánál, a hallgatók félévének érvénytelenítésénél szemléletesebb aktuális példa aligha kell.) A kurátorok az ingatlanvagyonról is maguk döntenek – ha akarják, el is adhatják.

Lázár mindenesetre most sem bújt ki a bőréből: a bejelentéskor finoman „beszólt” sajátjainak, s Kósa Lajos szavait idézve húzta alá, hogy az agráregyetem vagyona „nem fogja elveszteni közpénzjellegét sohasem”.

A különbség azonban nem csupán ennyi a többi elpasszolt egyetemhez képest (mára újabbakat is kiszemelt kényszerű magánosításra a Palkovics László vezette innovációs tárca, Szeged, Debrecen és Pécs van soron). A Lázár-féle agrárnyomulásnak jóval nagyobb a tétje azoknál: a jövő évi választás szempontjából is értelmezhető, de jócskán túlmutat azon. Akárcsak

Lázár másik nagy ötlete, amelyet a kormányfő elfogadott, majd a napokban be is jelentett: nagyjából 4000 milliárd forintot önt a vidékre 2027-ig a kormány az EU-pénzek állami önrészének (az eddigi 15-ről) 80 százalékra való feltornászásával

– ez is összefügg a nagy koncepcióval, „mestertervvel”, amelynek az új agráregyetem része csupán. Hogy a kormányfő elfogadta Lázár javaslatát, abban szerepet játszhatott a primer politikai számítás is. Az így több mint négyszeresére emelt agrártámogatási keret képes lehet kompenzálni a vírushelyzet okozta – várhatóan mélyülő – gazdasági válsághelyzet hatásait vidéken. Márpedig minden kutatás azt mutatja, hogy ha a pénz rendben van, a kormány a helyén marad. A GKI fogyasztói bizalmi indexe és a kormány népszerűsége legendásan együtt szokott mozogni, s a vidéken élők sem gondolkodnak másként: az Iránytű Intézet novemberi felmérése, amelyben kifejezetten 50-60 vidéki választókerületet vizsgált, arra jutott, hogy az ottaniak leginkább az inflációtól, a munkanélküliségtől és jövedelemcsökkenéstől tartanak – mondja a Válasz Online kérdésére Ember Zoltán Levente ügyvezető.

A bejelentett gigantikus pénzösszeg felhasználására ugyanakkor még nincs pontos terv – a részletek kidolgozása fél évet is igénybe vehet, a hatalmas összegek viszont a szűkszavú kormányrendeletből kibogarászhatóan ezúttal vélhetően nem a legnagyobb földoligarchák zsebébe vándorolnak majd területalapú támogatás formájában. Az ugyanis a közös uniós agrárpolitika (KAP) első pillérében van, a rendeletben is hivatkozott Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap pedig a „második pillér”, amely az államok és régiók társfinanszírozásával valósul meg. Kellő rugalmassággal azért ez is hagy lehetőséget a választás előtti pénzszórásra: az olyan hivatalos EU-prioritások, mint „a tudástranszfer és az innováció előmozdítása”, vagy különösen „a szegénység csökkentése a vidéki térségekben” még nagyobb fantáziát sem igényelnek a szavazóbarát, hatásukban azonnal érezhető pályázatok összeállításához.

A projektet közelről szemlélő forrásunk is úgy látja: jövő tavaszig már igenis érezhető hatása lehet a százmilliárdoknak vidéken. A pályázatokat ki lehet írni, s ha például a géppark fejlesztésére adnak állami pénzt, folyósíthatnak előleget is. A fejlődés érzete nyilván nem tesz rosszat választások idején, de a helyi agrárvállalkozó új traktora azért vélhetőleg nem „csurog le” gyorsan, tömegek élethelyzetét javítva jövő áprilisig.

Ha gyors politikai hatást akar a kormánypárt, nem is lehet elég pusztán a mezőgazdaságra lőnie: kalászos-csikósos romantika ide vagy oda, a valóságban az ágazat a bruttó hazai termék kevesebb mint négy százalékát adja, de ha hozzácsapjuk az élelmiszeripart, a kettő együtt is alig haladja meg az öt és fél százalékot. Hasonló a helyzet a kenyerüket az ágazatban keresők arányát nézve is: 2018-ban a foglalkoztatottak 4,8 százaléka dolgozott a mezőgazdaságban, erdőgazdálkodásban, valamint a halászatban. Szám szerint 215 ezer fő.

„Az ágazat a bruttó hazai termék kevesebb mint négy százalékát adja, de ha hozzácsapjuk az élelmiszeripart, a kettő együtt is alig haladja meg az öt és fél százalékot.” Fotó: AFP/Kisbenedek Attila

Ám ha a 3 százaléknyi élelmiszeripari dolgozót, s még az ő családjukat is hozzávesszük ehhez, akkor is könnyen belátható: ez nem az az embertömeg, amellyel önmagában választást nyerhet bárki is. Csak a mezőgazdaságban érdekeltek szavazataival lehetetlen a városlakókét ellensúlyozni. 

A tágabban értelmezett vidék már más tészta. Többségben vannak az országon belül az alsófokú központban vagy falun élők. Előbbiek lélekszáma (2,8 millió fő) kicsivel meghaladja utóbbiakét (2,6 millió), aprófaluban pedig mintegy 300 ezren laknak, a hazai lakosság 3 százaléka. (A fővárosban 1,7 millió, a közép- és a felsőfokú központokban pedig 1,3, illetve 1,1 millió fő.) Ám még így sem mondhat le a Fidesz a városi szavazatokról, hiszen – amint a Political Capital tanulmánya rámutat – igaz ugyan, hogy minél kisebb egy település, annál erősebb a Fidesz, a kormánypárt szavazóinak bő egyharmada viszont a fővárosban vagy a 23 megyei jogú város valamelyikében él. Egyéni képviselői helyekért összefogó ellenzék esetén azonban Budapesten és a nagyvárosok többségében nem nagyon kell izgulnia Orbán Viktornak – azokra nagyjából keresztet vethet már most.

A listás szavazatok fontosak tehát itt a pártnak, listán viszont a Fidesz amúgy is nagy fórral indul, hiszen a határon túlról kettő és háromszázezer közötti szavazatra stabilan számíthat: az aszimmetria jól kivehető például a 21 Kutatóközpont mandátumkalkulátorával játszva is. Utóbbiból olvasható ki az is, hogy az ellenzéknek 55-58 választókerületben kell megnyernie a győzelemhez: ebből is következik, hogy sok, kistelepülések által dominált körzetnek lesz óriási jelentősége.

Hogy van ráció a vidékre szórt választás előtti pénzesőben politikailag, az éppen az egyéni mandátumok szempontja – márpedig mégiscsak azokkal lehet megnyerni a választást, hiszen a 199 parlamenti szék többségének sorsa (106) helyben dől el, ráadásul győzteskompenzáció is van. Itt márpedig nagy szerepe lehet a falvaknak, helyenként az aprófalvaknak is: egy sor vegyes, várost és falut is tartalmazó körzet van ugyanis, amelyben a végeredményt a falu még akkor is a Fidesz javára billentheti, ha amúgy a városban már nincs többsége a pártnak. A leglátványosabb példa Hódmezővásárhely esete, ahol a polgármester-választáson az összellenzéki támogatottsággal induló Márki-Zay Péter kétszer is megverte a Fidesz jelöltjét – az országgyűlésin azonban, ahol Makó és 18 falu is szavaz, Lázár János majd’ 52 százalékkal tarolt egyéniben 2018-ban is. Ha a Csongrád 4-es akkori listás szavazatait nézzük, főleg pedig a 2019-es EP-választásét, könnyen megállapítható, hogy ott az összellenzéknek alig lesz esélye, cserébe egy sor falvakkal körberakott, de városdomináns körzetben bőven nekik áll a zászló (Tatabánya, Szolnok, Érd).

Kicsit közelebbről szemügyre véve a kérdést: erős ellenzéki többség ma 19 nagyvárosi körzetben (a fővárosban, Szegeden, Miskolcon, Pécsett és Dunaújvárosban) van. Érdemi többséggel további 11, főként szintén nagyvárosi és városdomináns körzetekben számolhatnak az összefogók, a Fidesz valamirevaló nagyvárosi körzeti előnnyel ezzel szemben egyedül az amúgy szocialista vezetésű Szombathely körzetében büszkélkedhet – listán három éve és az EP-választáson is rávert az összes ellenzéki pártra együttvéve. A városdomináns választókerületek közül – a már említett Hódmezővásárhelyen túl – csupán Kecskemétet, Sopront, Zalaegerszeget, és a Fejér 2-est, azaz Székesfehérvár falvakkal összerakott részét tudja biztosan felmutatni a Fidesz, de ahogy a kicsi felé haladunk, úgy válik egyre magabiztosabbá a kormánypárt. 45 körzet faludomináns, aprófalvas vagy vegyes abból az 53-ból, amelyben a Fidesznek érdemi vagy jelentős többsége van. 24-ben egyébként olyan erős ez a többség, hogy azokat az ellenzék elfelejtheti már most, de további 29 esetében is jó eredmény lesz számukra, ha egyet-egyet el tudnak hódítani a Fidesztől.

A választás kimenetele tehát nem ezeken fog múlni, hanem vélhetően azon a 24 csatatérkörzeten, amelyekben öt százalék alatti volt a különbség a két tömb között a ’18-as és a ’19-es listás választókerületi eredmények súlyozott átlagát tekintve.

Enyhén a Fidesz felé billen ebből 13 körzet, 11 pedig papírvékony ellenzéki többséget mutat – és itt lehet jelentősége a vidékiek kényeztetésének. Az ugyanis egyrészt elengedhetetlen ahhoz, hogy a kormánypárt meg tudja tartani a főleg falusias 45 körzetet, ahol amúgy is jelentős előnye van. Ám ha ehhez még a 24 csatatérkörzetnek csak harmadát meg tudja nyerni, az ellenzéknek akkor már esélye nincs az országos győzelemre. Márpedig a csataterek között hét faludomináns és egy aprófalvas választókerület is van: Vecsés, Esztergom, Gyöngyös, Sajószentpéter, Orosháza, Törökszentmiklós, Ózd és Tiszaújváros központokkal. Ez a nyolc „szupercsatatér” lehet tehát a döntő a jövő évi háborúban.

Persze ez eddig választási matematika csak, a papírformát pedig – főként aprófalvakban – könnyen borítja némi krumpli vagy két kiló liszt. Az eddigi legszemléletesebb példát az ország legszegényebb települése, Csenyéte szolgáltatta erre: 2014-ben még 83 százalékot kapott az MSZP a 440 fős faluban, négy évvel később viszont a Fidesz 100(!) százalékot szerzett ugyanitt. Minthogy azonban mind infrastruktúráját, beágyazottságát, mind erőforrásait tekintve előnyösebb helyzetben van a kormánypárt, az ellenzéki összefogás aligha tudja visszafordítani ezeket a településeket jövőre – noha Csenyéte szavazatai most is fontosak lesznek, hiszen a sajószentpéteri központú Borsod 4-es, amelyhez tartozik, csatatérkörzetnek számít.

„Ahogy a kicsi felé haladunk, úgy tarol egyre inkább a kormánypárt.” Fotó: Válasz Online/Vörös Szabolcs

Mindenképp észszerű tehát a kormánypárt részéről a vidékre „lőni”, főleg, ha a párthoz nem kötődők preferenciáit is vizsgáljuk – ezek mutatják a lehetséges tartalékokat. Láss csodát: a falvak bizonytalanjai inkább a Fidesz felé húznak, míg a városiak bizonytalanjai inkább szavaznának az összellenzéki listára – árulja el az egyik lapunk által megkeresett elemző. Noha a 25 év alattiak minap bejelentett személyijövedelemadó-mentességének is lehet vidéki vetülete (a legfeljebb diákszövetkezeten keresztül dolgozó városi egyetemistát kevéssé érinti), az magyarázható önmagában is. „Logikusnak tűnik, ha most a fiatalokra a Fidesz különösen hajt, mert ott nagyon kevés a Fidesz-szavazó, de viszonylag gyengék a kötődések más pártokhoz is, tehát pusztán ez alapján átlag feletti hozammal kecsegtető szavazatvadász terület a választóközönségben” – mondja érdeklődésünkre Tóka Gábor, a Vox Populi választási kalauz szerkesztője.

A Lázár János vezényelte nagy „vidéki nyitás” azonban sokkal távlatosabb annál, hogy csak ’22-es szavazatvásárlási szándékot lássunk mögé, netán szokásos választási kommunikációs trükknek tekintsük.

Hosszú idő után először jelent meg kormányoldalon a régóta szuverenitás-központú Fidesz-narratívához légmentesen simuló, ugyanakkor mégiscsak új vízió arról, milyen legyen az ország tíz év múlva. Még konkrétabb is annál, mint a „polgári Magyarország” – később politikai terméknek minősített – szólama volt a párt részéről 20 évvel ezelőtt. A cél tehát most az önellátó Magyarország. Van hova fejlődni: míg a hollandok 1 hektáron 17 000 eurónyi értéket állítanak elő, mi 1200-at, s jó, ha egy hétre való élelmiszert meg tudunk termelni fogyasztókész állapotban – ehhez képest Lázárék 25 millió embert is ellátni képes agrárországot álmodnak 2030-ra.

A stratégiai gondolkodást mutatja az is, hogy nem az Orbán-kreatúra földbáró Mészáros Lőrinc, hanem a saját jogán létező, az ország legnagyobb mezőgazdasági-élelmiszeripari vertikumát birtokló – ráadásul banktulajként a hitelezésben sem elhanyagolható – Csányi lett az agráregyetem kuratóriumi elnöke és Lázár társa. Tíz éven belül az alapanyag-feldolgozás-kereskedelem szentháromságának minden pillérét magyar kézbe vennék döntő részben, s a százhektáros birtokokat igazgató és tulajdonló új menedzser-földesurakat képeznék ki az egyetemen – versenyképes, innovatív tudással. Csak aktuális Fidesz-mestertervként leírni ezt a stratégiát tehát félreértés: Csányi jelentős tényező volt már a NER előtt is, s vélhetően utána is az marad. Ha a képzéstől a gyártásig és kereskedelemig minden az ő (és Lázár) kezében összpontosul a mezőgazdaságban, az az eddigieknél is megkerülhetetlenebbé teszi. Azaz partnerré is teheti. Bármilyen kormány számára.


Nyitókép: Orbán Viktor miniszterelnök a Búzakalász 66 Felcsút Kft. bányavölgyi mangalicatelepének avatásán a Fejér megyei Alcsútdobozon 2014. november 18-án. Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

Ez a cikk olvasóink támogatása nélkül nem készülhetett volna el. Ha fontosnak tartja munkánkat, kérjük, legyen „előfizetőnk” akár már havi 1700 forintért, és csatlakozzon hozzánk a Facebookon!

Kategória: Nagytotál